Népszava, 1923. december (51. évfolyam, 272–294. sz.)
1923-12-01 / 272. szám
2 NVSXAVA 'd December IL országot nem süllyesztette balkáni nívóra és a mostani kormányt nem lehet egy kalap alá vonni a szovjetrendszerrel. A büntetőtörvény értelmében Ulain cselekedetére 5—5 évig terjedhető fegyházbüntetés volna kiszabható. Nem érti tehát, hogyan lehet szó az ő esetében államfogházzal büntetendő cselekményről. (Föl-Máltások az ellenzéken: „Kérdezze meg az igazságügyminisztert , mondotta!") Végül kisebb stiláris módosításokat ajánlott a mentelmi bizottság jelentéséhez. Gömbös Gyula, a fajvédők veséje beszélt ezután. Hangoztatta, hogy senki sem vállalhatja a belügyminiszter csütörtöki kijelentéseiben foglaltakat. (Rakovszky belügyminiszter: „Olvassa el aSzózat" tegnapi cikkét. — LendvaiLehner fajvédő közbeszól, amire a szónok élénk derültséget keltve, csöndre inti közkatonáját.) Az egész országban ellenzéki hangulat uralkodik, mindenki várja a nagy változást A fajvédők nem azonosítják magukat a puccsistákkal. A betyárbecsület megkövetelné, hogy a belügyminiszter azokkal szemben, akikkel együtt harcolt, ne hasoájon olyan kifejezéseket mint amineket a csütörtöki beszédjében említett (Rakovszky István: „Betyárbecsület?" — Horváth Zoltán: „Cinkosok!") Akár törvényesnek mondják a nemzetgyűlést, akár törvénytelennek, a nemzetgyűlés tekintélyét a mentelmi jog kapcsán is meg kell védeni. Az egész ügy csak akkor vált időszerűvé és érdekessé, amikor Ulainra is kiterjedt. Rupert képviselő szólóra is célzott, amikor a puccsal kapcsolatban vezérkari tervekről beszélt Erre megjegyzi, hogy sokkal komolyabban fogja föl régi vezérkari hivatását, semhogy a puccsban való szerepre adná magát. Akik Döhmelekkel szövetkeznek, azok—a szóló szerint — vele nem szövetkezhetnek. Sajnálja, hogy a fajvédők szabad csapatai saját szakállukra bocsátkoznak ilyen kísérletekbe. (Pakots József: „Márffy azt mondta, hogy megtévesztett ,ember, mert állandóan a .Szózat'-ot olvasta!") A diktatúrának csak akkor éve, amikor káosz van, ese nem akkor, amikor a szuronyok hegyén táncol minden. A lelkek fölött kell uralkodni. (Pronper Ságidor: „A választási diktatúra talán a lelkekből sarjadzott?"4 — Horváth Zoltán: „Akár vörös, akár fehér, egyformán undorító a diktatúra!" — Nagy zaj maiden (Mason.) Vájjon nem a jelenlegi kormányzati rendszer következménye-e, hogy a sötétben összeülnek emberek és arról tanácskoznak, hogyan lehetne a rendszert, megváltoztatni? Amikor ellenséges bűnben él az ország, a lelkek elkeseredésének eredményeképen éjjel összegyűtteneignek és megoldani törekszenek a helyzetet. (Fölkiáltások a baloldalon: „Elvágják Githó ékszeres nyakát!" —* Fábián Bélit: „Ekrazit!") Csak a kormánypárt járhat vidékre gyolcsokét tartani. Pakots József: .(Saját emlékeit idézi!") Mutatja ezt a fajvédők szolnoki gyűlésének betiltása. (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „A mireánk hozott végzéseket másolták csak le!") A kultuszminiszter a fajvédő csoportot kalandorpolitikusok csoportjainak nevezte. (Rothenstein Mór: „Ilyen igazságokat mondott?") A kultuszminiszter sógorának kinevezési ügye a lovagiasság szabálya szerint ma sincs elintézve. (Bethlen miniszterelnök: „Az Ulain-ügy elintézetlen!") Nem az én részemről! " (Bethlen miniszterelnök: ,,De a pártjuk részéről! Ulain a fajvédőkhöz tartozik!") Kovácsnak, Klebelsberg sógorának elbocsátása még csak súlyosabbá teszi az ügyet. Az Ébredő Magyarok Egyesületét mindenbe bele akarják keverni és olyan hangulatot támasztanak ellene, hogy azt föl kelljen oszlatni. A faultra való tekintettel nem volna ildomos, ha a kormány az ébredők ellen fordulna. Figyelmezteti a kormányt, hogy a readalkezésére álló erők az állam ereje és nem használható föl a kormány pozíciójának erősítésére. Ezután a szónok a nemzetgyűlés engedélyével eltért a szoros értelemben vett tárgytól és megállapította, hogy a kormány rendkívül hajlik a hatalom felé. Hozzájárul Ulain kiadatásához, letartóztatása azonban fölösleges volt, mert egy nemlétező féllel kötött szerződést. Saját személyével jótáll, hogpi Ulain szabadlábra helyezése esetén nem szökik meg. Ha a kormány akarja a pártközi békét, az ne legyen egyoldalú. Végül a mentelmi jog fontosságát hangoztatta. Nagy Emil igazságügyminiszter hangoztatta, hogy az ügyészség nem volt képes Ulain ügyében a vádiratot elkészíteni, mert az iratok a nemzetgyűlés előtt vannak. Hogy az ügzyészség a vádiratot elkészíthesse, kéri a vita haladéktalan befejezését (Rakovszky István: „Miért nem másolták le az iratokat?") Helyteleníti, hogy a nemzetgyűlés az ügyet minden részletében letárgyalja, mielőtt az ügy a bíróság elé kerülne. Többen kifogásolták, hogy ő és az ügyészség helytelen eljárást követtek, amikor nem a statáriáns, hanem a rendes bíróság elé utalták az ügyet Ezt az ellenzék részéről gyöngeségnek tüntették föl. Lehet, hogy hibázott, de az igazság szempontjai szerint kívánt eljárni. (Fölpártások a szélsőbaloldalon: »Ha Moszkvába ment volna Ulain, bizonyára statáriális bíróság elé tartozott volna az ügy!") Erre nem tud választ adni, de ismétli, hogy jogi meggyőződése szóGyörki Imre. Az igazságügyminiszter beszéde tulajdonképen előjátéka annak a fölfogásnak, annak a szándéknak, hogy a házszabályrevíziót mielőbb keresztülvigye s hogy szólásszabadságát a nemzetgyűlésen is korlátok közé szorítsa. Hogy az ügyészség a vádiratot átkészithesse, az elérhető lett volna úgyis, hogy ha az iratokat, mielőtt azok a nemzetgyülés elé kerültek, lemásoltatták volna. (Nagy Erü igazságügymiiester: »De a mentelmi jog még nincs fölfüggesztve!") Egyébként a mentelmi bizottságnak tulajdonképen két jelentése van itt. Az egyik Gömbös bejelentése következtében kenut a nemzetgyűlés elé, a másik a kiadatásra vonatkozott Méltóztatott volna az igazságügyminiszternek úgy rendelkezni a többségnél, hogy a két jelentés elkülönítve tárgyaltassék. Akkor nem lett volna akadálya, hogy mindjárt az első tárgyalási napon határozat legyen a mentelmi jog felfüggesztése kérdésében. Minthogy a jelentések egyesítésére az egységes párt szavazott az igazságügyminiszter szemrehányása is csak a kormánytábornak szólhat. Az igazságügyminiszter hibáztatja, hogy az Ulain-féle pert a nemzetgyűlésen elejétől fogva végig letárgyalták. Büntetőjogi szempontból ez valóban elvtelen. A hiba azonban ott kezdődött, amikor a kérdést, kivonva a bíróság hatásköréből, a miniszter elnöklete alatt igazságügyi konzílium tárgyalta. Az ügyet azzal az indokolással vonták ki a statáriális eljárás alól, hogy ha a statáriális bíróság összejönne, annak fölfogása nem lesz egységes és ez átterelné az ügyet a rendes bíróság elé. Itt arra az álláspontra kellett volna helyezkedni, hogy ma statáriális eljárás van érvényben. Meg kellett volna várni, hogy a bíróság milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben. Tehát mm a nemzetgyűlésen rontották el a kérdést, hanem az ismeretes igazságügymaiszteri értekezleten. Kaas eerségespárti a mentelmi jog kapcsán összehasonlítást tett a magyar és az angol viszonyok között. (Peidl Gyula. ..Az ilyen összehasonlítások mindig sántítottak!") Tekintetbe kell azonban venni, hogy Angliában egészen más politikai atmoszféra van, mint Magyarországon, ugy a választások szabadsága, általában a közszabadsászok és az alkotmányjogi biztosítékok tekintetében, Angliában. .terjep. s^Á'lácombadság van. .•(Farkas István. ..SajtóbarcadságTov Gerabi'snek abbeli nyilatkozataival, hogy a kormány tegye lehetővé az országban minden politikai irányzatnak érvényesítését és hogy a magyaróvári választással nem dől el, hogy mi az ország hangulata, egyetért ,neki igáza van abban, hogy az ország többsége ellenzéki hangulatú. Kár, hogy Gömbös ezt a fölfogását nem vallotta a választások alkalmával, amikor az országban hasonló volt a hangulat. Ezután áttért az Ulain-féle mentelmi ügyre. Anabel Ulain olyan párthoz tartozik, amely a szociáldemokrata párt tagjaira halálos ítéletet készített elő, hálával tartozik Ulainnak, hogy módot adott bepillantani abba a sötét rémbe, amely Magyarországon van. Az Usain-ügy körülményei megdöbbentő képet nyújtanak arról, hogy a hatórások horryan értelmezik a törvény előtti egyenlőséget A belügyminiszter közegei, a rendőrhatóság emberei a puccs résztvevőihez „Pali bácsi, ne okoskodj' "című hangzatos felojántásokat intéztek, Szemerét előzően figyelmeztették, sőt egy egységes párti már jóelőre figyelmeztette Usaint, hogy akció indult ellene. Ezzel szemben a másik oldalon a rendőrség mesterségesen tenyészti a bűncselekményeket, ami jele annak, hogy egyenlő mértékről beszélni nem lehet. Egyenlőtlenség érvényesül a minősítés kérdésében is. Az eljárásnak az 1923. évi III. törvénycikk alapján kellett volna megindulnia, később azonban az igazságügy-miniszter összehivatott egy konzíliumot, amely a büntetőtörvény 136- illetően 157. szakaszai alapján javasolt eljárást. A rendőrségen Ulain, Szemeire és Bobula kijelentették, hogy csak akkor hajlandók vallani, ha a kormányzótól felmentést vagy a belügyminisztertől megfelelő utasítást kapnak. Megdöbbentő, hogy vádlottak a kormányzó mögé bújhassanak. Mi volna a rendőrség álláspontja, ha nem Ulainék, hanem más vádlottak hivatkoznának a kormányzóra. Vájjon akkor is eltekintenének-e attól a spanyol inkvizícióra emlékeztető rendszertől, amely ma a rendőrségen divatos, amikor az embereket megtalpalják, meztelenre vetkőztetik , a legkülönbözőbb kínzó eszközöknek vetik őket alá amikor nőket meztelenre vetkőztetnek a ráhatás alkalmával és súlyos korbácsütésekkel kényszerítik őket vallomásokra? Ezekkel szemben is kíméletet tanúsítana a rendőrség, amely Ulainék esetébe® várt, amíg fölülről bizonyos intézkedés történik. Érthető Ulainék hivatkozása, ha tekintetbe vesszük, hogy az egyik koronatanú arra hivatkozott, hogy felsőbb helyen támogatásban részesülnek az ilyen akciók, és ha tekintetbe vesszük, hogy a Szemere-körben tartott értekezleten kolportálták a kormányzónak azt az állítólagos kijelentését, hogy ő passzivitásától nem térhet el, elenben állítsák befejezett tény elé és akkor ő — a kormányzó — tudni fogja kötelességét. Tisztázni kell ilyen kijelentések után a közvélemény előtt, csakugyan voltak-e ezeknek az áraknak magasabb helyről protektoraik (Rothenstein Mór: ..Tisztázni kell az ügyet!") Ulain részére lehetővé tették, hogy midőn még a pestvidéki törvényszéknek fogházában volt, levelet írhatott a kormányzóhoz, amelyben a kormányzó figyelmébe ajánlotta Dohaiét. Más fogolynak ilyesmi nem állott volna módjában. Amíg más védők alig érintkezhetnek védencükkel, addig ebben az esetben Gulain nemcsak a védőjével érintkezhetett, hanem a közismert „Pali bácsi" és Collas báró is találkozhattak vele a nemzetgyűlés folyosóján és kedélyesen biztathatták őt hogy néhány nap múlva kiszabadítják. Hasonló kedélyességgel történt hogy a mentelmi bizottság ülésekor egy szobába elkülönített Ulaimnal Zsilinszky és Eckhardt szabadon érintkezhettek. (Peidl Gyula: „Biztosították őt további barátságukról!") A kormány a kiutasításokkal földúlja 20—30 év óta ittlakó dolgozó emberek családi életét ugyanakkor eltűri, hogy Bobula amerikai állampolgár puccsokat pénzeljen. Amikor a kormány türelmetlen az idegen állampolgárok itttartózkodásával szemben, ugyanakkor hozzájárul, hogy bajor horogkeresztesek harcias szándékokkal Budapesten letelepedjenek. Ez a kétféle bánásmód érlelte meg a puccsot és a bombamerényleteket. A „beteg lelkű embereket" fölbátorította, hogy az elkövetett bűncselekmények nincsenek földerítve. (Fropper Sándor: ..Föl vannak derítve, csak nincsenek megtorolva!") A propagandarafanisterium utasítása mellett a Dunántúlon és a Duna-Tisza-közén véres gyilkosságok történtek, Kecskeméten, Orgoványon, Kaposvárott, Siófokon és számos városban és községben gyilkosságok egész sorozatát követték el, amelyek máig sincsenek földerítve. Ez a körülmény bátorítóan hatott a beteg idegzetekre. Később a külfölddel való kapcsolatra tekintettel lévén, már intézkedtek a bűncselekmények földerítése iránt és a bűncselekmények elkövetőivel szemben megindult az eljárás, ámde a hatóságok holtpontra vitték a nyomozást- hogy be ne következzék a megtorlás. Végül a harmadik korszakban az egész közvélemény követelte a megtorlást. Ekkor földerítették a bűncselekményeket, de azokat .akasaftas fölbuzdulás" következményeiként hintették föl és a gonosztevőket amnesztiarendeletek takarója alá bujtatták. Ezért állunk szemben a bűncselekmények egész tömegével. Előfordult, hogy amidőn a nemzetgyűlésen ínyes képviselők kifogásolták, hogy a nemzeti hadsereg katonái a város utcáin énekelték az „Erger-Berper"-t, a honvédelmi miniszter azt mondotta, hogy ezt nem lehet rossznéven venni. Köszó belügyi államtitkár, amikor Bárczy Istvánnak a programbeszédét Szegeden megzavarták az egységes párt ifjú fajvédő, hívei, megtorlás helyett biztatta, az ifjakat, mondván, hogy ifjú korában ő is úgy cselekedett volna. A múlt nemzetgyűlés idején egy szolgálaton kívüli főhadnagy falragaszokon fölszólította az akkori Simonyi-Senadain-kormányt hogy távozzék helyéről. Ez a főhadnagy pestumi bántódásban nem rásserült, sőt azóta a bűncselekmények egész tömegét követte el A belügyminiszter védelmébe vette a mostani nemzetgyűlés alatt elkövetett hasonló eseteket, így a Fővárosi Operettszínház elleni merényletet is. (Peidl Gyula: „Úgy van!" ,-Ezzel bíztatta őket!") Büntetlenül maradtak a magyaróvári, a mohácsi atrocitások. Förster Lajos ébredő főszolgabíró ellen eljárást indítottak, de Förster fütyült a belügyminiszteri felfüggesztésre és továbbra is állásában maradt. A kilenc bombamerénylet ügyében indított nyomozások eredménytelenek maradtak A kormány mindaddig nem tartotta szükségesnek a merénylőkkel szemben az eljárást, amíg ellenzékiekről, zsidók életéről volt szó, de akcióba lépett rögtön, amikor egy idegen állam követsége ellen intéztek merényletet attól tartván, hogy máskülönben a több követségek ellen is bekövetkeznek a merényletek. A közvélemény ma már nem hisz a miniszteri ígéreteknek. (Propper Sándor: „Joggal nem hisz!") Az igazságügyminiszterkijelentései ellenére sem a Csocsó bácsi-féle ügyben, sem a Kovács-testvérek ügyében, sem egyéb ügyekben nem történt megfelelő intézkedés, holott ezekben az ügyekben az eltelt fél esztendő alatt legalább Lőtárgyalás kitűzéséig kellett Imre elvtárs szálait föl. rint foglalt állást amellett, hogy a rendes bíróság illetékes az álam-ügyben. Egyébként a perrendtartás szerint a bíróságot az ügyészség minősítése sem a vád, sem a büntetés tekintetében nem befolyásolja. Kifogásolták azt is, hogy annak idején az ügy eldöntéséről kommünikét adott ki. Ezt azért tette, „hogy a sajtó végül ne téves, hanem megfelelő információ útján világosítsa föl a közvéleményt. Ezután ' "