Népszava, 1925. február (53. évfolyam, 26–48. sz.)
1925-02-18 / 39. szám
LM. ftWf. 88. B. KHMaM w&z nÉiMtr tó, szerda Ára: mm$ hetima. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA". Negyedévre . 120.000 K — külföldre . 240.000 K Egyrbúra . . 40.000 K - külföldre.. 80.000 K Ausztriában egy hóra _ 50.000 magyar K SXglKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. es 7. 51f%'.nszdm .... József 3—29 és József 3—SO EGYES SZÁMÁRA. .. Magyarországon 2000, vasárnap 2500 korona. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT" CsIGAIAI'Ausztriában 2000, vasárnap 2500 osztrák korona, ' , Jugoszláviában 4 dinár, Franciaországban 1 frank KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL, MAJDEN NAP KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám . . J. 3-31 és J. 3-32. Vidék: J. 70-29 •MWMnnMMBnannBBnMaBnnMHSBC őszintén szólva, valami túlságos érdeklődéssel sem olvasni, sem hallgatni nem szoktuk Mayer földművelésügyi miniszter úr beszédeit. Megnyilatkozásai inkább jellemzőek, mint érdekesek. S leginkább abból a szempontból jellemzőek, hogy a magyar falu védtelenségét s a védelem vezetésére hivatottak és kötelezettek gyöngeségét és száz balkezét semmi sem mutatja jobban, mint a „vezéri" megnyilatkozások mayerjánosi , homoksivatagja. Igaz, hogy Mayer János minderről nem tehet. Minek tették földmivelésügyi miniszterré, amikor titkos kereskedelemügyi államtitkárnak, vagy pláne a Zöld Internacionálénál akreditált meghalgnkZott miniszternek sokkal jobban megfelelt! Általában: azok közé tartozik, akik: igen, kitűnőek, erélyesek és gerincesek azokban az állásokban, amelyekben az ország üdvére és népének javára — semmit sem kell csinálniok. Egy ember, akit üldöz a szerencse. Semmit sem csinált soha, csak a Nagyatádi barátja volt Mondják ugyan, hogy néhanapján ezt sem csinálta úgy, amint illett volna, voltak kilengései jobbra és balra, inkább jobbra, mint balra, ámde mégis, mint a Nagyatádival való intim barátság erkölcsi hadigazdagja, elég sokra vitte. Még Nagyatádi halála előtt elintézték egy kis összeférhetetlenségi afférját és ez nagyon előrelendítette. Az összeférhetetlenségi bizottság erkölcsi bizonyítványával ellátottan ő lett a trónörökös, még Nagyatádi életében a földmivelésügyi miniszter: cum jure successionis! Mostanában azután igazán megmutatja, hogy mit tud. A csonka nemzetgyűlés a földmivelésügyi költségvetést tárgyalja és tegnap, kedden, Mayer miniszter úr már másodízben mondott úgynevezett nagy beszédet. Persze, nem kifogásoljuk, hogy a kormánypárti lószakértőknek hálát rebegett. Ez privát dolog, bár így is elég szép összeget fizetnek ki érte a magyar adófizetők. A mi figyelmünket a beszédének az a részlete ragadta meg, amely — magyarra átdolgozva és kissé svábos dialektikájától megtisztítva — azt fejezte ki, hogy a mezőgazdasági munkásságnak igazán nem lehet sok panaszolni valója, mert hiszen valamennyi (!) társadalmi osztálynak le kellett szállítania az életstandardját... Ez a miniszteri megállapítás, természetesen, vigasztalásnak nem sok, igazságnak meg éppenséggel kevés. Mert Mayer János ugyancsak keveset tudhat a mezőgazdasági munkásság helyzetéről, ha azt hiszi róla, hogy azt még a legkevésbé is le lehetne vagy valamikor is le lehetett volna szállítani. Ez az életszínvonal már olyan mélyen áll, olyan mélyen az anyagi életlehetőségek és az emberi méltóság alatt hogy azt már csak emelni lehetne. Nem tagadjuk, hogy beszédében ilyesmi után is tapogatódzott a földmivelésügyi miniszter. Valami olyasmit mondott, hogy ha lennének panaszok, vagy amint ő mondta, ha mégis lennének panaszok, azokat csak juttassák őhozzá — ő majd intézkedik!! Igazán megható! Be kell látnunk, hogy a magyar szociálpolitikának ilyen nagyarányú szenteltvíztartóját még nem nyújtották a magyar földmunkásság felé, noha el kell ismernünk azt is, hogy nem Mayer János az első földmivelésügyi miniszter, aki ilyen ingerlő és provokáló semmitmondással igyekezett lerázni magáról a nyomorral vivódó földmunkásságot. Panaszok? Instanciák? Nem segít az ilyesmi, miniszter úr, még akkor sem, ha nem Mayer János, hanem egy odavaló, a földmunkássággal érző és velük együtt gondolkodó őszinte ember ül is a földmivelésügyi minisztérium vezéri székében. Intézmények kellenének, amelyek autonómikusan és automatikusan védelmezik a falu védtelenjeit. Olyan intézmények, amelyeket Mayer miniszter úr is nagyon jól ismerhet, mert mint a Zöld Internacionálénál akreditált magyar megbízott, ő is hatékonyan közreműködött azok elgáncsolásában. Mayer miniszter úr nem változott meg. Azt a szellemet, amit a Zöld Internacionálé atmoszférájában ivott az idegeibe, átmentette a földművelésügyi miniszteri székbe is s ha nem volt még erre bizonyíték, itt van és elég hangosan bizonyít keddi fölszólalása. Ha pedig ez nem elég, van más is. Mayer miniszter úr teljes gőzzel állott a nagy agráriusok új jelszava mellé, ami máris élő akcióvá valósult és a falu népének fölvilágosítását akarja megakadályozni. „Ki a faluból!" Ó, a jelszavak változók és az ezerholdasok is tudnak alkalmazkodni. Egy évtizeddel ezelőtt a jelszó még így hangzott: Ki a faluból — Amerikába! ... s a garasos napszámok magyar áldozatai mentek is, tömegével vándoroltak — ki a faluból! Ma már az „izgatókat" akarják kitenni a falvakból, de mennyire csalódnak ebben is. A valóságos izgatók, az ezerholdasok és az ezerholdaspolitika, még élnek és uralkodnak, annyira uralkodnak, hogy a jószimatú miniszter is beáll közéjük és vinni akarja magával áldatlan útjára kisgazdatársait is! A dolgok summája pedig az, hogy a magyar falu ne várjon, ne reméljen semmi jót se Mayer Jánostól, se a barátaitól. Ne reméljen tőlük semmit se gazdasági, se politikai téren. Hiszen Mayer miniszter úr éppen most cáfolja meg, mintha a kisgazdák palotaforradalomba szálltak volna a választójog titkosságának kivivása érdekében. Szó sincs róla. Palotaforradalom a titkosság miatt? Ki képzelhet ilyesmit a kisgazdákról, akik a politikai érettség és a történeti mérlegelés legmagasabb csúcsán üldögélnek s nincs szükségük semmiféle palotaforradalomra, ha csupán azt a csekélységet, azt a jól ismert kisgazdaprogramot akarják elárulni! Ebben a kérdésben azonban nem szabad elsietni a dolgot. Maguk a nemzetgyűlés kisgazdái mondják meg, hogy úgy gondolkodnak-e a saját programjukról, ahogy a vezérük Mayer János! A leleplezés akkor a legjobb s akkor a legtöbbet beszélő, ha azt ki-ki sajátkezüleg csinálja meg. Mayer János a maga részéről ezt nagyon alaposan elvégezte s most már csak arra várunk, mit szólnak hozzá az igazi kisgazdák? A Németország határain túlmenő érdeklődést vált ki a Barmat-testvérek botránya, amelybe a porosz állami bank főtisztviselői és a különböző politikai pártok vezető férfiai vannak belekeverve. A Barmat-panamában az államot óriási károsodás érte, olykép, hogy befolyásos politikusok ajánlatára fedezetnélküli, valorizálatlan hiteleket nyújtott a porosz állami bank. A reakció minden erejének latbavetésével rávetette magát a Barmat-botrányra. Telekürtöli a világot: „íme, a demokrácia jelenti a korrupciót; ime, a császárság alatt ez nem történhetett volna meg!" — mondják. — De a jó urak tévednek. A császárság botrányait és panamáit a botránykrónika megőrizte és nem nagy fáradságba kerülne azokat napfényre hozni, noha a császárság alatt minden eszköz megvolt arra, hogy jótékony homály fedje a panamákat és botrányokat amennyiben azok a „tekintélyt", az állam oszlopait veszélyeztették. A Barmat-botrány, a sikerkapitalizmusnak e gyönyörű virágszála, nem a demokrácia gyöngeségét vagy a korrupcióval szemben való alkalmatlanságát bizonyítja, hanem azt hogy a háború és a forradalmak után fölpuffadt sikerkapitalizmus minden erőt demoralizál. A Barmat - bankház csődbe jutott óriási összegekkel megkárosította az államot A Barmaték csődje magával rántott egy sereg politikust, akik Barmatékat protezsálták. A botrány első híreire a porosz tartománygyűlés és a birodalmi gyűlés parlamenti vizsgálóbizottságot küldött ki, hogy szigorúan megállapítsa, kiknek milyen részük volt a Barmat-panamában. Vizsgálóbizottságot küldött ki a német szociáldemokrata párt is, hogy megvizsgálja ama tagjainak a szerepét, akik a leleplezések szerint a Barmat-ügyben érdekelve voltak. Magától értetődő, természetes fölfogásnak tekintette a német párt, hogy azokat, akik a Barmat-botrányban való szerepükkel ellenkezésbe jutottak a párt erkölcsi fölfogásával, elejti. Egészen természetes az is, hogy a párt egyik képviselő tagját, aki kancellár is volt, felszólította mandátumának letételére, miután beigazolást nyert hogy a Barmatcéggel való összeköttetése rá nézve anyagi előnnyel járt. Az is valószínű, hogy a párt még néhány tagját ki fogja zárni a Barmatügyben való szereplése miatt A párt senkinek a szerepét sem tussolja el, ellenkezően: maga követeli a legnagyobb nyilvánosságot és e tekintetben a legnagyobb kíméletlenséggel jár el saját tagjaival szemben, mert az a terészetes fölfogása, hogy a közéletben csak azok vihetnek szerepet, akik a kötelező erkölcsi tisztaságot magukra nézve megőrzik és másokkal is megőriztetik. A német párt előtt August Bebel erkölcsi intaktsága áll, akinek hozzáférhetetlenségét mindenki elismerte. E nemes tradíciók ellen vétettek azok az elvtársaik, akik nem rendelkeztek elég ellenálló erővel a sikerkapitalizmus kísértésével szemben. Azok, akik ezt tették, a legsúlyosabb vétséget követték el a párttal és a szociáldemokrata erkölccsel szemben. Néhány embernek a kapitalizmussal szemben való gyöngesége azonban nem róható föl a párt hibájául, különösen akkor nem, ha a párt maga követeli a legkíméletlenebb és legnyíltabb vizsgálatot és maga ítéli el azokat akiket a Barmat-ügyben bűnösöknek talál abban, hogy közéleti tevékenységüket politikai befolyásukat üzleti célokra használtatták föl. A Barmat-botrány tehát nem bizonyítja a demokrácia korrupcióját vagy korrumpáltságát. A reakció számításában csalódni fog a demokrácia Németországban