Népszava, 1929. szeptember (57. évfolyam, 197–221. sz.)

1929-09-01 / 197. szám

1929 szeptember­­4. NÉPSZAVA •71 A lengyel fascizmus bű­nei. Boleslaw Limanowski vádiratot intéz az elnökhöz. A Robotnik, a lengyel szocialista párt lapja, közli Boleslaw Limanowski szocialista szená­tornak Ignac Moscickihez, a lengyel köztársa­ság elnökéhez intézett nyílt levelét. Ezt a tör­ténelmi fontosságú levelet elkobozták. Mind­amellett néhány példányban mégis sikerült a munkások és az intellektuellek közé juttatni. A levél jelentőségét különösen fokozza az a körülmény, hogy írója 95 éves korában, szel­lemi képességeinek teljes birtokában, ma is fiatalos lelkesedéssel harcol a szocialista esz­mékért, amelyeket már a múlt század hatvanas éveinek az elejétől kezdve szolgál. Lengyel­országban általában a legnagyobb tiszteletnek örvend és így szavának ma is igen nagy súlya van a politikai életben. Nem csoda tehát, hogy a lengyel fascizmus igyekszik véleményét el­nyomni és megakadályozni, hogy az a széles néprétegek közé eljusson. A köztársaság elnö­kéhez intézett levele, amely a lengyel szo­cializmus nesztorának a hangos vádirata, így szól: Önhöz fordulok, mert már nem hallgathatok tovább és szavaimat Önhöz intézem, az állam fejéhez és annak első polgárához, akit a tör­vényhozó testü­letek alkotmányosan emeltek erre a tisztségre, ítélete és lelkiismerete elé terjesztem ezt a vádat, amelyben a nemzet óriási többsége igyekszik kifejezni keserű fájdalmát és jogos haragját. A holnapi naptól való félelem, az állam és a nép jövőjéért való rettegés kény­szerít a fölszólalásra. Elnök úr, nem látja ön mindazt, ami nálunk történik? Nem tud mindarról, amely napjain­kat keserűséggel tölti meg? Nem ismeri Lengyelország szomorú valóságát, nem jut el Ön­höz a világ független véleményének a szava, amely figyelemmel szemlél bennünket és nem titkolja el, amit rólunk gondol? Már régóta történnek nálunk jogsértések, a központi hatalom önkénye és zabolátlansága a legszélsőbb határokig ér, pestisként terjed az egész birodalomra és önkényt teremt az ál­lami közigazgatás minden fokozatában, egé­szen az utolsó adószedőig és a cenzorig, a közvélemény meghamisítójáig. A jogszolgál­tatás is lezüllött és a bírák lelkiismeretét is megmérgezték Lengyelországban. Kigúnyolják az írott jogot, amelyet a tör­vényhozótestületek szabtak meg, amelyeket az alkotmány biztosít és amelyekre ön is, elnök úr, esküt tett, amikor is a mindenható istent hívta tanúnak. A jogi alapjától megfosztott állami szerke­zet összeomlásnak indult, az államkincstárt kivonták az ellenőrzés alól, mintha csak magánpénztárrá változnék. A közpénzek millióival rendelkeznek választási célokra, megvásárolják a lelkiismeretet, megveszik a sajtót, megsemmisítik a közerkölcsöket. A be­vételeket mértéktelenül pocsékolják, a leg­magasabb állásokat nem a képességek, hanem a lakásszolgálatok szerint töltik be. A kor­mányzó csoportokat, apró, sokszor meg­vetendő embereket hatalmába kerítette az, amit korrupciónak nevezünk. Megalázzák a parlamentet, megyalázzák a független képviselőket, a legszégyentelenebb demagógiát űzik, hogy lerombolják a nép­képviseletet, az állami életlehetőség és a demokrácia gerincét. Mi marad meg, ha ez sikerül, elnök úr? Egy csoport felelőtlen, kímé­letlenül hatalomra törekvő ember, egy klikk, amely mindenre kész, hogy magához ragadja a hatalmat. Lengyelország valóban jobb sorsra méltó! Elnök úr, nem hallatszanak el Önhöz a had­sereg panaszai, amelyeket felelőtlen egyének terrorizmusa nyom el a vezetésre hivatottak háta mögött? Nem jut el Önhöz a megaláztatás­ban élő állami hivatalnokok panasza akik a holnap bizonytalanságában, a fenyegető el­bocsátások nyomása alatt kénytelenek teljesí­teni fölötteseik parancsát, akik a törvény­sértést tették meg feladatukul? A mindennapos hazugságok elburkolják ön előtt életünk való­ságait? A m­unkás- és paraszttömegek megélhe­tésüknek egységes és mindenkire egyformán kötelező biztosítását és védelmét követelik. Ha erőszakkal megrabolják őket attól a joguktól, hogy sza­badon nyilvánítsák a véleményüket, hogy jogaikért harcolhassanak, akkor elkövet­kezik a lázadás pillanata és a népharag meg­rázkódtatja az állam alapjait. Ez a pillanat közeleg, napról-napra közeleg... Ki vállal felelősséget azért, ami bekövetkez­hetik és ami előbb-utóbb be fog következni! Sokan fognak felelni ezért a kormányzati mód­szerért és mindenekelőtt önt fogják felelős­ségre vonni, elnök úr, aki az ország első pol­gára. A köztársaság elnökének ugyanis nem az az egyetlen föladata, hogy engedelmesen aláírjon minden eléje tett rendeletet, hogy a hódolato­kat fogadja, reprezentációs utazásokat tegyen. Az elnök munkaköre nem kizáróan az ünnep­ségekre, diadalkapukra, bankettekre korlátozó­dik. Az elnöknek föladata, hogy az­ állam rend­jének támasza, a jog védelmezője legyen. Köte­lességei vannak, amelyeket teljesítenie kell. Bátorkodom az emlékezetébe idézni, elnök úr, mindezeket, én, aki azok közül vagyok, akik­nek a szavazata önt az állam legmagasabb polcára emelte. Boleslaw Limanowski, Milyen javaslatok készülnek az igazsá­gügyminisztérium minteimében? Zsitvay miniszter ny­ila­tkozata. Zsitvay igazságügyminiszter szombaton egy újságíró előtt nyilatkozott azokról az igazság­ügyi reformokról, amelyeket az ősszel meg­nyíló parlamenti ülésszakban kíván keresztül­vinni. Mindenekelőtt a magánjogi kódex tető alá hozását tervezi. Ősszel beterjeszti a hit­bizományok reformjának tervezetét, amelyet télen kíván letárgyaltatni. A polgári eljárási reformmal kapcsolatban módosítani fogják a csődeljárást és a csődönkívü­ti kényszeregyez­ségi eljárást. Ezzel párhuzamosan a büntető­törvényt ki kell egészíteni a hitelezőket, káro­sító cselekmények fokozottabb megtorlásával. A kereskedelmi jogalkotás terén a kereske­delmi törvényt a magánjogi kódexhez kell ido­mítani. Előtérben áll a társasági jog reformja éspedig ennek keretében a korlátolt felelős­ségű társaságok létesítéséről és a részvényjog reformjáról szóló javaslatok. Ez utóbbit télen terjeszti a képviselőház elé. Ide tartoznak még a szövetkezeti jog és a biztosítási jog reformja, továbbá a kamatkérdés szabályozása. A bün­tetőjog és büntetőeljárás terén elsősorban a már meglevő törvények végrehajtására törek­szik, ilyenek a „csavargók" és ,,prostituáltak" elleni védelem és bűnözés megelőzés­e céljából létesített dologházra vonatkozó 1913. évi XXI. törvény, amely — úgymond Zsitvay — ma sincs végrehajtva. Hasonlókép nincs teljesen "végrehajtva a fiatalkorúak intézményére vo­natkozó 1913. évi VII. törvény. Az átmeneti otthonok, a fiú- és leányottho­nok intézményének működése jóformán a nullával egyenlő. Noha a fiatalkorúakr~!j­édelmét elsősorban nép­jóléti feladatnak tekinti, törekedni fog, hogy a fiatalok átmeneti otthonait mégis az igaz­ságügyi intézmények keretében valósítsa meg. Miután a szanálással kapcsolatban az úgy­nevezett büntetéspénzeket elvonták eredeti céljuktól, törekedni fog, hogy a büntetéspénze­ket ismét az 1892. évi XXVII. törvényben meg­jelölt célokra (új letartóztatási intézetek épí­tése, a fiatalkorú bűnözők intézményeinek fej­lesztése és rabsegélyezés) fordítsák. Foglalkozik a bűnvádi eljárás reformjával s érvényesíteni óhajtja azt az­ elvet, hogy a vádlott, a gyanúsított, a terhelt minél előbb a bíró elé kerüljön. Ezt a célt szolgálja az 1921. év­i XXIX. törvényiben lefektetett azon elv ist, hogy a rendőrség lehetőleg egy épületben legyen elhelyezve az ügyészséggel, így a rend­őrség az ügyészség felügyelete alá kerül és ennek folytán lehetővé válik, hogy ugyanazon a napon, amikor a tettest, a gyanúsítottat, a vádlottat előállították, az ügyész már a bíró elé is állíthatja az illetőt. E szempontból is halaszthatatlan az új rendőrfőkapitányság építkezése. A budapesti bíró­sági épületek túl­zsúfoltak s ha új táblai épület lesz, ugyanebbe áthelyezhetik a polgári törvényszéket, viszont a polgári törvényszék helyére bevonulhat a bűnügyi rendőrség, amely így a belügyi fel­ügyelet helyett az ügyészség felügyelete alá kerül. Az új katonai büntetőtörvénykönyvet ősszel terjeszti be. Foglalkozni fog a becsület­védelmi törvény módosításával is, hogy a be­csület fokozottabb védelmével megszűnjék a középkorból ittmaradt szé­gyenletes párbajintézmény. Végül kijelentette az igazságügyminiszter, hogy a felsoroltakon kívül előkészítés alatt van az úgynevezett rehabilitálási törvény és az összeférhetetlenségi törvény reformja. A Zsitvay bejelentette igazságügyi tervek­­kel érdemben lapunk vezető helyén foglal­kozunk. A­­Petőfi-téri rendőrattak áldozatait súlyosan elítették. „71 vádlottak saját testi épségüket, életüket védelmezték A bün­tetőtörvényszék Méhes-tanácsa szom­baton folytatta a tárgyalást a Petőfi-téri rendőrattak áldozatainak ügyében, akik ellen az ügyészség hatóság elleni izgatás, az állami és társadalmi rend fölforgatására irányuló i­zgatás vétsége és hatósági közeg elleni erő­szak vétsége címén indított eljárást. A szom­bati folytatólagos tárgyalás megnyitása után Lindm­ayer Béla ügyész vádbeszédet mondott, amelyben a többi között a következőket állí­totta: Itt valóban csupán tüntetésről volt szó, azonban olyan tüntetésről, olyan epizódról, amely kiegészítő részét alkotja az egész világ forradalmasítását célzó galád aknamunkának és amelynek célja az, hogy az isten, az ember, a magántulajdon elleni harcot győzelemre vigye. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy a kommunisták magyarországi pártja, mint a III. internacionálé szekciója, valóban létezik. A föld alatt dolgozik, sajtója van és a vádlot­tak a kommunista pártnak csatlósai. A kommu­nisták magyarországi pártja minden alkalmat fölhasznál céljai elérésére, beférkőzik a szociál­demokrata pártba, a levente-, a diák- és a sport­egyesületekbe és életjelt akart adni a március 15-i ünnepélyen. Ezen a szociáldemokrata párt által rendezett ünnepségen — koncedálom — külön csoportba verődött ez a csapat, amely­nek Rubin Lajos volt a vezetője, aki egyik fő mozgatóereje volt a Szántó-féle kommunista összeesküvésnek is. A vádlottakra a legsúlyo­sabb büntetés kiszabását kérte. Szőnyi László elvtárs, Rubin Lajos vé­dője a többi között azt fejtegette, hogy egy alig 20 éves gyerekember temperamentumá­nak kirobbanásáról van csupán szó és ettől a 20 éves fiatal­embertől semmiesetre sem kell félteni a magyar állam törvényes rendjét. Bűncselekmény hiányában fölmentő ítéletet kér. Lukács Béla elvtárs, a többi vádlott védője azt hangoztatta, hogy a vádlott munkások a tömegh­angulat ha­tása alatt követték el a terhükre rótt bűn­cselekményt, részben pedig a beszámítha­tatlanság határán állottak, mert saját testi épségük, helyesebben saját életük megvédéséről volt szó. A párbeszédek elhangzása után a törvényszék hosszas tanácskozás után kihirdette ítéletét, amely szerint Rubin Lajost egyévi fogházra, Sternberg Györgyöt egyévi és hathónapi fog­házra, Ötvös Károlyt pedig kétévi fegyház­büntetésre ítélte és a főváros területéről mind­hármukat örökre kitiltotta. Bárány Károlyt a törvényszék 200 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az ügyész súlyosbításért jelentett be fellebbe­zést, egyben indítványozta ötvös azonnali le­tartóztatását. Rubin védője védence szabad­lábra helyezését kérte, tekintettel arra, hogy büntetésének több mint felét már kitöltötte. A vádlottak és védőik is fellebbezést jelentet­tek be az ítélet ellen. A törvényszék elrendelte Ötvös Károly azonnali letartóztatását azzal a megokolással, hogy az ítélet súlyosságára való tekintettel megszökésétől alaposan tartani lehet. Rubin Lajost szabadlábra helyezte, mert büntetésének nagyobb részét már kitöltötte. Minden elvtárs figyelmeztesse szaktársát, barátját, munkástár­sát arra, hogy a pártjelvény vise­lése elvtársi kötelesség. Min­denki tűzze föl a párt­jel­vényt! A Népszava egyetlen proletárhajlékból se hiányozzék!

Next