Népszava, 1929. november (57. évfolyam, 249–273. sz.)
1929-11-01 / 249. szám
1929" november 3. NÉPSZAVA Évforduló. Tizenegy évvel ezelőtt röpült történeti magaslatok felé a nagy dátum: Október. Évszázadok bűnei és mulasztásai s ami mindezt megfertezte: a háború nyomora, szenvedése és iszonyatos véráldozatai építették az utat a legújabb kor magyar forradalma felé. A jövő virágzott volna ki belőle, ha az előzménye, forrása és közvetlen kirobbantója nem a bűnök és a szerencsétlenségek sorozata lett volna. Aháború nagy vérzuhatagai mellől az iszonyatos vereség robbanásai és omlásai közepette emelkedett föl ez a forradalom. A felelősek, akik az állam élén állottak és a hadvezérek, akik a tépett hadseregeknek parancsoltak, eltűntek a fórumokról abban a pillanatban, amelyben a vereség véres és sötét fellegei kezdtek gyülemleni a sorsunk fölé. Az évszázados úri politika makacs és vad továbbfolytatói a szerencsétlenség beálltának pillanatában megszöktek a felelősség elől. Megszöktek a munka elől is és megszöktek a számadás elől is. A forradalom maradt itt magára: a jelent elviseltetővé tenni és a jövendőt megépíteni. Itt maradt és odatartotta vállait az állam lehulló gerendázata alá és a néptenger e hatalmas fölhullámzásának jutott a hallatlan erőfeszítéssel elvégzett föladat is, hogy erős kézzel tartsa fönn a termelést és az állam rendjét. A háború után fölviharzó forradalmak között egyiknek föladata sem volt olyan nehéz, mint októberé. A győztes hatalmak mohóságával és a belső ellenség intrikáival és támadásaival szemben önmagát kellett védelmeznie egyik kezével, a másikkal pedig építeni. Megtette mind a kettőt, megtette erőinek legmagasabb kifejtésével. Programot adott a jövőre és a jelenre és nyombanmegkezdte a végrehajtását. Az első forradalmi pronunciamento a politikai fölszabadítás programját zengte szét az országban. Megcsinálni az általános, titkos választójogot. Megalkotni a nép esküdtbírói intézményét és törvénybe iktatni a legszabadabb egyesülési és gyülekezési jogot. A forradalmi aivay alig hangzott el, máris megjelentek az életté valósító törvények és ahogy megjelent a földreformról szóló törvény, szinte másnap megkezdték a végrehajtását. A jelent enyhítő és a jövőt építő munkakedv áramai száguldoztak a forradalom idegzetében és meg is építette volna az első hatalmas lépcsőt a magyar nép fölemelkedéséhez, ha tragikus körülmények az der ember teremtéstől egyenlő jogait, amelyekre örök jussa van minden élőnek. Ti falazzátok börtönablakok mögé a legkülönbeket, a bátrakat, a merni merőket, amint ti álltok ert a sírhantok körül is, hogy a rossz álmokat megőrizzétek. A ti falanxotok mögé kerülnek a trezorok, a ti legyűrhetetlen ellenállástok segíti a magasba halmozódni az aranyhegyeket, a mi életünk másnak jutott hasznát. Ti véditek a szuronyokat, amelyek a változtatásra törekvők ellen éleződtek nyisszantó élesre. Ti húztok sálakat ember és ember köré és ti vagytok a mesgyekövek, amelyek helyet teremtenek a gyűlölködésnek. Ti álltok mesterséges határokat nemzetek között, ti taszítjátok széjjel a mindenhol mindegy sorsú népeket. Ti indítjátok el a háború furáit minden Aeolus-barlangot megszégyenítő rombolásra, az Apokalipszis négy lovasa a ti ösztökéléstekre zúdul rá a világra, hogy vészt és halált szórjon az embermilliók közé. — Csak jódza kacagás lehet a válaszom esztelen dühöngésedre. Hiszen én vagyok a rács és te csak a kovács. — Igen, különbözünk. Ti viháncoltok paloták és sárkunyhók, puha féssakek és földibe vájt odúk között. Ti vagytok házőrzői a parvenünek, önkéntes hadserege a nagystílű tolvajnak, szerződtetett csőszei a kizsákmányolóknak. Ti őriztek simatestű szeretőket és forróölü némbereket. Igen, ti kergetitek el a koldusokat. Nélkületek a paradicsom szent nagy közösségében élnének az emberek a természettel és a javakkal és veletek, általatok állandósul a földön a legnagyobb arányú gazság, a kizsákmányolás. Boldogtalanságot, bűnt és nyomort szülő társadalmi rendnek vagytok az őrzői. — Úgy? És ha mindezt tudtad, miért készítettél ! Miért kovácsoltok ti rácsokat, hogy benneteket rekesszenek ki az élet örömeiből? — Nem mindegyikünk találkozik beszélő ráccsal, de az öntudat egyszer majd elönti a teremtő kezeket. Eresszétek hát magatokba a rozsdát, hogy eltörjetek, adjátok meg magatokat a hőségnek, hogy elolvadjatok, hódoljatok meg a fagynak, hogy darabokra hulljatok! A mi időnk vasfogát kovácsoljuk most, hogy elporlasszon benneteket! Nem tudta folytatni. A padon alvó öreg kovácsot a rendőr marka rázta föl. Mivel sem lakása, sem foglalkozása nem volt, mint közveszélyes munkakerülőt, a rács mögé tették, útjába nem állanak. Biztatásért, erőért és lelkesedésért mi mégis csak ide tudunk az emlékezet útján visszazarándokolni. Becsülettel, hittel és meggyőződéssel Október nagy munkát akart elvégezni. És ha a rágalom sarát ezerszer is feléje dobálják, Október tisztaságát mégsem tudják bemocskolni. Októbert nem szennyezi vér, mint az előtte lezárult korszakokat és az utána elkövetkezett idők vadságát és tébolyát. Október olyan tiszta és annyira példa, hogy van benne erő, ma sokkal inkább, mint bármikor programmá emelkedni. Igen, Október a demokrácia programja. A politikai és gazdasági fölszabadulás harcainak leghatalmasabb ütközete, amely ha nem is végződött győzelemmel, de szellemének élő és biztató erejével új harcokra ösztönöz. Ami azóta történt, Október vívmányainak visszacsinálása volt. A magyar nép történetének szomorú korszaka ez, de bármit műveljenek is e kor felelősei, szellemének és lelkiségének diktálói, a fölszabadulás egyszer mégis csak el fog jönni. Október nem engedi magát a történelem sírjába temetni. Erőt és biztatást nyújt, reményt és lelkesedést ad a további küzdelmekre. 3 A kiskundorozsmaiak alázatos kérelme hogy engedtessék meg nekik a nemhivatalos kormánypárti jelöltre szavazni. Amikor a választók az ellenzéktől kérnek védelmet a nemhivatalos egységes párt ellen érvényesülő terrorral szemben. — Korkép a Dethlen-rezsim nyiltszavazásos módszereiről. A történet azzal kezdődik, hogy a kiskundorozsmai választókerület mandátuma — egy kormánypárti képviselő elhalálozása folytán — tudvalevően nemrégiben megüresedett. Az egységes párt dr. Steuer György volt államtitkárt léptette föl hivatalos jelöltként, akiről köztudomású, hogy a magyar nyelvet nem bírja olyan jól, hogy magyarok is megérthessék. Ugyanakkor pályázott a mandátumért Kiss Ferenc helybeli malom tulajdonos, természetesen ugyancsak egységespárti programmal és Dénes István, mint ellenzéki jelölt. Nem az első eset, hogy nyíltszavazásos kerületben több jelölt lép föl a Bethlen-párt programjával, hiszen más programmal minek is lépne föl. De minden ilyen esetben is az a generális utasítás, hogy a mandátumot ilyenkor a hivatalos egységespárti jelöltnek kell juttatni, nem pedig a félhivatalosnak. Ehhez szigorúan tartják magukat a hatóságok és a mandátumosztó egyéb kormányszervek. A nemrégiben lezajlott kiskundorozsmai nyíltszavazásos „választásnál" azonban a hatóságok még nem tudtak véglegesen eleget tenni a reájuk bízott feladatnak és a szavazatokat úgy osztogatták el, hogy a két egységespárti — a hivatalos és a nemhivatalos — pótválasztásba jusson, gondolván, hogy majd a nyíltszavazásos pótválasztáson „elintézik" azt, hogy a mandátumot végeredményben Bethlenék hivatalos jelöltje, Steuer György kapja. Arról természetesen szó sem lehetett, hogy az ellenzék győzzön. A pótválasztást november 2-ára, Halottak napjára tűzték ki. A kiskundorozsmai kerület nyíltszavazásra ítélt választói erre összeültek, hogy hát mitevők is legyenek. Hiszen jól tudják ők, hogy a nyíltszavazásos terror ellen nincs mit tenniök, nem is gondoltak arra, hogy föllázadjanak ellene. A tapasztalat már megtanította ezeket a szerencsétlen embereket, hogy a „választás" náluk — mint minden nyíltszavazásos kerületben — azt jelenti, hogy le kell szavazniok az egységespárti jelöltre. Csakhogy miután most az ő kerületükben kettő is akadt ebből a fajtából, gondoltak egy merészet: megpróbálják, hátha a miniszterelnök úr őexcellenciája nagykegyesen hozzájárulna ahhoz, hogy ők , ha egységespártira is szavaznak, a két egységespárti közül a nemhivatalosat választhassák. Erről azután megszerkesztették az alázatos kérelmet, megcímezve a miniszterelnökhöz és — amint a kérelem másolatához csatolt kísérőlevélben írják — kérelmüket többszáz aláírással ellátva, „a szolgálati út betartásával" terjesztették föl. Ebben a kísérőlevélben egyébként hangoztatják, hogy valahogy úgy érzik: „kérésük nem volt szerénytelen és igazságtalan", de mégis azt látják, hogy „még ez a szerény kérés sem talált meghallgatásra, mert Steuer államtitkár nem akar a kerületből eltávozni és lemondani a jelöltségről, hanem, ellenkezően: párthívei az eddiginél is nagyobb erőszakkal korteskednek és fenyegetőznek. Ez — írják — annál fájdalmasabb, mert a novemberi községi választásokkal kapcsolatosan is erőszakoskodnak túlbuzgó hívei és így nem tudnak szabadon mozogni még a helyi képviselőtestületi tagválasztásoknál sem". Továbbá ebben a kísérőlevélben a valóban nagy szerénységre szoktatott kiskundorozsmai választók azzal a kéréssel fordulnak az ellenzéki pártokhoz, küldjék le a maguk megbízottjait a november 2-i pótválasztáshoz, hogy azok — az ellenzékiek — védelmezzék meg őket „az okvetlen bekövetkező terror ellen", amelyben azért lesz részük, mert egységespártira szavaznak ugyan, de nem a hivatalos bethlenistára. Ami mármost a miniszterelnökhöz eljuttatott alázatos kérelmet illeti, amely — amint a kiskundorozsmaiak a kísérőlevélben panaszolják — teljesen hatástalan és eredménytelen maradt, ebben a többi között a következőkkel próbálták a miniszterelnök hozzájárulását megnyerni ahhoz, hogy nekik ne kelljen a hivatalos egységespárti Steuer Györgyre szavazniok, hanem miniszterelnöki engedéllyel a félhivatalos egységespárti Kiss Ferencre szavazhassanak. — Kiskundorozsma, Kistelek, Tömörkény, Pusztaszer országgyűlési képviselő választókerület választói százszázalékban olyan ős magyar kumivadékok vagyunk, akik a magyar nyelven kívül más nyelven nemigen értünk és beszélünk. Ennek az ősi magyar hibának csak most tapasztaljuk rossz hatását, amikor a mostani hivatalos képviselőjelölt, dr. Steuer György államtitkár úr nevét nem is tudjuk kiejteni, de nem is értettük meg programbeszédét, mert olyan idegen és előttünk eddig ismeretlen tájszólással beszélt. Mi azonban valamennyien olyan régi függetlenségi magyarok vagyunk, akik előtt még mindig Kossuth Lajos a legnagyobb magyar ember, mert meg merte mondani, hogy a magyarok függetlenek és szabadok akarnak lenni, nem pedig osztrák rabszolgák. Nekünk már évtizedek óta olyan országgyűlési képviselőink voltak, akik éppen csak a választások alkalmával ismertek meg és szerettek meg bennünket, de csak a programbeszédek és beszámolók alkalmával. Az volna a kérésünk, hogy dr. Steuer államtitkárt olyan határmenti választókerületben léptessék föl, ahol németül is értenek és azon a vidéken képviselné és hirdetné a magyar nemzeti eszme dicsőségét, azokat tanítaná a magyar faj szeretetére és hazaszeretetre. Bennünket azonban ne kényszerítsenek a választásvezetők, hogy olyan képviselőt kelljen választanunk, akivel csak tolmács útján tudnánk beszélgetni. Kérjük Nagyméltóságodat, hogy szerény és igaz kérelmünket meghallgatni és teljesíteni kegyeskedjék ... Ismételjük, nehogy véletlenül is bárki tévedésbe essék: a kiskundorozsmaiak kérelme csupán arra irányul, hogy a kettő közül a, nemhivatalos egységespártira szavazhassanak. De annál jellemzőbb az eset és annál élénkebb fényt vet arra, mit neveznek mifelénk képviselőválasztásnak. A kiskundorozsmai „választók" mindenesetre fején találták a szöget: itt valóban a miniszterelnök előtt való alázatos instanciázásra és bethleni jóváhagyásra van szükség még akkor is, ha egy választó ugyan a kormánypártra, de nem a kormány hivatalos jelöltjére szeretné leadni a szavazatát. Mi lenne még, ha netán egy ellenzéki jelölt — nem is szólva arról, ha szocialista — merészelt volna vállalkozni arra a kilátástalan feladatra, hogymegpályázza a kiskundorozsmai nyíltszavazásos kerület mandátumát. Akkor a jó kiskundorozsmaiak nyilván nem merték volna kérvényüket még csak meg sem szerkeszteni, nehogy a lázadás vádját zúdítsák magukra. Mert hát szegények már jól kitapasztalhatták, hogy mi az: Magyarországon nyíltszavazásos kerület választójának lenni. Ez a „szolgálati úton" eljuttatott alázatos kérelmük eléggé tanúskodik erről.