Népszava, 1933. október (61. évfolyam, 224–250. sz.)
1933-10-01 / 224. szám
LXI. évf. 224. szám Budapest, 1933 október 1,vasárnap Ára 16 ülév, interkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Contiuccs 4 • Megjelenik hétfő kivé Évforduló A félhivatalos és az úgynevezett ellenzéki lapok is lelkesen ünneplik Gömbös Gyula miniszterelnökségének évfordulóját. Mi nem ünneplünk az ünneplőkkel és nem hisszük el a félhivatalosnak, hogy ez az évforduló „történelmi" jelentőségű. Egyszerűen tudomásul vesszük, hogy a Gömbös-kormány minden nagyobb megrázkódtatás nélkül immár tizenkét hónapja van a helyén és ha a viszonyok nem változnak, talán még a kétesztendős jubileumot is eléri. Ridegen és tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a Károlyikormány meddő tehetetlensége kedvező helyzetet teremtett minden kormányalapításnak és amikor Gömbös, mint valami új meteor jelent meg a magyar politikai égboltozaton, az ország lakosságának jórésze bizalommal és reménységgel várta tőle az új rendszer megszületését Az első rádióüzenet tagadhatatlanul mély hatást keltett és amikor később Gömbös az egyhelyben topogó és pipázó magyarokról beszélt, mindenki azt hitte, hogy valóban „gyorsvonati sebességgel" gázol" végig minden olyan akadályon, amely a gazdasági élet útját eltorlaszolja és a politikai reakciót alátámasztja. ' ' Volt néhány határozottan rokonszenves kijelentése. Ezek közé tartozik elsősorban az a mondása, hogy nem kíván a lelkeken taposni, hogy hatósági erőszakkal nem befolyásolja az erők szabad játékát, hogy a szabadságjogokat kiterjeszti és sok más olyan megállapítása, amely remélni engedte a korrupció és a reakció bénító bilincseinek meglazulását. Tizenkét hónap a mostani válságos viszonyok között nem kötelez végleges leszámolásra. Ha azonban az évforduló ünneplői mérleget készítenek, akkor mi is nyugodtan számonkérhetjük, hogy mi valósult meg az adott ígéretekből, hogy a Gömbös-kormánynak milyen cselekedetei nevezhetők történelmi jelentőségűeknek, milyen intézkedésekkel javították meg azország népének gazdasági helyzetét, mi történt a politikai jogok kiszélesítésének dolgában? A számadás ezen a területen igen siralmas eredményt mutat. Sajnos, gazdasági téren még csak egyhelyben sem topogunk, hanem föltartóztathatatlanul csúszunk egyre lejjebb. A munkanélküliek száma emelkedett, a munkabérek viszont ijesztő arányban csökkentek.Ez a kettős ható ok lehetetlenné teszi a gazdasági élet fejlődését. A statisztikai adatok egész tömege bizonyítja, hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége ínséges nyomorúságban vergődik és milliók szorulnak közsegélyre.Akik még bírják, azok is ijedten tapasztalják, hogy egyre jobban össze kell szorítani a nadrágszíjat, hogy az egyensúlyt csak az igényeik folytonos csökkentésével tudják megtartani. A fogyasztás rohamos hanyatlását éppen az állami adóbevételek adataiból lehet megállapítani és semmiféle ünnepi himnusszal nem lehet elkendőzni azt a szomorú valóságot, hogy egy parányi töredéket leszámítva, ma mindenki kevesebbet eszik és rongyosabb, mint amilyen ezelőtt egy esztendővel volt. Egyetlen réteg ünnepelhet őszinte örömmel: a nagybirtokosok kicsiny csoportja. A mezőgazdasággal foglalkozók érdekében emelték az adókat és az ország egész gazdasági erejét az ő szolgálatukba állították. De a részesedés az állami kedvezményekből nem egyenlő mértékben szolgálta a mezőgazdasági lakosság érdekeit, mert a nincsetlen mezőgazdasági munkásoknak még ma is egypengős napszámbérekért kell dolgozniuk és a kisgazdák óriási tömegei kétségbeesetten vergődnek, hogy a föld ki ne csússzék a lábuk alól. Gazdasági téren tehát nem történt javulás, viszont a politikai reakció bilincsei sokkal szorosabbak, mint amilyenek ezelőtt egy esztendővel voltak. Az időközi választások azt bizonyították, hogy az erőszak még ma is kisegítő eszköze a közvélemény meghamisításának. A statárium megszűnt és visszavonták a gyűléstilalmat is. De csak az avatatlanok hiszik el, hogy a kormányrendelet hatása olyan helyeken is érvényesül, ahol a rendőrkapitányok és a főszolgabírák más véleményen vannak. Az ország számos városában és községében az ellenzék még ma sem tarthat gyűléseket, mert az illetékes tényezők egyszerűen nem veszik tudomásul a gyűléstilalom fölfüggesztésének tényét. És kell beszélni a sajtószabadságról? Miféle sajtószabadság az, amelyet a lapbetiltó végzések réme fenyeget? A sajtót ma fölülről lehet dirigálni és az a lap, amely a kormány intelmeit nem veszi figyelembe, esetleg kiteszi magát annak, hogy másnap nem juthat el már az olvasók elé. A titkos választójog is üres ígéret maradt. Azzal nyugtatják a közvéleményt, hogy a kormányprogram a közeli megvalósítást ígéri, de még egyetlen komoly lépés sem történt, hogy törvényjavaslat formájában a parlament is foglalkozhasson ezzel a kérdéssel. Az esztendős jubileum mérlege tehát úgy a gazdasági, mint a politikai cselekedetek dolgában igen sovány. A kormánysajtó legföljebb azzal tetszeleghet, hogy a német és az osztrák diktatúrákkal szemben nálunk a polgárok szabadsága jobban van biztosítva. De ha a szabadságról beszélünk, akkor nem a német nácikhoz, hanem a nagy nyugati államokhoz kell mérni a mi jogainkat. Ezekkel szemben az összehasonlítás arra az eredményre vezet, hogy minden területen csak az és csak annyi történhet, amit és amenynyit a kormány akar, mert amíg a nyílt szavazás szégyene az alkotmányos élet alapja, addig szabadságról beszélni sem lehet. Ha majd igazi cselekedeteket látunk, ha megvalósulnak a szabadságjogok kiterjesztéséről hangoztatott ígéretek, ha a nép nagy tömegeinek gazdasági helyzetét ugyanolyan szerettel és áldozatkészséggel javítják, mint a nagybirtokosokét, akkor talán még mi is ünnepelünk az ünneplőkkel. A leszerelés még mindig bizonytalan — mondja Kánya külügyminiszter A magyar külügyminiszter nyilatkozata genfi tapasztalatairól (Genf, szeptember 30.) A „Magyar Távirati Iroda" genfi tudósítójának alkalma volt beszélgetést folytatni Kánya Kálmán külügyminiszterrel, aki elutazása előtt genfi benyomásairól a következőképp nyilatkozott: — Súlyt vetettem rá — mondotta a külügyminiszter —, hogy személyesen képviseljem Magyarországot a Népszövetség közgyűlésén és fölhasználjam ezt az alkalmat arra is, hogy a Genfben összegyűlt államférfiak körében tájékozódjam a bennünket , is, érintő !. nemzetközi kérdésekről. — A Népszövetség idei ülésszakának súlypontját nem annyira a közgyűlés hivatalos napirendjén szereplő, inkább technikai jellegű kérdések alkották, az érdeklődés még az előző éveknél is nagyobb mértékben azokra a kulissza mögötti megbeszélésekre terelődött, amelyeket az egyes hatalmak képviselői egymás között folytattak. — E megbeszélések homlokterében a leszerelés kérdése áll. Ismertek azok a nehézségek amelyek a Népszövetség ebbeli munkáját évek óta hátráltatják és amelyek arra indították a főbb európai kormányokat, hogy a négyhatalmi paktum szellemében igyekezzenek előbb egymás között közös megállapodásra jutni és így kiküszöbölni azokat a véleményeltéréseket, amelyek e kérdésben fönnállanak. Nyilvánvaló, hogy Magyarország, minthogy a békeszerződés minden követelményének régóta eleget tett, a legnagyobb, érdeklődéssel tekint a népszövetségi alapokmányban lefektetett leszerelési kötelezettség általános érvényesítése elé. Magyarországra nézve e kérdés rendezése annál nagyobb fontossággal bír, minthogy valóságos katonai államszövetség fenyegető gyűrűjétől körülvéve egészen védtelenül áll Európa közepén. A magyar kormány célja nem a fegyverkezés, . . 1 , hanem oly igazságos egyensúlyi helyzet elérése, amely a tartós békének, szerves előfeltétele. Ilyen állapot teremtése nemcsaknekünk magyaroknak, hanem az európai biztonságnak is érdeke. Sajnos, a leszerelésnek önmagában " világos kérdését " az elmúlt évtizedek fejlődése folyamán különböző más problémákkal kapcsolták össze, mint amilyen az ellenőrzés, biztonság, szankciók, amelyeknek kielégítő megoldása a jelen megbeszélések magva. A különböző érdekek összesegyeztetése természetesen roppantun bonyolult és hosszas tárgyalásokat igénylő feladat. E tárgyalások kimenetele ez idő szerint még bizonytalan. Végleges formulák eddig még nem bontakoztak ki. Mindazonáltal iz nem szabad föladni a reményt, hogy végre sikerülni fog olyan megoldást találni, amely áthidalja a még fennálló nagy ellentéteket és bennünket is kielégít. Meggyőződésem, hogy ha azok az eszmék, amelyek a Népszövetség alapját alkotják, valamennyi résztvevőnél őszintén elfogadásra találnak, a Népszövetség az igazságra ésv,jogegyenlőségre irányuló európai fejlődések haszín és tényezője. .lehet.(Gerif, szeptember 16.) Kánya Kálmán külügyminiszter szombaton délelőtt látogatást tett , Beck lengyel külügyminiszternél. Később Musanov bolgár miniszterelnököt látogatta meg. Délután sir John Simon angol külügyminiszter kereste fel őt szállójában. Kánya szombat este 6 óra 2 perckor elhagyta Genfet. Mengelse Ferenc külügyi sajtófőnököt szaktárgyalásai még egy-két napig Genfben tartják.