Népszava, 1938. október (66. évfolyam, 222–247. sz.)
1938-10-02 / 223. szám
is Egy furcsa irodalmi pör Mivel szolgált rá várjon Debrecen ennek a két nagy költő-szellemnek a haragjára? Nem szabad elfelejtenünk, hogy első találkozásuk éppen Csokonai Vitéz Mihály, a debreceni születésű poéta temetése alkalmával esett meg. Ezt követte aztán ama híres árkádiai pör, a magyar nyárspolgáriság egyik legszomorúbb bizonyítványa. Kazinczy azt javasolta, hogy Csokonai sírkövére csak ennyit véssenek: „Én is Árkádiában születtem", amivel — Schiller és Goethe nyomán — azt akarta kifejezni, hogy Csokonai is művész volt, lelkével Görögország legművészibb tájékáról, Árkádiából jött. A debreceni tudós urak azonban nyomban utánanéztek az „Arcadia" címszónak a kor leghíresebb szótárában, a Calepinusban s ott azt olvasták, hogy Árkádia földje arról nevezetes, hogy ott legdúsabb a marrhalegelő. Mire úgy vélték, hogy Kazinczy ki akarja őket gúnyolni, ütést akar ezzel mérni a nemes városra. S ebből aztán nagy háborúság keletkezett Kazinczy és a debreceniek között, akik tiltakoztak az ellen, hogy dunántúli író beleavatkozzék az ő külön tiszai ügyükbe. Persze, Csokonai dolgában bántotta is őket kicsit a rossz lelkiismeret, mert hiszen bármennyire magukénak vallották is, most, a költő halála után Vitéz Mihályt, bizony életében meglehetősen mostohán bántak vele, mint a kollégium tanítóját minduntalan iskolai törvényszék elé citálták, megbüntették, megfosztották tanítói állásától, sőt ünnepiesen ki is zárták a kollégiumból: oda nem volt szabad belépnie, működési bizonyítványt sem kapott, sőt még a tanulókat is eltiltották a vele való érintkezéstől. Ezzel kergették Csokonait a vándoréletbe, a nyomorúságba s aztán ennek folytán a korai tüdővészbe! Bizony, ez a kollégium — amelynek, ha nem jöttek volna közbe a mostani izgalmak, most lett volna a 400 esztendős jubileuma — egy időben meglehetősen középpontja volt a vaskalaposságnak. Szekfü Gyula írja róla, hogy „még a tizenkilencedik század elején is mindent latinul adtak ott elő s az úgynevezett nemzeti tantárgyakat, aminő a magyar történet s a magyar alkotmány ismerete, még Mária Terézia hírhedt magyarellenes tanrendjénél is nagyobb mértékben korlátozták". Ez a főiskola, ugyancsak Szekfü szerint, „megrekedt a régi rendi nacionalizmusban és évtizedeken át nem tartott lépést a nemzeti fejlődéssel, körötte gyűltek össze az ósdihoz ragaszkodó erők". — Érthető, ha az olyan forradalmas lelkek, aminő Csokonai is volt, nem tudtak ennek a főiskolának a lelkiségébe beleilleszkedni. Petőfi nyersen így fejezte ki ezt a véleményét Zilahy Kiss Károly édesanyjával való beszélgetésében: „Debrecenben nem születnek költők, Csokonai csak kivétel!" Hiszen itt élt Melius Péter könyörtelenül gyűlölködő, érvekkel meg nem győzhető, pórias nyerseségű, rideg lelkes Pintér Jenő állapítja meg ezt —, amely „ha életbe lép, akkor Magyarország oly véres barbárságba süllyed vissza, amely példátlan a protestáns művelődés történetében. Melius föleleveníteni törekszik azokat a barbár törvényeket, amelyekkel Mózes akart egy rabszolga csoportot az állatiság fertőjéből emberi nemzetté kiemelni. Még Kálvinon és Mózesen is túltesz a büntetések kegyetlenségében. Alig tud bűnt vagy vétséget találni. 1938 Október 2. vasárnap NÉPSZAVA DEBRECEN LELKE A DEBRECENI KOLLÉGIUM FENNÁLLÁSÁNAK NÉGYSZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA Írta: Simon György Nem tudom, gondolkozott-e már valaki azon a hihetetlennek tetsző és mégis szószerint veendő tényen, hogy Debrecen a világ legnagyobb terjedelmű városa?! Mert igaz, hogy Londonnak nyolcadfélmillió a lakosa, de a területe csak 305 négyzetkilométer, Newyorknak hétmillió lakosa van, de csak 846 négyzetkilométer a kiterjedése. Ezzel szemben Debrecennek 118.000 lakosa van, de a kiterjedése 957 négyzetkilométer. A gyorsvonatnak jó hosszú ideig kell repülnie, amíg kelet-nyugati irányban végigszeli a város 79 kilométer hoszszú területét. Még ennél is többet mond azonban, hogy Debrecen egyben a világ egyik leggazdagabb városközössége is, mert hiszen 566 négyzetkilométernyi saját földbirtoka van. Nem hiába nevezte el Toldy Ferenc, a neves irodalomtörténész Debrecent a múlt század elején a „zsíros városnak", amiben persze nemcsak gazdasági, hanem bizonyos szellemkritikai véleménynyilvánítást is kell látnunk. Mert hiszen Toldy Ferenc 26 éves volt, amikor Kazinczy Ferenc meghalt és 33 éves, amikor Kölcsey elhúnyt és így még a közvetlen kortárs szemléletéből láthatta, minő mélységes ellenszenv töltötte el a magyar szellemiségnek ,ezt a két vezérét Debrecennel szemben. Kazinczy — igaz, jórészt személyes okokból — valósággal meggyűlölte Debrecent és a debrecenieket: „az ott beszitt dolgok" — írja keserű szóval — „nem engedik magukat elfelejteni". És egész külön elméletet eszel ki a „debreceniség" jellemzésére. A Kölcseyhez írott egyik levelében pedig, amellyel elküldi neki fordításai kötetét, így korholja az alföldi metropolist: „Óhajtanám, hogy ez a könyv szeketnék kivált Debrecenben, hol csak az látszik magyarul tudni, aki úgy beszél, hogy a gubások is megértsék." Igaz, hogy Debrecen is hasonlóval fizetett vissza: „az ottani ortodox reformátusok szemében Kazinczy gyűlölt ember, hite szerint kálvinista ugyan, de szívében pápista, lelkében pedig istentelen szabadkőműves!" Kölcsey meg pláne mélységes undorral gondolt erre a városra, ahol pedig iskoláit végezte és ahová, alig hogy jogi studiumát befejezte, jogtanárnak hívták meg. Kölcsey a megtisztelő meghívást nem fogadta el. Kazinczynak pár év múltán be is vallotta: „Miért nincs Debrecen csak olyan is, mint Pesti Vagy miért nincs Debrecenben csak öt vagy hat szeretetreméltó liberális tudósnak lakhelye? Milyen örömmel fogadtam volna mintegy négy év előtt az intést, hogy ott professori cathedrát elfoglaljak! Én a köznép praejudiciumait, hála, régen elvetettem, s örömmel fognám még most is valami olyasra adni magamat, de Debrecenbe élni, azt ne adja az ég!" amelyet ne öléssel vagy égetéssel kárhoztatna. Nem győzi a fejedelmet, törvényhatóságot és bíróságot eleget szidni azért, hogy a büntetéseknél a magyar törvények szerint járnak el és nem az ótestamentum rendeletei szerint" (Kanyaró Ferenc). Parasztdiákok romantikája Ebbe a zord és komor, kollégiumi lélekbe igazán nehezen tudott a magyar ifjúság beletörni, ha Csak kicsit is szabadságszerető és önállóságra törekvő volt. Így történt aztán, hogy — kicsit szimbolikus dolog ez — protestáns egyház szerpapjából, a diakonuszból itt Debrecenben született meg a diák, a furfangos, garabonciás diák, akinek már a neve is gúny volt, mert hiszen a fekete mágiát gyakorló negromanciából csúfondárosan fordították garabonciára. S ez a diákság, amely rajongva hallgatta Csokonai tekintélysértő kiszólásait s amely az ő kezdeményezésére külön „röhögő társasággá" alakult, hogy ennek keretében áldozzon a pipaszívás átkozott szenvedélyének s a „Csittvári krónika" cenzúramentes, tehát tiltott szerkesztésének, ez csakugyan egészen másfajta lelket képviselt, mint a kollégium hivatalos elöljárósága. Érdemes ebbe a diáksírásba egy kicsit belelapoznunk, persze nem abba, amelyet Jókai Mórnak mindent szépítő, lehalkító fantáziája az 1872-ben (tehát öt évvel a kiegyezés után) írott „Eppur si muove"-jában közölt. Mert bizony az eredeti írások között voltak ilyen versezetek is: Némulni, nem látni nagyon megtanultunk, Vesszünk el egy lábig, ha már megvakultunk. Felejtsük el tételünket, Minden emlékezetünket, Egymás után sorba, Temessük a porba! Vagy pedig az a mostanában újra igen aktuális versezet, amelyben egy magyar így oktatja ki az osztrákot: Légy te, nem bánom, anyja azoknak A minden szóra meghódolóknak, Mint amely leánynak nincsen arcája, Minden új úrnak feküdj alája. A legkeservesebben azonban akkor jajdul föl a „Csittvári krónika", amikor nyilván paraszti származású diák ajkáról szakad föl a panasz az osztrák katonaság ellen: Tapasztalta szegény hazánk, Midőn huszárság jön hozzánk, Béköszön jónapot. De tsak egy kis idő múlva, Azt kérdezi nagy dúlfidva, Gyiklesőkéséhez nyúlva. Szidgya paraszt nemzetünket, oldal vosztt Tegnap még szabad volt az út, ma javítják. Az elzárt út a sötétben tele akadállyal! De nem érheti baleset, ha kerékpárján a fényerős Boschvilágítás, amely idejekorán felismerhetővé tesz minden úttorlaszt és akadályt. A megbízható Bosch világítást minden kerékpáros beszerezheti a legközelebbi kerékpár szaküzletben. Testünket, szegény lelkünket, Káromollja Istenünket... ... Forsponton szoktak ők járni, Rablani is le kell szállni, Te, paraszt, most meg fogsz állni. A debreceni kollégium négyszázéves jubileuma alkalmából jövő tavasszal bizonyára sok ékes szónoklatban ünneplik majd ennek a tudományos intézménynek büszke múltját. Talán nem lesz ünneprontás, ha ugyanakkor megemlékezünk az intézet kicsapott diákjáról, Vitéz Mihályról és névtelen társairól, a magyar paraszti sorsban vergődő csittavári diákokról is! Asszonyok a fényben Mint óriási púp, úgy ül hátukon a teher. Búzát cipelnek, lassan mozogva, mint nehézjárású barmok és körülöttük megfürdik fényben a nyárvégi határ. Mint bő, sárga folyó, úgy ömlik a Nap s ők ketten meredten nézik fölvert lépteik kavargó porát. Sárgán köt a tök a kukoricásban,, duzzadt-éretten lihegnek a Fák. A Csend megsűrűsödött s a szoknyák piros szélén lángot vet a Fény. Fényben haladnak! Ketten a fényben. Sötét árnyékuk fáradtan ballag velük. Csiga Kató Nem puszta álom a reménység! Természetes tehát, hogy az emberiség általában arra törekszik, hogy a hangulatot, a kedvet, a reményt előidézze és fokozza. Ez leginkább elérhető a magy. kir. osztálysorsjáték által, mert akinek sorsjegye van, alapos a kilátása, hogy egy kis befektetés árán gyorsan nagy vagyonra tehet szert. Hol nyerhet most 10 ezer, 20 ezer, 30 ezer, 40 ezer, 50 ezer, 60 ezer, 10 ezer, lOO ezer, 300 ezer vagy 400 ezer P-17 Az osztálysorsjáték módot, alkalmat ad mindenkinek, hogy kisebb-nagyobb nyereményben részesüljön bárki, mert mindenkinek és az összes sorsjegyeknek egyforma a nyerési esélye. Az új sorsjáték húzása már október 15-én kezdődik, tehát szerencse fel! Aki mer, az nyer! Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos ára az összes főárusiióknál: Egész 28 pengő! Fél 14 pengős Negyed | Nyolcad 7 pengő |~|: Állandó ás kitartó játék által érheti el eredmény ! " A csalóka időjárás ne tévesszen meg senkit, mert a jó időnek vége és jön vissza tarthatatlanul a zord hideg. Erre az időre készüljön föl és már most szerezze be a leggazdaságosabb fűtést biztosító Gyöngy-kályhát. Kapható a vaskereskedésekben. (X)