Népszava, 1940. június (68. évfolyam, 121–145. sz.)
1940-06-01 / 121. szám
Ma: Teljes heti rádióműsor különmellételeten 68. évfolyam 121. szám Budapest, 1940 június 1. szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIH, Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 óra fittet Berlini jelentés szerint a köd leple alatt hagyják el a szövetségesek Dunkerquet Párizs: Pénteken a németek nem támadták az elárasztással védett Dunkerquet , Abbeville peremét elfoglalták a franciák Német mérleg a háború háromnegyed évéről A spanyol falangistaa Gibraltárt követelik Lapunk távirati tudósításai között közöljük a német félhivatalos mérlegét a háború eddigi eredményeiről. Eszerint Berlin hivatalos körei kétségtelennek tartják Németország győzelmét. Ebbe kapcsolódik bele a német sajtó. Ennek során különösen éleshangú cikkek és fenyegetések jelennek meg Franciaország ellen. A német szajtó a háború kitörése óta egészen a májusi offenzíva közepéig nagyon tartózkodóan írt Franciaországról, most szakított ezzel a magatartásával. „Ütött az óra'' — írja a „Nachtausgabe"—,„amidőn a német népnek józan módon tisztába kell jönnie a francia néppel szemben elfoglalt állásfogalásával". A lap történelmi visszapillantást vet a németfrancia viszony alakulására, megbélyegzi Richelieu egykori politikáját és a francia színes csapatokról szólva a következőket írja: „Az egész francia népnek viselnie kell most már a felelősséget azért, hogy ezt a háborút a német nép egyre élesebben viseli." A német lapok azt a vádat hangoztatják, hogy a franciáik két kényszerleszállást végzett német repülőt meggyilkoltak. Ebben az ügyben tudvalevően a német kormány részéről közvetett úton megtorlással fenyegető jegyzéket intéztek Franciaországhoz. A „Berliner Börsenzeitung" a francia cáfolatra és arra a bejelentésre vonatkozóan, hogy a franciáik a német megtorló intézkedésre hasonlókkal válaszolnak, azt írja, hogy ez „átlátszó kísérlet a német foglyokon elkövetett gaztettek utólagos törvényesítésére". A lap ezután így folytatja: „A francia néppel való leszámolásunk alapos, kemény és kérlelhetetlen lesz. A francia nép annyi bűnt követett el, hogy kemény sorsát megérdemli majd." A német távirati iroda angol fogságba jutott, de onnan kiszabadult német katonák előadását közli arról, hogy az angolok a foglyokat kínozták és kifosztották. Egy másik jelentésben ugyanez az iroda három németnek Boulogne elfoglalása után történt kiszabadításáról szól. A három németet a jelentés szerint a franciák a nemzetközi határozmányok megszegésével a brüsszeli német követet ée kíséretét Svájcon át Németországba szállító diplomáciai vonatról szedték le. * A „Times" pénteki száma „A tenger felett való uralom" címen vezércikket írt, amelyben a hadiflottának a jelenlegi háborúban való nagy jelentőségére utal. „Napról-napra bizonyosabbá válik — írja a többi között —, hogy az északfranciaországi tengerpartnak szorított angol és francia csapatok harca a világ hadtörténelmének egyik legádázabb, de egyben legdicsőbb küzdelme is. Mégsem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az igazi harc a tengerek uralmáért folyik. Az a hallatlan erőfeszítés, amellyel az ellenség a La Manche csatorna kikötőinek nekilendül, világosan megmutatja, hogy a németek törekvéseiknek legfőbb akadályát a szövetségesek tengeri erejében látják, amelynek gerince az angol hadiflotta. A tengerek fölött való uralom ma fontosabb, mint valaha. A „Times" ezután az optimizmus hangján ír az Anglia ellen való támadás eshetőségeiről. * A „Daily Express" a legnagyobb dicséret hangján méltányolja a brit expedíciós haderő utóvédharcait, majd így folytatja.. ..Most már Nagy-Britannia népén a sor, hogy méltónak mutatkozzék katonái teljesítményére. Anglia népe büszkeséggel és szégyenkezéssel olvassa a flandriai híreket. Szégyenkezéssel azért, mert elengedtük katonáinkat a háborúba anélkül, hogy mindazokkal a fegyverekkel felszereltük volna őket, amelyeket a polgári lakosság erejének teljes megfeszítésével előállíthatott volna." A Daily Herald az előző kormányt teszi felelőssé a mulasztásokért. „A német támadás — írja a többi között — Belgium, Hollandia és Észak-Franciaország ellen majdnem egyidőben –történt Winston Churchillnek miniszterelnökké való kinevezésével. Néhány nappal ezután nyilvánvalóvá váltak csapataink felfegyverzésének végzetes hiányai. Vajjon kit terhel a felelősség repülőgépeink és harcikocsijaink ki nem elégítő számáért és minőségéért, ami megbénította seregeink flandriai hadműveleteit . (Hoare volt légügyi miniszter ezidőszerint már Madridban időzik, mint Anglia rendkívüli követe.) , , 5", v • v!,; I * Angliában mind nagyobb arányokat vesz a mozgalom a kereskedelmi és ipari üzemekben lévő és törvénnyel biztosított szabadságoknak a háború tartamára való megszüntetése érdekében, hogy ezzel is fokozzák a háborús erőfeszítéseket. Az angol mérnökök és gépészek szövetsége Morekanbeban tartott kongresszusán J. C. Little, a szövetség előző elnöke, aki most a közellátási minisztériumban visel felelősségteljes állást, a többi között ezeket mondta: „Olyan gyorsan és naponta olyan soká kell dolgoznunk, ameddig csak bízunk. Az, hogy demokratikus intézményeink és országunk megmaradhasson, egyedül azon múlik, hogy milyen eredményt érünk el a munkahelyeken és a gyárakban. Mi biztosaik vagyunk abban, hogy győzhetünk és győzünk is. De ezt a győzelmet csakis a ti segítségteikkel és elszántságtokkal vívhatjuk ki." A mérnökök és gépészek szövetsége a világ egyik legerősebb szakszervezete. Londoni jelentés szerint Vilma holland királynő rövidesen elhagyja Angliát és a holland indiai Batáviába utazik. Az angol lapok egyébként várakozással tekintenek a háború új fázisa elé, amelyet a dunkerquei visszavonulás közeli befejezésétől számítanak. „Franciaország, vagy Anglia következik-e?" — hangoztatják a cikkek címei. A „Daily Express" katonai munkatársa szerint katonai szempontból a franciák elleni offenzíva valószínű, politikai szempontból azonban az angol birodalom centruma ellen való támadás csábító. A „Times" biztosra veszi, hogy a németek az új hadviselés minden eszközével megkísérlik, hogy gyors döntést érjenek el az ősellenséggel, Angliával szemben. * A római „Lavoro Fascista" párizsi tudósítója szerint a csütörtökön tartott haditanácson, amelyen Reynaud elnökölt és Weygand meg Pétain részt vett, valószínűleg katonai és diplomáciai szempontból megvizsgálta a háború kiterjedésének eshetőségeit, amit párizsi politikai körökben immár küszöbönállónak és elkerülhetetlennek tartanak. Ezzel kapcsolatban a figyelem elsősorban Olaszország felé irányul. Figyelemreméltó — folytatja az olasz lap — a „L'Epoque" egyik cikke, amely Berlin további terveivel foglalkozva azt írja, hogy bár a német hadvezetőségnek megvan a nagyszabású terve az Anglia ellen való támadásra is, sokkal valószínűbb, hogy az offenzívát előbb Párizs irányában folytatják. Erre vall az a körülmény is, hogy a Maginot-vonal Irányában jelentős német csapatmozdulatok észlelhetők. * Virginio Gauda a „Giornale d'Italia"-ban Olaszország magatartásáról írva rámutat arra, hogy Franciaország a háború mostani válságos pillanatában nem nyúlhat hozzá a Tuniszban, Szíriában és az Alpokon összevont csapatokhoz és Anglia sem gyűjtheti össze a földközitengeri partvidéken szétszórt erőit. Egymillióháromszázezer francia és angol katona kénytelen annak a hatalmas csatának tétlen szemlélésére, amelynek az európai háború szempontjából döntő fontossága van. Olaszország súlya és ereje így érvényesül az európai erők keretében és ez olyan súly és erő, amelylyel a vezérkaroknak feltétlenül számolniok kell. * Ezzel egyidőben jelentkezik Spanyolország is. Az Havas-ügynökség madridi távirata idézi a spanyol falangisták lapjának, az* „Ariba"nak „Gibraltár a spanyolok becsülete és kötelessége. — Az angol politika és a spanyol politika" címmel az angol-spanyol kapcsolatokról szóló cikksorozatának első cikkét. „Az angolok — írja a lap — azt hiszik, hogy a két ország között minden ügyet rendeztek azzal, hogy megkötötték a kereskedelmi egyezményt és hogy Anglia néhány millió fontot adott kölcsön nekik. Spanyolország azonban sokkal többet akar: Gibraltárt akarja." A cikk befejezésül céloz a legújabb eseményekre és ezt írja: „Gibraltárral kapcsolatos hajthatatlanságunk nem a mostani háborúban született meg és nincs összefüggésben azokkal a bombaszilánkokkal, amelyeknek robbanását Anglia Calaisból hallja. .Várjon Anglia