Népszava, 1942. december (70. évfolyam, 272–295. sz.)

1942-12-13 / 282. szám

i ékesszólásra és az erényre. Isteni ember, te megtanítottál önmagam ismeretére, fiatalon megtanítottál arra, hogy fölmérjem természetem értékét és gondolkozzam a társadalmi rend nagy alapelvein. A régi épület leomlott, új palota porticusa emelkedik a romokon, hála neked, hogy ehhez magam is rakhattam néhány követ. Fogadd tehát hódolatomat, szerény bár, de mégis örülj neki: soha nem tömjéneztem élő embert. Életed utolsó napjaiban találkoztam veled, láttam a fekete gondokat homlokodon, megértettem akkor, hogy milyen megpróbáltatások várnak arra, aki életét az igazságért való harcnak szenteli: nem riadtam vissza, az erényes ember talban a legnagyobb lelkesedéssel ír erről a találkozásról. Részletesen leírja beszélgetésüket, Rousseau előbb bizalmatlanul fogadta látogatóját, mert hozzászokott, hogy kíváncsiak tömege zaklatta magányában, akik úgy bámulták, mint valami „furcsa állatot". Később azonban a fiatalember rajongása feloldotta a hangulatot és Rousseau komolyabb beszélgetésbe csapott át. Látnoki ítélőképessége ezt mondatta vele, a forradalom előtt tizenegy évvel: „Igen, Franciaország fölött sűrűsödnek a fellegek. Remélem — hiszen úgy szeretem Franciaországot, mint hazámat —,hogy a AZ EMLÉKIRAT ELSŐ SORAI (Robespierre ajánlása Rousseau emlékéhez) 1942 december 13. vasárnap NÉPSZAVA KÜLONÖS RÉGI KÖNYVEK A Megvesztegethetetlen vallomásai 'Az 1789-es nagy francia forradalom egyik legjellegzetesebb és legnagyobbjelentőségű alakja volt Maximilien de Robespierre. A jakobinusok és a „hegypárt" hideg és elszánt vezetőjének alakja sokat foglalkoztatta a történetírókat és elképzelhetetlen olyan munka, amely a francia forradalom történetét Robespierre alakjának elhanyagolásával dolgozhatná fel. Robespierre alakját a legkülönbözőbb megvilágításokban mutatják a nagy eseményekkel foglalkozó munkák, a vérszomjas terroristától a romantikus hősön át egészen addig a számító reálpolitikusig, az adottságok és a néphangulat pontos felmérőjéig és követőjéig, amilyennek Kropotkin látta. Egyben azonban megegyeznek még az elfogultak is: senki sem gyanúsítja Robespierret azzal, hogy a lázasütemű események közepette egy pillanatra is eltért volna politikai tisztességének kemény törvényétől és azokban az években, amikor hatalmas egyéniségek is beleszédültek a korrupció posványába, Robespierre halála pillanatáig méltán hordozta a legméltóságteljesebb díszítőjelzőt, amit politikusnak valaha is adtak: ő volt a Megvesztegethetetlen. Maga a szép név hordozója, Maximilien de Robespierre ezeket írja történelmi melléknevéről: „A ,megvesztegethetetlen' jelző, amellyel a nép díszítette, nevemet, volt munkásságom legmeghatóbb jutalma. Ilyen megkülönböztetés nemcsak elismerést jelent, hanem egyben a jövő biztosítéka is. A nép annak elismerésével, hogy a korrupció nem férkőzhetik hozzám, egyben azt is elismerte, hogy bízik bennem és követ." Ezeket a sorokat egy igen figyelemreméltó s kevéssé ismert könyvből idéztük, a könyv címe: „Mémoires authentiques de Maximilien de Stobespierre" (M. N. hiteles emlékiratai). A könyv 1830-ban jelent meg Párizsban, Moreau - Rosier kiadásában, Auguste Mie párizsi nyomdász műhelyében. A kiadó előszavában elmondja, hogy Vincennes közelében, Créteil nevű kis faluban nem mindennapi körülmények között fedezte fel a nagy történelmi értékű Probespiemkéziratot. Robespierre egykori Saint Ilonoré utcai házigazdája és barátja adta át az írásokat vidéki rokonának, amikor Robespierre éis társai a vérpadra kerültek, harmincöt évig rejtegették a feljegyzéseket, míg végre napfényre juthattak. Rousseau és Voltaire Az emlékiratok első sorait Jean Jacques Rousseau emlékének szenteli Robespierre. A „Társadalmi szerződés" írójával szigenben a legmélyebb tisztelettel és hódolattal viseltetett és ez az érzés megmutatkozik az ajánlásban is: „Neked ajánlom ezt az írást, nagy genfi polgár szelleme! Ha majd, napvilágot látnak ezek a sorok, szenteltessenek, a, legékesebben szóló és legerényesebb ember emlékének, mert ma, minden időknél inkább van szükség az jutalma, az a tudat, hogy jót akart a hozzá hasonlóknak és eljön az az idő, amikor a nép hódolattal veszi körül emlékét, bár kortársai megtagadták. Miként te, én is egy munkás élet árán akarom megszerezni ezt az elismerést, még ha korán kell is elbuknom." A találkozás, amit Robespierre itt említ, 1778 ban történt, az agg Rousseau és a tizenkilencéves Robespierre között. A fiatalember gyalog vándorolt Ermenonvillebe, hogy láthassa eszményképét. Emlékira- C'cjt a vou., yuc JL ttf- ^^ ^ cabutsL t)t (j C^icvt, / rJt (ly^t/h. a VutV Jom~, mClua. It OU4 u e.gu)c. 2uyácj cáuju*,if ct -fu* vf tcuux. hottvnvu . au-iouArufiut, laUu a HA. lantUM rvcuj uporuf Vt/out. J r. i. j — ,, , ^ ^ 2 'tfcyut+iulvej-tu. itIntrnL. "Div^i !'tii- m'ayfcvrviotbe.: ' iis «CK* Jtu^r nt'a* ' r,, , / /' -f '/,,„' /UY /cs JccvMorto poJiiyut.J u*t. tVduu. Mfuvea»./cft tLIVt^j"" ^ a., j'i• T"?""• ZJ INL n^r: J-M V J .i/j . ' -f-JOtutif crtCLrtfC U4 Ia, me. rttt-C 13. oldal VASÁRNAPI ESEMÉNYEKET VASÁRNAP ESTE KÖZLI Ayarország A HÉTFŐI RIPORTLAP, PROGRAMMJA A CÍMEN készülő vihar nem tart majd sokáig és utána ragyogóbban és melegebben süt majd a nap. de ezt én már nem érem meg. Mások jönnek, hogy siettessék a nagy munka beteljesedését, gyönyörű lesz az ő feladatuk. Az enyém bevégeztetett, felszántottam a talajt, elvetettem a magot." A Rousseau iránt érzett rajongás ellentéte az, ahogy Robespierre Voltairet, a kor másik nagy gondolkodóját szemléli, bár ítéletében tárgyilagos: „Voltaire munkáit előbb ifjúságom tudásszomjával olvastam, később undorral, mert lelkem hitre vágyott. Szkepticizmusa elriasztott, hízelkedése, felületessége, szolgai megalázkodása a fejedelmek iránt, finomkodó stílusa, egyes műveinek, erkölcstelensége fellázított, s elvette kedvemet még azoktól a munkáitól is, amelyek értékesek és hasznosak a nép számára. Legkevésbé pedig Rousseau iránt érzett féltékeny gyűlöletét és alantas támadásait tudom megbocsátani... Mégis, legyünk igazságosak: Voltaire írásai — talán akarata ellenére — igen nagy mértékben hozzájárultak a nép felszabadításához. Nem a néphez szóltak ezek a művek, hiszen a nép meg sem értette volna őket, a legmagasabb rétegekben kezdett forradalmat, és ez eljutott a mélybe, is, hiszen ő sem szabadulhatott a természet törvényeinek, hatása alól és közönsége olyan volt, amilyenné az évszázadai.- formálták. Bocsássuk meg kisiklásait, tévedéseit, kétségbeejtő könnyelműségét: a Gondviselés eszköze volt és ennek útjait egyengette." Washington és Franklin Az északamerikai függetlenségi harc két nagy vezetőalakja egyformán osztozik Robespierre rokonszenvében és tiszteletében. A függetlenségi vezérek katonai segítséget kértek a hetvenes években Franciaországtól, külpolitikai okok következtében kaptak is támogatást, mert a francia királyságnak nagyon kedvére volt a tengerentúli angol hatalom csökkentése. Mint Robespierre írja: „a közvélemény olyan erőteljesen fejeződött ki, hogy a minisztereknek — talán első esetben — engedniök kellett." Az imperialista beállítottságú francia kormánynak nyilván nem esett nehezére az engedelmeskedés, a közvélemény követelésében viszont már a közeledő események előszele érződött. Washingtonról, a függetlenségi harc hőséről sokat beszélgetett a fiatal Robespierre. „Neve — írja — ezerszer méltóbb az utókor megbecsülésére, mint a királyok és hódítók vesszőnyalábok közé foglalt képmása." Más helyen ezeket írja Washingtonról: „Ezt, a csodálatos polgárt is megrágalmazták. Nem tudták elhinni, hogy ha valaki már elérte, a dicsőséget, ott is tudja hagyni. Cromwell nevét suttogták vele kapcsolatban, mintha a nép jogainak az a képmutató kiuzsorázója példaképe lehetett volna Washingtonnak. Érdekes hagyománya a rabszolgaságnak, hogy a modern társadalomban is igyekeznek a nemes egyéniségeket bemocskolni, tiszta céljaik mögött alantas érdekeket keresnek." Robespierre szemléletének reálpolitikus beállítottságát mutatja, hogy Washingtonról szólva megemlíti: a nagy ember köztársasági társainak ellenzésével szemben is megalapította a Cincinnatus-rendet, mert tudta, hogy a körülötte levő francia önkéntesek rajonganak a címekért és kitüntetésekért. Maga Robespierre is lenézően nyilatkozik a kitüntetésekről, elismeri azonban, hogy a politikai szükségesség késztette Washingtont erre az intézkedésre, ennek a meggondolásnak alapján helyesli is a rend megalapítását. Franklin Benjámin, a másik nagynevű szabadságharcos személyéhez fűződik — az emlékiratok szerint — Robespierre első nagyobb politikai sikere. Franklin politikai küldetésben járt Franciaországban és ezen az útján ismertette meg a franciáikat nevezetes találmányával, a villámhárítóval. A vakhit és babona szembeszegült ezzel az újítással és egy haladó szellemű, arrasvidéki földbirtokost arra kényszerítettek, hogy a házára szerelt villámhárítót bontsa le. Per keletkezett az ügyből, Robespierre vállalta a földbirtokos ügyvédi képviseletét a legfelső törvényszék előtt és lendületes beszédeivel és beadványaival teljes diadalt aratott. A nyaklánc-por Az emlékiratok anyagának hallatlan bősége arra kényszerít bennünket, hogy ismertetés közben még a teljesség megközelítéséről is lemondjunk, csupán ízelítőt adhatunk ezekből az érdekes följegyzésekből. Nem feledkezhetünk meg azonban a kor legnagyobb jelentőségű — és komoly politikai következményekkel járó — pőréről, az úgynevezett „nyaklánc-pör"-ről. A hirdett udvari botrány története ismert mindenki előtt, aki olvasott a francia forradalom előzményeiről. Robespierre, a jogász és politikus így látja ezt az eseményt: „A nyaklánc-per megmutatta, hogy a polgári gondolkodás lassanként hatalmasabb lett, az előítéleteknél. Nem tudom, milyen mértékben kompromittálta, magát a királyné ebben a botránnyá fajult, csalásban, de ahogy a szerencsétlen Rohan bíboros jellemét ismerem, bizonyos vagyok benne, hogy nem ő volt a csaló, hanem őt csalták meg. Marie-Antoinette végzetes könnyelműsége, királynőhöz méltatlan, léha asszonyi élete kétségkívül okot adott a vádakra. Bármi legyen is ennek a bűnös intrikának mélyén, nem tulajdonítok neki más jelentőséget, mint azt, amivel hozzájárult a közvélemény erejének fejlesztéséhez. Mihelyt, azokhoz lehetett férni, akik a trón körül és a trónon voltak, erőteljesebben feje.