Népszava, 1943. szeptember (71. évfolyam, 197–221. sz.)

1943-09-23 / 215. szám

2. oldal FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ de hogy nyilatkozatában olyasr­a csökönyösen kitört, a politikai célkitűzés megjelölése elől, végü­l is fel kell, hogy tűnjék a legel­fogulatlanabb megfigyelőnek is. Ez a figyelemreméltó tény vég­eredményben annak jele — mond­ják a Wilhelmstrawn —, hogy Churchill bizonyo® dolgokról nem mer szólni, nehogy ezáltal le­rántsa az utolsó leplet is a telje­sen kudarcot vallott atlanti ok­mányról s hogy­ a kis nemzetek mellett, észrevétlenül elsurranjon beismerésével. Az illetékes német hely ezután a beszédből bizonyítékot merít arra nézve, hogy az olaszok elárulták Németországot, majd így folytatja: A kivívott sikerek túlságos hangoztatása elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a Szovjet előtt a lehető legerősebb színekkel fesse le Anglia háborús erőfeszítéseit. A londoni sajtó véleménye Churchill beszédét a londoni la­pok teljes terjedelmében, nagy cím feliratok alatt közlik. Vezércikkeik­ben kiemelik a miniszterelnök szavam­­ból kisugárzó derűlátást, de ugyanakkor rámutatnak arra figyelmeztetésre is, hogy a háború legvéresebb korszaka még csak ez után következik s hogy szükség van a nemzet erejének még fokozottabb megfeszítésére. A beszéddel kapcsolatban a lapok különösen kiemelik a Churchill— Roosevelt—Sztálin-találkozó jelentő­ségét. A „Daily Telegraph" szerint a Világ jövője szempontjából ez a hármas találkozó a háború kitörése óta tartott valamennyi értekezlet jelentőségét meghaladja. A „Times" egyetért a miniszter­elnökkel abban, hogyha nem sikerül szoros, szívélyes és tartós együtt­működés létrehozása Oroszország és a többi szövetséges nagyhatalom között, akkor az a veszély fenyeget, hogy a háború gyors befejezése he­lyett nézeteltérések támadnak a nagyhatalmak között. Ha azonban biztosítják ezt a szoros együttműkö­dést, akkor olyan döntő befolyást gyakorolhatnak a világ sorsára, aminkre még soha nem volt példa a történelemben. A Daily Herald megelégedéssel forradja, hogy állandó szervezetet létesítenek, amelynek az lesz a fel­adata, hogy tanulmányozza a fel­merülő kérdéseket a kormány részé­ről megállapított politika megvilá­gításában és gyors megoldásokat ajánljon. Marshall tábornok bejelentése Newyorkból jelenti az angol hír­szolgálat . Marshall tábornok, az amerikai vezérkar főnöke a nebraskai Omahában kedden kijelentette, hogy küszöbön áll az a ha­talmas offenzíva Ázsia és Európa ellen, amelybe Amerika teljes erejét beleveti. Most végre annyira vagyunk — mondotta —, hogy a tengereken át megtámad­hatjuk az ellenséget, mégpedig olyan erővel, amely — reméljük — hamarosan véget vet ennek a h­áb­or­ún­a­k. Az Egyesült Államok vezérkari főnökének ez a nyilatkozata össze­függésbe hozható Churchill beszé­dének azzal a részével, amely — ahogy ő mondja — a harmadik front mellett egy második, nyugati pont kialakításáról szólt. A vezér­kari főnök nyilatkozatát aláhúzza az angol hírszolgálat washingtoni jelentése, amely szerint egy magas­rangú tisztviselő kijelentette, hogy Roosevelt elnök és Churchill mi­­niszterelnök Marshall tábornokot szemelte ki a különböző hadszín­tereken küzdő angol-amerikai erők egyik főparancsnokául. Donald Nelson, az­ Egyesült Álla­mok haditermelési hivatalának el­nöke Londonba érkezett. Beavatott londoni politikai körök­ben kedden este az a­ hír járta, hogy Nagy-Britannia, az Egyesült Álla­mok és a Szovjet-Unió külügymi­nisztereinek tervbe vett értekezletét Moszkvában tartják meg. Ezt a hírt hivatalos angol részről is m­egerő­sítik. A hármas külügyminiszteri találkozó időpontját még nem tűz­ték ki és csak annyit mondanak, hogy az értekezletet a legközelebbi hetekben rendezik. Tisztázatlan még az a kérdés, hogy ki képviseli majd a moszkvai értekezleten az Egyesült Államokat Cordell Hull külügymi­niszter nem hagyhatja el Washing­tont, Standrey moszkvai USA-nagy­követ pedig jelentéstétel céljából ezidőszerint szintén Washington­ban tartózkodik. Egyes hírek sze­rint Roosevelt elnök Harrimant bízza meg az Egyesült Államok kép­viseletével. Az angol hírszolgálat washing­toni jelentése szerint a képviselő­ház kedden este 360 szavazattal 29 ellenében elfogadta a Fulbright javaslatot. Ez a javaslat arra kö­telezi az Egyesült Államokat, hogy részt vegyen egy, a háború után fel­állítandó nemzetközi szervezetben. Arról a nemzetközi szervezetről van itt szó, amely a genfi Nép­szövetség utódjaképpen vállalná a feladatot a világ országainak és nemzeteinek békés együttműködése irányítására. A Fulbrigh­t-javaslat azt célozta, hogy ne ismétlődjék meg az, ami az első világháború után történt, hogy az Egyesült Államok visszavonult a Népszövet­ségtől. Ide iktatjuk azt a táviratot, mely a Sozialdemokraten következő lon­doni jelentését ismerteti. Az el­húnyt Kingsley Wood pénzügymi­niszter helyét a brit kormányban politikai körök véleménye szerint a lehető leggyorsabban be kell töl­teni. Ha utódjául valamelyik kor­mánytagot nevezik ki, az egész kor­­mány átalakítása válnék szüksé­gessé. Churchill, hogy ezt elkerülje, a pénzügyminiszteri tárcával kor­mányon kívül álló személyiséget bízna meg. A figyelem ezzel kap­csolatban Samuel Hoarera, a mad­ridi angol nagykövetre irányul, aki most Londonban tartózkodik. Hoare Chamberlainnel és Simon­nal együtt alkotta az úgynevezett müncheni csoport vezérkarát. Ha Hoare politikai felfogásának meg­változtatásáról nean adott olyan bizonyítékot, amely alapul szol­gálna a róla való vélemény meg­változtatására, úgy ez a kombináció aligha valósul meg. A ,Bud. Tud." londoni jelentése szerint londoni politikai körökben lehetségesnek tartják, hogy Kingsley Wood ha­lála következtében a brit kabinet kisebb mértékű átalakítására kerül sor. Új kincstári kancellárként Litteltont és Morrisont emlegetik, valószínű azonban, hogy Morrison nem vállalná ezt a hivatalt. Littel­ton mellett még Amery és Hudson kerülhet szóba. Szicília és Szardínia olasz marad A­z angol hírszolgálat jelentése szerint az angol miniszterelnök felszólalását követő parlamenti vitában az egyik képviselő kifej­tette, hogy Olaszországban attól félnek, az angol birodalom k innek­tálja Szicíliát és Szardíniát. Kife­jezte azt a reményét, hogy a vita végén megtárgyalják ezt a szélté­ben-hosszában terjesztett híreszte­lést, Eden külügyminiszter azonnal felált és a következőket mondotta­: — Nincs semmi szükség arra, hogy a vita végét megvárjuk. Ez a híresztelés teljesen képtelen. A dublini olasz követség közölte, hogy a követ és a követség sze­mélyzete megefize­ti odaadását Olaszország királya és lojalitását az olasz kormány iránt. Amint német illetékes helyről közlik, a berlini olasz nagykövet­ség ama tagjai, akik nem csatla­koz­tak a fasiszta kormányhoz, je­lenleg egy ismert bajorországi téli üdülőhelyen tartózkodnak, ahol szállókban kaptak elhelyezést. A nagykövetség személyzete — né­hány olasz polgári egyénnel együtt, akik többnyire újságírók voltak három különvonaton úton volt Olaszország felé, amikor a király és Badoglio tábornagy menekülése „technikailag lehetetlenné tette hazaszállításukat, minthogy jelen­leg többé nincs olyan olasz terület, amely a Badoglio-kormány uralma alatt állana, hanem Olaszország egyik része angol és amerikai meg­szállás alatt van, a többi pedig a köztársasági fasiszta kormány uralma alatt áll­. Az újságíróknak megengedték a továbbutazást Olasz­ország felé, míg a diplomatáknak Bajorországban kellett marad­iiok Grigg angol hadügyminisztert az alsóházban megkérdezték az olasz­országi brit hadifoglyok sorsa felől. A miniszter kijelentette, hogy a fegyverszüneti szerződés értelmé­ben Olaszország köteles volt azon­nal kiszolgáltatni az összes szövet­séges hadifoglyokat, a német ellen­őrzés alatt álló olasz területekről azonban az angolszász foglyokat ki­vétel nélkül Németországba szállí­tották és ottani fogolytáborokban helyezték el. Az amerikai kormány figyelmez­tetést intézett Európa semleges államaihoz és Argentínához. Az Egyesült Államok és Nagy-Britan­nia kormányai azt tapasztalták — mondja a figyelmeztetés —, hogy semleges államokban levő külön­böző konszernek, amelyek Olasz­országnak a szövetségesek hadere­jével történő mielőbbi megszállá­sára számítanak, azon vannak, hogy megszerezzék az ellenséges birtok­ban levő olasz vállalati részesedé­seket, vagy egyéb ellenséges bir­tokban levő olasz értékeket. A két kormány fenntartja magának a jogot, hogy érvénytelennek tekint­sen minden olyan ügyletet, amely­lyel bármiféle ellenséges vagyon vagy Olaszországban levő ellensé­ges birtokra való jog semlegesekre ruházódik át. Azok a semleges állambeli személyek vagy cégek, akik, illetve amelyek ilyen vagyon­részeket vagy jogokat megszerez­nek, kiteszik magukat mindazoknak a szankcióknak, melyeket az Egye­sült Államok és Nagy Britannia a rendelkezésükre álló eszközök kere­tében megtehetnek. Az algíri bizottság uralma Korzika szigetén Azok után, hogy a Szardíniából Korzika szigetére átvonult német csapatokkal szemben az ottani de gaulleista franciák az olaszokkal együtt fölvették a harcot és ezek a szigeten kikötött francia csapatok segítségével elfoglalták a sziget nyugati részét, az elfoglalt terüle­ten az Algírban székelő francia fel­szabadítás nemzeti bizottsága vette át a hatalmat. A „Daily Sketch" értesülése­i sze­rint a francia idegenlégió, amely tudvalevően a legkülönbözőbb nem­zetek hozzátartozóiból tevődött ösz­sze és anyagot szolgáltatott szám­ta­l; a sivatagi regény számára, hama­rosan eltűnik. Azoknak az államok­nak a kormányai, amelyekből a lé­gió tagjai kikerültek, intézkedést tettek annak érdekében, hogy állam­polgáraikat saját hadseregükbe so­rozzák be. A legionáriusok haza­szállítása már megkezdődött és a légió «a.WM» hegyi legény­ségéből nemsokára már csak csekély szán» marad " Afrikában. Ezek főképpen állampolgárságnélküliek, vagy pe­dig ellenséges országok alattvalói. A „Daily Sketch" megállapítása, hogy az állampolgárságnélküliek, vagy­­pedig az ellenséges országok aran­yalói csekély részét teszik a légionáriusoknak, alighanem téve­désen alapul­, mert az idegenlégió legénységének­ túlnyomó része a szövetségesekkel szemben álló hatal­mak országaiból került ki. A Szovjet követelései Finnországtól A „Stockholms Tidningen" sze­rint londoni jól tájékozott orosz­ körökben a Szovjet­ Unió követelé­seit Finnországtól, esetleges béke­kötés esetére, a következőkben fog­lalják össze: Tiszta, nem agresszív jellegű, de­mokratikus rendszerrel pótolandó a jelenlegi kormányzat; a terü­leti határozatoknak ki kell elégí­teniök az orosz biztonsági köve­teléseket és a német csapatoknak el kell távozniuk az ország terü­letéről. A Szovjet-Unnió — folytatja a je­lentés — nem törekszik domináló politikai befolyásra, és nem volna csodálható, ha egy tiszta demokra­tikus kormányzat enyhébb feltétele­ket kapna, mint az első téli háború után. Az azonban egyáltalában nem biztos, hogy az oroszok Hangére vonatkozó követelésüket fenntarta­nák, ha a jelenlegi rendszert meg­változtatnák. Egyidejűleg orosz szö­rök­ben óva intenek attól a vára­ko­zástól, hogy a Szovjet­ Unió tagadja meg a kezdeményezést a szovjet­finn béke kérdésében. Japán rendszabályok a belső front erősítésére Tokióból jelenti a német távirati iroda. A japán kormány kedden délelőtt rendkívüli értekezletre ült össze. Az értekezlet kis megszakí­tással este 7 óráig tartott, tokiói idő szerint. Sajtójelentések szerint a kormány ezen az ülésen szigorít rendszabályokat rendelt el az or­szágban, hogy úrrá legyen a ko­moly háborús helyzeten. A rend­szabályokat szerdán este ismerteti részletesen a kormány tájékoztató hivatala. Tozso miniszterelnök szer­dán este 19 óra 30 perckor, tokiói idő szerint, fontos rádióbeszédet mond, amelyet Kelet-Ázsia vala­mennyi leadója átvesz. Tozso a kor­márnyértekezleten hozott rendszabá­lyokkal kapcsolatban felhívást in­téz nemcsak a japán néphez, hanem Nagy-Kelet-Ázsia valamennyi né­péhez is. A japán miniszteri értekezleten elhatározott rendszabályokról és Tozso miniszterelnök beszédéről szóló jelentés összefoglaló cikkünk befejezés­éig még nem érkezett meg. Japán felkészülődésének további jele az az intézkedés, amelyről a „DNR" másik tokiói távirata szól. Eszerint a japán katonai szolgálati törvényt mától kezdődő érvénnyel akként módosították, hogy azokat, akiket 1925 és 1930 között csak fel­tételesen találtak alkalmasnak, felülvizsgálhatják és katonai szol­gálatra igénybe vehetik. NÉPSZAVA 1943 szeptember 23. csütörtök C­sak az a dolgozó mun­kás tartható joggal szociál­demokratának, aki előfi­zetője a Népszavának !

Next