Népszava, 1945. szeptember (73. évfolyam, 181–205. sz.)
1945-09-01 / 181. szám
13. évfolyam 162. (181.) szám Budapest, 1945 szeptember 1. sio^ilMjl^ -f, Szerk. és riadóhivatal: VIII, Conti ucca 4- Megjelenik hétfő kivételével minden nap Az öntudatos dolgozók százezres tömegei Imámzottak végig az Andrássy úton tizenöt évvel ezelőtt 1930 szeptember 1-én megmozdultak Budapest dolgozói, mert meg akarták mutatni a reakciós kormányzatnak és meg akarták mutatni az uralkodó osztálynak, hogy szemben annak azzal a világgal, amelyet a kapitalizmus épített fel a maga képmására. Az a világgazdasági válság, amely 1929 őszén indult el aWall Streetről, egy évvel később már a magyar proletariátust is válságba, döntötte. A gyárak gépei milind lassúbb ütemben dolgoztak és mind kisebb és kisebb számban volt szükség a munkásokra. A tőke nem törődött azokkal, akiket eddig kizsákmányolt , uccára került a munkás és szembekerült e mindennél súlyosabb gonddal: mi lesz holnap? Miből fog bevásárolni az asszony, mit eszik a gyermek, miből fizeti a nyomorúságos szoba konyhás lakás bérét? A tőke begubózott gépei és kifogyni nem ".V-ró raktárai közé értem volt hajlandó választ adni ezekre a kínzó kérdésekre — a munkásnak kellett megkeresnie, a választ. Pedig nem azért nem akartak kiürülni a raktárak, mintha nem lett volna fogyasztójuk a fennük felhalmozott cikkeknek. Nem azért nem fogyott a cipő, mintha nem lett volna elégmezítlábas. Nem azért nem kellt a ruha, mintha nem rongyolódott volna le azok tömege, akik előállították. Nem azért nem akadt vásárlója az élelmiszernek, mert nem akadt korgógyomrú munkáscsalád. Más volt itt a hiba: a tőkés rend és ennek gazdasági betegsége: a válság. Az volt a hiba, hogy a tőke semmi más iránt nem érdeklődött, mint a haszna iránt, hogy az árak fölfelé szaladtak és a béreket lefelé nyomták. A munkások tömegei vásárlóképtelenek lettek és a gépek leálltak — a munkanélküliség réme ott állott minden dolgozó mögött. Tizenöt évvel ezelőtt újra gondolkozni kezdett a munkás. Felvetette azokat a kérdéseket, amelyek felvetése ellen rendőrkardokkalés csendőrszuronyokkal tiltakozott az uralkodó osztály. De hiába volt az erőszak, hiába a rendőrattak. A gondolatot dítjában megállítani nem lehetett. Százezrek és százezrek vonultak végig azon a szeptember 1-én Budapest utcáin. És nem hiába vonultak végig. Nekünk, akik egy másik nagy gazdasági válság által kirobbantott szörnyű második világháború után állunk, sok erőt és tanulságot nyújt az emlékezés erre a másfél évtized előtti válságra. Ma már nem rendőrkardok s csendőrszuronyok harcolnak a gondolat ellen, hanem a reakció akarja útját állni sötét mesterkedéseivel. De ahogy a múltban, erőlködése ma sem jár sikerrel. A Bevin Magyarországgal szemben változtassa meg magatartását — követeli az angol sajtó A fiatal magyar demokrácia életrevaló művet alkotott" ft A Bevin-nyilatkozattal kapcsolatban a szövetségesek sajtója élénken foglalkozik a délkeleteurópai államok kérdésével és annak során külön nyomatékkal mutat rá a magyar helyzetre. A „PM" című amerikai újság tudósítója, Stown, meglehetősen kemény bírálatot mond egyes angol nyilatkozatokról és azt írja, hogy ezek politikailag Kelet-Európa jobboldali elemeit támogatják. Ez a jóindulat az angol tudósító szerint azt a látszatot keltheti, mintha a háború előtt fennállott helyzetet kívánnák Magyarországon és Bulgáriában támogatni. Semmiképpen sem látja jogosnak, hogy kifogást emeljenek a baloldali egyesülésekkel szemben. Hangoztatja a tudósító, hogy a demokráciák rövid idő alatt, zűrzavaros helyzetben is figyelemreméltó eredményekre mutathatnak rá. A „New Statesman and Nation" című angol hetilap azt követeli, hogy Bevin egészítse ki nyilatkozatát és változtassa meg magatartását, amely Magyarország demokratikus köreiben idegenkedést váltott ki. Steel amerikai rádiókommentátor hangsúlyozza, hogy Bevin nyilatkozata nem kelti a jólértesültség benyomását, mert a magyar demokrácia életrevaló művet alkotott már eddig is, amely megfelel a nagy néptömegeknek. A „Times" megfigyelője arra mutat rá hogy a keleteurópai demokráciáik a reakció megerősítését látják a legutóbb elhangzott bírálatokban, amelyek kedvezőtlenül nyilatkoznak az eddigi reformokról és a közeljövő terveikről. A magyar demokrácia számára megnyugtató, hogy az angol közvélemény legkülönfélébb köreiből hangzanak el elismerő bírálatok az eddigi teljesítményekről. De különös örömmel kell venni azt, hogy ezek a sajtóhangok megfelelően értékelik az angolszász állásfoglalás hatását az itteni reakciós körökben. Miután az angolszász újságírók most már itt a helyszínen győződhetnek meg a való helyzetről, nem kételkedünk benne, hogy az angolszász közvélemény, s maga az angol kormány is, rövidesen tiszta képet kap az itteni helyzetről és nem nehezíteni, hanem támogatni "S segíteni fogja a magyar demokrácia építőmunkáját. Ára 4 pengő Telefon: 420-462, 42Q-563, 42Q-564 Anglia fokozni akarja külkereskedelmét (London, augusztus 31.) Sir Stafford-Cripps, ns angol kereskedelmi kamarák nagygyűlésén megállapította, hogy a béketermelés színvonalának emelése az angol állam létérdeke. Bejelentette ezután, hogy Anglia a külkereskedelem fokozása céljából kirendeltségeket állít fel valamennyi fontosabb országban. Megkezdődtek a tárgyalások a bányák államosítása érdekében: az Angol Szénbánya Egyesület a kormány megbízottainak, a bányatulajdonosoknak és a munkásmegbízottaknak bevonásával értekezletet tart, amelyen az államosítás lehetőségeit vitatják meg. A tanácskozás több napig tart. A „Daily Telegraph" szintén felallítja az angol kormeryt "min-v lágban teijtís erűm uj fonwh, dtíinj caj,.csolatok megteremtésének előkészítéséhez. A „News Chronicle" szintén hangoztatja annak szükségességét, hogy minden eszközzel mozdítsák elő a kiviteli kereskedelmet. Angliát és az USA-t egyként veszélyezteti a munkanélküliség réme. Ha a mostani válságot nem tudják leküzdeni, akkor azt Amerika, a világ hitelezője, éppen úgy megsínyli, mint adósai. Helyszíni riport Tokióból... (London, augusztus 31.) Az amerikai csapatokkal együtt érkezett Japánba négy hírlaptudósító, köztük Reuben, a Reuter-iroda különtudósítója is, akik Tokióban fölkeresték a megrongált császári palotát, a rádióállomást és más nevezetes helyeket. A négy újságíró Tokió utcáin minden katonai fedezet nélkül közlekedett. Ellenállásnak vagy erőszakoskodásnak sehol semmi nyoma. Általában nyugtalanítja a japánokat, hogy milyen jóvátételt kell megfizetniük. Tokió és Yokohama több városrészét szinte a földdel egyenlővé tették a gyújtóbombák, de a városok külseje nem hasonlítható össze azzal a borzalmas pusztulással, amelyet a tudósító májusban Berlinben látott. A császári palotához vezető hídon SO japán — közöttük két nő —harakirit követett el, tiltakozásul a fegyverletétel ellen. Az utcákon a villamosok közlekednek, a vízvezeték és a villamos világítás általában működik. Tokióban a hidak épségben vannak és az országutak is sértetlenek. Tokió inkább a tűzvész miatt szenvedett borzalmasan s ezért az emberek százezrei maradtak hirtelen hajlék nélkül, úgyhogy a lakosság milliószámra menekült el a fővárosból. Az élelmezési helyzet válságos. Amikor a tudósítók megérkeztek a Domei-iroda munkatermeibe, meglepett morajjal fogadták őket, mert még nem várták ilyen korán. A Domei-iroda külföldi szolgálatának vezetője kijelentette, hogy a japán kormány eleget tesz a potsdami feltételeknek és remélik, hogy súlyosbításra nem kerül sor, hanem me® sértő elbánást tanúsoljanak. Az árdrágítót,siserahadát lehetetlenné kell tenni A feketézők munkátalan hadát munkára kell fogni. Tűrhetetlen, hogy amikor az ország romokban hever és minden tiisztességes embernek megfeszített erővel kell dolgoznia a köz érdekében, akkor egy bizonyos réteg a dolgozók megkárosításával tartja fenn magát. Ezt nem szabad továbbb tűrni Ebben az ügyben a Szaktanács, valamint a vasmunkások és az építőmunkások együttes küldöttsége az iparügyi minisztériumiban járt és a munkarendelettel kapcsolatos emlékiratot nyújtott át. Az emlékirat átnyújtásakor a küldöttség szónoka hangsúlyozta a munkásságnak azt a kívánságát, hogy a kormány haladéktalanul és a legszigorúbban járjon el az árdrágítókkal és feketézőkkel szemben és a legerélyesebb szankciók előírásával tegyen meg mindent, ennek a siserahadnak a felgöngyölítésére és munkára kényszerítésére. A küldöttséget Szakosíts Antal elvtárs fogadta a miniszter nevében és válaszában hangsúlyozta, hogy az emlékiratot rögtön áttetszik a közellátási és az újjáépítési minisztériumhoz, hogy tegyék meg ott a szükséges intézkedéseket és mindent elkövet, hogy az abban foglaltakat teljesítsék. A demokratikus Magyarország iparügyi minisztériumának legfőbb feladata, hogy a dolgozók jogos kívánságainak élményt szerezzen.