Népszava, 1946. január (74. évfolyam, 1–26. sz.)
1946-01-01 / 1. szám
lé. évfolyam 1. szám / / Budapest, 1946Január 1. ok//*. ?2. A S 2 Q C l Á L D E. M O K R (A T A PART K Ö Z PO N. T, I L A P J, A Szerk. és kiadóhivatal: VIII. Contineea A Megjelenik hétfő kivételével minden nap Tetefon: 420-562, 420-563, 420-564 Egyik dunántúli tanyán talált rám a karácsonyi tavasz. Álltam a dombon a verőfénybe borult földek fölött. Öröm és aggodalom váltakozott bennem. Amíg a szemem ellátott s amerre — órajárásnyira — a szekér elzörgött velem, mindenütt gondosan megművelt földek nyújtózta be a langyos napsütésben. Kizöldült a búza és a rozs! A jövőévi kenyerünk illata vegyült el a föld nehéz szagával. A jövőévi kenyér — Ha zordon fagy kegyetlenül* rá nem csap a tavaszi fényben boldogan sütkérező mezőkre. Iszonyatos volna! * A békés, reményektől duzzadó földek fölött sáli 3, gondolat. Mellettem a paraszt szótlanul áll Leveszi süvegét, mintha imádkoznék. Csodálatos ez a tavaszi karácsony megművelt földés" fö'ött. Az egyik útfordulónál fölrobbantott tank ősállati tömege fekszik, messzi a látóhatár peremén még egy Tájkép 1345-ben... Zörög a szekér jókora parlagföld mellett Megszólal a paraszt. Ide már nem jutott traktor. Majd tavasszal kukorica kerül belé. Itt a föld a dolgos, tervező paraszttal, ott a messzi városban a traktort építő, szerszámot készítő munkás. Ezek ketten találjanak csak egymásra , jussanak teljes közelségbe egymással, akkor majd csak legyűrjük az embertelen éhséget s a veszélyes zűrzavart, amely összekuszálja most nehéz dolgainkat. A makulátlan, fényes kék égboltozat tiszta tükrében a megszépült magyar élet képe jelenik meg előttem és azt gondolom, ezért az eljövendő, megszépült és meggazdagult magyar életért legelsősorban a mankásnak kell a küzdőtérre kiállani , felelős érte, hogy lesz-e, nem lesz-e emberhez méltó, szabad és tiszta élet ezen a földön. Senki más ezt rajta kívül meg nem teremtheti, létre nem hozhatja. Az ő kezében van az örökség, a „jósors vagy végzet". Neki kell most megmutatnia, hogy érett-e erre a titáni feladatra, amelyet a történelmi fejlődés jelölt ki számára. Minden tőle függ most ezen a földön. * Senki félre ne értsen — tiltakoztam magamban a sugárzó földek felett —, nem azt mondom ezzel, hogy parasztnak, értelmiségnek nincsen és nem lehet szerepe az újjászületés nagy művében. Erről szó sincs! Ellenkezően! E másik kettő nélkül létre sem jöhet az új ország és az új nép. Hanem arról van szó, hogy a történelmi fejlődés parancsa egyetlen más osztály tudatában sem találhatja annyira készen és az osztály létéhez kötötten a szabadság fogalmát és a jövendő terveit, mint a munkásosztályéban és egyetlen osztály érdeke sem egyezik olyan tökéletesen az egész emberiség létérdekével, a teljes emberi felszabadulás érdekével, mint a munkásság, pontosabban az ipari proletariátus osztály érdeke. Ez a gazdaságtörténeti és társadalmi tény roppant felelősség terhét, hárítja a munkásosztály vállaira. Éa ezt a felelősséget viselnie kell és viseli is legjobbjaiban és elsősorban azokban, akikben tudatossá vált a proletariátus történelmi szerepe. Ez a szerep, a vezetés köteles-Magyarországon még különösebb súllyal nehezül ez a felelősség az ipari munkásságra. Itt neki kell megteremtenie a technikai, az ipari fíniHSdp« új #ofeW$1%tett if* Xf . Az előfeltételek nem cisak materia!isak, hanem politikaiak és erkölcsiek is. Politikai és erkölcsi magatartásától, öntudatbeli állapotától függ, hogy milyen üteme lesz a magyar szociális és gazdasági fejlődésnek és a dolgozók szellemi és cselekvésbeli egysége hogyan alakul ki. Magyarországon, mint Európa számos más országában is, koalíciós kormányzat vezeti az állam ügyeit. A munkáspártok ezt a koalíciót komolyan veszik és szükségszerűnek tartják. Társadalmi és pártharcokat hazánk most nem bírna ki. Ez a koalíció egyik párttól sem követeli cserébe sem programját, sem világnézetét. Az ipari munkásság a kormányzatban való részesedéséért nem is adhatná cserébe szellemi és öntudatbeli birtokállományának legkisebb részét sem Nemcsak a koalíció válna számára ez esetben értéktelenné, hanem ő maga is a koalíció számára. A munkásosztály részvétele a kormányzásban csak úgy és addig érték amíg társadalmi és szellemi integritása érintetlen. Mert csak ilyen érintetlenségében lehet hajtóereje a fejlődésnek és tényezője a gazdasági és társadalmi életnek. Nem szabad ebben a vonatkozásban sem megfeledkeznünk arról, hogy Magyarországon nyugateurópai értelemben vett polgárság nincs és nem volt; a proletárságnak kell tehát ezt a hiányt is és íggy kettős történelmi funkciót betöltenie. És be kell töltenie mert különben ő is és életének, küzdelmeinek és majdan teljes fölszabadulásának tere és alapja: az ország is vele pusztul Minderre figyelmeztetnünk kell most, amikor eszmék és dolgok egyként sajnálatos zűrzavarban kavarognak és nem egyszer az ösztönöksava harsogja túl a józan értelem s a tudatos történelmi szemlélet szavát * Új évet írunk és ez az új év nagyjából összeesik felszabadulásunk első évfordulójával. rettenetes sorstól szabadultunk meg. Éa megnyílt előttünk egy szebb, szabadabb, jobb jövendő kapuja. Ezt talán legelsősorban az ipari munkásság ismerte föl. Nagyszerű lendülettel látott neki a munkának: a romok eltakarításának és az építésnek. Pompásan látta meg: nincs sürgősebb feladat, mint az üzemek negy reálitása.. Csalhatatlan ösztönnel érezte Rieg, hogy ipari termelés nélkül ez az ország nem lábolhat ki végzetes nyomorúságából. Még agrárttermelésünk is csak akkor lehet kiadós, országot eltartó, mindennapi kenyerünket megtemlő, ha erős ipar őrködik fölfitte s, csak akkor felelhet meg a korszerű kö. '-e-'— ', Vri'-k,' K j»-! jföhtekU, modern gyáriparunk ontja magából a mezőgazdasági géneket s fölszereléseket Gyönyörűvolt a lendület és csodálatos az eredmény! Sajnos, ez a ragyogó, kezdeti lendület különböző és gyakran nagyon is érthető okokból megtörött. A reakció tervszerű aknamunkával aláásta a bizalmát,, pénzünk romlásnak indult, közellátásunk tehetetlenné vált, a feketepiac erkölcsi káoszt teremtett s megindult az ördögi körforgás: rossz pénz, komisz közellátás — csökkenő termeléssel. Csökkenő termelés, a munkafegyelem lazulása — még rosszabb pénzzel, még hiányosabb közellátással, még kuszább gazdasági élettel. A kormány most szembeszáll ezzel a körforgással. Megregulázza a pénzt s kemény rendszabályokkal igazságossá igyekszik tenni a közellátást. Hisszük, hogy sikerül. És hisszük, hogy a munkás, ha érzi a kormány kezének keménységét a rontó szándékokkal és becstelen törekvésekkel szemben, akkor ő is megkeményedik s újra magára vállalja tíz emberfeletti munka minden terhét s rendet teremt az üzemekben s új lendületbe hajtja munkaerejét s őrködik afölött, hogy senki se vonja ki magát többé a terhek és kötelességek alól . A munkásnak most nem kell okvetlenül a sztrájk fegyveréhez nyúlnia • nem kell jogainak védelmében tüntető felvonuláshoz sem folyamodnia. Vannak egyéb, célravezetőbb eszközei is. Szervezettségével, öntudatos fegyelmezettségével, munkájával, amelyet osztálytudat hasson át, szociális magatartásával és szervezőkészségével képes kivívni azt a tekintélyt és súlyt, amelyet a két munkáspárt szükség esetén a mérleg serpenyőjébe vethet. Persze, soha szem elől téveszteni nem szabad, hogy a koalíción belül, a többi pártokkal való legőszintébb és legbarátibb együttműködés mellett is, a két munkáspártot nemcsak a politikai szükségszerűség, nemcsak a most adott feladatok célszerű és gyors megoldásának kívánalma tartja együtt hanem távolabbi célok is, mélyebb összefüggések és a dolgozó osztályok léttudata rendeli egymás mellé a két nagy munkáspártot közös cselekvésre és a dolgozó tömegek érdekei felett szükséges őrködésre. A két munkáspárt nem opportunizmusból vesz részt a koalícióban — nem ad fel semmit a munkásosztály jogaiból —, de nem is taktikából. Mindkét munkáspárt komoly meggyőződéssel szolgálja a nemzet és a nép érdekeit és mert a koalíció a politikát tartja célravezetőnek, ezért vesz részt benne mindaddig, amíg az országés a dolgozó osztályok érdeke ezt így kívánja. Az ipari munkásság történelmi és osztálytudatát azonban nem befolyásolhatja sem a koalíciós politika, sem aközellátás zavarai, sem a pénz romlása, önbizalmát nem csökkntheti semmiféle választási matematika, amely nagyon is zavaros tényezők együtthatásából keletkezett És tisztánlátását sem zavarhatja meg a társadalmi erőviszonyok természetellenes alakulása. Éppen az ő feladata, hogy ezek az erőviszonyok anormális társadalmi képletet öltsenek. Az igazi proletariátus feladata most kettős. Egyfelől meg kell teremtenie az ipari termelés egyre jobban funkcionáló apparátusát és ez alól a feladata alól semmi sem mentheti föl, másfelől a legszorosabb szövetséget a mezőgazdasági dolgozókkal, adván nekik egységes társadalomszemléletet és szociális öntudatot nemcsak a szoros együtthaladás érdekében, hanem azért is, hogy ez a két hatalmas osztály együttes erővel léphessen föl agrárgazdálkodásunk korszerűsítése és az ország gazdasági és társadalmi struktúrájának a fejlődés irányába leendő megváltoztatása érdekében. Roppant feladatok ezek s csak úgy végezhetjük el, ha a jövendőre szegezzük tekintetünket, arra a jövendőre, amelynek központjában a teljes emberi fölszabadulás sugárzó reménye és biztosan megvalósítható célja áll. Csak úgy tölthetjük be történelmi rendeltetésünket ha az egész munkásosztályt láthatja az a hatalmas érzés, hogy ő az új világot teremtő erők legnagyobbika és hogy egy új szellemmiséget hoz létre s azt szétsugározza magából az egész társadalomra Mert nemcsak a matéria törvénye jelöli ki helyét a történelemben, hanem a szellem ame- UJÉVRE Írta: Szakasits Árpád