Népszava, 1946. szeptember (74. évfolyam, 196–220. sz.)

1946-09-25 / 216. szám

2 1918 szept 25 KÉPSZAVA ban ég, a szocialista forradalom és a személyiség igazi szabadságának világa következik. A most kötendő békék ebben a világban elveszítik minden értelmüket és értéküket. Nagy nemzetek és kis nemzetek, gyarmati sorsban élők és privilegizáltak egyenlőek lesznek. — Mindennek ellenére súlyos gond és roppant felelőős-még nekünk a magyar béke sorsa. A jövő világa tisztult légkörű lesz, de ma még elfogultak az emberek. És ezzel az elfogultsággal szemben nehéz harcolni, különösen olyan nemzetnek, mint a magyar. Nem a gyűlölet, hanem az idegenség és értetlenség az, amelyet velünk szemben táplálnak, mert nem tudják megérteni, hogy ez a magyar nép, amely oly csodálatos lendülettel építi most a maga életét, miért viselt egymásután kétszer is a német imperializmus oldalán háborút, miért tette le utolsónak a fegyvert? Ha az ellenállásra hivatkozunk, akkor azt kérdik, ha a háború alatt ellenálltatok, miért nem álltok ellen most a magyar reakció valamely egyre szemérmetlenebbül emeli fel fejét? (Élénk helyeslés, nagy taps.) — Az egész világon bizalmatlanságot gerjeszt a magyar nép demokratikus szándékai iránt az, amit a magyar reakció művel. Szemünkre vetik, hogy az ifjú magyar demokrácia arcán máris ott láthatók a régi rend, a régi magyar feudalizmus redői és ráncai. Ezt nem a frázisok kozmetikájával, hanem az egész magyar társadalom anyagi és lelki átalakításával tüntethetjük el. Nagy baj, hogy egyesek valami illuzionizmustól hajtva nem egészen indokolt igényekkel léptek fel. Voltak, akik egészen más megítélést reméltek, nem tudni miért? Az viszont tény, hogy itt, igenis, volt ellenállás, annak ellenére, hogy nekünk nem voltak összeesküvésre és gerillaharcra alkalmas zordon hegyeink és nem volt tengerpartunk. Ez az ország a német iszuronyok sövényével volt körülvéve, de hol er mégsem volt mindenki hitlerista, azt az bizonyítja legjobban, hogy különben a német hadsereg akkori kétségbeejtő helyzetében nem vállalkozott volna a megszállásra. Támadás a demokrácia ellen — Mi, szociáldemokraták mindent megtettünk a világ tájékoztatására. Deklarációnk a béke ügyében világszerte rendkívüli visszhangot keltett. Tiltakoztunk és tiltakozunk az ellen, hogy fasiszta módszerekkel ártatlan embereket birkaként kergessenek át Szlovákiából Magyarországra. Ha a világ népei véreztek, ha tíz- és tízmillió ember pusztult el és Európa egyetlen romhalmazhoz hasonlatos, akkor joggal kérdezhetjük: miért történt mindez, ha a fasiaszta módszerek nem pusztultak ki. Nem akarunk belenyugodni abba, hogy őseink földjéről 200,G0 magyart dobjanak át Magyar véreink áttelepítése nemcsak igazságtalanság, hanem a legvakmerőbb támadás a dunamedencei demokrácia fejlődése ellen is. Mi el vagyunk tökélve, hogy békességben élünk a Dunamedence népeivel, velük demokráciát és békét akarunk. So ha ezt a népet még megszaporítják 200.000 fővel, amikor magunkat sem tudjuk ellátni, akkor megmondjuk azt is, hogy ez az eljárás a leggaládabb támadás a Dunamedence népei ellen. Tisztelet a Jugoszlávoknak ! Ugyanakkor azonban, amikor a Hlinka-gárdiszék aljas cselekedeteit világgá kiáltjuk, megkülönböztetett tisztelettel kell megemlékeznünk arról a jugoszláv népről, amelynek pedig lenne oka haragra és bosszúra. De ez a nép elfelejtette Újvidék gyalázatát s a demokrácia szellemében kezet nyújtott a magyar népnek. Mi ezt a kezet megszorítjuk és ígérjük, hogy a jugoszláv néppel mindenkor a legbensőbb barátságot tartjuk fenn, egész Európa üdvére, egész Délkelet-Európa boldogulására. (Hatalmas taps és éljenzés.) A Franco-ellenes szocialista kongresszus eseményeiről számolt be a továbbiakban Szakasits elvtárs. Erre a kongresszusra 21 nemzet küldte el delegátusát és ez már önmagában véve is mutatja, hogy a világ minden szocialistája érzi és tudja: nincs biztonságban a demokrácia, amíg Franco uralkodik Spanyolországban. Spanyolország ma a fasizmus utolsó hadállása, amelyet sürgősen szét kell rombolni. A világ szocialistái ezen a kongresszuson segélybizottságot alakítottak a földalatti spanyol szocialista mozgalom támogatására és a kongresszus felszólítja minden ország kormányát: szakítsa meg » diplomáciai viszonyt jure pcóval. Ki fizesse a számlát? — Részt vettünk a francia szocialista párt impozáns kongresszusán is és megismerhettük a párt helyzetének, belső életének, terveinek és munkásságának lényegét. Figyelmeztető az a példa, amelyet ez a kongreszus nyújtott azáltal, hogy ragaszkodtak a párt feltétlen egységének megóvásához. A francia szocialista pártot a forradalmi szocializmus szelleme hatja át A megújulás lehetővé teszi, hogy a proletártömegekre támaszkodva, az értelmiség, a parasztság és a kispolgárok segítségével is Franciaország legnagyobb és legtiszteltebb pártja legyen. A legfőbb nemzetközi kérdés ma az, ezt tapasztalhattuk mindenütt, hogy ki fizesse a háború számláját Kétségtelen dolog, hogy annak kell fizetnie, aki a háborút kiprovokálta, tehát a nagytőkének Ezt a számlát többé neki szabad a dolgozó tömegekre áthárítani s ha küzdelemre kerül a sor, az ütközetből, végül is a munkásság kerül ki győztesen, hogy megszülessen az ír vilg, amelyről angol, olasz, francia és magyar munkás egyformán álmodik. (Nagy taps.) — Mert fel kell vetnünk a kérdést, részt akarnak-e venni a kapitalisták a magyar ipar újjáépítésében, vagy megmaradnak-e az eddigi tartózkodásuknál? Kitartanak-e továbbra is kizárólagos bálványuk, a profit mellett? — Erre akarunk választ, mert ha nem, akkor majd magunk' végezzük el a magunk dolgát Mi it'32®k vagyunk minden áldozatra ebben a lerombolt országban ezután is, de nem tűrhetjük el, hogy szociális különbségek legyenek, hogy egyik oldalon álljanak az éhesek és a másik oldalon a jóllakottak, hogy a tömegek rongyoskodjanak és egy vékony réteg éz úgy tobzódjék, mint a fasiszta rendszerben. Nem megyünk jobbelé Ezek után hangsúlyozottan a következőket mondotta: — Nein engedjük magunkat senki kedvéért sem jobbfelé húzni, de nem engedjük jobbfelé húzni az országot sem. Nem tűrjük, hogy olyan törvényjavaslatokat akarjanak becsempészni a parlamentbe, mint legutóbb az érdekképviseleti javaslat volt Olyan korporációs jellegű javaslatot amely a szakszervezetek kezéből ki akarná csavarni a munkásközvetítést, nem fogadunk el és azt tründeni erőnkkel megakadályozzuk. A stabilizációval lezárult az engedékenység és türelem korszaka. Itj politikát kezdünk és ennek homlokterében a dolgozó tömegek p problémái állnak. Fölállítjuk a proletár költségvetéseket: tisztességes munkabért, olcsó, egészséges lakást, munkát minden dolgozónak és kötelező elfoglaltságot minden henyélőnek. (Viharos helyeslés.) Szociális igazságot, egyenlő elbánást minden termelő réteg számára. Koalíciót akarunk, de a szabadság, a demokrácia koalícióját, a szociális rendcsinálás koalícióját, azt a koalíciót, amely nem jelent meg alkuvást jobbfelé, a régi, rothadásos rendszer felé. Követeljük a márciusi megállapodások betartását és ezzel kapcsolatban bejelentjük a tömegek mozgósítását, aktivizálását is. . . Senki se számítson arra, hogy mi, szociáldemokraták a mérleg nyelvének szerepét töltjük majd be. Szó sincs róla. Nem állunk a jobboldal és a baloldal között baloldaliak vagyunk, voltunk és leszünk! Pártunk törzse és gerince a proletár. Tartózkodás és fenntartás nélkül fogadjuk be a kispolgárt, az intelltítnek is, de a vezető szerep ebben e pártban a proletáré kell hogy legyen. (Viharos taps.) Előttünk az új világ által lebeg, amelyben a szocializmus már nem iitápia többé, mert vagy meghal a világ, vagy szocialista lesz. (Helyeslés.) "ségünket. Mert mi kerültünk minden izgató problémát és nem akartunk a stabilizáció, valamint a békekötés idején izgató anyagot dobni az ország életébe, ezért a reakció máris azt hitte, hogy meggyengültünk, elvesztettük bátorságunkat és végigmasírozhatnak rajtunk. — Nos, ezeknek azt üzenően innen — nem vagyunk defenzívában , nem is leszünk soha defenzívában .Ha valami választási aritmetika alapján számonkérnek rajtunk pozíciókat, ha ki akarnak bennünket szorítani, akkor majd meglátják, hogy van öklünk, van jogunk és jogunkat joggal és körömmel megvédelmezzük. Nem alkuszunk, vagyunk, akik voltunk, forradalmi szocialisták és leszünk, akik vagyunk: felelősségteljes, öntudatos, konstruktív tömeg, amely nem jelszavakra hallgat, hanem az eszére. A proletár gondja a legnagyobb gond a mi számunkra és ha a gondok ellenére mégis azt mondjuk: türelem, ezt nem a reakcióval szemben mondjuk, hanem a helyzettel, önmagunkkal, gyorssággal "szemben. Mert több kenyér csak több termelésből lesz és mi többet akarunk termelni, ára lehet, a kapitalizmussal együtt, ha nem, akkor nélkülük. Nem hagyjuk ott a kormányt . Erről álmodunk mi is, akik itt most koalícióban élünk és ez a koalíció rengeteg politikai áldozatot követel tőlünk. Ennek ellenére ki kell jelentenünk: mi nem akarjuk felborítani a koalíciót, mi úera akarjuk otthagyni a kormányt. Ha mások akarják, ám hagyják ott, mi megyünk tovább m útott! (Éljenzés és viharos taps.) Nagyon kényelmes volna számunkra az ellenzék szerepe, de nem szerezzük meg azt az örömet senkinek, hogy a gyeplőnek egyik szárát, amely a kezünkbe jutott, eldobjuk. De fel kell vetünk a kérdést, kikkel vagyunk tulajdonképpen koalícióban: demokratákkal vagy reakciósokkal! Csak azokkal vagyunk hajlandók koalícióban együtt haladni, akik felismerték a történelmi szükségleteket, akik tudnak és akarnak is a magyar demokráciáért és az új társadalomért cselekedni. (Helyeslés.) — Az utóbbi hónapokban mind szemérmetlenebbül jelentkezett a reakció. Sőt már-már offenzívába lendült Ugyanekkor úgy látszott, mintha defenzívában lettünk volna mert ezek a jó urak félrertették őszinte és mélységes hazafiságunkat és gyengeségnek vélték áldozatkész Meg kell szerveznünk a vidéket _— Rendíthetetlenül a demokrácia alapján állunk. Ez a demokrácia azonban nem lehet a választási aritmetika játéka, üres parlamentesdi, hanem a nép érdekeinek becsületes szolgálata, a dolgozók közt EP-nevezése alapján. Ne csak a politikában legyen vezér".enne az egyenjogúság, hanem a gazdasági életben is. Rengeteg feladat vár réuk. Elsősorban meg kell szerveznünk a vidéket. Föl kell ébreszteni a depolitizált magyar földművesréteget, hogy ezután vele egyetértésben teremtsük meg az igazán demokratikus Magyarországot. Kunfi Zsigmnos híres jelszavára kell emlékeztetnem a funkcionáriusokat: Mert „Ki a falvakba!" csak a felszabadított paraszttal együtt valósítható meg sna a demokrácia és holnap a szocializmus. A két munkáspárt viszonya . Ami a két munkás,párt, viszonyát illeti, kétségtelen, hogy vannak bizonyos súrlódások, ez azonban a két párt közötti komoly együttműködést remélhetően nem fogja megzavarni. Továbbra is szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat a Kommunista Párttal, mert az együttműködés történelmi és megmásíthatatlan szükségszerűség. De ennek feltétele, hogy a mi pártunkat öncélú, független pártként kell venni. Aki nem tudja megérteni akár az egyik, akár a másik oldalon, hogy az együttműködés történelmi szükségesség, azt egyszerűen félresöpörjük az útból. Mi ebbe az együttműködésbe belevisszük eszményeink tisztaságát, múltunk nagy, morális értékeit és ezeket az értékeket nem elherdálni, hanem szaporítani akarjuk, hogy dúsabban adhassuk át a következő nemzedéknek, önállóságunkat, függetlenségünket nem adjuk fel, az idősebb és tapasztaltabb testvér türelmével és szeretetével ápoljuk a munkásegységet, mert nem vagyunk hajlandók a magyar reakciónak megtenni azt a szívességet, hogy szétválasszuk a munkaosztályt . Készüljünk felekileg és anyagilag az elkövetkezendő küzdelemre. Teljesen mindegy, lesznek-e községi választások vagy nem, lesznek-e országos választások vagy nem, mi készen állunk rá. Egy azonban bizonyos: ezzel a választási törvénnyel többé nem választunk. Kisnyilasok és fasiszták többé nem szavazhatnak a magyar demokráciában. (Helyeslés és taps.) Olyan törvényt akarunk, amely a demok György Endre hírlapíró és felesége Klem Boriska, szeptember 25-én ünnepli házasságának negyedszázados fordulóját (X) «erős siíjpuck» nélkül, toüvécsJe® kivitelbe» VUDU scoronéls, hidalt, arany ir platicapótló fémből tömés, tuixue, lédalo in ma Dte sea. Vidékiek toronkisztí Kedvező fizetési feltételek. Praeter fogorvosl ásra jogosított jogára. VIII. Népszínház noca 46. I. 1.