Népszava, 1948. június (76. évfolyam, 123–147. sz.)
1948-06-01 / 123. szám
Szerdán áthalad az első vonat a Thököly úti felüljárón A Thököly úti halálsorompó eltüntetésére irányuló munka hatalmas iramban haladt előre, hogy a kitűzött határidőre, augusztus 1-re a munkával elkészüljenek. A Budapest—Cegléd kettősvágányú vasútvonal egyik átépített vágányát szerdán átadják a forgalomnak és a vonatok ezen a vágányon közlekednek. A sorompót feleannyiszor zárják le szerdától kezdve, mint eddig. A második vágánypár elhelyezését is megkezdik és nemsokára megvalósul a zuglóiak sokévtizedes álma: megszűnik a halálsorompó. Szovjet gyárakat, iskolákat, kolhozokat, ifjúsági otthonokat, sporttelepeket látogatott meg moszkvai tartózkodása alatt Non György és Hollós Ervin elvtárs, a Magyar Ifjúság Népi Szövetségének elnöke éss főtitkára. A moszkvai rádió munkatársával folytatott beszélgetésünk során elmondották, hogy meggyőződtek arról: a szovjet ifjúság a világ ifjúságának élén halad. Nem véletlen, hogy a szovjet, főiskolákon a diákság számára minden eszköz rendelkezésre áll, de az sem, hogy a termelési versenyben a munkásifjúság jár az élen. * A rákospalotai evangélikus egyházközség világi felügyelőjévél Reök Iván országgyűlési képviselőt választotta meg, aki beköszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar demokrácia az emberi, keresztyéni élet érdekében végez munkát. * „A magyar demokrácia szabaddá tette a nemzetiségeket évszázados elnyomatásuk után" — állapította meg Bob Anton országgyűlési képviselő, a MDP és a Magyarországi JMrsstávok Demokratikus Szövetségének vasárnap Nagykazár baranya megyei községben tartott közös gyűlésén. * Gsató Józsefet, a helyi képviselőtestület egyhangú határozata alapján Sátoraljaújhely polgármesterévé választották. * „A két párt egyesüléséről" címmel tart előadást ma, kedden 10.15 órakor a rádióban Budapest 1. hullámhosszán Kovács István elvtárs, az MKP szervezési osztályának vezetők. * Gyöngyösi János, a Független Kisgazda Párt főtitkára a párt Hajdú megyei választmányának debreceni gyűlésén nagyobb beszédet mondott. Kijelentette, hogy a nevelést a demokratikus állam nem hagyhatja olyan kézben, amely a demokratikus államrenddel szemben foglal állást. * A Kisiparosok Országos Szabad Szakszervezete bejelentette, hogy a kisipar fejlődése, az utánpótlás biztosítása érdekében védnöksége alá veszi az egyházi vezetés alatt álló Szent József tanoncotthont. Megalakult a magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti pártszervezete Negyvenhárom tagú nagybudapesti pártbizottságot választottak Vasárnap reggel az Újvárosháza fellobogózott közgyűlési termeiben a két munkáspárt nagybudapesti szervezete egyesíti küldöttértekezletét .Köböl József nyitotta meg, utána Horváth Mártont tartott politikai beszámolót. Hangsúlyozta, hogy a felszabadulás után a legdöntőbb politikai esemény a Magyar Dolgozók Pártjának a megalakulása. Majd fejtegette a magyar főváros nagy szerepét a népi demokrácia megvalósításában. A magyar demokrácia nagy győzelmei itt érlelődtek meg és a harc is itt dőlt el. Vágvölgyi Tibor a budapesti egységbizottság munkájáról számolt be. Megalakították a kerületekben és körzetekben,a pestkörnyéki városokban és községekben, az üzemekben, valamint az alapszervekben az egységbizottságokat. 1100—1200 alapszervben létesült egységbizottság. A szervezeti egyesülés mindenütt jól sikerült, és a munkástömegek ünnepelték az egység megteremtését. A Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti taglétszáma közel 408.000, ami azt jelenti, hogy a munkásság szinte teljes egésze ebben a pártban sorakozik fel. A pártszervezetek fő feladata most a szellemi színvonal emelése, az oktatás és a nevelés problémája. Jelenleg 1601 szeminárium működik, ahol 36.000 elvtárs részesül a marxizmus-leninizmus elméleti oktatásában. Rubletzky Géza, a Kisgazdapárt községi frakciója, Kardon Ferenc pedig a Nemzeti Parasztpárt nevében üdvözölte aküldöttközgyűlést. A megindult vitában Balogh Béla (VM), Antal János (Goldbergergyár), Horváth András (IX. kerület), Kapetter Gyula (MÁVAG), Kádár Róbertné (IX. kerületi elöljáró), Suhajda József (VIII. kerület), Virágh Sándorné (XIII. kerület), Bíró László (propagandaosztályvezető), Stein Ferencné (VIII. kerület), Dabrónaky Gyula (VIII. kerület), Veszter Gyula (Ganz-vagon), Sipos István (VI. kerület), Villányi Ferenc (Újpest), Siklósi Mihályné (XIII.kerület) és Kelen Béla (Magyar Ifjúsági Népi Szövetség) szólaltak fel. Kádár János válaszolt az elhangzott felszólalásokra. Nagy beszédben részletesen taglalta a két párt egyesülésével kapcsolatban felmerült minden problémát. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyházi iskolák államosításának sikeres kiharcolásáért mozgósítani kell az egész pártot, mert ez, a küzdelem nehéz lesz. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a nőknek minél tevékenyebb szerepet kell adni a pártban. A küldöttek helyükről felállva, hosszantartó tapssal fogadták el azt a határozatot,hogy a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt fővárosi és környéki pártszervezetei a Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti pártszervezetében egyesülnek. Földes László, a jelölőbizottság elnökének javaslatára ezután közfelkiáltással és nagy lelkesedéssel választották meg a következő 43 tagú nagybudapesti pártbizottságot: Ajtai Miklós, Antal János Barsanek János, Benke Valéria, Biró László, Dabrónaky Gyula, Döbrentei Károly, Farkas László, Farkas Mihály, Fenyvesi Gáborné, Fodor Gyula, Földes László, Földes Mihály, Gáspár Sándor, Harasath Olga, Hidas Ferenc, Hidasi Ferenc, Józsa Sándor, Kádár János, Kelen Bála, Isonta Gyuláné, Kovács István, Kovács Zoltán, Köböl József, lakatos Éva, Lakatos Sándor, Marosán György, Mező Imre, Münnich Ferenc, Fongrácz Kálmán, Réti László, Sarlós István, Szirmai István, Szirmai József, Tausz János, Tóth Matild, Török Júlia, Varga István, Varga Jenő, Váczi Miklósné, Vágvölgyi Tibor, Veres József, Virági Sándorné. Megválasztották az egyesítő kongresszus 126 kiküldöttjét is. A küldöttlistán első és második helyen Rákosi Mátyás és Szikasits Árpád elvtárs neve áll. A határozati javaslat elfogadása és Szász Frencné zárószavai után ért véget a lelkes hangulatú küldöttközgyűlés. Vasárnap egyesültek a munkáspártok pest megyei szervezetei is. Házi Árpád elvtárs elnöki megnyitója után Farkas Mihály elvtárs tartott politikai beszámolót. A munkásmozgalom múltjára vetett visszapillantás után az egyházi iskolák államosításával foglalkozott. — A haladás ügyét az szolgálja — mondotta a többi között Farkas elvtárs —, ha gyermekeink nevelését kivesszük a reakció kezéből és átadjuk a demokratikus államnak. Mindszentyék ereje a falu elmaradottságában van. Ahogy nő a tudás ereje, úgy gyengül a reakció befolyása. Utána Marosán György elvtárs beszélt. A jobboldal elleni harcról szólva kijelentette, hogy a Szociáldemokrata Párt becsületét, tisztességét a baloldal mentette meg. Széligék nem engedték Pest megyében szóhoz jutni a baloldaliakat. — A pest megyei szociáldemokratáknak most az a feladatuk — mondotta Marosán elvtárs —, hogy nem csak jó marxistákká, hanem jó leninistákká is váljanak. Magyarország haladását nem állíthatja meg Esztergom. Aki a Magyar Dolgozók Pártjának tagja lesz, érezze, hogy az ország fejlődésének motorját tartja a kezében. Sebes Imre elvtárs beszámolója után Farkas Mihály átadta a megye négy funkcionáriusának a köztársasági elnök kitüntetését. Majd a küldöttek egyhangú lelkesedéssel kimondották a MDP pestmegyei szervezetének megalakulását. Ugyancsak vasárnap tartották meg ünnepi külsőségek között a még hátralévő vidéki egyesítő konferenciákat Veszprém, Zala, Somogy, Tolna, Szabolcs és Szatmár-Bereg megyékben. r SOTA KÖNYVNAP 3 KIEMELKEDŐ ESEMÉNYE Körmendi Ferenc regénye: Így kezdődött Két iskolatárs történetét írja meg, akiket az élet, a sorsukba betörő politika, a faji gyűlölködés szembefordít egymással, s az egyik gyilkosa lesz a másiknak. Könyvnapj ára kötve 30.— Könyvnap után kötve 40.— a szabadság éve Írta: Eckhart Ferenc egy. tanár Minden magyar kötelessége megismerni, hogy tulajdonképen mit is ünnepelhettünk. Ennek a célnak a szolgálatába szegődött el a könyv. 326 oldal. Propaganda ára a könyvnap befejezéséig 1 $£•&() Könyvnap után 32.— Kosztolányi Dezsőné naplója: Tüzes cipőben Budapest végzetes éveit idézi meg ez a regény kíméletlen őszinteséggel és bátor hitelességgel. Könyvnapi ára kötve 28.— Könyvnap után kötve 38.— KÁLDOR GYÖRGY KÖNYVKIADÓVÁLLALAT KIADVÁNYAI .J » MINDSZENTY KÖZÖNSÉGE Az esztergomi bíboros, valahányszor nekitámad a magyar demokráciának, rágalommal és gyűlölködéssel uszít ellene, mindig szívesen hivatkozik arra, hogy a népnek milyen hatalmas tábora, hetven százalék katolikus áll az ő háta mögött. A legutóbbi napokban mód kínálkozott rá, hogy a mai kiélezett és feszült helyzetben kicsit közelebbről"elfehőrizzük a hangzatos kijelentések valódiságát. A katolikus egyház sok ünnepséget rendez a tíz év előtti eucharisztikus kongresszus emlékére s a többbi között ez ünnepségeket is felhasználja arra, hogy az igazi eucharisztia, és az igazi vallási szolgálat helyett — politizáljon. Logikus lenne, hogy ezeken az ünnepségeken, amelyeket az Actio Catholica egész apparátusának igénybevételével — és tegyük hozzá: szabadon és minden gálás nélkül — szerveznek, meg is mutatkozzék ez az állítólag hatalmas tábor, amely a bíbornok eszméikek hívő vak követője. Nos, az elmúlt napokban ez a tábor nem mutatkozott meg. A szabad téren és templomokban tartott ünnepi miséken megjelent tömeg távolról sem volt óriási és lenyűgöző. (Ellenkezőleg, inkább meglehetősen kevés emberjelent meg, de még ennél érdekesebb jelenségek is mutatkoztak. Ha a megjelentek szociális összetételét vizsgáltuk, kiderült, hogy a hallgatók felénél is több idős asszonyokból került ki és igen jelentős számot képviseltek a fegyelmi kötelezettség mellett kirendelt egyházi iskolai növendékek. A megjelent férfiak kispolgári környezetből kerültek ki a munkást, az üzemek dolgozóját alig-alig lehetett felfedezni. Amikor szemléltük az érdeklődést, a részvételt ezeken az összejöveteleken, csodálkozással kellett megállapítani, hogy a,, vallásos szertartás — az asszonyok egy részétől eltekintve — kevés érdeklődést váltott ki. Be ming márt fokozódott az érdeklődés, amikor a főpapi és papi megnyilatkozások politikai térre terelődtek és újra hirdették a demokráciaellenes, reakciós elveket. Két érdekes és tanulságos következtetés származik ezekből a tünetekből. Az első és nem kevéssé meglepő az, hogy ezek az egyházi köntösbe bújtatott politikai megmozdulások nagy vonzóerőt gyakorolnak reakciós érzelmű, fasiszta hajlandóságú, antidemokratikus rétegekre. Ezeket mozgatták meg, ezeket csábítják, mégpedig nem vallási, hanem teljes egészében politikai vonzalmaikon keresztül. A másik és nem kevésbé figyelemreméltó tanulság, hogy azok, akik igazán vallásosak és akiket a vallásból csak a hitélet érdekel, egyre fokozottabban távolodnak azoktól, akik a vallási hivatást elhanyagolva, minden figyelmüket a politikára összpontosítják. Ékes bizonyítéka ez annak, amit a demokrácia esztendők óta hirdet, hogy a politizáló egyház nem használ, hanem árt a vallás érdekeinek. Az egyház reakciós körei nem hagynak fel a meddő kísérletezéssel, hogy behatoljanak a dolgozók táborába és megbontsák a demokrácia egységét. Provokálni akarják, hogy a demokrácia harcbaszálljon az egyház ellen, mert így elhitethetnék a tömegekkel, hogy a vallás ellen harcolunk. A demokráciának azonban a vallás ellen nincs harcolni valója, mithogy nincs harcolnivalója az egyházak intézménye ellen sem. Harcunk az egyház köpönyege mögé rejtőző reakció ellen van s ezt a harcot minden jel szerint legelsősorban a hívő katolikus dolgozók segítségével tudjuk eredményesen megvívni. Ám az igazi pap nem politikai agitátor, még kevésbé a reakció agitátora, hanem hirdetője a vallás tanításának, a vallás erkölcsének. A hívő tömegek tartózkodása és távolmaradása világos figyelmeztetés és egyben nyílt állásfoglalás a demokrácia mellett.