Népszava, 1951. március (79. évfolyam, 50-75. sz.)
1951-03-01 / 50. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! Előre a szocializmust építő ötéves terv teljesítéséért! Győzelmi jelentések az üzemekből a kongresszusi versenyvállalások teljesítéséről Az üzemek dolgozói száz és száz táviratban büszke örömmel jelentik naponta az MDP II. Kongresszusának kongresszusi vállalásaik sikeres ■ teljesítését és túlteljesítését. Tömegesen születnek naponta új munkagyő■zelmek, az üzemek fizikai és értelmiségi dolgozói, párttagok és pártértkivüliek így fejezik ki hálájukat, szeretetüket a Párt és Rákosi elvtárs iránt. Több mint huszonegymilliós túlteljesítés, 489 új sztahanovista a Rákosi Művekben A Rákosi Mátyás Művek dolgozói írják: »Vállaltuk, hogy terven felül 12 millió forint értéket termelünk és önköltségcsökkentéssel és anyagtakarékossággal 3.900.000 Ft-ot takarítunk meg. Büszkén jelentjük, hogy a Kongresszus megnyitásának napjára, február 24-re vállalásunkat a termelésnél 16 és félmillióval, az anyagtakarékosság és önköltségcsökkentés területén pedig 4.860.000 forinttal teljesítettük túl. Vállalásaink tejesítése 24-re 37,250.000 forintot eredményezett és üzemünkben a kongreszszusi verseny során újabb 489 dolgozó érdemelte ki munkájával a sztahanovista címet. A fűzfői Nitrokémia dolgozói jelentették, hogy a kongresszusi versenyben hatmillió 439 ezer forintos vállalásukat február 23-ig 7 millió 954 ezer forintra teljesítették. A borsodnádasdi bányaüzem dolgozói táviratban jelentik, hogy kongresszusi versenyvállalásukat 157 százalékra teljesítették és vállalják, hogy a Kongresszus ülésezésének ideje alatt a terven felül 70 tonnaszenet termelnek. A Landler Jenő Járműjavító dolgozói jelentik, hogy 700 ezer forintos felajánlásukat február 24-ig hatszorosára, 4.202.000 forintra teljesítették. Ózd: Már a márciusi terv túlszárnyalására készülnek Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói a Kongresszusi Hét során elért nagy eredményeik továbbfejlesztésével köszöntötték a pártkongresszust. A VI-es Martin-kemencénél dolgozó brigádok új üzemi csúcsot értek el. Az átlagidő csökkentésével, 3,68 tonnaórás teljesítménnyel szárnyalták túl a sztahanovista színvonalat. A martinászok között folyó versenyben az ifik kerültek az élre. Kemencéjük élettartama meghosszabbításának ideje alatt 18 millió forint értéket termeltek a népgazdaságnak. Februári tervelőirányzatát az ifibrigád 28-ig 130 százalékra teljesítette. . A Durvahengermű tartósorán Bredár József előhengerész brigádja Rákosi elvtárs beszédének napján 165 százalékra teljesítette a napi tervelőirányzatot. Papp Mátyás, az ország egyik legjobb előhengerésze, az ózdi dolgozók küldöttjeként vesz részt a pártkongresszuson. Tanítványa, Varga ,már előhengerész most megdöntötte Papp Mátyás elvtárs legmagasabb teljesítményét is, 3,6 tonnával szárnyalta túl tanítóját. Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói a versenyrendület továbbfokozása mellett már előkészülnek a márciusi tervek túlszárnyalására is. Egyesült Izzó: Nyolcszázan tettek újabb munkafelajánlást Az Egyesült Izzó dolgozói újabb vállalásokkal bizonyítják be, hogy a kongresszusi versenyben elért eredményeiket csak kiindulásnak tekintik további, még kiemelkedőbb eredmények felé. Horváth József, a gépműhely sztahanovistája, aki jelenleg is 300 százalék fölött jár, vállalta, hogy eredményét fokozatosan további 20 százalékkal növeli. Ugyanitt Kerék László sztahanovista »József Attila«brigádja nevében vállalta, hogy a Kongresszusi Héten elért 142 százalékos brigádátlagot további három százalékkal emelik. Janek Rudolf, aki Picker Ignác elvtárs munkamódszerének átvételével elérte a 130 százalékos teljesítményt, most újabb vállalást tett arra, hogy átlagteljesítményét 150 százalékra emeli. Kiszlinger József sztahanovista esztergályos bejelentette, hogy a Kongresszusi Hét tapasztalatainak felhasználásával a kongresszusi verseny előtt elért 170—180 százalékos átlagát felemeli és átlagteljesítményét állandóan 300 százalék fölött tartja. Ezzel április 4-re, hazánk felszabadulásának hatodik évfordulójára befejezi 1952 első félévi tervelőirányzatát. Munkamódszerét továbbra is rendszeresen átadja 30 társának. Az üzem 20 alapszervében tartott röpgyűléseken 800-an tettek újabb munkafelajánlást. Új munkasikerek a bányákban Bányászaink a pártkongresszus napjaiban fokozódó teljesítményekkel harcolnak tovább a kongresszusi zászló elnyeréséért. Február 27-én Dudar dolgozói érték el a legjobb eredményt 136,8 százalékkal. A nagybátonyi aknák bányászai 126,6, Petőfi-bánya dolgozói 125 százalékos átlagteljesítményt értek el ugyanezen a napon. Jelentős fejlődés mutatkozik az Ózdi Szénbányáknál is, amelynek dolgozói február 27-én 119,1 százalékos átlagot értek el. Az ózdi eredményekben döntő része van Ribánszki Sándor sztahanovista munkamódszerátadó vájárnak, akinek segítségével festőcsapatok egész sora emelte fel nagymértékben teljesítményét. Somsálybányán Ribánszki elvtárs tanítványainak egyik csoportja, amely a kongresszusi verseny előtt 100 százalék alatt teljesített, a Kongresszusi Héten 150, február 27-én 240 százalékos átlagot ért el. Stricz Károly hat főből álló csapata, amely ugyancsak 100 százalékon alul indult el, előbb 160, majd a legutóbbi napokban 270 százalékra emelte átlagteljesítményét. Kőbányai Fonó: Túlteljesítették a Kongresszusi Héten elért átlagot A Kőbányai Fonógyár dolgozói a február 24-i ünnepi kongresszusi nagygyűlés után felkeresték a vállalatvezetőséget és bejelentették, hogy a kongresszus tartama alatt minden eddiginél magasabb eredményeket akarnak elérni és kérték ehhez a műszaki segítséget. A dolgozók be is váltották ígéretüket s a Kongresszusi Héten elért 105 százalékos átlaggal szemben a pártkongresszus eddigi napjai során tervteljesítésük átlaga 108 százalékra emelkedett. Standard: Február 26-án 129,7, 27-ére 131,6 százalékos gyári átlag A Standard-gyár dolgozói lelkesen harcolnak tovább kongresszusi vállalásuk túlteljesítéséért. Eredetileg azt vállalták, hogy februári tervüket 24-re befejezik. Februári tervüket, eddig, a tervszerűség 100 százalékos betartása mellett, 111 százalékra teljesítették. A dolgozók a kongresszus napjai alatt napról napra fokozzák teljesítményeiket. Február 26-án 129,7, 27-én már 131,6 százalék volt a gyári átlagteljesítmény. Élenjár a 13-as műhely, amely a Kongresszusi Héten elért legmagasabb 140.5 százalékos eredményét is továbbfokozta és február 27-én 140.7 százalékos átlagteljesítményt ért el. Szorosan a nyomában jár az 5-ös lakatosműhely, amely el akarja hódítani a 13-asoktól »A kongresszusi verseny legjobb műhelye« címet. Február 27-én és 28-án 103 dolgozó kötött egymással párosversenyszerződést, s ezzel a párosversenyzők száma a Standardban 1009-re emelkedett. Gerő elvtárs beszéde az MDP II. Kongresszusán Az ötéves terv első évének eredményei és további feladataink a népgazdaság szocialista építése terén A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusa harmadik napjának tanácskozásait kedd délután, ebédszünet után folytatták. Elsőnek Cserpák Jánosné elvtárs, orosházi parasztaszszony szólalt fel, aki a Dózsa termelőszövetkezet 177 tagjának harcos üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. Ezután a Németország egységéért harcoló nyugatnémet dolgozók üdvözletét tolmácsolta Gustav Gundelach elvtárs, a Német Kommunista Párt küldötte. Elmondotta, hogy Alan Reimann elvtárs is szívesen részt vett volna a kongresszuson, de a Német Kommunista Párt március 2-től 4-ig Münchenben tartandó kongresszusának előkészületei gátolták őt az utazásban. A nyugatnémetországi kommuElmondotta, hogy a szövetkezet megindulásakor 150.000 forint volt a vagyon és ez ma már közel áll a másfélmillióhoz. (Rákosi elvtárs nagy taps mellett szól közbe: »Ez igen, ez nagyszerű eredményű) Ezután Cserpákné elvtárs a hiányosságokra mutat rá. Listák szeretnék, ha a Magyar Dolgozók Pártjának a küldöttsége résztvenne kongresszusukon. A Párt előtt most az a nagy feladat áll, hogy az amerikai imperialisták és nyugatnémetországi cinkosaik számára lehetetlenné tegye támadó háború kezdését Nyugat-Németországból kiindulva a Szovjetúnió, a népi demokráciák és a Német Demokratikus Köztársaság ellen. Előtérben Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elleni harc voll, továbbá a harc Németország egységének helyreállításáért és a békeszerződés megkötéséért 1951-ben. Ez a harc nem könnyű, mert a szociáldemokraták jobboldali vezetői Schumacher irányításával mindent elkövetnek, hogy meggátolják a munkásosztály ességének létrejöttét Nyugat-Németországban. Kijelentette, hogy a Német Kommunista Párt fő feladatának az akcióegység megteremtését látja különösen üzemekben és a szakszervezetekben. Ezen a téren az utóbbi hónapokban sikereket értek el Nyugat- Németország minden részében. A Párt számára nagy segítséget jelentenek Lenin és Sztálin hős pártjának gazdag tapasztalatai. De a Magyar Dolgozók Pártjától is tanulnak, miként kell harcolni egy új társadalmi rendért és a béke biztosításáért A Német Kommunista Párt küldötte üdvözli a kongresszust Rónai Sándor elvtárs Pártunk nevelő erejéről A Német Kommunista Párt küldöttének felszólalását a kongresszus nagy tapssal, fogadta és lelkesen ünepelte Max Reimann elvtársat, a Német Kommunista Párt vezetőjét Ezután Rónai Sándor elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Párt Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. Beszéde elején Rákosi elvtárs beszámolójának azzal a részével foglalkozott, amelyben Rákosi elvtárs megállapította, hogy a magyar népi demokrácia fejlődése és fölemelkedése különösképpen azóta vett gyors iramot, amióta 1948 júniusában szervesen is létrejött a munkásegység és a Magyar Dolgozók Pártjának megalakulásával egyetlen hatalmas politikai párt mögé tömörülhetett a dolgozó nép. Rákosi elvtárs elismeréssel emlékezett meg azoknak a volt szociáldemokrata párttagoknak és funkcionáriusoknak tíz- és százezreiről, akik 1948 tavaszán és nyarán lelkesen, meggyőződésből léptek át Lenin és Sztálin győzelmes zászlaja alá és ezzel elévülhetetlen érdemeket szereztek a szerves munkásegység megteremtésében. Rákosi elvtárs elismerése — mondotta Rónai elvtárs — a volt szociáldemokratákat még szorgalmasabb tanulásra és még jobb termelőmunkára ösztönzi majd. Hangsúlyozta, hogy Pártunk oktatása és tanítása révén a volt szociáldemokratáknak mindinkább vérükké válik Lenin és Sztálin tanítása. Egy érzés azonban nem múlik el belőlük soha: a megvetés, az undor és gyűlölet a séfit szociáldemokrata párt opportunista, osztályáruló vezetőivel szemben, akár a jobboldalok akár baloldali álarcban szolgálták az imperializmust, az osztályellenség érdekeit. Ezután elmondotta, hogy azok között a volt szociáldemokraták között, akikről Rákosi elvtárs megemlékezett, sokan vannak, akik mögött néhány évtizedes mozgalmi múlt áll. De el voltak zárva — különösen a vidékiek — attól, hogy Lenin és Sztálin tanításai eljussanak hozzájuk. Ebből következett, hogy nem látták tisztán hogyan állítják a pártot, a munkásosztályt a szociáldemokrata párt áruló vezetői a kapitalisták szolgálatába. Példaként felhozta a »Milyen legyen a tervgazdálkodás« címmel 1941-ben megjelent füzetet, amelynek szerkesztője Ács Tamás néven egyébként Mónus Illés volt. Az egész füzetben azt igyekezett bizonyítani, hogy a kapitalizmuson belül lehet olyan tervgazdálkodást folytatni, amely megfelel a munkásosztály és a dolgozó nép érdekeinek. Erre nem lehet azt mondani, hogy fából akartak vaskarikát csinálni, mert ezek tudatosan szolgálták a kapitalizmust és ezzel tudatosan árulták a munkásosztályt. Szemléltetően bizonyítja ezt az angol munkáskormány, amelynek esze ágában sincs a szocialista tervgazdálkodás útjára lépni, de annál hűségesebben szolgálja ki az imperializmust. Ezután arról beszélt Rónai elvtárs, hogy a volt szociáldemokraták ma már világosan látják: egykori vezetőik hogyan vitték a pártot az árulás útjára a kapitalizmus szolgálatában. Hosszú ideig nem látták. A második világháború alatt a Kossuth-rádión Moszkvából érkezett rádiófelvilágosítások alapján kezdtek gondolkozni, de még mindig nem tudták elszakítani magukat a szociáldemokrata párttól. Nemcsak a baráti kapcsolatok és egyéb szálak miatt, hanem, mert nem ismerték Lenin és Sztálin tanításait. Csak a felszabadulás után kezdték hibáikat látni, amikor Rákosi elvtárs és a kommunisták kezdték felnyitogatni a szociáldemokraták szemét. De még mindig sokat bukdácsoltak, bár már elég határozottan léptek fel az olyan állásponttal szemben, amelyik azt mondta: elég széles az országút, elférünk rajta ketten. Rákosi elvtárs tanácsai és felvilágosításai, a Kommunista Párt támogatása nélkül azonban nem tudták volna aránylag rövid idő alatt sikerrel befejezni a harcot a szociáldemokrata párt árulói ellen. Befejezésül Rákosi elvtársnak azzal a megállapításával foglakozott, hogy a szociáldemokrata tömegek érdeméből semmit sem von le, hogy vezetőik egy részéről kiderült: az ellenség szolgálatában állottak. Ez azokra a vezetőkre vonatkozik, akik megjátszották a baloldalit, de az ellenség érdekeit szolgálták. Beszédét a következő Szavakkal fejezte be: — Számunkra sovány mentség, hogy nem tudtunk ezekről az árulásokról, nem voltunk éberek, én magam sem voltam elég éber, nem láttam meg, hogy a nagy kijelentések mögött az imperializmus áll. A mi Pártunk nevelésének köszönhetjük, hogy vanakból látókká váltunk, köszönjük Pártunknak, Rákosi elvtársnak, hogy rávezetett benünket az egyetlen helyes útra, hogy a marxizmus-leninizmus tanítását mindjobban elsajátíthatjuk, örök hűséget fogadva felszabadítónknak, a nagy Szovjetúniónak, részesei lehetünk annak a hatalmas béketábornak, melyet a forrón szeretett Sztálin elvtársunk vezet. Pányin elvtárstól tanait új munkamódszert vezet be Lengyel József elvtárs Rónai elvtárs nagy tapssal fogadott beszéde után Lengyel József elvtárs, a Ferencvárosi Fűtőház sztahanovista főmozdonyvezetője lépett a mikrofonhoz. Rákosi elvtárs beszédéhez kapcsolódva, két kérdéssel foglalkozott. Az egyik az, hogy élenjáró dolgozóink, a sztahanovisták, de még a pártszervezetek nagy része sem törekedett arra, hogy a Szovjetunió élenjáró tudósaitól, sztahanovistáitól átvett munkamódszereket a széles tömegek, az egész ország dolgozói legalább kisebb-nagyobb mértékben alkalmazzák. A saját példáján mutatott rá, hogy lehet állandósítani az elért kimagasló teljesítményeket, ő maga a kongresszus hetében 33 óra alatt egy mozdonnyal hat vonatot irányított Nyíregyháza és Budapest között, 236 mázsa szenet takarított meg. Ez a megtakarítás a vasutasság összdolgozóinak a jó eredménye, annak köszönhető, hogy helyesen és jól szervezték meg a vonat továbbítását. Bejelentette, hogy a kongresszus tiszteletére egy új mozgalmat vezettek be, amelyet a ljublinói sűtőház dolgozóitól, Pányin elvtárstól kaptak. Ennek alapján ki tudják számítani minden út jövedelmezőségét és ezzel elérik, hogy érdekeltté teszik a dolgozót a munkaverseny fokozásában és szorosabbra fűzik a kapcsolatot az értelmiséggel. A másik kérdésről szólva elmondotta, hogy most, amikor a nemzetközi helyzet feszültebbé válik, az országban is kezd az osztályellenség jobban mozgolódni. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a kérdés megoldását kizárólag az állami szervektől várjuk. A dolgozó asszonyok örülnek, hogy a kormányzat intézkedésére jegyre megkapják a legszükségesebbeket. Tudjuk, hogy vannak és lesznek is még nehézségeink, ezek azonban nem keserítenek el bennünket, hanem keményebb harcra serkentenek. Világosan megértettük Rákosi elvtárs szavait: a holnapi túzokért nem fogadjuk el a mai verebet. Népi demokráciánk fejlődésével együtt fejlődtek a magyar nők is A magyar asszonyok üdvözletét Vass Istvánné elvtárs, az MNDSZ főtitkára tolmácsolta a pártkongreszszusnak. Hangsúlyozta, hogy felszabadult hazánkban megváltozott életünkkel, népi demokráciánk fejlődésével együtt fejlődtek a magyar nők is, akik a múltban a legelnyomottabbak, legkizsákmányoltabbak voltak. A nők új életüket Pártunknak köszönhetik, amely a legnehezebb harcok idejét is nagy odaadással, gondossággal és türelemmel irányította, nevelte a nők tömegét. Pártunk és Rákosi elvtárs támogatásával és segítségére érte el a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, hogy mind nagyobb mértékben ki tudja venni részét az előtte álló feladatokból. Vass Istvánné elvtárs ezután fel