Népszava, 1951. november (79. évfolyam, 255-279. sz.)
1951-11-01 / 255. szám
NÉPSZAVA A bánya- és energiaügyi minisztérium jelentése az 1951. évi harmadik negyedévi élüzemi verseny eredményeiről SZÉNBÁNYÁSZAT NAGYVÁLLALATOK: Élüzem: Petőfi-bánya »Petőfi bányaüzeme«, amely termelési tervét ttp.3 százalékra teljesítette. Az egy főre eső termelési előirányzatot 88,8 szézalékra, feltárési és elővárási tervét 07 százalékra teljesítette, önköltségét az előirányzathoz viszonyítva, 16,7 szézalékkanl csökkentette. II. helyezett: Az Oroszlányi Szénbányák XVI. aknája. III. helyezett: A Dorogi Szénbányák I. aknája. KÖZÉPVÁLLALATOK. Érzem: az Ajkai Szénbányák Arminaknája, amely termelési tervét 111.8 százalékra, egy főre eső teljesítményét 124.2 százalékra, feltárási és elővárási tervét 121.1 százalékra teljesítette, önköltségét az előirányzathoz viszonyítva, 189 százalékkal csökkentette. II. helyezett: A Kisterenyei Szénbányák fővölgyi üzeme III. helyezett: A Zagyvát Szénbányák Margít-tárója. KISVÁLLALATOK: Élüzem: A Kisterenyei Szénbányák Dáliáimára, amely termelési tervéteje 2 százalékra, egy főre eső teljesítményét 122,7 százalékra, feltárási és elővárási tervét 154,1 százalékra teljesítette, önköltségét az előirányzathoz viszonyítva, 0,9 százalékkal csökkentette. II. helyezett: a Kisterenyei Szénbányák tordasi üzeme III. helyezett: a Zagyvai Szénbányák ságujralui üzeme. ÉRC- ÉS VEGYESBÁNYÁSZAT NAGYVÁLLALATOK: Élüzem: A Rudabányai Vasércbánya Vállalat, amely termelési tervét értékben 112,3 százalékra, az egy főre eső termelési tervét 107,6 százalékra teljesítette, míg önköltségét az előirányzathoz viszonyítva, 13 százalékkal csökkentette. II. helyezett: A MASZOBAL gázas üzeme. KISVÁLLALATOK: Élüzem: A Mátrai Ásványbánya Vállalat. II. helyezett: A Tornaszemandrási Mészkőbánya. VILLAMOSENERGIA-IPAR ERŐMŰVEK: Élüzem: Rákosi Mátyás Művek Erőműve. A 111. negyedévben részére élüzett,feltételként 5238 kakwót állapítottak mag, amelyet 103,3 százalékban teljesített. Az erőműnek önhibáján kívül két üzemzavara volt a Harmadik negyedévben. A dolgozók 94 százaléka áll szocialista munkaversenyben. II. helyezett: A Dorogi Erőmű. III. helyezett: A Bánhidai Erőmű. ELOSZTÓK: És üzem: Elektromos Művek közvilágítási osztály, II. helyezett: Elektromos Művek légvezetéki osztálya, III. helyezett: Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat, Bgeged, 1 1 m . . * ÁSVÁNYOLAJ BANYAS Élüzem: Az Ásványolaj Kutató és Mélyfúró Vállalat, amely negyedévi operatív tervét 117 százalékra teljesítette, t6p forint összmunkabérre eső termelési értéktervét 105,4 százalékra teljesítette. A munkamódszerátvevők száma a második negyedévhez képest 39,5 százalékkal emelkedett. II. helyezett: Az Ásványolaj Vezeték Vállalat. III. helyezett: A Szénsavtermelő Vállalat. ÁSVÁNYOLAJFELDOLGOZÓ IPAR Ésüzem: A Csepeli Ásványolajipari Vállalat, amely III. negyedévi termelési tervét 111.2 százalékra teljesítette 99.9 százalékos tervszerűség mellett. Tervfelbontási tervét 94.7 százalékra teljesítette. A III. negyedévi előirányzott takarékossági tervét 258,4 százalékra teljesítette. A Csepeli Ásványolajipari Vállalat a II. negyedévben a harmadik helyen végzett, komoly, céltudatos munkával érték el el üzemi helyezésüket. II. helyezett: Lardoline Vegyigyár. III. helyezett: Péti Ásványolajipari Vállalat. SZÍNESFÉMIPAR Étüzemi A Metallochémia Vállalat, amely termelési tervét 97.5 százalékos tervszerűség mellett 111,4 százalékra, az egy főre eső termelési értékét 115 százalékra teljesítette. II. helyezett: Kőbányai Alumíniumhengermű. SZERVES VEGYIPAR NAGYVÁLLALATOK: Étüzem: A Kőbányai Gyógyszerárugyár, amely termelési tervét 115.5 százalékra teljesítette 96.6 százalékos tervszerűség mellett, önköltségét az előirányzathoz viszonyítva, 8.3 százalékkal csökkentette. A dolgozók 84.6 százaléka munkaversenyben dolgozik. II. helyezett! A Magyar Vegyiművek, KÖZÉP- ÉS KISÜZEMEK: Érzem: A Debreceni Gyógyszergyár, amely termelési tervét 108,5 százalékra teljesítette 99,2 százalékos tervszerűség mellett, önköltségét az előirányzathoz viszonyítva 2,3 százalékkal csökkentette. A dolgozók 02,1 százaléka munkaversenyben dolgozik. II. helyezett! Ipari Segédanyaggyár. SZERVETLEN VEGYIPAR NAGYVÁLLALATOK: ttüxem: Ipari Robbanóanyaggyár, amely tervét 103,2 százalékra teljesítette 90 6 százalékos tervszerűség mellett, önköltségét az előirányzathoz viszonyítva, 6,1 százalékkal csökkentene. Anyagtakarékossági tervét 902 százalékra teljesítene. II. helyezett: Fővárosi Gázművek. III. helyezett: Műszaki Gumigyár. KÖZÉP- ÉS KISÜZEMEK: Ét üzem: Dissona gázgyár. Tervét 108,1 százalékra teljesítette 100 százalékos tervszerűség mellett, önköltségi előirányzatát 3,7 százalékkal csökkentette. Anyagtakarékossági tervét a jobb gázkinyerés biztosításával 986 százalékra teljesítette. II. helyezett: Dorogi Szénfeldolgozó Vegyipari Vállalat. III. helyezett: Felsőgallai Karbidgyár; 2 1951 NOVEMBER 1. CSÜTÖRTÖK A KOHÓÓRIÁS ÉS ÉPÍTŐI is jelképes első Kapavágás ! Jjjj mé meg az építkezésre Bondor József. Azelőtt a Borsod megyei pártbizottság másodtitkára volt. Energikus, merész ember hírében állott, aki nem ijed meg az akadályoktól. Őt, a volt kőművest nevezték ki a Magyarországon egyedülálló 700 köbméteres új hatalmas kohó és tartozékai építkezésének vállalatvezetőjévé. Amikor Selmeczi főmérnök, a Borsodvidéki Mélyépítő Vállalat ideiglenes vezetője — most Bondor helyettese — végigvezette az építkezés színhelyén, pillanatra felmerült benne a kétely, váljon megfelel-e majd ennek a bonyolult feladatnak: a mozgó, lüktető, élő gyárban a mozdonyok, szerelvények zakatolása közben a termeést egy pillanatra sem akadályozva, felépíteni a hatalmas létesítményeket Selmeczi, a magas, szemüveges mérnök, a tervrajzokból ismertette vele az építkezést. Megmutatta a sínektől átszelt, ócskavasanyaggal telerakott területet, ahol a kohó épül majd. Megjelölte a szénbunkerek, ércelőkészítők helyét. Hogy hova kerül az óriási gáztartály, amelyet üzemközben helyeznek máshová. Kimentek a »Hamnára« is, az évtizedek alatt salakkal feltöltött dimbes-dombos területre, ahol már egy hatalmas hegybontó harapta a salaktömböket. Itt épül majd az új hengerbe. Bondor elvtárs aznap délután bezárkózott az irodájába. Egy napig senki sem látta. De azután késlekedés nélkül beállította az összes mérnököket, technikusokat a tervrajzok helyszíni ellenőrzésébe és na kell, módosításába. Az építkezésen mindenütt feltűnt magas, testes alakja kezdetben a legkisebb részletekbe is beavatkozott. Mindenkit meglepett aprólékosságával. Egyszer észrevette, hogy a hűtőtorony alapozási munkáinál az ácsok — már többszöri, figyelmeztetés ellenére — szöggel együtt hajítják el a törmelék deszkadarabokat. Meglehetős hirtelen természetű lévén, ilyenkor alaposan lehordta a hanyagokat a munkafegyelem ellen vétőket. 1 Az épimezés ntepkezitotiiiit.lett 22.000 köbméter földet emeltek ki a kohónál és az első hűtőtorony naponként egy méterrel emelkedett. Éjjel-nappal váltott műszakban folyt a munka. Egyik éjszaka a kohó épült ízesénél járt, lámpák himbálództak a szélben s fényük ráhullott a gödör fenekén dolgozó munkások olajosan csillogó hátára. Megfogazott egy karóban és lekiáltott: — Hogy megy a munka, elvtársak? — Megjárja — felelte va’arztenynyiük helyett Perge Sándor, az ifibrigád vezetője. Széles válla, domború melle a magasból még erőteljesebbnek hatott. — 215 százaléknál tartunk. Nem nyugszunk, amíg az országos rekordot el nem érjük! — Holnap új szállítószalagok érkeznek — kiabált neki vissza Bondor. — Könnyebb lesz a munkátok. No, sok sikert kívánok! — búcsúzott tőlük. Mielőtt azonban elment, még odaszólt az építésvezetőnek, hogy a fiút küldjék el jutalomnyaralásra. A mérnökök eleinte idegenkedtek tőle, tartottak hirtelen természetétől. Egyik délután mégis bekopogtatott hozzá az egyik mérnök, Gerhardt Kálmán, majd kissé elfogódottan belépett szobájába. — Javaslatom volna — mondta és fürkészve kutatta Bondor arcvonásait. Arról volt szó, hogy egy mozgatható belső állványzatot szerkesztett. Bondor figyelmesen hallgatta, azután felugrott és sietve mentek ki együtt a hűtőtoronyhoz, ahol bebizonyosodott, hogy a takarékossági javaslat jó, Bondorral madarat lehetett volna fogatni. — Emberevőnek néztetek? Mi? — mondotta és nevetve karolt a mérnökbe. S a nezveji neairamotaslatásnakzaonabkaandezni kezdett. A munkások aggasztó mértékben kezdték elhagyogatni az építkezést. Tudni akarta az okát. Jártában-keltében kiment az ebédosztáshoz. Az ebédnek azonban még három órakor nyoma sem volt. A munkások kedvetlenül lődörögtek ide-oda, éhesek voltak. És akkor ott egy sovány, csontosarcú idős kőművesmester — még a régi nehéz időkből ismerte — lépett oda Bondorhoz. Hangja nem leplezett felindulástól reszketett: — Magad is munkás voltál és nem tudsz rendet tartani az építkezésen? — mondta az öreg. — és nem törődsz azzal, hogy az étel, amire órákat kell várnunk, csapnivalóan rossz, a szállások sem jók és ha tudni akarod, az embereid ezért hagyják itt az építkezést. Bondort szívenütötték a szavak, nagyon lefoglalták őt a hirtelen rázúduló tervek, a számok és valóban elfeledkezett ezekről a fontos kérdésekről, magukról az emberekről. Este Kőhalmi Imre, a pártszervező állított be hozzá. Elég volt annak gondterhelt arcára tekintenie — Tudom — mondta Bondor, mielőtt az szólt volna —, súlyos hibát követtem el. De, tudod, mondta és megtörölte arcát, amelyen a kimerültség jelei látszottak —, nehéz, pokolian nehéz ... Ezután még sokáig, éjfélutánig beszélgettek. A beszélgetés nyomán hatalmas változások történtek. Bondor kiharcolta, hogy a Tátra utcában épülő házakban helyezzék el a munkásokat. Gépkocsival végigjárta a szomszédos tszcs-ket, alkudozott az elnökökkel, disznóhizlalda felállításába kezdett, nyolc vagon burgonyát hozatott, saját konyhát állíttatott fel az építkezésen. De a munka csak döcögött tovább. A munkások száma valóban lecsökkent és pillanatnyilag úgy festett, hogy az aratás utánig nem is jön új ember. A munkának azonban mégis mennie kell. A pártszervezővel és a főmérnökkel végigjárták az építkezést. Az egyik alapásásnál 30 ember nyüzsgött és dobálta ki a földet. — Minek ide ennyi ember?k avezetőt. — Nincs transzportőrünk — hangzott a válasz —, ha volna, elég lenne ide öt is. Alig mentek tovább, a másik munkahelyen, az üresen hagyott gödörben ott árválkodott az annyira áhított transzportőr. — Ki itt az építésvezető? — fordult az egyik lézengő emberhez. Az vállatvont, nem tudta. Végre valaki megmondta, hogy Goszler Lajos mérnök csak tíz óra felé szokott bejárni és egy jellemző mozdulattal tette hozzá: »Este sokat szokott a garatra felönteni, azután reggel nehezen megy a felkelés.« Még aznap behivatta a mérnököt. Csúnyán leszidta. »Értsd meg ember — mondta neki — visszafelé mászol, mint a rák.« A mérnök akkor mindent megígért és megfogadott. De harmadnapra létekszakadva közölte a titkárnője — »A trafótól kérik telefonhoz Bondor elvtársat, Goszler mérnök hibájából az éjszaka 50 zsák cement maradt fedetlenül. Az esőtől azután megkötött. A mérnököt azonnali hatállyal elbocsátotta. Harmadnap meg a konyháról jelentették neki, hogy gyanúsan kevés a hús. Kiderült, hogy a szakács elfeketézte. Azt is behivatta. — Miért tetted? — kérdezte. Az ember gyáván hápogott, vállát vonogatta. Bondor arcát elöntötte a harag viharos színe: — Aljas fráter... a munkások vérét szívtad, mint egy pióca élősködtél — mondta és abban a pillanatban úgy érezte, hogy meg tudná ölni a tolvajt. Nem volt könyörületes: átadta a rendőrségnek. Eddig nem tudta elképzelni, hogy itt az építkezésen valóban hús-vér ellenség volna. Pedig volt A párt segítségével le is leplezte őket. A vezetőállásúak között horthysta alezredesek, volt földbirtokosok, meg egy likőrgyáros ült. Néha úgy érezte, hogy az agya pattan meg. De nem tört össze és az építkezés diadalmasan folyt tovább. A fiatal mérnökök mind jobban kezdtek belejönni a munkába. Kvassai Tiborról — most került ki az egyetemről — nagyon jó véleménnyel volt. Tetszett neki a fiú nyugodt, kiegyensúlyozott magatartása, felelősségérzete. Nyugodtan bízta rá a kohóépítkezés egyik részletét. És nem csalódott. Kvassai jó munkája nyomán munkahelyén a kubikosok munkafelajánlása után az ácsok is versenyre keltek. Gazdafi Bertalan, akinek brigádja a kohó betonozásánál dolgozott, egyszercsak odaállt a fiatal mérnök elé. | Brigádunk bekapcsolódni a versenybe. | Kérjük, állapítsák meg a feltételeket. — És komolyan elhatároztátok, hogy nekifeküsztök a munkának? — kérdezte Bondor, aki éppen jelen volt. — Igen, váltás után megbeszéltük — válaszolta. — Igaz, embereink többfélék. Van köztük, aki csak jutalomra gondol, de a többség megérti, hogy a közös cél érdekében kell dolgozni. Ha elkezdtük az építkezést, hát akkor már neki is kell gyürkőzni. Felhívásukra a Mozsik-brigád is belevetette magát a munkába. Az indulásnál holtversenyben 190 százalékot teljesítettek. Közben a feladat növekedett, a vállalatot trösztösítették és Bondort nevezték ki a tröszt élére Maga a központi építkezés, a kohó erős ütemben haladt előre. Az izzó vas zenéje, a légfúvók harsonája közben, az ekszkavátorok, kubikos brigádok 34 ezer köbméter földet mozgattak itt meg, öt méter mélységben 3000 köbméter betont építettek az alapba. Emellett a három darab léghevítő és az ötvenméteres gyárkémény alapozásán is dolgoznak már a munkások. A kohóépítkezéstől nem messze szerelik az ötvenkétméteres hatalmas toronydarut, amelynek feladata, hogy súlyos vasszerkezetbe öltöztesse a betonalapot. A hűtőtornyok közül az egyik már teljesen elkészült, a másiknak körülbelül a felénél tartanak. Egyik este a pártszervezővel kinti jártak a kohóépítkezésnél, amikor hozzájuk lépett egy idős mérnök. Kállai elismert, lelkiismeretes szakember, a kohórészleg főépítésvezetője. — Ha így megy tovább — mondta Kállai bizonyos lemondással a hangjában —bármilyen erőfeszítéssel is dolgozunk, határidőre mégsem tudjuk teljesíteni a tervet. Legalább hat-hét betonkeverő kellene még ide. Vibrátorok, dömperek, teherautók. És főleg: ember. Amíg ezeket nem kapom, nem tudom behozni a 12 nap lemaradást Bondort hirtelen elöntötte a méreg a siránkozás miatt. Ingerülten magyarázta: — Hogy lehettek ilyen rövidlátók? Azt gondoljátok, hogy a terv második évére már valami varázsasztalkafélénk van? Kimondunk valamit és úgy özönlik ide a gép? Csak akkor dolgoztok rendesen, ha mindent készen tálalunk elétek? Amikor a mérnök eltávozott, Bondor már meg is bánta hevességét. Sajnálta, hogy ilyen kurtán-furcsán elintézte a mérnököt, akit különben nagyrabecsült. Hiszen ő is tudta, hogy kevés a gép, meg az ember. De mégis le kell szoktatnia mérnökeit arról, hogy csak a könnyebb ellenállás vonalán haladjanak... Szervezzék jól munkájukat, használják jól a gépeket — és kész... így füstölgöti magában Bondor.fl Panszervezö, | ^ztedding nefstáb^ most — kis mosollyal a szája szegletében — megszólalt: — Igazad volt — mondta —* de nem teljesen. Mert, hogy mérnökeink néha »vakok« és nem látnak túl saját munkahelyükön, ez a te hibád is. De a mienk, a pártirodáé is. Sok mindenen változtattunk már. A konyhán, a szálláson, lelepleztük az ellenséget, de egyet nem tettünk még meg komolyan. Sokszor szidtuk, de nem neveltük mérnökeinket. Bondor hallgatott, ami azt jelentette nála, hogy igazat ad a pártszervezőnek. Ő pedig folytatta: mi Mi magunk hányszor megbeszéltük ennek az építkezésnek óriási jelentőségét. Ebből a kohóból annyi vas ömlik majd, mint amennyit Diósgyőr és Ózd együttvéve ad. És ez a kohó táplálja a rövidesen felépülő 180 tonnás új Martint is. Ez a kemence lesz előiskolája a penteleinek. Most igaz ... még géphiányban szenvedünk. De jövőre ez a kohó segít bennünket, téged, engem, a mérnököket, a munkásokat, hogy egy más helyen sokkal könnyebb módszerekkel, simábban építhessünk valamit. Ezt kell, hogy ők is megértsék, Bondor helyeslően, csillogó szemmel nézett a párttitkárra. »Igen, ez hiányzik még nálunk — mondotta —, mérnökeink egy részénél, hogy egyegy pillanatra elszakadjanak a mindennapi nehéz feladatoktól, a hétköznaptól, az apró-cseprő bosszúságoktól és a jövőbe tekintsenek .. Azután Bondor elvtárs Pestre utazott. A kohó- és gépipari minisztérium, a közlekedési és postaügyi minisztérium mélyépítési főosztálya, valamint az építkezésnek szállító 33 vállalat képviselői ültek össze tanácskozásra. Sugárzó arccal tért haza és úgy újságolta: »A párt és a kormány minden támogatást megad nekünk. A vállalatok kötelesek határidőre szállítani. Szovjet gépek, teherautók, dömperek érkeznek. Hatalmas létszámú munkaerőt kapunk. És így tovább, lelkesen újságolta, mi mindent kap az építkezés. Még aznap este végigjárta a munkahelyeket. A gazda szemével nézte az épülő tornyokat, betonozást, az ekszkavátorokat. Látta és mérlegelte a nehéz munkát ott, a még forró acélt szállító, dübörgő szerelvények között. Tudta, hogy az emberek hősi feladatot vállaltak. Büszkén olvasta az egyik versenytáblán: Cser László kubikosbrigádja vállalta, hogy napi teljesítményét november 7-re négyről öt köbméterre emeli. ILwszivpsekben merélege volupifént ” sietett tovább irodája felé. A Martin mellett haladt el. Az olvasztókemencék, az olvasztóserpenyők, az izzó acéllal töltött formázóládák vörös sugárzása reszkető, homályos fénynyel töltötte be a műhelyt. De ő minderre nem figyelt most Sietnie kellett, értekezletet hívott össze, amelyen az újonnan érkezett terveket beszélik meg És rövidesen megindul az építkezés második fázisa, mert a Rákosi elvtár- nak tett ígéret szerint április 1-re az új kohónak már ontania kell az izzó vasat. Mészáros András Készül az óriáskohó betonalapja