Népszava, 1956. október (84. évfolyam, 232-257. sz.)
1956-10-28 / 254. szám
A NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 84. évfolyam, 254. szám ÁRA SO FILLÉR 1956. október 28. vasárnap Közös harcra fogtak össze a szakszervezetek, a forradalmi ifjúság és a magyar írók! Magyarok, Budapest dolgozói, munkások, fiatal barátaink! Demokratikus fejlődésünknek új feltételei teremtődtek, új módszerekkel kell harcolnunk. Ne áldozzatok több vért! Nagy várakozással tekintünk az új nemzeti kormány elé, amelyben a nemzet széles rétegeit képviselő új erők fogtak össze. Úgy látjuk, most erőinket csak akkor tudjuk eredménnyel felhasználni, ha megszűnik a harc, ha helyreáll a rend. Ne morzsolja erőnket az éhség, a rettegés életünkért, a gyermekek, anyák és apák életéért. RENDET, hogy egységesek legyünk újra. RENDET, hogy dolgozhassunk, hogy élhessünk jogainkkal. RENDET, hogy a harc más, ésszerű eszközeihez — ha kell, a sztrájkhoz — nyúljunk, ha nem teljesíti a kormány a követeléseinket. A munkások és az ifjúság közös erejével, békés eszközökkel együtt akarunk és együtt fogunk harcolni nemzetünk további előrehaladásáért. KÖVETELÉSEINK: 1. Minden hatalmat az új demokratikus nemzeti kormánynak, hogy biztosíthassa hazánk függetlenségét, a szocialista demokrácia továbbfejlődését. 2. A LEGSZÉLESEBB AMNESZTIÁT a nemzeti demokratikus felkelés résztvevőinek. 3. Az új kormány küldjön ki bizottságot a szakszervezetek és az ifjúság képviselőinek bevonásával a bekövetkezett események okainak feltárására, személyekre és funkcióra való tekintet nélkül állapítsa meg a felelősséget. A bizottság a jelentését hozza nyilvánosságra. 1. A rend biztosítása végett a rendőrséget és a honvédséget munkás- és ifjúsági fegyveres nemzetőrséggel kell kiegészíteni. SZÜNTESSÉK MEG AZ ÁVH-T. 5. Amilyen mértékben a honvédség, rendőrség és a felfegyverzett munkás- és ifjúsági nemzetőrség a rendet biztosítja, a magyar kormány intézkedjék, hogy a szovjet egységek haladéktalanul térjenek vissza állomáshelyükre. 1s. Gondoskodjék a kormány a dolgozók bérének és nyugdíjának, az egyetemi hallgatók ösztöndíjának azonnali kifizetéséről. 7. A dolgozók és az ifjúság kívánságának megfelelően, a jelenlegi munkaszüneti napok felülvizsgálásával és módosításával március 15-ét nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá, október 6-át nemzeti gyászünneppé és karácsony másodnapját munkaszüneti nappá kell nyilvánítani. 8. Új nemzeti címert. 9. Az egyetemi forradalmi diákbizottság kijelenti, hogy azonosítja magát a Szakszervezetek Országos Tanácsának jogos politikai és gazdasági követelésével és célkitűzésével. A Szakszervezetek Országos Tanácsa kötelezi magát, hogy az ifjúság jogos követeléseiért síkraszáll, segíti azok megvalósítását. Éljen a független, demotematikus, szocialista Magyarország! Éljen népünk nemzeti fogása! a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, a Magyar Írók Szövetsége 1956. október 23—27 E végzetes napok után legyen első szavunk a gyászé, a bánaté és a szégyenkezésé, mikor ifjaink, népünk fiainak tetemei, sebesültjei előtt állunk. Bánatos szívvel és szégyenpírtól égő arccal, lehorgasztott fejjel állunk előttük és fojtogató haraggal, tör ki torkunkon a kiáltás, a fájdalmas felhördülés: ennek nem kellett, nem lett volna szabad soha megtörténnie! Még nem jött el a lehiggadásnak, a józanságnak az az ideje, amelyben hideg ésszel értékelni és mérni lehet azt, ami történt. De annyit most is egyértelműen mondhatunk a magyar munkások és dolgozók szervezett tömegének, a magyar diákság ezreinek, a magyar írók és alkotók százainak, tehát nemzetünk legjobbjainak nevében, ahhoz, hogy elérjük szabad, szocialista demokratizálódásunk, nemzeti függetlenségünk, önálló gazdálkodásunk lehetőségét — nem volt ilyen áldozatokra elkerülhetetlen, törvényszerű szükség. Mert nyílt szóval mondjuk meg: az október 23-án este megindult mozgalomból nem szükségszerűen következett az ötnapos budapesti utcai harc, tankok, ágyúk, gépfegyverek bevetésével. Békés rokonszenv tüntetés indult a lengyel nép bátor harca iránt — a békésen tüntető tömeget provokálta egy példátlan konoksággal megszerkesztett, kihívó beszéd — és a kirendelt karhatalmi erők egy részének ma még fel nem derített eredetű magatartása. Ami október 23-án este a rádió előtt és október 24-én délelőtt az Országház előtt történt, az ordít a felelősségrevonás utánt — és ez a felelősségrevonás nem maradhat el, terheljen is a végzetes intézkedés bárkit. Nem maradhat el a felelősségrevonás azért a döntésért sem, amely a szovjet csapatokat, a szovjet kormányt sodorta bele — akarata ellenére — a magyar belső ügyekbe. A volt miniszterelnököt és munkatársait terheli a felelősség nem csupán azért, hogy így megmérgezzék a mindenki számára oly fontos szovjet magyar barátságot, hanem azért is, mert ezzel módot adtak a nyugati hatalmaknak arra, hogy ezt a kérdést az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Szovjetunió elleni fegyverként használhassák. Ezen mit sem változtat az sem, hogy a szovjet katonák nagyon sok helyen tartózkodóan, sőt megértéssel viselkedtek a magyar fiatalokkal szemben, s felismerték, hogy küzdelmük céljai nem reakciós ellenforradalmárok, hanem szocialista érzelmű hazafiak igaz ügyét szolgálják még akkor is, ha mögöttük igazi ellenforradalmárok csoportja használta ki a kínálkozó lehetőséget. Attól, hogy ellenforradalmárok is (elég szervezetten) akcióba léptek, a mi fiataljaink becsületes mozgalma nem lett ellenforradalmárok, s még kevésbé fosztogató banditák felkelésévé. A szervezett magyar dolgozók, elsősorban a munkások kezdettől fogva megértéssel és együttérzéssel támogatták a fiatalok harcát, abban sokhelyütt maguk is részt vettek, ugyanakkor, amikor romboló szándékú ellenséges csoportokkal szemben bátran és elszántan ennek a népi megmozdulásnak egyik legnagyobb, legdöntőbb eredménye, az üzemi munkástanácsok megalakulása és csak természetes munkás szelleméről adott tanúbizonyságot a Szakszervezetek Országos Tanácsa, amikor a legválságosabb órákban előállott bátor és az egész országban azonnali visszhangra talált kezdeményezésével. E véres napokból új Magyarország születik — szabad, független, szocialista Magyarország! Ebben az új Magyarországban nem lehet helye olyan szervnek, amely Rajk László és még annyi mártírunk elpusztítása után most elsősorban felel oly sok derék fiúnk életéért. Az államvédelmi szerveket a sztálinista szellem magyar lakájai torzították terrortestületté — az elmúlt napokban bebizonyosodott, hogy néphadseregünk katonái és tisztjei, rendőrségünk, a felfegyverkező munkásság és fiatalság igazabban, hatékonyabban védelmezi államrendünket, országunkat , a rend fenntartását, az állam védelmét bátran bízhatjuk kezükre. Alakuljanak a munkás-, katona-, paraszt- és ifjúsági tanácsok, vegyék kezükbe a helyi önkormányzatokat, gondoskodjanak a rend helyreállításáról és fenntartásáról, a békés építő munkához való visszatérés feltételeinek megteremtéséről. Népünk bennük bízik, habozás nélkül adja kezükbe a fegyvert és ezzel egyben mentesíti a fővárosban a szovjet haderőt, ránézve terhes, ránk nézve nyomasztó szerepétől. Ideje, hogy nekilássunk az építésnek — hiszen megint romokban fekszik sok minden, amit éveken át áldozatkészen, küzdelmesen építettünk. Gonosztevő, népellenes politika, a szocializmus, a párt eszméjének sok bemocskolása okozta, hogy dolgozóink oly sok hittel vállalt áldozatai után ismét váratlan terhek szakadnak a nyakunkba. De e terheket is el fogjuk viselni, amint elviseltük 1945-ben is. És ezután az újjáépítés után nem következik több 1949, de 1956 októbere sem örökre és viszszavonhatatlanul omlott össze a hazugságra, a hamisításra épített politika, amelyet a népre hivatkozva a nép ellen folytattak. A szocialista világnézet erejét, igazát mutatja, hogy ez a roppant megterhelés sem tudta lerombolni, megdönteni. Fiataljaink nem kapitalista restaurációért, nem a földesurak és bankárok Magyarországáért, hanem a szabad, független szocialista és demokratikus Magyarországért adták életüket. Az új kormány széles nemzeti alapon jött létre , s ami még csiszolni való akad rajta, majd lecsiszolódik hamarosan. Ne akadjunk fenn ezen! Most elsősorban tegyük valósággá a belső megbékélést mindazok közt, akik immár építeni, termelni, alkotni és dolgozni akarnak! Ezt követelik, ez után vágyakoznak mindazok, akiknek hitük van az új Magyarországban. Akik e súlyos napokat végig éltük, s tiszta fejjel ítélünk, tudjuk, hogy ez a nép erősnek, bátornak bizonyult — az évszázados rabszolgaságból kinőtt és felnőtté lett még ifjúságában is. Munkára hát mindannyian, akik vagyunk és soha ! • Köszönet az élelmiszeripari dolgozóknak Ezekben a napokban az élet mellett, párórás pihenőkkel miszeripari dolgozók hősies mindvégig helytálltak, s elejét munkát végeztek. A lakosság, vették a lakosság még naa betegek, a gyermekek ellátágyabb megpróbáltatásainak, sőt puskaropogás, ágyútűzés szenvedéseinek. Nem is lehet golyózáporok közepette is leiz- külön kiemelni egy-egy üzetositották. A húsipari, a sütő- met munkást, műve-Ta," ? tej,par‘.ljes SMU,tüzelet, mérnököt, vagy teher- ■ dolgozok, vezetők, magukat ’ , énem kímélve, csak embertár- auto sofőrt. Mindannyian fiaikra gondolva végezték min- OB mütt megérdemlik Budapest Tkájukat a legnehezebb órák lakosságának szívből jövő kor iban is. A gépek, berendezések szünetét és háláját. Az új kormány A Magyar Népköztársaság »Elnöki Tanácsa, a Magyar Dél- gőzök Pártja Központi Vezetősége, valamint a Hazafias »Népfront Országos Tanácsának elnöksége megválasztotta ►a Magyar Népköztársaság új kormányát. A kormány összetétele a következő: ► A Minisztertanács elnöke: Nagy Imre |A Minisztertanács elnökének ► helyettesei: | Apró Antal, Bognár József és Erdei Ferenc | Államminiszter: ► Tildy Zoltán ► ► ► Honvédelmi miniszter: Fin Janza Károly | Földművelésügyi miniszter: | Kovács Béla, a Független Kisgazda Párt volt főtitkára »* | Igazságügyminiszter: Molnár Erik * Kohó- és gépipari miniszter: Csergő János ♦ Külkereskedelmi miniszter: Bognár József Belkereskedelmi miniszter: Tausz János Vegyipari miniszter: Szabó Gergely Könnyűipari miniszter: Nagy Józsefné Van»- és községgazdálkodási miniszter: Nezvál Ferenc Az állami gazdaságok minisztere: Ribiánszki Miklós Élelmiszeripari miniszter: Nyers Rezső Begyűjtési miniszter: Gyenes Antal Építésügyi miniszter: Apró Antal Közlekedés- és postaügyi miniszter: Bebrits Lajos Népművelési miniszter: Lukács György egyetemi tanár. Oktatásügyi miniszter: Kónya Albert Az Országos Tervhivatal elnöke: Kiss Árpád Az Állami Ellenőrzési Minisztérium vezetése egyelőre betöltetlen. Az új nemzeti kormány eskütétel után azonnal hivatalba lépett. ♦ Külügyminiszter: Horváth Imre Belügyminiszter: Münnich Ferenc Pénzügyminiszter: Kossa István Egészségügyi miniszter: Babics Antal egyetemi tanár. Bánya- és energiaügyi miniszter: Czettner Sándor Nagy horderejű megbékélési gesztus Francia sajtókommentár az új magyar kormányról Az AFP francia hírügynökség hírmagyarázója — rádiójelentések szerint — feltűnő kommentárt fűz az új magyar kormány megalakulásához. Sorra értékeli a Minisztertanács tagjait, megállapítva a többi között, hogy »►a kommunista Nagy Imre vezetése alatt »álló új magyar kormány legszenzációsabb vonása, hogy a » kommunisták, továbbá néhány ► — a régi pártokhoz tartozó — számú új ember mellett részt vesz benne egy igazi ellenzéki politikus: Kovács Béla, a Független Kisgazda Párt volt főtitkára, akit alig néhány héttel ezelőtt engedtek szabadon kilencévi bebörtönzés után.« Az AFP ehhez még hozzáfűzi, hogy Rajk László annak idején nem értett egyet Koracs Béla letartóztatásával. -Elképzelhetetlen — írja továbbá az AFP —, hogy ez a panaszt» - i 'IT'WV' un- vmMnay -