Népakarat, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. sz.)
1957-03-01 / 50. szám
Intézményesítés vagy legyen-e munkástanács néhány fővárosi vállalatnál? A fővárosi tanács közmű és szolgáltatási igazgatósága alá tartozó vállalatoknál február 1-én feloszlatták a munkástanácsokat. Nem vesztegetnénk szót az ügyre, ha e rendelkezés csak a Temetkezési Vállalatot, a Köztisztasági Vállalatot és más hasonló, költségvetésből gazdálkodó intézményt érintene. Ezeknél a szerveknél idáig is törvényellenesen működtek, mivel az Elnöki Tanács munkástanácsokról szóló törvényerejű rendelete szerint csak a termelő üzemeknél lehet munkásönkormányzatokat létrehozni. A mrunkástanácsokat azonban megszüntették a termelőjellegű vállalatoknál is, így például hiába keressük a munkástanácsot a Csatornázási Műveknél. Február 1-én feloszlott, noha az itt dolgozók többsége mélyépítéssel és ipari jellegű javítási munkával foglalkozik és csak a kisebbik rész szolgáltatással. — Személy szerint örülök az intézkedésnek — mondja Szurdoki István, a volt elnök. — Nagy megterhelést jelentett ez a funkció, az egyébként is sokrétű munkámon felül. De a dolgozók, a választóink csakúgy, mint jómagam, nem látjuk az intézkedés értelmét, jogosságát. A Vízműveknél A nehéz időkben helytálltunk, segítettük a vállalat vezetőségét, hogy ne legyen fennakadás a főváros vízellátásában. Most pedig útilaput kötnek a sarkunkra — mondja Meszlényi Sándor, a Vízművek volt munkástanácsának elnöke. — Pedig mi is termeléssel foglalkozunk. Igaz, a víztermelés speciális jellegű, de miért nem lehet nálunk munkástanács, amikor továbbra is megmaradt ez a hasonló jellegű erőműveknél. Tudni kell azt, hogy mindkét vállalat önálló volt, saját bevételeiből gazdálkodott. A dolgozók úgy érezték, hogy választott szerveik útján most már ők is részt vehetnek a vállalat gazdálkodásának megjavításában s az év végén, nyereségrészesedést is kapnak. Ám február 1-én különös levél jött a fővárosi tanácstól: »A vállalat a jövőben, mint a fővárosi tanács intézménye látja el feladatát... Az Elnöki Tanács 1956. évi 25-ös számú törvényerejű rendeletének 1. §-a 2. bek. értelmében az intézményeknél munkástanács nem működhet.« A Parképítő Vállalatnál Az idézett paragrafus 1. bekezdését viszont elhallgatja: munkástanácsot kell választani az egyes állami intézmények (MÁV, posta stb.) ipari termelő üzemeiben is. Azon talán vitatkozni lehet, hogy a Vízművek, a Csatornázási Művek ipari üzemnek számít-e vagy sem? Ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy a Budapesti Parképítő Vállalat, mint ahogy a neve mutatja, építőipari üzem és kizárólag kubikosokkal dolgozik. (A parkfenntartás egy egészen más szolgáltató vállalat feladata.) Mégis, a Parképítő Vállalatnál is megszüntették a munkástanácsot. (Mennyivel jobb helyzetben vannak az ÉM Parképítő Vállalatának dolgozói, mivel ők nem a fővárosi tanács alá tartoznak, nem fenyeget ilyen veszély!) Az Óbudai Gázgyár — amely szintén a fővárosi tanács említett igazgatósága alá tartozik — sem maradt ki a »szórásból«. Február 1-vel itt is megszüntették a munkástanácsot, később július 1-ig engedélyezték a működését. Az Óbudai Gázgyárban *? — Megvan a határozat, július 1-én feloszlatnak bennünket — mondja Kertész Gábor, a munkástanács elnökhelyettese. — Július 1-én vállalatunkat is »intézményesítik», öszszevonják a Gázkészülékeket Gyártó Vállalattal, valamint a Gázszolgáltató Vállalattal. Vajon az Óbudai Gázgyár az »intézményesítéssel» megszűnik termelőüzem lenni? — nem valószínű. Ha pedig a Gázgyár továbbra is termel, a törvény értelmében éppen úgy működhet a munkástanács, mint más állami intézmény, a MÁV vagy a posta termelőrészlegeiben! Sok gazdasági vezető nem tud szakítani az irányítás régimódszerével s a terhére van a munkástanács. Van olyan vezető, aki szíve mélyén rejtegeti ilyenfajta érzéseit és van, aki kimutatja. Igaz, a munkástanácsokba sok helyen kétes szándékú elemek is bekerültek és valóban nehezítették a gazdasági vezetők munkáját. De nem lehet a fürdővízzel: együtt a gyereket is kiönteni, s a munkástanácsot felszámolná. Ez sérti a becsületes dolgozók jogát és érdekeit. Különösen nem lehet megtenni olyan vállalatoknál, ahol adolgozók és a munkástanács ► tagjainak többsége becsülettel ► helytállt a legnehezebb időkben. Ezt egyébként nem kell ► bizonygatni senki előtt, aki a katasztrofális eseményeket a ► fővárosban élte át. ► Dékány Sándor, a fővárosi tanács közmű és szolgáltatások igazgatóságának vezetője, aztmondja: — Ma még kevés tapasztalattal rendelkeznek a munkástanácsok. Várjunk. Majd később, nyugodt körülmények között, ismét életre hívhatjuk azokat. Ez a megállapítás helyénvaló az olyan vállalatoknál, ahol ma még nem működnek munkástanácsok. De ahol már működnek — miivel nem kísérletről van szó — ott legfeljebb azt lehet firtatni: törvényesen működnek-e? Ha pedig törvényesen működnek, megszüntetésük — származzék az bármilyen szándékból — törvényellenes! A törvények tiszteletben tartása — és betartása — pedig a vezetőkre nézve is kötelező. Kovács József A SZOVJET KULTÚRA KÉPVISELŐI között sok írónő, festőnő és szobrásznő van. A képen: Irina Svandronova fiatal moszkvai festőművésznő műtermében. »Orvosi rendelés» c. festményét az egyiptomi népnek ajándékozta, a »Falusi könyvtár» c. képét pedig a Tretyjakov-képtár vásárolta meg 1957. március 1. 1. Vékony szál legényke volt Bakó Pista tizenöt éves korában. És Szilveszter napján hazamenet megtörtént az első fontosabb esemény zsenge életében: félholtra verték az utcán. Délben történt, verőfényes téli napfényben. Nem tudta, kik verik és miért. Csak annyit tudott, hogy fél szemétől majdnem megfosztották és hogy alig hagytak egy kis bőrt a képén. A baj és a verekedő nem jár egyedül. Pista nem is védekezhetett három ellen. Tűrnie kellett, hogy oldalgassák, amíg csak jólesik nekik. Jámbor legényke volt Pista és másnap újfent eltűrt egy döngetést, ők meg hárman olyan gonoszak, hogy harmadnap is nekiláttak. Így ment volna a világ sora, tudom is én, meddig, ha a harmadik napon meg nem rezdül egy vékony hang a földhözvágott Pistában, így valahogy: — Kérdezhetek? A három verekedő közül az egyik épp arra készült, hogy Pista fejét a kanálisba nyomja, de letett a szép tervről. Azt mondta: — Lehet, de gyorsan, mert aztán a kanálisból nem halljuk. Bakó Pista kihasználta a fegyverszünetet és felült: — Minek bánttok engemet? Hm? Minek? Összenéztek a verekedők. — Még hogy minek! Halljátok ezt a pofátlanságot? — Ne mórikáld magadat, te nyivászta! — Mászikálsz-e még egyszer Huszár Rózsival, he? S harmadik kérdőjelként akkora nyaklevest zúdított Bakó Pista kabátgallérja tövére, hogy a másik két fiú csak nagy gonddal tudta eszméletre rázni, hogy az ő pofonjaik se vesszenek kárba. — Ki az a Huszár Rózsi? — kunkorodott elő egy cingár hang Pistából, mert sírni azért nem akart. — Ugrass csak bennünket, ugrass! — kiabált az egyik, kifújva magát, mert láthatóan befejezte a verekedést, a mára előírt adagot kiosztván. — Isten bizony nem ismerem! - rebegte Pista a föld felé, abbeli igyekezetében, hogy legalábbis négykézlábra álljon. — Nem ismered? — meredt rá a második. — Hát nem te vagy a... — Már hogy kicsoda? — ...Tatár Ferkó? — Nem bíz én, halljátok! Bakó Pista vagyok én, az is voltam s ha meghagytak, az is maradok. — Ó! — szakadt ki az elcsodálkozás a harmadikból. Aztán elhallgattak mind a négyen s békésen leültek a járdaszéli friss hóra. A három támadó lesütött szemmel pislogott Bakó Pista megtépázott fejére, aztán meg egymásra. — Na, ezt megcsináltuk! — buggyant ki a keserű beismerés az egyikből, kisvártatva. — Más valakit püföltünk három napig! — Ad majd nekünk Bocsás. — Ne haragudjatok! — könyörgött Bakó Pista, hogy most meg csak úgy méregből ne verjék el valahogy. — Én igazán nem tudhattam. Szóltam volna. — Jól van! — ágaskodott fel a nagylelkűség a harmadikban. — Megbocsátjuk. — Vajas kiflit húzott elő a zsebéből s falatozni kezdett. A végét odatartotta Bakó orra elé: — Törjél. Életben hagytunk, aztán meg éhenhalsz itt nekünk. — Szép legalább? — Látod. Kifli, mint a többi. — De az izé... az a lány? — Róóózsit? A fene tudja milyen. Sohase láttuk a hölgyet. Bocsás, a péksegéd kért meg bennünket erre a szívességre... Pénzért... Tudod, szakasztott olyan a pofád, mint ahogy a pék mesélte. Meg erre is laksz. Hát, miért laksz te erre, de?. Bakó Pista meghatódott: — Szegények, hogy megjártátok. — El van boronálva. Ne szólj Bocsásnak és borogasd hideg vízzel. 2. Pistából idővel Bakó István lett. Huszár Rózsiból meg Bakó Istvánná asszony, mert Pistát nem hagyta nyugodni az eset és öt-hat évvel később egy bálban összehozta őket a kíméletlen sors, meg a ravasz péksegéd. Rózsi nagyon szép volt, bájos, magát kellető. Ismerte Pista egykori szenvedéseit és hálásan nézett rá nagy kék szemével. És akkor Pistának belebizsergett az oldalbordájába ott, ahol napokig tördelték. Rózsi mondta, hogy neki is. A pék eltűnt Rózsi életéből. Esküvő után Pista már csak a gyerekeket sürgette. Rózsi aztán úgy serénykedett, hogy a legelsőt hét hónapra szállította is. Aztán jött a többi sorra, az ötödiknél azonban Pista kifakadt: — Sok Bakóból is megárt. Szép öt lurkó volt az öt kis Bakó, csak éppen az öt közül az a legelső nagyon hasonlatos volt Bocsáshoz, a pékhez. Amit Bakóné asszonyom nem is tagadott egy percig se. — Nem illik az asszonyt verni! — mondták a felfedezés után Pistának. Nem ok nélkül. — Nem is. — Mégis veri! — Mégis. A pék havi pár százzal elhatározta az elsőszülött eltartásából való részesedést. Bakó uram meg elhatározta a pék agyonverését. Az elhatározást — különösen Bakó uram — példásan teljesítették. — Mert az úgy volt — kezdte Bakó István a törvényszéken —, hogy egy hajdani napon elagyabugyált az utcán három legény... Aztán így fejezte be: —... s még csak annyit, tekintetes királyi törvényszék, hogy ráadásul velem vétette el a piszok, mert hogy én szerettem ám a Rózsit, igazán ... ... Most, hogy kiszabadult, az öt legény már maga keresi a kenyerét. Még neki is jut belőle, így aztán csak annyi dolga akad, hogy ki-kidöcög a temetőbe, hegyes botjával kiturkálni Rózsi néni sírjából a felkapaszkodó dudvákat. És mérgelődni, hogy azt a péket meg épp a temetőkapuhoz hántolták, a sírja még ott is útját állja s széles fejfája kajánul rávigyorog, amikor hazatart... Alföldi Imre Magyarok Ausztriában Gyomormérgezés A Salzburg közelében levő glasenbachi menekülttábor harminc magyar lakója szerdán súlyos gyomormérgezés tünetei között megbetegedett. Közülük huszat a salzburgi tartományi kórházba szállítottak. Egyesek állapota válságos. A hatóságok megállapították, hogy a magyarok szerdai ebédje romlott, élelmiszerből készült. Egyévi börtön A steyri esküdtbíróság egy- évi börtönre ítélte Kondorosi János István 27 éves disszidált magyar állampolgárt, aki készt fogott egy 15 éves osztrák fiú-ra és elrabolta pénztárcáját, amelyben 350 schilling volt. A tárgyaláson a vádlott nyomorával és kétségbeesett helyzetével védekezett. NÉPAKARAT Az ember és a végleten A MELYIKÜNK KÉPZELETÉT NEM GYŰJ- 1YÍ TOTTÁK FEL a világűr-utazás borzongató, s mégis ellenállhatatlanul vonzó perspektívái? Ki nem követte visszafojtott lélegzettel és lázasan csillogó szemmel Barbicane és Ardan Tamás izgalmas kalandjait Verne holdrakétáján, Servadac Hektor csodálatos bolyongását a végtelen csillagtérben, vagy H. G. Wells furcsa holdteremtményeinek párbaját a földi jövevényekkel? S ami még néhány évtizeddel ezelőtt is csak a regényírói fantázia merész játékának tűnt, az napjainkban kilépett kedvenc könyveink lapjairól: a világűr-utazás, a bolygóközi közlekedés a közvetlen megvalósulás stádiumába lépett. Tudósok és technikusok ezrei tanulmányozzák szerte a földkerekségen a végtelen térbe készülő, első tudományosan megalapozott expedíció lehetőségeit. Az atomenergia felszabadítása és a rakétarepülés tüneményes fejlődése lehetővé teszi, hogy az ember elhagyja lakhelyét, a Földet és távoli, ismeretlen világok különös titkainak felderítésére induljon. Sorozatos kísérletek folynak a világegyetem rejtett veszedelmeinek leküzdése érdekében; a tervezők rajztábláin kibontakoznak az űrhajók terveinek körvonalai; s az idei geofizikai év keretében rövidesen útrakelnek az első mesterséges holdak, Földünk ősi és meghitt »kísérőjének újszülött útitársai. ;DE VAJON MILYEN CÉL VEZETI AZ EMBERT A TÉRBE? Vajon miféle szándékok ösztönzik azokat, akik az emberiség legmerészebb álmainak valóraváltásáért küzdenek? Többségüket a tudomány fennkölt és tiszta eszméi vezérlik. Az örök emberi szomjúság, a kielégíthetetlen és soha meg nem pihenő emberi elme állandó sóvárgása új megismerések, az emberi nem haladását szolgáló szakadatlan előretörés felé. Az ő számukra a világmin- Idenség titkainak fokozatos feltárása az em- Iberi szellem, a tudomány és a technika sorozatos diadalainak minden eddiginél kimagaslóbb lépcsőfokát jelenti. De vannak másfajta tudósok is. A kaliforniai San Diego városában most ülésezett a világűr-kutatás szakembereinek kongresszusa. S mint a lapok beszámolnakróla, a tudományos értekezlet szinte valamennyi előadója katonai uniformist viselt. Egymás után léptek a kongresszus szószékéreaz amerikai hadsereg, haditengerészet és légi- s erők világűr-kutatói, az »űrbiológia«, az asztrofizika és a távvezérlésés fegyverek szakértői. Nem is titkolták, miről van szó. »■A jövő csatáit — mondotta Bernard A. Schriever vezérőrnagy — talán már nem is a szárazföldön, a tengeren, vagy a levegőben fogják vívni, hanem a világűrben. Éppen ezért nemzeti jövedelmünk meghatározott részét arra kell fordítanunk, hogy megszerezzük a fennhatóságot az űrben.« Hát igen! Ide lyukadnak ki Servadac Hektor és Barbicane mai amerikai utódai. Erre kell nekik a legnagyszerűbb emberi álmodozás megvalósítása. »Fennhatóság az űrben.« Nem elég vér folyt még ezen a vén Földön. Gyerünk ki a legmodernebb gyilkológépezetekkel a csillagok közé! AZT MONDHATNÁ VALAKI: talán még. ** sem olyan fekete az ördög, amilyennek testjük. Nem? Hadd idézzünk néhány adatot a világsajtóból. Az űrhajózás tudományos és technikai előkészületei terén az Egyesült Államokban valóságos versenyfutás folyik a legnagyobb monopóliumok között. Egy tucatnyi mammutkonszern igyekszik megszerezni a »System Laboratories« nevű űrhajózási kutatólaboratóriumok által eddig kidolgozott adatokat. Emellett olyan nagyvállalatok, mint a Lockhead Aircraft Company, a Douglas Aircraft Co., a General Electric, a General Motors és a Bell Művek önálló űrkutatási kísérleteket folytatnak. »E vállalatok legtöbbje — írja sokatmondóan egy bécsi lap — a távirányítású katonai rakéták előállításánál szerezte tapasztalatait.« Maga az élet bizonyítja, hogy a monopóliumok a tudomány legnagyszerűbb vívmányait áldásból átokká változtathatják. Elegendő, ha csak az atombombára gondolunk. Amikor tehát dr. Ernie Krause, a Ford Művek egyik vezetője kijelenti: »Tudósainknak és mérnökeinknek mintegy a fele jelenleg közvetve vagy közvetlenül az űrhajózással összefüggő problémákon dolgozik« , akkor a békeszerető embereknek alapos okuk van arra, hogy feltegyék a kérdést: milyen célok érdekében, miszter Krause? IRRIDALOS ÉS IKAROS ŐSI LEGENDÁJA tanúsítja, hogy a kitörés a Föld bűvköréből, a felröppenés a kéklő égbolt hívogató és rejtelmes térségeibe évezredes vágya az emberiségnek. De nem azért, hogy a szférák tiszta és harmonikus zenéjét atomlövedékek és rakétaágyúk durva robajával váltsák fel Schriever vezérőrnagy és társai. »Karod erős, szíved emelkedett — végtelen a tér, mely munkára hív...« Madách szárnyaló szavai a rohanó technika századában nagyszerű mementóként zengenek. Mert a madáchi intelem még átvitt értelmű volt — de az emberiség ma már a szó szoros értelmében a végtelen térrel birkózik. És mindazok, akiknek karja erős, szíve emelkedett — a becsületes emberek száz- és százmilliói —, azért küzdenek, hogy a schrieverek és krausék, a fordok és dupontok sohase verhessék fel harci riadóval a világűr fenséges csendjét, hanem már itt, a mi jó öreg Földünkön végérvényesen és visszavonhatatlanul takaródót fújjanak. Gedeon Pál Az egészségügyi szakszervezet javaslata alapján rendezték a gyógyszertár vállalatok alacsonykeresetű dolgozóinak bérét. Az Egészségügyi Minisztérium most megjelent rendelete mintegy hétezer dolgozótérint és január elsejétőlvisszamenő hatállyal érvényes. Ma üzembe helyezik Komorón az első olajátfejtő berendezést A Szovjetunióból hazánkba érkező olajszállítmányokat eddig Csehszlovákián keresztül kaptuk, mert hiányzott az olyan berendezés, amely a széles nyomtávú szovjet kocsikból normál nyomtávú tartálykocsikba fejti át az olajat. Most erre a célra mintegy hárommillió forintos költséggel Komorón olajátfejtő telepet létesítettek. A telep napi 2200—2400 tonna olaj átfejtésére alkalmas. Az olajátfejtő berendezéseket pénteken behelyezik üzembe. 3