Népszava, 1958. február (86. évfolyam, 27–50. sz.)
1958-02-28 / 50. szám
HASZNÁLT A KRITIKA! Levélváltás — KÖZÉRT-ügyben dunk óránként érdeklődni mikor érkezik a tej és a kenyér. Miért mostoha Kelenvölgy? Korponay Pálné Kelenvölgy, Mágnes u. 10. Nálunk a Hunyadi úton csak egy Közért-üzlet van. Sajnos, ott délelőtt 11—12 óra előtt nem kapunk jegyes tejet, sőt sokszor még kenyeret sem. Nem tu-Olvasóink bírálatát továbbítottuk a XI. kerületi tanács kereskedelmi osztályához, ahonnan a következő választ kaptuk: A levelükben foglaltakat kivizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy Korponay Pálné budapesti lakos panasza jogos volt. A XI. kerületi Közért Vállalatot felhívták a panasz orvoslására és ennek eredményeként utasították a szállító vállalatokat, hogy úgy a kenyeret, mint a jegyestejet a kora reggeli órákban szállítsák ki a kelepvölgyi 11429-es bolt részére is. Buzsáki Rudolf osztályvezető összeült az egyeztető bizottság s örömmel tudatom az elvtársakkal, hogy a második »Szerkeszti az olvasó« oldalon megjelent levelem alapján mindjárt másnap összeült a Posta Kísérleti Intézetében a vállalati egyeztető bizottság. Bár elutasító határozatot hoztak, mégis örülök a gyors intézkedésnek, mert így mégis megvan az alap a jogi eljárás folytatására, melynek során ügyem tisztázódhat. Pontráct István Budapest, VIII., Dankó utca 4. BB 18 Búcsú a kedves gyártól Tíz évig voltam a Vörös Október Férfiruhagyár dolgozója. Most, 68 évemmel, kértem a nyugdíjaztatásomat. Fájó szívvel váltam meg gyáramtól, mert oly sok önzetlen jóságot és emberséget tapasztaltam hosszú időn át. Nagy türelemmel, együttérzéssel, gyámolítással és szociális támogatással segítették munkámat. Ezt — úgy érzem — soha nem tudom meghálálni. Most e sorokkal köszönök mindent az igazgatóságnak, a szakszervezeti bizottságnak és a gondnokságnak. Kívánok nekik eredményes munkát és sok sikert. Hajnal Istvánné Budapest VII., Elemér utca 36 Egyik féldeci követi a másikat Lapunk január 25-i számában olvastam, hogy a gyárban is ellenség az alkohol. Ehhez szeretnék én is hozzászólni. Az 55-ös villamos végállomásánál van egy csinos kis italbolt, ahonnan reggelenként csak egy nyolctagú cigányzenekar hiányzik. Én már évek óta járok az 55-ös vagy a 12-es villamoson. Eddig ezeket nem figyeltem úgy meg, mint a cikk elolvasása óta. Mostanában az újságok és a nőtanácsok állandóan napirenden tartják az alkohol elleni harcot, sőt azóta én is jobban megfigyelem az iszákosokat. Úgy látom, sok balesetet okoz a dolgozók ittassága. Mennyi balesetet lehetne megelőzni, ha a dolgozó férfiak józan, tiszta fejjel mennének a munkába, még ha munka után bármennyit isznak is. Igaz, sokan csak féldecit fogyasztanak. Sajnos, gyakran az egyik féldeci követi a másikat. Előfordul, hogy már nem is tudja elfogyasztani azt a pohár rumot, amit a »kedves szőke kiszolgáló« kimért az ablakon. Arra kérem az illetékeseket, szüntessék meg ezt a kis italboltot, hogy józan és tiszta fejjel menjenek a dolgozók az üzemekbe, hogy ne legyen könnyes arcú anya vagy feleség és ne sírjon a kisgyermek apukája után. Néha esetleg hiába is várják haza az apát, férjet, mert elkapta az üzemben a gépszíj a reggeli három—öt féldeci rum vagy pálinka elfogyasztása után. Ha nem volna alkalmuk reggelenként vagy munkába menet bármikor alkoholt fogyasztani, akkor minden dolgozótársunk tiszta fejjel kezdené munkáját. Szilágyi Sándorné, Budapest, V., Nádor u. 26. több termelés — kitűnő minőséggel A kábelgyártás lényeges része iparunknak, s ezért nem lehet számunkra közömbös a gyártmányok minősége. Az elmúlt évek során kialakítottunk olyan bérezési rendszert, amelynél nemcsak a mennyiség fokozása, hanem a munka minősége is fontos. Egyik gyárrészlegünknél például a termelés mennyiségét gépenként maximáltuk, s csak ott maradt a mennyiség a teljesítménybérezés alapja, ahol a termelés mennyiségi növekedése nem veszélyezteti a minőséget. Ezzel a módszerrel már eddig is szép eredményeink vannak a minőség javítása tekintetében. Medgyasszay Vince, a Kábel- és Sodronykötélgyár dolgozója AVITASAROK A jövő munkásosztályáról van szó Jogokról és kötelességekről Munkási fjúságunk igényeiről szeretnék szólni. Szerintem a baj nem ott kezdődik, hogy az ifjúmunkások igényei napról napra nőnek. Az a fontos, hogy felismerjék: mindazért, amit a népi demokrácia nyújt számukra, keményen meg kell dolgozniuk. Való igaz, hogy éveken át, miközben jogaikról beszéltünk, keveset szóltunk kötelességeikről. Ezzel magyarázható, hogy sok fiatal nem becsüli meg a népi demokrácia vívmányait és szinte sértve érzi magát, ha kötelességeire figyelmeztetjük. Hogyan lehetne ezen segíteni? Úgy is, hogy fiataljaink alaposabban ismerjék meg, milyen volt a Horthy-rendszerben az akkori ifjúmunkások hányatott élete. Az idősebb harcosok beszélgessenek a múltról a fiatalokkal. Mondják el nekik, hogy mai eredményeink nagyrészt azoknak a harcosoknak köszönhetők, akik ifjú éveikben szabadságukat, életüket is kockáztatták a mai fiatal nemzedék szabad életéért. A párt a KISZ-re bízta az ifjúság nevelését, de nyilvánvaló, hogy szövetségünk egyedül nem láthatja el ezt a feladatot. Csak úgy érhet el sikert, ha az egész társadalom támogatja munkáját. De ez a segítség sose legyen valamiféle egyoldalú »adomány«. Ezzel csak a követelőzés szellemét erősítenénk a fiatalokban. Az ifjúságnak jó munkával, a társadalom javára végzett hasznos tevékenységgel kell kiérdemelnie a segítséget. Jó dolog, ha például a fiatalok szervezeteinek van zenegépe, televíziója s mindezek beszerzéséhez anyagi támogatást kapnak a vállalattól, a szakszervezettől. De a fiataloknak ki kell érdemelniük ezt a támogatást. A tapasztalat azt igazolja, hogy képesek nagy feladatok elvégzésére, ha komoly megbízást kapnak. Ilyen megbízatás lehet például a nyersanyag- és energiatakarékosság, az exportcikkek kitűnő minőségű elkészítése s mindaz, ami az adott üzem munkáját legjobban segíti. Régi igazság, hogy a fiatalok jelleme munka közben, a munkáshétköznapok harcaiban kovácsolódik ki. Neveljük hát úgy ifjúmunkásainkat, hogy miközben egyik kezünkkel kielégítjük feltörő igényeiket, a másikkal kérjük számon kötelességeiket! Lukács Alfréd, a KISZ KV munkatársa Az olvasó szemével • Hideg, takarítatlan nézőtér, drága helyárak A január 30-i lapszámban egy engem igen közelről érintő cikk ragadta meg a figyelmemet: »öszszevonni vagy meghagyni — ez a kérdés Cegléden, a kulturházak városában« címmel. A cikk arról számol be, hogy Cegléden, a hatalmas, korszerűen berendezett Kossuth Kultúrház nem elég látogatott. A ceglédi vezető elvtársak szerint ennek fő oka az, hogy az itteni vállalatok majd mindegyikének van klubszobája, tánchelyisége s így a közönség szétforgácsolódik. Engedjék meg, hogy igen sok ceglédi színházlátogató nevében felsoroljak néhány okot, amelyek miatt — szerintünk — a közönség elkerüli a színháztermet. Először is — bár kályhák vannak a teremben — a nézőtér mindig hideg és a közönség kénytelen nagykabátban ülni. Gyakran előfordul, hogy az estélyi ruhában szereplő művésznők gyapjú kendőt borítanak a vállukra. Van egy másik dolog is, amely elrettenti az embereket: a nézőtéren tapossuk a tökmag- és napraforgóhéjat. Ugyanis az esti színházi előadás előtt rendszerint filmvetítés van. Ha a mozirajongók már teleszemetelték a padlót, az igazgatóság gondoskodhatna a takarításról. A díszlet is nagyon sivár s csak akkor változatos, ha a Faluszínház, a kecskeméti vagy a szegedi színház együttese ad műsort. Az is furcsa valami s egyáltalán nem vonzó, hogy nevesebb művészek szereplésekor két-négy forinttal emelik a helyárakat, holott tizennyolc forintos helyér sem kevés vidéki viszonylatban. A fentieket összefoglalva, Cegléden a színházi est így várja a nézőt: hideg terem, sivár díszletek, piszkos padló, kényelmetlen ülés — mindez személyenként 18—20, esetleg 22 forintért... Farkas Sándor Cegléd 4 N* válaszolni óhajt, hivatkozzék a »postabélyegzőnk« és a közölt levél számára. 1958 11.28 ^ 3^ SZERKESZTI: AZ OLVASÓ Az eplényi iskolások karneválja Február 2-án megtartottuk Eplényben az általános iskolások karneválját. A műsor után felöltöztünk maskarába. Én cica voltam, a bátyám spanyol lovag. Senki nem ismert fel. Volt karneválherceg és hercegnő is. Ilyen szép bált Eplényben még nem látott senki. Most már bánják, hogy tavaly nem rendeztek, de akkor nem volt aki hozzákezdjen. A megmaradt bevételből Pestre megyünk! A kirándulást mindannyian türelmetlenül várjuk. Előre! Maurer Feri IV. osztályos tanuló Előzékeny kiszolgálás A napokban villanyvasaló-csatlakozóra volt szükségem. Szorgalmasan végigtelefonáltam az öszszes KERAVILL-fiókokat, de a válasz mindenütt nemleges volt. Végre az egyik fiókban egy kedves hangú eladónő azt tanácsolta, hogy próbáljam meg a Kerepesi úti lakótelepen levő új üzletükben, ott valószínűleg megkaphatom. A telefonkönyvben még nem szereplő számot is megadta. Felhívtam az új, 58-as számú KERAVILL-fiókot. Baranyainé kortársnő udvariasan közölte velem, hogy a csatlakozó rendelkezésemre áll. Ám a kellemes meglepetés még csak ezután következett. Tekintettel távoleső munka- és lakhelyemre, a csatlakozót beküldte a Városház Utca sarkán levő 6. számú fiókba, ahol a pénztárnál napi munkám után átvehettem. Az egész tulajdonképpen nem nagy dolog, de mégis például szolgálhat a kereskedelmi dolgozóknak. Nagy Béla, Csepel Autógyár Sok kicsi sokra megy ! Sok apróság bántja az embert. Például nem értem, miért nem ég a Visegrádi utcai rendelőintézet előtt lámpa. Sokan megbotlanak a kapu előtt levő gödörben, az épületnél építkezés van s az anyagoknak a sötétben könnyen nekimegy az ember. Egy másik, számomra érthetetlen kérdés: miért kellett a Visegrádi utcában luxuscukrászdát nyitni, amikor az utca sarkán, tehát a főútvonalon évek óta működik aTükörének nevezett eszpresszó s erre inkább ráfért volna egy kis átalakítás. A Gogol utca 23. számú házban még szeptemberben kisebb átalakításokat végeztek. Az építkezés után körülbelül 400 darab téglát ottfelejtettek a ház előtt. A téglák felét lassanként elhordták a környék lakói s a megmaradt homokot részben elfújta a szél, részben hazavitték a madártulajdonosok. Az építkezés vezetői talán nem gondolnak arra, hogy sok kicsi is sokra megy? Stern Artúroé, Budapest, XIII., Gogol utca 23. JÁNOSKA ÉL / A napokban a monori járási egészségház gyermekgyógyászati rendelésén egy kétségbeesett anya kereste fel dr. Gombos Matild gyermekgyógyászt. Szőcs Ferencné Csévharasztról hozta be a háromhónapos Jánoskát, aki 41 fokos lázban, eszméletlen állapotban pihent karjában. A doktornő soron kívül megvizsgálta a kis beteget, állapotát aggasztónak találta s azonnal kórházba utalta. A járási mentőállomásról sajnálkozva jelentették: »A mentőkocsi úton van, beteget szállít.« Gombos doktornő nem tétovázott, felhívta a járási pártbizottságot, hogy segítsenek egy beteg kisfiún s ha tehetik, adjanak gépkocsit. Az elvtársak éppen vidéki kiszállásra készültek, de gyorsan határoztak: a gépkocsi szállítsa azonnal a beteg csecsemőt a budapesti kórházba. A nagybeteg Jánoskát végül is sikerült idejében kórházba szállítani s azóta már a gyógyulás útján van. S mindez Gombos doktornő gyors intézkedésének, lelkiismeretes gondoskodásának és a járási pártbizottság elvtársi segítségének köszönhető. Hörömpő Jenő ,a LEVELEZŐ A közvagyon megőrzéséről A legfőbb az ellenőrzés Régi tapasztalat, hogy az üzemi lopások megelőzésének fontos eszköze a helyesen felépített ellenőrzési rendszer. A mi vállalatunk módszere jól bevált. Tanácsi építőipari vállalatnál dolgozom. Az anyaggal az építkezés vezetője rendelkezik, ő felel érte. Ha tehát őt megfelelően ellenőrizzük, akkor a drága anyagokat biztos kezekben tudhatjuk. Az ellenőrzést az úgynevezett anyagelszámoltató bizottság végzi utókalkuláció alapján. Elnöke a főmérnök, tagjai a főkönyvelő, a tervezőcsoport vezetője, az anyagkönyvelő és az utókalkulátor. Úgy szervezték meg az utókalkulációt, hogy nemcsak pénzügyileg mérlegelik az építkezést, hanem az anyagfelhasználást is összevetik a műszaki anyagnormákkal. Az utókalkuláció pontosan kimutatja, hogy az építkezéshez milyen és mennyi építőanyagot enged az anyagnorma és hogy a művezető anyagfelhasználási jelentései szerint ténylegesen mennyit használtak fel. A műszaki anyagnormától való legkisebb eltérést is kivizsgáljuk a helyszínen. A túllépést az elszámoltató bizottság csak indokolt esetben fogadja el. Ha a hiányt semmi sem indokolja, akkor a művezetőt felelősségre vonják. Kisebb hiány esetén fizetésének 15 százalékáig kártérítésre kötelezik, ha a hiány nagyobb, az ügyészségnek jelentik. Súlyos esetben el is bocsátják. Erre azonban ritkán kerül sor, mert az a tudat, hogy munkáját ellenőrzik, a művezetőt is fokozottabb felelősségtudatra serkenti. Emellett érdeke a becsületes munka azért is, mert hiánymentes elszámolásai arányában nő a megbecsülése s ez kifejezésre jut a prémiumban és a jutalmazásban is. Úgy vélem, tanulságos lenne, ha a Népszavában más vállalatok is ismertetnék a társadalmi tulajdon védelme érdekében foganatosított jól bevált intézkedéseiket. Kristóf Kálmán Zalaegerszeg A szeh írlátogató a színpadra is kiváncsi Február 2-án a Néphadsereg Színház »Naplemente előtt« című előadására volt jegyünk. Gyanútlanul foglaltuk el helyünket a II. emeleti 3. sor baloldalán, a 12-es és 13-as széken. Jegyeinket darabonként 12 forintért vásároltuk. Amikor a függöny felgördült, kiderült, hogy csak a felét látjuk a színpadnak. Ilyesminek nem volna szabad előfordulnia. A Néphadsereg Színházat nem régen építették át. Furcsa, hogy egy mérnök úgy tervezte meg a széksorokat, hogy a nézők egy része ne lásson. A dolgozók közül sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy harminc forintot adjanak egy színházjegyért. Ugyanez történt meg egyébként a József Attila Színházban is. Egyik munkatársam vett 20 forintért jegyet a földszint bal II. sorba, a 15-ös számú székre. Neki egy hatalmas és széles tartóoszlop jutott osztályrészül. De sorolhatnám még tovább. A Jégcoctail előadásain is a helyek jelentős részét egyegy oszlop mögé dugták el. Jó volna, ha ezen mindenütt tudnának változtatni. De addig is, amíg erre sor kerülhet, nem jó módszer az, hogy a közönségszervezés útján — sokszor már egy hónappal is előre — éppen a leggyengébb jegyek jussanak el a dolgozókhoz. Kubicsek Károlyné, a Budapesti Buvát Raktár közönségszervezője Több szemétgyűjtő ládát az utcákra Derűs Anna legutóbbi oldalunkon jogosan rótta meg a fővárost elcsúfító szemetelőket. De mit javasol? Nem tudja megérteni, hogymiért nem lehet hazavinni a szemetet, vagy a sarkon elhelyezett gyűjtőládába dobni? Vajon ez lenne a javulás útja, a lelkiismereti önmarcangolás? Gondolkoztak-e már komolyan azon, hogy miért tiszta például Moszkva? A vitákból az derül ki, hogy nem. Talán a moszkvai járókelő félve a rendőri büntetéstől, zsebében hordja a szemetet? Vagy pedig öntudatból nem szemetel? Ilyen földreszállottszeméthordó angyal« nem létezik Hát mit tesz? A hulladékot bedobja a tízméterenként felállított szemétkosárba. S nálunk miért nem így cselekednek? Mert nálunk néha több száz métert is kell gyalogolni egy szemétgyűjtőig. Igen ám — mondhatja valaki —, de még ahol van gyűjtőláda, ott is inkább mellé szemetelnek, így igaz! Mert a gyújtóláda oly ritka, ahogy az emberek azt hiszik: nincs is! S amíg nem lesz elegendő, még büntetni sem lehet. Immár majdnem teljesen befejeződtek a helyreállítási munkák. A Nagykörúton és a Rákóczi úton az épületek szebbek, mint voltak. S a járda, meg az úttest? A régi. Talán az illetékes köztisztasági szervek is azt hiszik, hogy a szemétnek zsebben a helye? Szemdai Sándor Budapest Fizessenek a szemetesek! Sok szó esett az utóbbi időben Budapesttisztaságáról. Sajnos, ezt a szót csak idézőjelbe tehetjük. Megjelent az újságokban több, Budapesten tartózkodó külföldi nyilatkozata. Ezek általában elismerik, hogy Budapest kétségkívül a világ egyik legszebb városa, de ha levesszük a selyempapírt, éz a csomagolást - kiderül, hogy piszkos. Nem is kell külföldi szem, hogy meglássuk a szomorú tényt. Meg kell állapítanunk, hogy mi magunk vagyunk a hibásak. Igen, kifordítjuk zsebünk, eldobjuk a villamosjegyet, a kukoricaesutkát, a gyümölcsös zacskót, és minden egyebet, ami eldobható. Hiába a Ludas Matyi elgondolkoztató rajzaival, a figyelmeztető falragaszok, a kabarétréfák, a lelkes kis úttörők - mi csak szemetelünk tovább. Szerény véleményem szerint egy a megoldás: szigorúan alkalmazni kell a pénzbüntetést. Fizessen a szemetelő! És a befolyó pénzt fordítsuk fővárosunk tisztaságain. Akkor majd eltűnik a Nemzetinél a jegyhalom! Fazekas Mátyás, a Váci Vendéglátóipari Vállalat sz. b. elnöke