Népszava, 1958. október (86. évfolyam, 231–257. sz.)

1958-10-26 / 253. szám

I 1958. október 26 ­ .Mintája színén min­­dig sima harisnya­kötés. Díszítése a vállnál a kereken be­állított bordáskötés. Az ujjak bordázása 1. sima, 1 fordított szemmel történik. A vállrész mintája: szúrjuk a tűt az első szembel mintha for­dítottat akarnánk kötni (a szál hátul marad), de ne kös­sük le,, hanem kös­sük le a második szemet simán, húz­zuk­ keresztül­ a szá­ját az első szemen ,s hogy a bal tű­ről ne engedjük le a szemeket. Most az első szemet is kös­sük le simán, hátul­ról szúrva a szembe, s engedjük le az első és második szemét egyszerren a bal tűről.­­•Egy,... »­keresztezett« szemet kötöttünk. Utána egy fordított következik, x-től is­mételjük. A második sorban az első sor fordítottja fölé egy simát kötünk, a »ke-­eresztezett« szemet pedig 2 fordítottal kötjük le. Ez a két sor váltakozik. A méret kb. 92 cm­­es mellbőség. Hozzávalók: 90—100 ’ dk? középsz­álú gyap­júfonás 2 db 2-es és 3 db hosszú, 2Y2-es kötetű, 1 db 16 cm­­hosszú zippzár, kb 35 kötött ruha cm hosszú Danubia­szalag. A fonal sima szür­ke, homokszínű vagy rozsdavörös legyen. Érdekes hatású a ruha kétféle színből sodrott szállal kötve. A szabásrajzon A ‡= eleje, B =­háza felső része, C­s­ujja. A munkát alulról kezdjük, 3 tűvel, kör­kötéssel, egybekötve a hátát az elejével. 299 szemmel kezd­jük. Harisnyakötés­sel egyenesen kötünk hónaljmagasságig — közben körül meg­jelöljük a derékvo­nalat egy belevarrt fércszállal —. Ha a munka alulról mérve kb. 92—94 cm, a kar­­öltőt kezdjük készí­­tee tetni Két tűre csatá­juk a szemeket: a ruha elejére 153, há­­­ tára 146 szemet szá­mítunk. , A háta sze­meit tartaléktőn hagyjuk és két tűvel tovább kötjük az ele­jét. Eleje karöltő: a tör elején 8—8 szemet­ fogyasztunk 2 soron át, majd minden sor elején 1—1 szemet 14-szer. Marad 123 szem. A megjelölt derék magasságtól számítva, 25 cm-nél a középső 19 szemet a vállrész mintájá­val kötjük, fordított szemmel kezdve és végezve. A továb­biakban minden pá­ratlan sorban 3—3 szemmel többet kö­tünk a vállrész min­tájából, míg az ösz­­szes sima szem el­fogy. Válla fogyasztása: ha a deréktól mérve 40 cm-ünk * van, a munka mindkét ol­dalán fogyasztunk 5 —5 szemet 6-szor és 4— 4 szemet 3-szor, 43 cm magasságnál el­fogyasztjuk, a közép­ső 9 szemet és az egyik oldalt tartalék­­tűre téve, a két ol­dalt, külön kötjük to­vább. Külső szélén fogyasztjuk a vállát, belső szélén a nyak­kivágást, minden második sorban, 3 szemet egyszer, majd 2—2 szemet, míg minden szem elfogy. Háta: 146 szem van a tűn. Abban a sort­ban, ahol az eleje karöítőt kezdtük fo­­gyasztani, a hátán is fogyasztunk minden sor elején 7—7 sze­met 2-szer, majd minden sorban 1—1 szemet 12-szer. Ma­rad 120 szem. Egye­nesen kötünk, míg a derékvonaltól 33 cm­­ig érünk. Itt ketté­osztjuk a szemeket a zippzárnyílás számá­ra. 60—60 szem van egy-egy tűn. Az el­választás után az el­­ső sorban k°zdiük a vállrész mintáját be­lekötni, így: 46 szem sima, 1 fordított, »keresztezett« szem, 1 fordított, »keresz­tezett« szem, 8 sima. Minden páratlan sorr­ban 3—3 szemmel többet költünk a Váll­rész mintájával. Válla fogyasztása: ha a deréktól 40 gm-ünk van, a külső szélén fogyasztunk 5— 5 szemet 6-szor és 4—4 szemet 3-szor, marad 18. Ezzel egye­nesen kötünk még 2 cm-t. A másik feig is így készül. Ujja: 2-es tűvel, 92 szénnel jelljük, 4 cm-el­ át.­l sima, 1 fordított bordáskö­téssel. Minden 1,5 cm-nél szaporítunk a munka mindkét szélén 1—1 szemet 14-szer. 120 szemünk lesz. Ha a munka­darab 30 cm hosszú­ságú, a következő 2 sor elején fogyasz­tunk 8—8 szemet, az­után minden sor ele­jén 1—1 szemet 581 szór, 2—2 szemet 8- szor, 3—3 szemet 6- sz­or, a fennmaradó 12 szemet­­egyszerre lekötjük. Maglódi Magda Beszélgetés a meghitt sarokban arról, hogy beteget látogatni erény, legalábbis így tanultuk.. De van egy másik erény, ami­nek­ tapintat a neve és jó len­ne, ha a kettőt össze is egyez­­tetnék. Súlyos betegnél még szeretésből és részvétből se töltsünk órákat. Bármennyire is örül a beteg a látogatásnak, jelenlétünk feszélyezi, kimeríti. Nem ártana, ha a betegszobák ajtajára táblát függesztenének ki. »Beteglátogatás legfeljebb öt perc. Mosoly, néhány biz­tató szó, egy szál virág. Ezzel örömöt okozunk és erőt adunk, ahelyett, hogy elvennénk a be­teg erejét. A sótlan diéta rendszerint sok keserűséget szerez a magasvérnyomású, vagy szívbajos betegnek, ezért más módon kell ízesítenünk az ételeket. A rizst paradicsom­­lével öntözzük meg. A tökfőze­léket citrommal, vagy citrom-­­pótlóval ízesítjük. Császármor­­zsához, palacsintához savany­ítás gyümölcsízt adunk. Almás rétest, almás bélest citromhéj­jal­ szórunk meg. A gyümölcs­­levesekbe citromhéjat vagy szegfűszeget főzünk, hamis­levest kaporral ízesítünk, hús­levesbe reszelt sajtot szórunk. Párolt, sótlan rizsnek, makaró­ninak is jó ízt ad a reszelt sajt. GESZTENYE-KOMPOT Főzzünk cukros, vaníliás sűrű szirupot, adjunk bele 40—50 darab szép sültgesztenyét. Tegyük 2—3 órára mérsékelt hőfokú sütőbe. Ezután szitára öntve, a szirupot («csurgatjuk róla. 2 deci rumot, 15 deka cukorral felmelegítünk. A gesztenyéket kompótostálba tesz­­szü­k,­­a rumot ráöntjük és mielőtt a szobába lépünk vele­, meggyújt­juk és lángolva helyezzük az asz­talra. A nagymama férjhezment — Hol van nagymama? — kérdeztem, amikor beléptem a lakásba, mert nem fogadott a mosolygós-kedves, öreg arc. —A Nagymama férjhezment. El akartuk­­ titkolni, annyira restelljük a dolgot, de látjuk, hogy nincs értelme ... — kezd­te a háziasszony, már maga is nagymamajelölt. S aztán el­mondta, hogyan történt. — Anyám lenn­ék­ D .. .-ben, az Alföldön, egyedül. Vesző­dött a disznókkal, csirkékkel, kacsákkal. Reggeltől estig fut­kosott a házban, hogy rendben tartsa. Mindig azt írta ugyan, hogy semmi gondja-baja, meg­él a kiskertből, a baromfi­­udvarból urasan. Persze azért mi csak küldtünk minden hó­napban, pedig bizony nekünk se volt sok. Gondban voltunk miatta, hogy olyan egy szál egyedül van ott falun, s ez a Gyula, ez az áldott jó ember, vetette fel, hogy hívjuk fel szegény mamát. Adjon el min­dent és lakjék nálunk. A sze­mélyzeti szobában elálltál, éj­jel nem baj, ha sötét a szoba. Nappal meg benn lehet ná­lunk. Hadd pihenjen, eleget dol­gozott már. Megírtuk neki, de nehezen hajlott a szavunkra. Csak akkor határozta el ma­gát, amikor megírtuk, hogy segítségre lenne szükségem. Az állás mellett nem győzöm a háztartást. Ez hatott. Eladott mindent: házat, kertet, állato­kat. — Eleinte ő vezette a ház­tartást. Főzött, bevásárolt, is­kolába kísérte Sárikát. A falut alig emlegette. De fél évvel ezelőtt nyugdíjba mentem és átvettem tőle a munkát. Ideje is volt, hiszen öreg már sze­gényke, nem tud mindent a kedvünkre tenni, meg aztán meg is érdemli már, hogy pi­henjen. Boldog voltam, hogy megkímélhettem mindentől. Én vásároltam be, én főztem, én takarítottam, még foltozni sem engedtem. Egész nap ül­hetett ölbe tett kézzel, vagy elmehetett moziba... De nem ment, csak gubbasztott a kis szoba sarkában és már mihoz­­zánk se jött be. Sokszor sírt is és hiába kérdeztük, mi bánt­ja? Nem felelt. De ugyan mi is bánthatta, hiszen megvolt mindene, semmi dolga, semmi gondja ... Azután egy napon kijelentette, hogy lemegy láto­gatóba a falujába. Három hét múlva levelet kaptunk tőle. »Kedves Gyermekeim, közlöm veletek, hogy f. hó 10-én há­zasságot kötöttem Türkös Sán­dor nyugdíjas vasutassal és nem megyek vissza hozzátok. Szeretettel gondol­játok, Anyátok.« — Hát íme, ezt tette velünk. Meg lehet ezt érteni? Igen — bólintottam — na­gyon könnyű megérteni. Férj­­hez ment, hogy legyen valakire, akinek szüksége van rá, aki mellett ő az erős, a fiatal, s az új kötelességeken keresztül visszakapja az életet, amitől megfosztották — szeretetből. H. Lányi Piroska Kevés pénzből is szép lehet az otthon, ha egy-egy jó ötlettel csinossá és hasznossá varázsoljuk régi, hasz­navehetetlen bútordarabjainkat, így például öreg konyhaasztalt kevés átalakítással csinos öltözv­­asä^ä':*\VäH'2^diifiattal(^ A lábait­­körös-körül bőven húzott tarka­­mintás kartonnal takarjuk és fel­ső lapjára is fodorral szegélyezett térítőt rakunk. A térítőt borítsuk le méterszámra kapható nylonnal, hogy a kartonanyag ne piszkolód­jék hamar. Ha az asztalnak ajtaja nincsen, elhúzható függvönyt ké­szítsünk rá. Az asztal lapján elhe­lyezhetjük a tükröt és összes pipe­recikkeinket. Alsó, függönnyel ta­kart részében pedig elférnek kalapjaink, retiküljeink, vagy a gyermekek fehérneműi, apróságai. A télikert nem csupán a fényűzően épí­tett villák, lakások kiváltsága. Mindenkinek lehet télikertje, akinek a lakásába hosszabb­­rövidebb ideig besüt a nap. A szobanövény otthonunkban nem luxus, hanem úgyszólván nélkülözhetetlen, m­ert nem­csak kedvesebbé, barátságosab­bá teszi otthonunkat, hanem légtisztító, üdítő hatása foly­tán egészséges is. Nem min­denki vásárolhat drága pálmát, filodendront, vagy fikuszt, de repkényre, »pletykának« neve­zett futónövényre, vízipálmára (egyiptomi nád), aszparágusz­ra, kukoricalevélre mindenki­nek telik. Legjobb közvetlenül az ab­lak elé helyezni a növényeket, mert a nap nélkülözhetetlen feltétele a növénynevelésnek. (Ha a fűtőtest az ablak alatt van, ez nem megfelelő hely!) Télen a szellőztetésnél vigyük át a növényeket egy másik he­lyiségbe és vigyázzunk arra, hogy a szoba hőmérséklete leg­alább 16—20 fok legyen, de a kályha közvetlen közelében ne tartsunk szobanövényt, ön­tözni mindig állott vízzel kell, általában felülről és vigyázni kell, nehogy a tányérkában poshadó víz maradjon. Kivétel a vízi­pálma, amelyet félig vízzel telt edényben tartsunk. Ne ültessük a növényt olyan díszcserépbe, amelynek alul nincs nyílása és magasperemű, porcelán vagy kőedény tartók­ba se tegyük a virágcserepet, mert levegő hiányában tönkre­megy. A száraz leveleket min­dig távolítsuk el és hetenként egyszer mossuk meg, vagy per­metezzük le a leveleket állott vízzel, a zuhany alá azonban ne állítsuk soha a virágcsere­pet. WlMiTUftclíd 4* kfifandjrj ■ \ _ lila; Bodó Béla XIV. fejezet, a cukorról Jócsont papája ma­gasra emelte a zacs­kót. Zörögtek benne a finom cukrok. — Dehogy romlik meg. J\mert én­­ mégis csak odaadom a leg­­rosszabbinak. Majd az én drága fiam, a kis Jócsont megmondja, hogy ki volt az. — Nem mondhatom meg, apás­­ám — felelte Jócsont. Nagyon szo­morú lett. És hozzá­tette: Egyáltalán nem mondhatom meg, ki volt közöttünk a legrosszabb. Mert én voltam. Személyesen. De a ráadás azért nem jár nekem. — Bizony, nem is kapod meg —­ felelte Jócsont papája —, hi­szen csak próbára akartalak tenni ben­neteket. Ezért ezt a nagy zacskó cukrot, amit most a mancsom­ban láttok, nem is osz­tom szét köztetek. — Ha vissza tetszik tenni a táskába — mondtam én —, talán mégiscsak megromlik. — És hozzátettem: — Cukrot egyáltalában nem kell eltenni. — Nem osztom szét bizony ezt az egy nagy zacskó cukrot — foly­tatta Jócsont papája —, mert még hoztam két ilyen nagy zacskó­val. — És elővett a táskából még két ha­sonló nagy zacskó rá­adást. Aztán ezt mondta: — Mindegyiktek kap még egy nagy zacskót is, ráadásul, mert lá­tom, hogy igazi jóba­rátok vagytok. És ren­desek. De barackot is kaptok. Közben Jócsont pa­pája kiosztotta köz­tünk a ráadást. Jó­­csont kinyitotta a ma­gáét. Kivett belőlük­ö­ szemet. Nagyok voltak és majdnem mind li­lák. — ötöt kap a kis Brumi — szólt Jócsont és azután kivett másik öt nagy cukrot. Ezek meg pirosak voltak. — És­­ezt az ötöt pe­dig Parkgormyn­ak adom .— folytatta Jó­­csont -T­. ők mind a ketten jobbak, mint én. Ugye, jó lesz így, apukám? — Jócsont — mondta Pulykapipi mérgesen. — Nem fogadjuk el tőled az öt cukrot. Sem a lilákat, sem a pirosakat. Vagyis edd meg őket te. Egészsé­gedre. Mert te is ren­des mackó vagy. Tudd meg. Erre Jócsont papája mind a hármunkat megöleli. — Jól van, mackók — szólt. — Ezt már szeretem. Legyetek mindig ilyen jók egy­máshoz. — És hozzá­tette: — Ezért meg­kapjátok a főajándé­kot. Amely hármatoké. Itt van egy futball­­labda. Ez a tiétek, hogy rúgjátok. Kivette a táskájából a futball-labdát. Olyan volt, mint egy nagy, igazi futball-labda, de kisebb. És ez a miénk lett. Ezért be is feje­zem gyorsan ezt a fe­jezetet, mert most ki­megyünk a labdával és ott rúgjuk. Csodála­tosan jó rúgni a lab­dát. Legyetek jók, sze­ressétek egymást és akkor lesz cukor, lab­da, minden. (Folytatjuk.) '• Csak egyszer az életben ;találkoznék olyan kalauzzal­­ 'földalattinál, aki nem mondja ;igyekszünk egy kicsikét; olyat ! fodrásszal, aki őszintén bevall­­­ja, hogy négy órán belül ne i ;számítsak távozásra; olyat '•varrónővel, aki elismeri hogt ;ra konkurrencia jobb és ol '•előbb; olyan férjjel, akinek­­­s felesége f­őzt­je még a mamáé­­nál is jobban ízlik; olyan gye­rm­ekkel, akinek otthon jobb a­­­étvágya, mint vendégségben ;olyan házfelügyelőnővel, ak­i nem pletykál; olyan anyóssal ,aki szereti a menyét — és vi­szont; és olyan barátnővel, aki­nél fiatalabb vagyok. (lukács) NÉPSZAVA . Női egyenjogúság A férjét kirúgom, de magát is! — Nem tudom sajnálni. Ha nem inná el a keresetét, neki is lenne három bérháza, mint nekem... Foglalt asztalok Faliújság — Nem tudják, jó emberek, hol van közelben egy orvost. — Dehogy­nem, három is van köztünk!... Mérnökre nincs szükség?... Oda nézz, anyjuk, biztosan ez a Horthy Miklós-híd.

Next