Népszava, 1962. június (90. évfolyam, 126–151. szám)
1962-06-01 / 126. szám
Az SZVSZ végrehajtó bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) Tény, amely magára irányította a dolgozók éber figyelmét, a Genfben, március 14-én megkezdődött leszerelési konferencia. A konferenciával kapcsolatban az SZVSZ főtitkára hangsúlyozta, hogy a nyugati hatalmak magatartása A szakszervezetek jelei — Az imperialisták cselszövéseivel szemben a népeknek és a munkásosztálynak, mint a társadalom döntő erejének továbbra is lankadatlan éberséget kell tanúsítaniuk. Ennek az éberségnek a fokozása jegyében hívta össze a Béke- Világtanács júliusra, Moszkvába a béke-világkongresszust. S ezt a kezdeményezést az öszszes országok dolgozói teljes szívükkel támogatják. Beszámolója második fejezetében Louis Saillant a dolgozóknak az imperialisták háborús politikája ellen vívott harcáról, valamint a monopóliumok fokozott kizsákmányolási törekvéseivel szemben vívott küzdelméről beszélt. Részletes áttekintést adott az utolsó 5 hónap nagy tömegmozgalmairól a béke frontján, különösen kiemelve a nyugatnémetországi, angliai, franciaországi és olaszországi béketüntetéseket, valamint a Japánban, Norvégiában és magában az Egyesült Államokban is lefolytatott tiltakozó mozgalmakat. Ezután az amerikai imperializmusnak a kubai forradalom ellen folytatott aknamunkájával szemben magasra csapó népi felháborodásról szólott. Ez a felháborodás — mondat- Nagyszabású szt a tőkesors Az antiimperialista és antikolonialista mozgalmak vázlatos áttekintése után Louis Saillant a dolgozóknak a monopolista kizsákmányolással szemben vívott harcairól szólott. Megállapította: a kapitalista országok dolgozói nap, mint nap saját tapasztalataikból győződhetnek meg arról, hogyan fokozzák a monopóliumok uralmukat, hogyan fokozzák a dolgozók kizsákmányolását. Louis Saillant a továbbiakban egy sor példát idézett a dolgozók tömegharcaiból, a sztrájkmozgalmakból Európában, Ázsiában és az amerikai kontinensen, s hangsúlyozta: az elmúlt hónapok például Európa összes kapitalista országaiban az osztályharcok hónapjai voltak valamennyi iparágban, a Közös Piacba tömörült monopóliumok fokozott kizsákmányoló tevékenységével szemben. A monopolisták elutasító magatartása ellenére a munkásosztály nyomására nagyszámú kollektív szerződést sikerült kiharcolni, amelyek figyelemre méltó vívmányokat is biztosítottak a dolgozók számára. Az osztályharcos francia szakszervezeti szövetség, a CGT programja alapján Franciaországban egymást érték a különféle tömegakciók, sztrájkok, munkabeszüntetések, a személyi hatalom politikájával szemben és a gazdasági követelésekért Olaszországban az év eleje óta szinte szünet nélkül folynak a különböző akciók a vasiparban, kohászatban, gépkocsiiparban, hajóépítőiparban, a vegyiparban, a közigazgatásban, közoktatás terén, és a mezőgazdaságban. Figyelemre méltó lendületetvett a spanyol dolgozók küzdelme. Franco elnyomása és terrorrendszere ellenére 1961. decemberében, majd 1962 első 5 hónapjában egymást követték a sztrájkmozgalmak. Az április óta folyó nagy sztrájk a spanyol munkásosztály magas színvonalú öntudatáról, adiktatúra ellen irányuló tömegakciók lehetőségébe és hatékonyságába vetett bizalmáról és arról az eltökélt akaratáról tanúskodik, hogy tettekkel vívja ki szakszervezeti szabadságjogainak elismerését. Megmutatta ez a sztrájk — emelte ki az SZVSZ főtitkára , hogy a Franco-kormány minden tiltó rendelkezése és elnyomó intézkedése sem tudta meghiúsítani a spanyol dolgozók egységes akcióját, nagy éberséget tesz szükségessé a dolgozók részéről. Az amerikai imperialisták kettős játékának tanúbizonysága, hogy aleszerelési konferencián való részvétellel egyidőben nem átallották újra kezdeni az atomrobbantási kísérleteket. fessége a békeharcban tan az egész dél-amerikai kontinensen olyan szolidaritási megnyilatkozásokhoz vezetett, amelyek a jelek szerint új szakaszt nyitnak a latin-amerikai népek forradalmi küzdelmében. Az SZVSZ üdvözli a latin-amerikai dolgozók nagyszerű harci lendületét abban a mozgalomban, amelyben a kontinens legjelentősebb szakszervezeteinek nagy többsége részt vesz. Ázsia néptömegei és dolgozói — mutatott rá a továbbiakban az SZVSZ főtitkára — ugyancsak széles körben bontakoztatták ki imperialistaellenes küzdelmeiket. Japánban nagyszabású tavaszi kampány folyik: a dolgozók gazdasági követeléseiket egybekapcsolják az amerikai imperializmus ellen, a leszerelésért, az atomrobbantási kísérletek újrakezdése ellen vívott harcukkal. Szolidaritási kampányok zajlanak le Ázsia összes országaiban az indonéz nép és az indonéz dolgozók támogatására Nyugat-Iriánnak a holland gyarmati iga alól történő felszabadításáért. Dél-Vietnamban a hazafiak nehéz küzdelmet folytatnak Diem bábkormánya és az amerikai ejtőernyősök véres koalíciója ellen. T rájkmozgalmak súgókban amellyel az egész világ dolgozói szolidárisak, s amelynek az SZDSZ is azonnal támogatást nyújtott. Louis Saillant ezután számos konkrét példát ismertetett a latin-amerikai dolgozók fokozódó bérharcaiból és tömegharcaiból. Brazíliában, Uruguayban, Chilében, Mexikóban tíz- és tízezrek fokozták küzdelmüket az amerikai imperializmus és a zsoldjában álló uralkodó körök elnyomó és kizsákmányoló tevékenység A szakszervezeti Beszámolója harmadik fejezetében Louis Saillant a szakszervezeti egység kérdéséről beszélt. Rámutatott, hogy a monopóliumok és ügynökeik szüntelen aknamunkát folytatnak a dolgozók sorainak megbontására és jó néhány példával világította meg az SZSZNSZ szakadár vezetőinek egységellenes tevékenységét Európában, Afrikában, Ázsiában és az amerikai kontinensen. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a dolgozók körében alulról állandóan erősödik az egység kiszélesítésére, illetve helyreállítására irányuló törekvés az osztályszolidaritás szellemében. gével szemben. Az V. szakszervezeti világkongresszus óta eltelt időszak legjellemzőbb mozzanata Latin-Amerikában azonban az, hogy kiszélesedett a parasztok és a többi mezőgazdasági dolgozók harca — hangsúlyozta Louis Saillant. — A paraszti tömegek belefáradtak a félfeudális kizsákmányolásba, a soha nem teljesített földreform-ígéretekbe és akiket kétségtelenül ösztönöz a kubai példa, tömegmozgalmakat kezdeményeznek Brazíliában, Chilében, Ecuadorban, Guatemalában, Nicaraguában, Panamában, Venezuelában. A latin-amerikai szakszervezeti mozgalom támogatja ezt a széleskörű mezőgazdasági tömegmozgalmat. A dolgozók tömegmozgalmainak jelentőségét és eredményeit összefoglalva Louis Saillant rámutatott: e széleskörű harcok összképe híven tükröződött az idei május elsejei tüntetések során. Az idei májusi ünnep fő jelszavai ezek voltak: leszerelés és az atomfegyver-kísérletek beszüntetése; béremelés és munkaidő-csökkentés. A május 1-i tömegtüntetések a világ munkásosztályának harci elszántságáról tettek tanúságot, egyben fényes bizonyságát adták a különböző gazdasági és társadalmi rendszerekben élő, különböző nemzetközi és nemzeti szakszervezeti központokhoz tartozó dolgozók és szakszervezeti harcosok nagyszerű szolidaritásáról és barátságáról. Különösen jelentősek voltak a szocialista és a kapitalista országok közötti testvéri küldöttségcserék. A szocialista országokban a munka ünnepe ebből a szempontból kicsúcsosodása volt a kapcsolatok felvétele és a kölcsönös látogatások terén végzett hosszú és gyümölcsöző munkának, amely lehetővé tette — különösen a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez tartozó, kommunistaellenességgel megfertőzött dolgozók számára —, hogy a munkások saját szemükkel győződjenek meg a kommunistaellenes kampányok rágalmazó voltáról, maguk szerezzenek bizonyságot arról, mit is jelent a szocializmus és a kommunizmus építése a föld egyharmadán. egység kérdései A beszámoló negyedik fejezete az SZDSZ tevékenységének fő irányvonalával foglalkozott. Louis Saillant megállapította, hogy a titkárság az V. világkongresszus által kitűzött feladatok és az akcióprogram által lerögzített irányvonal végrehajtása érdekében ez év február 22—24 között tanácskozó összejövetelt szervezett meg az SZVSZ nemzetközi szövetséges titkárságainak részvételével. Ez a fontos összejövetel lehetővé tette, hogy a nemzetközi szövetségek szerepét tovább növeljék az SZVSZ általános politikai irányvonalának alkalmazásában. adat az Algériai Szolidaritási Bizottság június 28-tól július 1-ig Cablancában összehívott ülésnek előkészítése és népszerűtése, amelyben az SZVSZ tvékeny részt vállalt. Az SZSZ közvetlen feladatai közt szerepel az V. világkongrsszuson elfogadott akcióprogram értelmében az a célkittés is, hogy az SZVSZ és tagszervezetei fejlesszék tevékenységüket és az ENSZ-en és annak nemzetközi szervezetein belül, hogy ezek a szervezetek az eddiginél hatékonyabban vizsgálják meg a dolgozók gazdasági és szociális helyzetére vonatkozó problémákat. Az SZDSZ feladatai sorában Louis Saillant különös nyomatékkal emelte ki az újjáéledő német militarizmus veszélyével szembeni fokozott tömegharc szükségességét. Bejelentette, hogy az SZVSZ titkársága és az NDK Szakszervezeti Szövetsége tervezetet állított össze »az NDK munkásosztályának a nemzetközi munkásosztály iránti barátságát ünneplő napok« túl. 2015 között tartandó megrendezésére. E kezdeményezés célja: népszerűsíteni és támogatni az NDK munkásosztálya és szakszervezetei békés építőmunkájának eredményeit és sorozatos akcióit a nyugatnémet felfegyverzés és az atomveszély ellen. Az SZVSZ a koreai nép iránti szolidaritás erősítésére hívja fel tagszervezeteit és a világ dolgozóit az amerikai imperialisták által kirobbantott agresszív koreai háború megindításának és a fegyverszüneti aláírás évfordulóján, június 25-én, az V. világkongressszus határozatai szellemében. Befejezésül Louis Saillant összefoglalta a végrehajtó bizottság 25. ülésszaka előtt álló legfontosabb tennivalókat. A fő feladat a szakszervezeti mozgalom megerősítése, a nemzetközi munkásszolidaritás fejlesztése, a szakszervezeti akcióegység meggyorsítása minden területen. További erőfeszítéseket kell tenni a világkongresszuson elfogadott akcióprogram népszerűsítése érdekében, hogy ez a program tevékeny ösztönzőjévé válhassék az új akcióegységáramlatok számára. Az egység megvalósítása érdekében — hangsúlyozta az SZDSZ főtitkára — széles körben ’ ismertetni kell az SZVSZ egységpolitikájának minden eredményét és szüntelen újabb kezdeményezéseket kell tenni. — Éljen közös akaratunk, hogy szervezetileg és erkölcsileg tovább erősödjék a Szakszervezeti Világszövetség — fejezte be beszámolóját az SZVSZ főtitkára. A beszámolót vita követte. Felszólalt: Frantisek Zupka, az SZVSZ alelnöke, a Csehszlovák Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, Vicente Lombardo Toledano, az SZVSZ alelnöke, a Latin- Amerikai Dolgozók Szövetségének elnöke, V. V. Grisin, az SZVSZ alelnöke, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Fernando Sansti, az Olasz Általános Munkásszövetség titkára, Lhu Csang-sen, az SZVSZ alelnöke, a Kínai Szakszervezetek Szövetségének alelnöke. Az SZVSZ végrehajtó bizottságának 25. ülése pénteken folytatja tanácskozását. Szolidaritás ax af Az SZVSZ titkársága nagy figyelmet fordított azoknak a határozatoknak a megvalósítására — mutatott rá a továbbiakban Louis Saillant — amelyek az afrikai dolgozókkal és szakszervezeteikkel való szolidaritás kiszélesítésére vonatkoznak. Az V. világkongresszus befejezése után az SZVSZ titkársága azonnal lépéseket tett az 1962. február 7-re kitűzött dél-afrikai nemzetközi szolidaritási nap népszerűsítése és szervezése iránt. E szolidaritási munkának széleskörű visszhangja volt. Az SZVSZ titkársága az V. világkongresszus « Algériára vonatkozó határozatai alapján kezdeményező lépést tett a rikai dolgosokkal Nemzetközi Algériai Szolidaritási Bizottság titkársági ülésének április 24-re Casablancában történt összehívására. Ez az összejövetel igen pozitív volt. Az ülés résztvevői azonos nézetre jutottak abban a kérdésben, hogy újabb nemzetközi szolidaritási erőfeszítésekre van szükség az algériai dolgozók és szakszervezeteik megsegítésére az algériai nép szabadságharcának utolsó szakaszában. Ugyancsak az afrikai dolgozók és szakszervezeteik iránti szolidaritás jegyében munkálkodott az SZVSZ által Guineában, illetve Maliban létesített szakszervezeti iskola. Az SZVSZ A beszámoló V. fejezetében Louis Saillant az SZVSZ legközelebbi feladatait ismertette az V. világkongresszus határozatainak megvalósításában. Kiemelte: az SZVSZ-re váró feladatok egyik legfontosabbika, hogy új ösztönzést adjon a dolgozó tömegek harcának a békéért és a leszerelésért. Ebben a szellemben határozta el az SZVSZ titkársága, hogy a Béke-Világtanács titkárságával együtt megvizsgálja, ho feladatai byan vegyen részt az SZVSZ és a hozzá tartozó országos szakszervezeti központok a júliusi moszkvai béke-világkomgresszuson. Javasolta, hogy a végrehajtó bizottság intézzen felhívást a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez, fokozzák harcukat a leszerelésért és minden erejükkel működjenek közre a moszkvai béke-világkongresszus sikere érdekében. Egy másik közvetlen fel A szervezettség foka: a dolgozók kritikája A fővárosiak nagyobb igénye vagy a vidéki szb-ok jobb munkája? Mi az oka Budapest elmaradásának a szakszervezeti tagok arányszámában Miért magasabb a munkások és alkalmazottak szervezettségi aránya vidéken, mint a fővárosban? — erről beszélgettünk a napokban két nagymúltú szakszervezet — a Vases Fémipari Dolgozók Szakszervezete, valamint az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete — főtitkáraival. — Még sohasem tettük külön vizsgálat tárgyává e számunkra valóban figyelemre méltó jelenséget — mondotta elgondolkodva Pólyák János, a vasasszakszervezet főtitkára. — Egy azonban bizonyos: Budapesten a múlt év végén 91,1, vidéken pedig 92,7 százam Megítélésem szerint e tény egyik okát a munkások vándorlásában kell keresni. A fluktuáció ugyanis Budapesten 12 százalék között mozog, míg vidéken csak 6-8 százalék. Adódik ez abból, hogy Budapesten nagyobb a munkalehetőség, azaz vidéken az üzemekhez való ragaszkodás erősebb. Ismeretes, hogy azok a munkások, akik gyakran váltogatják a munkahelyüket, a szakszervezeti tagdíj fizetésével elmaradnak. Olyan munkás viszont, aki már 5—10 éve szervezett dolgozó, munkahelyváltozás esetén is ragaszkodik a szakszervezeti tagságához. — A vidéki üzemekben a szakszervezeti bizottságok jobban a sarkukra állnak. Már a felvételnél látni akarják a munkást. A szakszervezeti bizottság azonnal beszél az új belépővel, megkérdezi, szervezett munkás-e, s ha nem, felhívja erre az illetékes szakszervezeti bizalmi figyelmét. Egyszóval: a munkás rögtön, a belépés pillanatától érzi, hogy van az üzemben szak. Mi már régebben foglalkozunk ezzel a problémával, mert feltűnt, hogy nemcsak a szervezettség, hanem a szocialista brigádmozgalom, sőt a táppénzes létszám alakulása terén is jobbak a viszonyok vidéken, mint a fővárosban — magyarázza Somoskői Gábor, az építők szakszervezetének főtitkára. — Vidéken az építőipari munkások 85,9, Budapesten 83,2 százaléka tagja a szakszervezetnek. Ennek okát — megítélésem szerint — mindenekelőtt abban kell keresni, hogy a budapesti üzemek szakszervezeti bizottságai nem tudnak teljes egészében eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyeket a munkások támasztanak a szakszervezetek üzemi szervezeteivel szemben. A budalékos volt a munkások szervezettsége. S ha csak két — viszonylag azonos jellegű — nagyüzemet vizsgálunk meg a számok tükrében, akkor is a vidék javára dől el az arány. A Csepel Vas- és Fémművekben ugyanis a munkások 90,5, a Lenin Kohászati Művekben pedig 95,9 százaléka tagja a szakszervezetnek. Azonban Miskolctól egy kicsit távolabb eső üzemben, a Kazincbarcikai Hőerőműben még ennél is jobb a helyzet: 97,3 százalékos a szervezettség. Ugyanezt el lehet mondani Salgótarjánról és Budapestről, Győrről és Mosonmagyaróvárról. szervezet, amely őt útbaigazítja, tanácsokkal látja el. Budapesten a szakszervezeti bizottságok ennek kisebb jelentőséget tulajdonítanak. A vidéki üzemek szakszervezeti bizottságai jobban élnek a lehetőségekkel általában is, tán azért, mert nagyobb önállósághoz szoktak. Bér-, munkaügyi, munkaszervezési stb. kérdésekben bátrabban foglalnak állást és szilárdabban kitartanak elgondolásuk mellett. A munkások is inkább fordulnak problémáikkal vidéken a szakszervezethez. Itt a fővárosban csak egy telefonba kerül, s mód nyílik a legrövidebb időn belül akár a szakszervezet központi vezetőségéhez, akár a minisztériumhoz fordulni. — Minden bizonnyal vannak még egyéb okok is, s úgy gondolom, érdemes lesz a budapesti szakszervezeti munkát külön is tanulmányozni, amire a most megválasztott budapesti bizottság jó lehetőséget is nyújt — fejezte be Pólyák János főtitkár. pesti dolgozók alacsonyabb szervezettségét tehát bizonyos mértékig a munkások kritikájaként kell felfogni. Mi mással magyarázható a tény, hogy például a Pécsi Tatarozó Vállalatnál 95, Budapesten pedig a testvérvállalatinál csak 77,7 százalékos a szervezettség? Hiszen Budapesten jobbak a közlekedési viszonyok, könnyebben eljutnak az aktivisták a szétszórt munkahelyekre, mint vidéken. Egyesek, még inkább egyes szakszervezeti szervek a megoldás módját csupán abban látják, hogy tagszervezési kampányt indítanak. Ezek a szakszervezeti tisztségviselők túlságosan leegyszerűsítik a dolgokat. Nem veszik kellőképpen figyelembe, hogy ma már elsősorban arra tekint a munkás: mit tesz a szakszervezet az üzemi termelési és bér-munkaügyi viszonyok megjavításáért. Azokban az üzemekben, ahol biztosítják a folyamatos munkát, kevesebb a bér- vagy a munkaügyi panasz, a szervezettség is magasabb. Ahhoz, hogy Budapesten is olyan legyen a munkások szervezettsége, mint vidéken, a gazdasági vezetés színvonalát, továbbá a szakszervezeti munka tartalmát kell megjavítani. A főtitkár példákat sorol fel arra, hogy ahol a szakszervezeti bizottság gyengébben dolgozik — függetlenül attól, hogy vidéki vagy fővárosi üzemről van-e szó — ott kevesebb a szervezett dolgozók száma is. A budapesti üzemek közül például a legkevesebb panaszos levél a 43. számú Építőipari Vállalattól érkezik, minden bizonnyal azért, mert a szakszervezeti bizottság itt érti a dolgát. Meg is mutatkozik ez a szervezettségben: 87,3 százalékos. Viszont a 21. számú Építőipari Vállalattól érkezik a legtöbb panaszos levél a szakszervezetbe. Itt a szervezettség mindössze 64,6 százalékos. Hol kell segíteni ? A budapesti szakszervezeti munkát sohasem elemezték külön. Vidéken viszont a szakszervezetek megyei tanácsai ezt megtették. A helyi sajátosságokat, lehetőségeket felmérve, mondhatnánk azt: jobban a kézben tartották■, a szakszervezeti munka irányítását, ellenőrzését, konkrétabban és hatásosabban segítették a nehézségek megoldását. Most, hogy megalakult a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, megvan a lehetősége annak, hogy a főváros szakszervezeti mozgalmát is jobban »kézben tartsák«. — A lényeg, úgy gondolom, abban van —mondotta befejezésül az építők szakszervezetének főtitkára —, hogy a főváros dolgozói, objektív okoknál fogva, tájékozottabbak, igényesebbek, és nagyobb követelményekkel lépnek fel a szakszervezetek üzemi szerveivel szemben is. S a szervezettség mértéke, ha ezt kritikaként fogjuk fel, akkor mindenekelőtt az adott üzem, munkahely, dolgozóinak a szakszervezeti vezető szervekkel szemben támasztott igényességével és az ott folyó szakszervezeti munka színvonalával függ össze. Ebből következik a megoldás is: annak az üzemnek, vállalatnak, munkahelynek kell több segítséget nyújtanunk, amelynek a szervezettségi foka azt mutatja: itt valami nincs rendben. Zs. P. Az szb-ók önállósága Nem kampányra van szükség. NÉPSZAVA 1962. június 1