Népszava, 1969. szeptember (97. évfolyam, 203–227. szám)
1969-09-11 / 211. szám
Nemztközi művészettörténeti kongresszus Budapesten Szeptember 15-től 20-ig a magyar fővárosban rendezi tanácskozását az UNESCO Nemzetközi Művészettörténészi Szakosztálya, a CIHA (Comité International d’Histoire de l’Art). A kongresszus programjáról és nemzetközi jelentőségéről tájékoztatta a sajtó képviselőit tegnap délelőtt dr. Vayer Lajos professzor, a CIHA Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. A nemzetközi tanácskozásra 24 országból mintegy 450 kutató érkezik Budapestre. Valamennyi nemzet aktív részvevője lesz a kongresszusnak, a tanácskozás mintegy 200 előadása plenáris üléseken, illetve a 12 szakbizottság ülésein hangzik majd el. A 200 előadás közül 40 magyar kutató referátuma. A tanácskozás főtémája, amelyet a nemzetközi szervezet 1968-as spliti értekezlete dolgozott ki: Egyetemes és regionális fejlődés a művészettörténetben. A szakbizottságokban stíluskorszakonként, illetve módszertani témakörönként hangzanak el majd a referátumok. Az egyetemes művészettörténet ebben az évben három jelentős évfordulót ünnepel. A kongreszszuson külön plenáris ülésen emlékeznek meg Brueghel halálának 400. évfordulójáról, akiről a magyar származású Charles de Tolnay, a Brueghelkutatás nesztora, valamint Matisse születésének 100. évfordulójáról, akiről a párizsi Musée d’Art Moderne igazgatója, Bernard Darival emlékezik meg. Rembrandtról halálának 300. évfordulója alkalmából pedig Egbert Haverkamp-Beggemann tart előadást. A 450 külföldi vendégen kívül a kongresszusnak 200 magyar részvevője lesz. A szocialista országokból a hivatalos delegációkon kívül turistaként is érkeznek a tanácskozásra művészettörténészek, sőt a Szovjetunióból az Inturiszt művészettörténész turistacsoportot is szervezett Tudományos tanácskozásokon kívül a kongresszus részvevői megismerkedhetnek a fővárosi és vidéki múzeumok gyűjteményeivel. A kongresszus tiszteletére rendezték meg például A Szépművészeti Múzeum rejtett kincsei és legszebb rajzai című kiállítást, ekkor mutatják be a Leonardo-lovasszobrokat, a Várpalotában vasárnap nyílik a Magyar remekművek című kiállítás, de megtekinthetik a vendégek a székesfehérvári múzeum Festett táblák kiállítást, a szentendrei festők kiállítását, Esztergom, Visegrád műemlékeit is. A kongresszus számos kiadványa közül említésre méltó a magyar műemlékekről készült francia nyelvű ismertető, valamint az egy éven belül megjelenő Acta, amely tartalmazza a tanácskozáson elhangzott valamennyi előadás teljes szövegét és illusztrációs anyagát. (r. g.) Három ép csontváz Aggteleki leletek A közeli erdő hűvös lehelete megborzongatta a tűz körül ülőket A nagy szikla fölött hideg fénynyel ragyogtak a csillagok. Valaki újabb rönköt lökött a lángok közé. A férfi napok óta beteg volt, most is egészen közel keveredett le az izzó hasábokhoz, s már jó ideje meg se moccant. Egyik keze csaknem belelógott a tűzbe. Az asszony odament, hogy elhúzza, s érezte: a kéz hideg. A férfi csendesen meghalt. Másnap a nagy család egyetlen tagja sem ment vadászni, sírt ástak, hogy illendően eltemethessék halottjukat. A gödör aljába leterítették növényekből font alvógyékényét, arra fektették, lábát térdben, kezét könyékben behajlítva teste mellé erőszakolták. Olyan helyzetben, ahogy aludni szokott. Mellé helyezték használati tárgyait. Betemették a sírt, majd sárral gondosan letapasztották fölötte a földet. Az újabb kőkori temetést csak az újságíró fantáziája idézte fel, amikor megmlantotta a közelmúltban feltárt sírokat. Öt foltú tűzhelymaradványokkal Aggteleken, közvetlenül a barlang bejárata előtt három újkőkori ember csontvázára bukkantak. A lelethez a véletlen juttatta a szakembereket. Az aggteleki barlangmúzeumról szóló cikkünkben említettük lapunkban, hogy néhány múlt században készült fénykép került a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal birtokába. (Azóta megtudtuk, az 1890-ben készült fényképeket Kovács Géza miskolci lakos ajándékozta H. Szabó Bélának, a hivatal főelőadójának.) Ezeken a képeken az aggteleki barlangbejárat előtt még nem voltak fák, bokrok. Ebben az évben a fényképek szerint — hogy jobban érvényesüljön a sziklafal — hozzákezdtek a terület rendezéséhez. Amikor a földgyalu leszedett mintegy hatvan centiméter vastag földréteget, tapasztott sárréteg bukkant elő. Emberi kéz munkája. Dr. Korek Józsefet, a Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettesét kérték fel a település feltárására. Tőle kérdeztük meg, milyen emlékeket hagyott nekünk az újkőkori ember Aggteleken? — Hazánkban több helyen találtunk településeket, az aggteleki lelet a bükki kultúra része. A neolitikum, azaz az újabb kőkor óta van itt település. A földgyalut félreállítva, óvatosan kutattunk tovább, s öt lakóhelyre bukkantunk a Baradla-barlang bejárata körül, kinn a szabadban. Ezek mintegy húsz méter átmérőjű, nagyjából kör alakú foltok, amelyek szélén kettő-öt tűzhely maradványait fedeztük fel. Közepükön, a jelek szerint fedett, árnyas építmény állhatott, ahova behúzódtak az eső és a nap elől. Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek nem bent éltek a barlangban? — Barlangi emberről itt nem lehet beszélni, illetve csak úgy említhetjük, hogy a szabadban élők húzódtak be oda, esetleg lakták is rövidebb-hosszabb ideig. Domicán (a csehszlovák részen) inkább vannak temetkezési leletek. Szerintem nem az egész életét élte le a barlangban az újkőkori ember, hanem csak az időjárás viszontagságai, esetleg ellenséges törzsek támadásai elől húzódott be oda egy időre. Egy edény és egy kőbalta — Milyen jelentőségű a bükki kultúrán belül a mostani lelet? — A bükki kultúra leletei két rétegből származnak: egy a neolitikumon belüli legkorábbiból és egy későbbiből. A kettő között maximálisan kétszáz év lehet. Ami lényeges: a kettő kerámiájában az edények formája egyezik, de díszítésükben vannak eltérések. A most felfedezett foltok alsó rétegében találtunk három sírt, bennük három ép csontvázat. Ezeket felhoztuk Pestre, most vizsgáljuk őket. Egy férfi és egy női csontváz az említett korábbi időből származik, a harmadik, egy gyermeké pedig a neolitikum későbbi korából. Jelentőségük, hogy a bükki kultúrának ezek az első ép csontvázas leletei. Tudományos értéküket az adja, hogy az első hiteles, úgynevezett teljes anyag ezen a környéken, mert a sírokban a csontvázakat az eszközökkel együtt találtuk meg. — A neolítikumbeli lakóhelyeknek csak a nyoma maradt meg? — Találtunk lakóhelyalapzaton is egy épségben levő edényt és egy kőbaltát, de ezeken kívül csak cserepeket. — Mi lesz a leletek sorsa? — Először arra gondoltunk, hogy az eredeti helyükön hagyjuk őket, de akkor épületet kellett volna emelni föléjük, ami elrontotta volna a környezet képét. Egy-két csontváz egy épületben egyébként is kevés látnivaló. Le is süllyeszthettük volna az épületet, s üvegtető alatt, földbe vájt folyosón körüljárva nézhették volna a csontvázakat a látogatók. Félő azonban, hogy így a víz többször is elöntötte volna. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy a vizsgálatok, a tudományos feldolgozás után a csontvázakat visszaszállítjuk Aggtelekre, s a barlangmúzeumban helyezzük el őket. Ott jól érvényesülnek, mivel diarámán a neolitikum emberének mind a szabadban, mind a barlangban levő szállását rekonstruáljuk, ezekhez pedig szervesen kapcsolódnak a sír leletek. Mátyás István 1969. szeptember 11 NÉPSZAVA □TÓIM'BDDOQQD Sziget a szárazföldön új magyar játékfilm Alig-alig elképzelhető nagyobb, mélyebb gond, mint a magány. Korunk művészetének ezernyi változatban főtémája. A magyar filmművészetben is vissza-visszatér. Hoszszan lehetne sorolni a műveket, amelyeknek célja, hogy ráébresszenek a magány sivárságára, elviselhetetlenségére, szükségképpen arra ösztönözzenek, hogy vegyük észre mások magánosságát. Hiszen az észrevevés a megszüntetés kezdete. A rendező Elek Jutkának, aki játékfilmmel most lépett első ízben a közönség elé, érezhetően központi mondanivalója éppen ez. Fixa ideáról egy ilyen fiatal alkotónál korai még beszélni, de méltán nagy sikerű dokumentumfilmje, a Meddig él az ember?, majd most a Sziget a szárazföldön ismeretében nyilvánvaló, hogy mélyen foglalkoztatja, nyugtalanítja a végtelen, sok ágú téma. A rendezőnő máris sokkal rangosabb, semhogy „kifizethetnénk” holmi keveset érő elismeréssel, kifejező eszközei szerénységének, halk szavú előadásmódjának óhatatlanul vállveregető dicséretével (megjelent már hasonló értékelés a filmmel kapcsolatban). Játékfilmjében csak részben és mindenképpen csak részletekben sikerült kifejeznie értékes mondanivalóját, kamatoztatnia gyakorlatát és tudását, amelyet dokumentaristaként bizonyított. Inkább csak indításában és néhány rendkívül kifejező, összetett jelentésű képsorában tudta művét felemelni a filmkészítés világából a filmművészetébe. A hiba nyomon követése nem is olyan egyszerű — az esztétikai élmény lényegéig kell hatolni, hogy pontosan érthetővé váljék. Vajon magáról az eseménytelenségről, az elsivárosodásról, a társtalanságról, a szürkeségről nem a maguk megfelelői szólnak-e a legbeszédesebben? Tehát a szürkeségről a szürkeség — az unalomról az unalom ? Nyilvánvaló, hogy nem. Ezt a rendező pontosan tudja — ezt bizonyítja „izgalmas” indítása (és ezen nem csupán a főcímet megelőző, érzékletes epizódot értem). Változatosan, ritmusban és adagolásban kitűnően bukkannak elénk ebben a részben az elmagányosultság mozzanatai, példásan arányos képi, hangi és cselekvésbeli ötvözetben. Szinte megmutatható a pont, ahol ez az arány megbillen, és ahol ennek következtében rövidzárlat keletkezik a vászon és a nézőtér között. Remek szűkszavúság. Az öregasszony, a magánynak ez a sovány szimbóluma, egy ápolható, pátyálható, lágyon beteg bácsit vár vissza a kórházból. A kérdezősködése: „mikor jön vissza?” — érezzük valamennyien — gyermeteg. A válasz — piacról jövet, csak úgy mellékesen — szíven üt, ahogyan egy filmjeleneten csak szíven üthet: „Az már semmikor”. Azt hiszem, általános nézői közérzet (akkor is, ha nem kap megfogalmazást) , ezen a ponton ehhez nincs mit hozzátenni. Kivált nem egy hosszú temetési jelenetet, amely a maga halmozott sivárságával, „szürkeségrekvizitumaival” nem hozzátesz, hanem elvesz. Agyonfogalmazva a vidámság nem vidám — a szomorúság nem szomorú a művészetben. A példa kiragadott — de jellemző. A rendező művészi eszközei nagy részét kimeríti az őszinte indításban — túl ezen már inkább csak technikai eszközei maradnak. Igazságtalanság volna elhallgatni : itt is, ott is fellobban újra-újra az igazmondó művészi kifejezés fénye — de képtelen már bevilágítani az egészet. Önismétlésekre kényszerül, elveszíti művének jól meghatározott ritmusát. A „híd”, amelyet rajzol (felívelés egy rendkívül groteszk „mulatság” csúcspontjára — és viszszahullás az indítás csendjébe) szerkezetében szép és arányos — a nehéz téma teherpróbáját mégsem bírja. A nemesen kidolgozott, új és mély meglátásokban gazdag jelenetek közötti anyagban túlságosan sok ehhez az evidencia, azt ne mondjam, a közhely. És még valami. Tehetségének és gyakorlatának egy része ezúttal nehezékként súlyosodott a rendezőre. Néhány ragyogó felvillanás, emberi magatartásra vonatkozó röpke megfigyelés, amely dokumentum munkájában olyan életteli színeket adott — a játékfilm több helyen tehertétel. Egyszerűen nem fér bele. Ebben a halmazaiban legalábbis nem. A művészi kifejeződésnek ez a másik formája egy részüket kiveti, mint az élő organizmus az idegen anyagot, még ha az utóbbi önmagában egészséges is. A meggyőzőbb művészi siker gátja, hogy Mándy Iván forgatókönyve sem rendelkezik végig az íróra jellemző finom árnyaltsággal és tömörséggel. Ragályi Elemér képei nagyon tetszettek, a rendezővel nyilván közös beállításai helyenként kivételes művészi rangot kölcsönöznek egy-egy jelenetnek. Elsőrendű a zenei aláfestés (a zongoránál Vujicsics Tihamér működik közre), és emlékezetes nagy művésznőnk, Kiss Manyi játéka. Az egyöntetű és leegyszerűsített színészi magatartás egészében érett rendezőre vall — nem sikerült ellenben a laikus szereplők mindenikét megőrizni laikusnak. Egyik-másikból kitör a dilettáns. Meglehet, hogy az értékelés némileg a fogyatékosságok alátámasztása felé billent. A rendezőnő eredeti, jelentékeny tehetsége azonban — indokolt ismételten hangsúlyozni — egyenesen megköveteli még a túlzó igényességet is. Rajk András A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének sikere Szlovákiában Julius Hanes szlovák miniszterelnök-helyettes szerdán fogadta a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének vezetőit. A magyar katonaművészek különböző szlovákiai városokban léptek fel nagy sikerrel és csütörtökön Pozsonyban fejezik be turnéjukat. A fogadáson jelen volt Dobos László miniszter, Varga Ferenc pozsonyi magyar konzul, a pozsonyi helyőrségi és katonai művészegyüttes, valamint a Csemadok több képviselője. A kormány elnökhelyettese melegen üdvözölte Méreg László alezredest, a Politikai Főcsoportfőnökség kulturális osztályának vezetőjét és az együttes többi képviselőit, akik hangoztatták, hogy mindenhol testvéri, baráti fogadtatásban volt részük. A magyar katonaművészek szerdán megkoszorúzták a szovjet hősök Slavin-hegyi emlékművét, majd több csoportban pozsonyi üzemek dolgozóit látogatták meg. Hazánkba érkezett Tatsuro Matsumae professzor és Toruchiro Takeichi tanár, rektori titkár, a Japán Kulturális Szövetség küldöttei akik az egyetemi oktatók cseréjének lehetőségeiről tárgyalnak és szakmai tapasztalatcserét folytatnak. József Attila Színház: Valami mindig közbejön (7). — Kis Színpad: Urak és elvtársak (fél 8). — Mikroszkóp Színpad: „Tessék továbbmenni” (fél 9). A Pesti Színházban szeptember 17-én az Arzén és levendula előadása elmarad. A jegyek érvénytelenek, a váltás helyén visszaválthatók. Aznap Gogol: Egy őrült naplója kerül színre. KOSSUTH RADIO 4.30: H. Idej. 4.33—7.59: Zenés műsor. Közl. 5: H. Idej. 5.30: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió. 6: H. Idej. 6.15: Rádióreklám. 6.30: H. Idej. 6.40: Rádióreklám. 6.45: Műsorok. 7: Reggeli krónika . Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Idej. 8.05: Műsorok. 8.30: Katonadalok, csárdások. 8.40: A Társadalmi Szemle legújabb számából. 8.50: Offenbach: Hoffmann meséi. Három felv. opera. 10: H. Időj. 10.05: Operaközv. folyt. 11.36: Népi zene. 12: Déli krónika. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Melódiákoktól. 13.40: Néphadseregünk egyik alakulatánál. — Nagy Tibor rp. 14: Kóruspódium. 14.11: Népdalok. 14.30: Schubert: II. szimfónia (Drezdai Áll. Szimf. Zkr. vez.: W. Sa■ivallisch). 15: H. Ides. 13.10: Csak öregeknek... 16: A világgazd. hírei. 16.05: Ilosfalvy Róbert operaáriákat énekel. 16.28: Jordan Radicskov szatírái. 16.58: Műsorok. 17: H. Idős. 17.05: Titkos háború — Ónody György műsora. VIII. rész. 17.25: Erich Kreisler hegedül. Km. a Londoni Filharmonikus Zkr. Vez.: J. Barbirolli. Brahms: D-dik hegedűverseny. 18.05: Nyitott stúdió. — Petress István műsora. 18.30: Operacsillagok — operaslágerek. Kertész Iván műsora. 19: Esti kr. 19.25: Nótacsokor. 20.01: Grisa őrmester. — Rádiójáték Arnold Zweig regénye nyomán. I. r. 20.58: H. 21.01: Szólistaparádé. 21.39: Színház-, film- és képzőművészet-kritika. Szerkesztő : Vajda Ferenc. 22: H. Idős. Sport. 22.20: Romantikus muzsika. 23.20: Kacsóh Pongrácz daljátékaiból. Közl. 24: H. Idős. 0.10: Az operettrészi. folyt. PETŐFI RADIO 6.20: Torna. 6.30—8.05: Azonos a Kossuth adóval. 8.05: Zkri muzsika. 8.45: Kislpol. figyelő. 9: Könnyűzenei híradó. 9.30: Az élő népdal. Dr. Matiga János műsora. 9.49: Informáltság — tervkészítés. 10: A zene hullámhosszán. Közben. 11. II. 11.03: A zene hullámhosszán — folvó. 11.50: Magánvélemény közügyekben. Szántó Jenő iata. 12: Patience. — Reszt. Sullivan operettjéből. 12.30: Liszt-zongoraművek. 13: H. Időj. 13.05: Győri stúdiónk jelentkezik. 13.20: Mozart: D-dúr „Prágai” szimf. (Bécsi Filharm. Zkr. Vez.: Karl Böhm). 13.03: Időj, Vízállásj, H. Kettőtől Műsorok hatig. Közben: 14.50—14.35: H. Körz. időj. 15.30—15.33: Hírek. 15.33: Tánczene. 16.30: Hírek. 17.30: H. 18: H. Idős. 18.10: Szabó Ferenc—Komját Aladár: Lenin meghalt — kantáta (MRT ének- és szimfztra. Vez.: Németh Gyula). 18.18: Parasztok. Rádiójáték III. rész. 19.04: Tánczene. 19.25: Esti mese. 19.30: Magyarország—Hollandia vízilabdatorna közv. Közb. 20: Esti kr. u. 20.20: Vízilabdatorna folyt. 20.25: Új könyvek. 20.28: A Bolgár Rádió és Televízió szimf.zkr. hgv.-e. Közb. 20.50: A selyem útján. Szuhay-Havas Ervin írása. 21.14: A hgv. közv. folyt. 22: A Nashville Gamblers együttes műsorából. 22.20: Via Hanoi. — Róbert László írása. I. r. 22.40: Népi 7. 23: H. Időj. 23.10: Pickwick. — Részi. Ornandel zenés játékából. 23.20: Artur Rubinstein Chopin-műveket zongorázik. 24: H. Időj. URH 18.10: Hgl. parádé. 19: Haydn-művek. 20: Anneliese Rothenberger és Kurt Böhme énekel. 20.30: H. 20.33: Beethoven : G-dúr hegedű-zongoraszonáta (Szigeti J. és Clapdie Arrau). 21.03: XX. századi klasszikusok. A műsort szerkesztette: Garai Gábor. 22: Dzsessz. 22.16: Vladigorov: Exotikus prelúdiumok (Bolgár Rádió és Televízió szimf.zkr.) 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 8.10: Földrajz, ált. isk. 5. o. 13.10: Földrajz (ism.). 17.58: Hírek. 18.05: Mindenki közlekedik . . . 18.45: Reklámműsor. 18.55: Esti mese. 19.10: Írók, könyvek, kritikusok. Beszélg. a 10 évvel ezelőtt újjáalakult írószövetségben. 19.30: Zenei Figyelő. 20: Tvhíradó. 20.20: Nagy kavarodás (magy. besz. olasz film, 16 éven felülieknek). 21.55: Vendégünk volt. . . Abu el Murral, az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagjával beszélgetés. 22.10: Tv-híradó. 2. POZSONYI TV 17.35: Ifjú szemmel. 18.38: Vásári ötletek. 19 és 22.10: Tv-híradó. 20.15: Dalok. .20.25: Minőség-olimpia. 21.35: Dzsesszpódium. 150 kilométernyi irat Születési éve: 1756 — Iratvédelem Fényképek, filmek, hangszalagok megőrzése Új magyar központi levéltár A levéltárak tevékenységét szabályozó, most megjelent törvényerejű rendeletről tartott sajtótájékoztatót dr. Varga János, a Levéltári Igazgatóság vezetője. Rövid történeti bevezetőjében elmondotta, hogy a fontos ügyek írásba foglalását Magyarországon III. Béla király rendelte el az 1185-ös évben. Ezt követően a XIII. századtól kezdve hallunk városi, egyházi, családi levéltárakról, a nagy királyi levéltárról, s később a megyék levéltárairól. Az Országos Levéltárat azonban csak 1756-ban szervezték meg, s akkor is az ország legfőbb rendi hivatalainak iratai számára. A kiegyezés után a levéltári kezelést fokozatosan kiterjesztették az állami szervek egész iratanyagára. Azóta annyi anyag gyűlt össze, hogy Magyarország levéltárai ma már több mint 150 kilométer hosszú polcot megtöltő iratmennyiséget őriznek. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának most megjelent 27. számú törvényerejű rendeletének kettős célja van: egyrészt a történettudomány legfontosabb forrásainak védelme, másrészt az államigazgatási és népgazdasági szervek munkájának segítése. A Levéltári Igazgatóság vezetője hangsúlyozta, hogy a rendelet nemzeti értékű levéltári anyagnak tekint minden megőrzést igénylő iratot, függetlenül attól, hogy ki a tulajdonosa. Ez azt jelenti, hogy a rendelet az állami és szövetkezeti szervek, sőt a magánszemélyek birtokában levő iratokat is védelemben kívánja részesíteni. Ezen belül lehetőséget adnak szaklevéltárak létesítésére, amelyekben egy-egy intézmény saját iratait őrzi. Az új szabályozás számol korunk írásostól eltérő formájú dokumentumaival, mert a rendelkezést kiterjeszti a fényképekre, filmekre, hangszalagokra és egyéb olyan állandó megőrzést igénylő anyagokra is, amelyek napjaink történetkutatásaihoz majdan fontosai lesznek. A közeljövőben az 1945 óta keletkezett, szocialista átalakulásunkat tükröző, modern iratanyag megőrzésére a Magyar Országos Levéltár mellett létrehozunk egy új Magyar Központi Levéltárat — fejezte be sajtótájékoztatóját dr. Varga János. M. I. UNIVERZÁLIS PASSZÍROZÓ (ónozott lemezből) Kiválóim használható borsó, bab, lencse, paradicsom stb. passzírozására Higiénikus, mert könnyen tisztán tartható Kapható Budapesten és vidéken minden szaküzletben Gyártja: Angyalföldi Fémipari Ktsz Budapest XIII., Röppentyű utca 56 TELEFON: 408—524