Népszava, 1971. november (99. évfolyam, 258–282. sz.)

1971-11-25 / 278. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 99. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM ÁRAJ. FORINT 1971. NOVEMBER 25. CSÜTÖRTÖK AV f. vntéz A jogok és elvek It. SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG szerepelt la­punkban a közelmúltban. Az egyik — az Épület­asztalosipari és Faipari Vállalathoz tartozó makói redőnygyári munkások megválaszolatlan pana­szai kapcsán — bírálatot kapott. A másik — a Nagy­­alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat (NKFV) — bátor, őszinte bírálat igényével — elismerést ara­tott. Természetesen nemcsak, és nem elsősorban a lap hasábjain napvilágot látott bírálatról, illetve elisme­résről van szó. Hanem a szakszervezeti fórumok helyi megítéléséről. Választóik véleményéről. Nyilvánvaló, hogy a munkások jogos panaszai­nak válasz­ nélkül hagyása rossz fényt vet az érdek­­védelmi funkciót megtestesítő szb-re. Sőt, ezzel tulaj­donképpen saját maga állítja ki tehetetlenségi bizo­nyítványát. Kétségtelen viszont, hogy az NKFV szak­szervezeti bizottságának nem volt félni­valója, hogy egy tudományos felmérés tükrét tartsa maga elé. Tudni akarta, hogyan ítélik meg működését a legin­kább érdekeltek, akik annak idején bizalmuk tanúsá­gául megválasztották. A tudományosan megalapozott felmérésről teg­napi lapszámunk részletes beszámolóval szolgált. Ez­úttal — csupán a két legutóbbi példa alapján — arra kellene választ adni, milyenek is a szakszervezeti bizottságok? Hogyan teljesítik — a mechanizmus révén — meghatványozódott feladataikat? Képesek-e megbirkózni a megnövekedett önállósággal,, járó na­gyobb hatáskörrel? A­Z IGENLŐ VÁLASZ MEGKOCKÁZTATÁSA ta­lán nem vall túlzott merészségre. Akkor sem, ha kiindulópontul egy-egy arányban rossz és jó példa szerepelt. Nem, mert az „igen” ez esetben nem abszolút igen. Nem azt jelenti, hogy az üzemi szak­­szervezeti bizottságok mindenütt maradéktalanul tel­jesítik kötelességüket. Inkább­ azt jelenti, hogy fel­­adatuk végrehajtásának lehetősége mindenütt adott. És ahol felismerik ezt, ott többé-kevésbé sikerül is hivatásukat betölteni. Jogaikkal élni. A szakszervezeti jogok gyakorlattá válásának nél­külözhetetlen feltétele a gazdasági vezetőkkel való kapcsolat tartalma. Jogokról beszélni, jogokat érvé­nyesíteni csak ott lehet, ahol a kapcsolat elvi alapo­kon nyugszik. Ahol a „vállalati érdek” valóban válla­lati érdek, nem pedig a konfliktusok elsimításának, sajnos, jól ismert frazeológiája. A valóság és a frázis közötti határvonalat azon­ban nem könnyű meghúzni. Itt van például napjaink egyik — szinte divatos — konfliktusforrása: a túlóra. A túlórázás az a fogas kérdés, amelyben a szak­­szervezeti bizottságnak ugyancsak szilárdan kell állnia lábán. Hiszen a túlórában az egész gyári kollektíva érdekelt. Az érdekeltségek azonban változóan pozitív, illetve negatív töltésűek. Akinek jövedelmező, több­nyire helyesli. Akinek a­­várható béremelését csorbít­ja, ellenzi. Aki a munkaszervezés hézagait túlórázó kapkodással akarja tömíteni, vállalati érdekre hivat­kozik. J­U­GIBER LEGYEN TEHÁT A TALPÁN, aki elbírál­­ja, mi is a való helyzet. Azaz, a szakszervezeti fő­bizottság csak a való helyzet ismeretében tilthat-­­ ja meg, vagy adhatja áldását a túlmunkára. Álláspontja szilárdságának kötőanyaga tehát a tájé­kozottság a gyár valós helyzetéről, a pro és kontra érdekelt munkások véleményéről, a munkaszervezés­ről, a tervkötelezettségről és így tovább. A vállalati helyzet, a munkásközvélemény isme­rete híján azonban okvetetlenkedéssé degradálódik az egyébként jogos ellenvélemény is. És méltán kelti a szubjektív alapon nyugvó ellenzékieskedés látszatát. Kétségtelen, hogy a ma tisztségben levő szakszer­vezeti munkások többsége ismeri jogait, képes elbí­rálni, mi jogos, mi jogtalan. És ha az adott üzem helyzete mégis mást­ tükröz, az többnyire emberileg érthető okokból ered. Elsősorban reájuk háruló fel­adatok sokaságából Hiba volna ugyanis megfeledkezni arról, hogy a szakszervezeti bizottság irodájának állandóan nyitva kell lennie, és nyitva is van; a munkások megannyi gondjukkal, bajukkal a nap bármely percében jöhet­nek, és az a tisztségviselő dolgozik okosan, aki lehető­leg haladéktalanul választ ad kérdéseikre. Ugyan­akkor részt kell vennie a vállalatvezetéssel járó meg­beszéléseken, a műszaki konferenciától a termelési tanácskozásig. És így tovább. Azután még egy szubjektív tényező: a személyes kapcsolat a partnerrel. Az igazgatóval, aki szintén méltán érzi magát a munkásosztályhoz tartozónak, a munkásosztály képviselőjének. És akire szintén vonat­koznak az előírások, a jogok és a kötelességek. E kétségbevonhatatlan tényből vonják le néhol a téves következtetést: a törvényeket, a rendeleteket a gazdasági vezetőknek is ismerniük kell, miért nem tartják be nógatás nélkül is?­­ PASSZÍV, KÉNYELMES ÁLLÁSPONT — alig- , hanem ez vezetett a makói redőnygyári munká- 1r sok elkeseredéséhez — a tehetetlenség jele. Ma­­•LR gyárán: a szakszervezeti jogok — az egyetértési, a véleményezési, az általános ellenőrzési jog — fel­adása. Pedig a jogok gyakorlásával születik és erősödik az üzemi demokrácia. Ezáltal válik politikai ténye­zővé az üzemi szakszervezeti bizottság, így töltheti be funkcióját nem a vélt, hanem a valódi vállalati érdek szolgálatában. És ha így műkö­dik, nyugodt lelkiismerettel vállalhatja a közvéle­ménykutatást. Amely nem következményekkel sújtja, hanem tanulságokkal erősíti munkáját. Lukács Mária ­ d­ecember 3. Pompidou—Brandt csúcstalálkozó Párizsban hivatalosan közölték, hogy Brandt kancellár, Pompidou el­nök meghívására decem­ber 3-án Párizsba érke­zik, hogy december 3-án és 4-én négyszemközti tárgyalásokat folytasson a köztársasági elnökkel. A francia—nyugatnémet csúcstalálkozó fő témája a pénzügyi válság kérdé­se lesz. Razzia Belfastban Szerdán­ 400 brit katona „fésülte át” Belfast New Lodge nevű katolikus vá­rosnegyedét. Az angol ka­tonák 116 lakást és több házat kutattak át, s 125 személyt igazoltattak. Ál­lítólag nagy mennyiségű „felforgató jellegű” pro­pagandaanyagot is lefog­laltak. A mintegy 4 órás raz­zia és házkutatási akció során 13 személyt vettek őrizetbe. Phantomok Izraelnek Kedden az Egyesült Ál­lamok katonai költségve­tésének vitájában a sze­nátus — törvénymódosí­tás formájában — 500 millió dolláros hitelt sza­vazott meg Izraelnek. A szenátus döntése értelmé­ben ennek az összegnek a felét Phantom F—4 mintájú harci repülőgé­pek szállitására fordíta­nák. Jobb közérzettel dolgozni ............... . .... 3 Rómában mindenki politizál............. .... 4 Heti rádió- és televízióműsor.......... .... 9 Idejében gondoskodtak a szabadban dolgozókról .... .... 12 Koszigin beszámolója a szovjet népgazdaság fejlesztésének tervéről a Legfelső Tanács ülésszakán Bokor Pál, az MTI tu­dósítója jelenti. Szerdán a moszkvai nagy Kreml-palotában megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülés­szaka. Elsőként az ötéves népgazdasági tervet, majd az 1972. évi tervről szóló beszámolókat, végül a költségvetési beszámolót hallgatta meg a Legfelső Tanács több mint másfél ezer küldötte. Az első két napirendi pontról Alek­­szej Koszigin miniszter­­elnök tartott referátumot. Jelen voltak az ülésen a szovjet párt és a kor­mány vezetői, köztük Brezsnyev és Podgornij. Az ülésteremben nagy­számú meghívott szovjet vendég, külföldi diploma­ták, a szovjet és a kül­földi sajtó tudósítói is he­lyet kaptak. A miniszterelnöki refe­rátum a tavaly befejezett nyolcadik ötéves terv eredményeinek értékelé­sével kezdődött. A szovjet kormányfő beszámolójá­ban számos adat idézésé­vel támasztotta alá a terv­­feladatok grandiózus mé­reteiről szóló megállapí­tásokat. Az ötéves terv irányelveiből már ismert adatok közül idézte azo­kat a számokat, amelyek szerint a népgazdaság va­lamennyi állóalapjának értéke 1975-ben megha­ladja majd az 1000 mil­liárd rubelt. Az ipari ter­melés évi volumene eléri a csaknem 550­ milliárd rubelt. A villamosener­­gia-termelés 1 billió kilo­wattórára, az acélterme­lés 150 millió tonnára, a kőolajtermelés megköze­lítőleg 500 millió tonnára emelkedik. 1975-ben a Szovjetunióban 11 mil­liárd négyzetméter szöve­tet, 830 millió pár lábbe­lit gyártanak, a szemes termények termelése eléri a 200 millió tonnát, a hús­termelés megközelítőleg a 16 millió tonnát, a tej­termelés a 100 millió ton­nát. Hosszan beszélt Koszi­gin a műszaki haladás meggyorsításáról, a szov­jet ipar általános újrafel­szereléséről. A beruházá­sok területén a párt és a kormány fő irányvonala nem az új építkezések megkezdése, hanem a meglevő termelési kapa­citások rekonstrukció­ja és újrafejlesztése lesz, han­goztatta a szovjet kor­mányfő. Az ötéves tervben fog­lalt életszínvonal-prog­ram a szovjet miniszter­­elnök szerint minden csa­­l­lád hétköznapjaiban meg­mutatkozik majd. A terv az egy főre jutó reáljöve­delem 31 százalékos növe­kedését irányozza elő, de nagymértékben nőnek a bérek, a nyugdíjak, a jut­tatások is. A szovjet kor­mány elhatározta, hogy fokozatosan, területenként fogják végrehajtani az ál­talános béremeléseket. Az életszínvonal-prog­ram szerves részeként folytatják a gépkocsigyár­tás fejlesztését­ a Szovjet­unióban. Az ötéves terv folyamán a tervek szerint 2­6 millió személyautót adnak el a lakosságnak, s nagy figyelmet, fordítanak Ú a jó minőségű utak épí­tésére, a­­ szervizhálózat jelentős kibővítésére. Ugyancsak a programhoz tartozik, hogy a tervidő­szak végén a szovjet ipar kétszer annyi tartós fo­gyasztási cikket fog elő­állítani, mint jelenleg. Bár a szovjet gazdaság fejlődésének alapja az öt­éves terv — folytatta be­számolóját Koszigin —, egy pillanatra sem csök­kenhet a gazdasági veze­tők figyelme az éves ter­vek iránt. Az egész terv sikerének alapja a terme­lékenység növelése. Ezzel összefüggésben a szovjet korrm­ányfő hangoztatta, hogy egyes gazdasági ve­zetők nem fordítanak kel­lő gondot a termelés tar­talékainak feltárására, a munkafegyelem megsér­tése elleni küzdelemre. Az előkészületben levő új bérrendszer az eddi­ginél fokozottabban veszi tekintetbe a termelésben részt vevők szakmai kép­zettségében levő különb­ségeket, s ezzel a terme­lékenység növekedésének újabb ösztönzőjévé válik. Az ösztönzési alapok el­osztásánál a kormányfő szerint meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, amely az „egyenlősdi” alapján csökkenti az anyagi ösz­tönzés hatékonyságát. Míg 1960-ban 1 millió rubel értékű társadalmi össztermék előállításához 267 dolgozó munkája volt szükséges. 1970-ben ele­gendő volt 150­­ dolgozó munkája, 1975-ben pedig csupán 113 dolgozó mun­kájára lesz szükség. 1975- ben 49 százalékkal több közszükségleti cikket kell forgalomba hozni,­­mint 1970-ben. Koszigin meg­jegyezte, hogy a munka­­erőkészletek­ döntő részét ma is a lakosság jelenlegi szükségleteinek kielégíté­sére használják fel. A nyolcadik ötéves terv vé­gére azonban a népgazda­ságban foglalkoztatottak háromnegyed része köz­vetve, vagy közvetlenül közszükségleti cikkek ter­melésével foglalkozik majd és a kulturális­ köz­ellátási szolgáltatások te­rületén tevékenykedik. Az SZKP Központi Bi­zottságának kedden véget ért plénumán Brezsnyev kemény és igazságos bírá­lattal illetett egyes szovjet minisztériumokat, ame­lyek nem teljesítették tíz­havi tervük minden elő­irányzatát — emlékezte­tett Koszigin. Kijelentette, hogy szigorúan meg kell büntetni azokat, akik el nem készült üzemeket „adnak át”, s ezzel súlyo­san vétenek az állami fe­gyelem ellen. Az állami fegyelem a szovjet mi­niszterelnök szerint a tervteljesítés záloga. Ugyanakkor Koszigín rámutatott, hogy a szov­jet ipar egésze teljesítette tízhavi tervét, noha egyes részterületeken, köztük némely fogyasztási cikk gyártásban is volt elma­radás. Beszédének befejező részében Koszigín a szov­jet gazdaság „nemzetközi helyzetét” elemezte. Hangsúlyozta, hogy míg a tőkés világban, elsősorban az Egyesült Államokban a gazdasági hanyatlás számos jele mutatkozik, másutt pedig, például Nagy-Britanniában stag­nál az ipar fejlődése, a Szovjetunió és a Szocia­lista Országok gazdasága egyenletes, nagy lépések­kel fejlődik, napról nap­(Folytatás az 5. oldalon) Folytatódtak a magyar és Losonczi Pál fogadta Sztanko Todorovot Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnö­ke, valamint kísérete szer­da délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és felesége szerdán díszebédet adott Sztanko Todorov és felesége tisz­teletére az Országház Va­dásztermében. Magyar részről az ebé­den­ részt vett Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós és dr. Tímár Mátyás, a kormány elnök­­helyettesei, Bondor Jó­zsef, dr. Dimény Imre, dr. Horgos Gyula, Ilku Pál, Párai Imre, dr. Szekér Gyula, a kormány tag­jai, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Puja Frigyes, a külügyminiszter első he­lyettese, s a politikai, a gazdasági élet több más vezető személyisége. Je­len voltak az ebéden a budapesti bolgár nagykö­vetség tagjai. A rendkívül szívélyes, baráti hangulatú ebéden Fock Jenő és Sztanko Todorov pohárköszöntőt mondott. Losonczi Pál, a Nép­­köztársaság Elnöki Taná­csának elnöke szerda dél­után az Országházban fo­gadta Sztanko Todorovot, és szívélyes, baráti esz­mecserét folytatott vele. A látogatásnál jelen volt Puja Frigyes, a külügy­miniszter első helyettese, Böjti János,­ a Magyar Népköztársaság szófiai nagykövete, illetve Kiril Nesztorov, a BKP Köz­ponti Ellenőrző-Revíziós Bizottság Irodájának tag­ja, a külügyminiszter-he­lyettes és Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. Szerda délután az Or­szágházban folytatódtak a magyar—bolgár tárgya­lások. A magyar tárgyaló küldöttséget Fock Jenő, a bolgár tárgyaló delegá­ciót Sztanko Todorov ve­zette. A kedden megkezdődött és szerdán folytatódott tárgyalásokon áttekintet­ték a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, a két ország kapcsolatainak ala­kulását politikai, gazda­sági és egyéb területeken. A kapcsolatok fejlődését a tárgyaló felek pozitívan értékelték, s megállapí­tották, hogy azok szélesí­tésére további lehetősé­gek kínálkoznak. A tár­gyalások az őszinte barát­ság, a kölcsönös egyetér­tés jegyében zajlottak le. December 17: fővárosi tanácsülés Napirenden a tömegközlekedés helyzete A fővárosi tanács vég­rehajtó bizottsága szerdai ülésén határozatot hozott, amelynek értelmében de­cember 17-re összehívták a fővárosi tanácsülést. A megbeszélés legfontosabb napirendje: a tömegközle­kedés jelenlegi helyzete lesz. Egyben a BKV ve­zetői tájékoztatást adnak arról is, hogy a kormány intézkedései nyomán mi­lyen változások várhatók. Részletesen elemzik, mennyire biztosítottak a napi 4,6 millió utas szál­lításához szükséges sze­mélyi és műszaki feltéte­lek. A közlekedési beru­házásokról és a tervezett szervezési­­ intézkedésekről is szó lesz. Napirendre tűzik a ta­nács és a végrehajtó bi­zottság munkatervét, va­lamint foglalkoznak majd a Fővárosi Népi Ellenőr­zési Bizottság következő féléves programjával is. Fokozódó hideggel támad a tél Szerda reggelre az egész országban megszűnt a ha­vazás, viszont a hideg, a tél egyre nagyobb erővel támad. Hajnalban Nagy­kanizsán mínusz 15 fokot mértek, s a meteorológiai prognózis a hideg fokozó­dásával számol. Nehezíti a járművezetők munkáját a reggeli köd is. Szerda reggel még Vas, Zala, Veszprém és Győr megyében, valamint a Nyírségben 138 mellék- és alsóbbrendű útvonal volt járhatatlan. Háromszáz gép segítségével azonban délutánra 15-re csökken­tették az ilyen útvonalak számát. Ha újabb havazás nem lesz, csütörtökre va­lamennyi utat felszaba­dítják. A KPM most a síkosság elleni védekezés­re adott utasítást. Az igazgatóságok több mint 50 ezer tonna sóval ren­delkeznek, éjjel-nappal szórják az utakat,­ első­sorban a nagyforgalmúa­­kat A hóügyelet új URH- hálózata bevált: 186 adó­vevő állomással rendelke­zik, s most már az igaz-,­gatóságok és kirendeltsé­gek mellett több hómaró­val kapcsolatot tarthat­­nak.Most az iparral újabb 50 URH adó-vevő vásár­lásáról tárgyalnak. A hó­ügyelet információs szol­gálatát — 229—447, 229— 625 — naponta százak tárcsázzák, szívesen ad­nak felvilágosítást, sok olyan kérdést kapnak azonban, amire nem tud­hatnak válaszolni. Van­nak olyanok, akik arra várnak választ, hogy há­rom nap múlva milyenek lesznek az utakon a hó­­viszonyok. A Volán most már min­den vonalon közlekedteti járatait. A MÁV-nál is normalizálódott a hely­zet, reggel még 15—30 perces késéssel közleked­tek a vonatok, délután azonban már többségük tudta tartani a menet­rendet. Meggyorsult a munka a rendező pálya­udvarokon is. A főváros­ban a fontosabb útvona­lakon idejében befejező­dött a hóeltakarítás, szer­da délután 87 géppel dol­goztak, s ezen a napon összesen 2000 rendkívüli hómunkást foglalkozta­tott a Fővárosi Köztiszta­sági Hivatal. A­ belső ke­rületekben 50 Volán gép­kocsival hozzáláttak a hó elszállításához, s meg­kezdték a hóeltakarítást a mellékútvonalakon is. Fokozott gonddal tisz­títják a gyalogátkelőhe­lyeket. Sok embert szállí­tanak ugyanis kórházba kéz- és lábtöréssel. A ház­­felügyelőket arra kérik: szórják az épületek előtt a járdákat.

Next