Népszava, 1972. január (100. évfolyam, 1–25. sz.)
1972-01-01 / 1. szám
SU», január 1 Világjáró munkások Hogyan válhat egy szakmunkás világlátott távoli országokat megjárt emberré úgy, hogy az egy fillérjébe se kerüljön? Hazánkban ma már sok ezren tudnak erre olyasféle választ adni, mint Bents Ervin, az ÉLGÉP vezető szerelője: — Géplakatosként kerültem vállalatomhoz 1957-ben. Elvégeztem néhány továbbképző tanfolyamot ezután megbíztak kisebb hazai szerelések irányításával, majd egyszer csak jött az első külföldi megbízatás: India. Felszereltünk és üzembe helyeztünk egy kétvagonos malmot, amikor ezzel végeztünk, újabb feladatot kaptunk, végül is az első út csaknem két esztendeig tartott. Azóta voltam a Szovjetunióban, és nemrégiben ismét Indiában, ezúttal egy másik tartományban. Találkozásunk előtt Devecserben „ugrott le” szerelni. Annyi lehet ez neki, mint más embernek átmenni a szomszéd lakásába. A sors játéka, hogy amíg a sok ezer kilométeres utakat minden ártalom nélkül átvészelte, éppen ezen a kis kiruccanáson szerzett be egy kiadós náthát „Ellenszerként” kitereget az asztalon néhány felvételt a sok ezerből, amelyet utazásai során készített. Ezek a római képek egy nyarat idéznek. Útban hazafelé néhány napot az örök városban tölthettünk. De gondolom, az indiai képek érdekesebbek. Ezekkel a félelmetesnek látszó majmokkal sokat veszekedtünk. Amikor ugyanis közel járt az 50 fokhoz a hőmérő higanyszála, a fullasztó hőség elől felmenekültünk a szállásunkul szolgáló villa lapos tetejére. Éjszakánként meglátogattak a szabadon kószáló majmok, mindent elloptak, alig tudtuk elzavarni őket. Gondolhatja különben, hogy abban a hőségben elég nehéz volt dolgozni. De azért elkészültünk időre. Nézze csak, milyen takaros lett a mi kis malmunk! — Emítt meg a hagyományos indiai építkezést örökítettem meg. Csodálatos, mit képesek produkálni úgy, hogy összekötött bambuszrudakkal helyettesítik az emelőket és az építőgépeket. Várjon csak, van itt egy csodálatos márványcsipke is, a hajdani tartományi kormányzó palotájának oszlopfőjéről. Kézzel faragták, és állítólag a munkások aszerint kapták a bért, hogy mennyi márványport tudtak beszolgáltatni esténként. Hát ma már ott is sokat változott az élet, de még mindig végletesek a különbségek. Itt például egy középosztálybeli társaság uzsonnázik a dúsan terített asztaloknál. A másik képet viszont lopva csináltam, mert vendéglátóink restellkedtek, s nem engedtek közelebb menni De így is látható, milyen nyomorban élnek ezek a munkáscsaládok. Órákig tartana, ha sorra vennénk minden felvételt és meghallgatnánk a hozzá tartozó magyarázatot Bónis Ervin nem vesztegette el a szabad idejét! Naplót is vezetett feljegyzéseket készített csak éppen rendezni kellene a sok képet és írást. — Előbb azonban befejezzük Budafokon a családi ház építését — mondja. — Eleget állt a munka, amíg én távol voltam. Utána aztán nekilátunk a feleségemmel, összeállítjuk az' ahydglet. Tanulhat belőle a két gyerekünk. No meg hasznát vehetik az iskolában is, ahol tanítónő az aszszony. Körülöttünk sűrű ködbe vész a Vár. A Mátyás-templom kórusán hangosító berendezést szerel Bognár András és Árkos Tivadar, az Elektroakusztikai Gyár két fiatal műszerésze, s közben arról beszélgetnek, milyen csodálatos színekben játszott a tenger Palma de Mallorca szigete körül a nyáron, amikor Algériába repültek. Egy hatalmas stadion épül ott, a főváros szomszédságában — magyarázza Bognár András. — Magyarok tervezték, s a kivitelezés egy részét is honfitársaink végzik. Nekünk a hangvonalat kellett kiépítenünk. Az egyetlen, amire nem szívesen emlékszem abból a két hónapból, a strokkó volt. Bizony, a mi számunkra szinte elviselhetetlen, amikor a sivatagi szélvihar forró légtömegeket zúdít a városra. Ám ezért a múló kellemetlenségért bőségesen kárpótolt bennünket az, hogy megismerhettük ennek a távoli országnak oly érdekes életét. És a gyönyörű tájait is, hiszen az Elektroimpex Vállalat kocsit bérelt számunkra, hétvégeken elmehettünk kirándulni. Jártunk a sivatagban — persze, csak a székben —, kocsiztunk az Atlasz-hegység ijesztő, mégis szép kőmezőin, ellátogattunk egy oázisba, találkoztunk nomád karavánokkal. — És iparkodtunk közelebb kerülni az ország lakóihoz — szól közbe Árkos Tivadar. — A stadionban kabilokkal dolgoztunk. Ők a településeiken nagyon rossz körülmények között élnek, távoli munkahelyekre kénytelenek járni. Nehéz sorsuk ellenére rendkívül rokonszenves, jó humorú emberek. Éppen a humorérzékük segített át a nyelvi nehézségeken. Szerfelett iparkodóak, tanulékonyak is, a végén már nemcsak a segédmunkákat lehetett rájuk bízni, hanem a szerelésben is részt vettek. örülünk, hogy adhattunk egy kis szakmai segítséget az algériaiaknak. — És mit kaptak cserébe? — „Cuccolásra” gondol? — kérdez vissza Bognár András. — Nos, nálunk nem ez a fontos! Jómagam például mindössze egy eredeti arab lánykaruhát hoztam a kislányomnak, néhány kis népi szőttest a feleségemnek. Ám mindennél értékesebb és maradandóbb az útiélmény. Amihez ők is két ügyes kezük becsületes munkája, meg a tehetségük, szorgalmuk, példás magatartásuk révén jutottak. Akárcsak sok ezer „világjáró” magyar munkástársuk, Miklós Dezső NÉPSZAVA 3 0j esztendő, új elhatározások, új remények. Ilyenkor őszinte szívvel kívánunk boldog új évet egymásnak, és persze kimondatlanul önmagunknak is. Ha nem is mindig vetünk számot azzal, hogy kívánságaink teljesedése elsősorban rajtunk múlik. Hogy ki milyen reményekkel és elhatározásokkal kezdi az „új életet”, abba senkinek nincs beleszólása, legfeljebb a családi tanácsnak. Azazhogy mégis: a mi társadalmunkban az egyéni vágyak teljesülése nagyon is függ az ország helyzetétől, a népgazdaság fejlődésétől. Társadalmi boldogulásunk pedig elsősorban az egyének cselekvő, alkotó közreműködésén múlik. Mit tehetünk tehát közösen, hogy egyéni vágyaink, jókívánságaink teljesüljenek, hogy valóban boldogabb legyen az új esztendő az előzőnél is? Pártunk Központi Bizottsága decemberi ülésén értékelte a népgazdaság 1971. évi eredményeit, és meghatározta az 1972-es év gazdasági feladatainak fő irányát A SZOT december 17-i ülésén hasonló módon meghatározta az ezzel kapcsolatosszakszervezeti tennivalókat. Az országgyűlés december 21—22-én tárgyalta meg és fogadta el az 1972. évi költségvetést, amely szoros összhangban az éves tervvel, a népgazdaság további fejlődését hivatott szolgálni. Az eltelt gazdasági év azt mutatja, hogy a korábban kitűzött, jó irányban haladunk, egész fejlődésünkben a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei jutnak érvényre. Jelentős mértékben növekszik a nemzeti vagyon, számottevően fejlődnek a termelőerők, tovább szilárdulnak a szocialista termelési viszonyok. Az elért jövedelmek és a teljesítmények között az előző évekénél szorosabb kapcsolat alakult ki. A dolgozók reálbére 3 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem 6 százalékkal növekedett. A tervezettnél kétezerrel több lakás épült fel. Javult az áruellátás és a szolgáltatások színvonala is. A kedvező eredmények mellett azonban a népgazdaság általános egyensúlyi helyzetének alakulásával nem lehetünk elégedettek. Ennek alapvető oka az, hogy többet használtunk fel a nemzeti jövedelemből, mint amennyit megtermeltünk. Ha megvizsgáljuk a felhasználás szerkezetét, kitűnik, hogy a fogyasztás lényegében a tervnek megfelelő volt, a termeléssel arányban alakult, viszont a felhalmozás, elsősorban a beruházások és a készletek növekedése, jelentősen meghaladta a kívánt mértéket. Emellett a gazdálkodás hatékonyságának növekedése is elmaradt a célkitűzésektől. A kormány, elemezve a kialakult helyzetet és felmérve annak további veszélyeit, 1972-ben olyan intézkedést kíván érvényesíteni, amellyel az eddigi feszültségek és aránytalanságok kihatásai már kezdetben is tompíthatók, továbbá elősegíthetik a létrehozható nemzeti jövedelem és az elosztás összehangolását. A döntések, intézkedések előkészítésének a szakszervezetek, és így a dolgozók is, aktív részesei voltak. A kidolgozott alternatívák közül végül is az került elfogadásra, amely a dolgozók életszínvonalának csorbítása nélkül szolgálja a legszélesebb néprétegek érdekeit. Az adott feltételek között ma ez csak úgy érhető el, ha a beruházások növekedési üteme kisebb a nemzeti jövedeleménél. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy életszínvonal-politikánk változatlanul érvényesül, a fogyasztás növekedési üteme a negyedik ötéves tervben elhatározott mértékben alakul. A szakszervezetek ezért minden erővel támogatják a kormány ezen intézkedéseit, ezért tekintik egyik legfontosabb feladatuknak az erőnket meghaladó beruházási igények elleni határozott fellépést. Az 1972. évre jóváhagyott beruházási előirányzat összege ugyan nem magasabb a tavalyinál, de meghaladja az ötéves terv éves összegét. A felhalmozás ütemének lassítása azonban nem jelenti azt, hogy egy sor területen nem kívánunk továbbra is jelentős fejlesztést megvalósítani. Ahol a népgazdasági hatékonyság magas színvonalú és dinamikus fejlődése biztosított, ott továbbra is jelentős beruházásokat kell megvalósítanunk. Éppen ezek a hatékony beruházások, teremtik meg a népgazdaság egészének jövőbeni kiegyensúlyozottabb gazdálkodási feltételeit Természetesen, a terv 1972. évi előirányzatai — a beruházások előző évi szinten tartása, az ipari termelés viszonylag szolid ütemű növelése, az egyes népgazdasági ágak termelési eredményeinek bizonyos fokú arányosítása — önmagukban még nem eredményezhetik a népgazdasági egyensúly létrejöttét. Sok területen, számos vonatkozásban szükséges lényeges javulást elérni ahhoz, hogy a tervszerű, okos, következetes és takarékos gazdálkodás uralkodóvá váljék, a népgazdasági hatékonyság számottevően javuljon. Elsősorban a vállalati munka- és üzemszervezésben kell előbbre lépnünk. A vállalatok gazdasági és mozgalmi vezetői előtt az összességében jó eredmények néha elfedik a meglevő visszásságokat. A dolgozók viszont azokat a problémákat érzékelik elsősorban, amelyekkel közvetlen munkahelyükön találkoznak, gyakran ezek-ből általánosítanak az egész vállalatra, sőt az egész szocialista rendszerre vonatkozóan is. Ezeket a visszásságokat fokozatosan fel kell számolni, mert csak jól szervezett körülmények között képesek a dolgozók fizikai, szellemi adottságaikat megfelelőképpen kifejteni. A munka- és üzemszervezés korszerűsítése nem csupán adminisztratív, technikai tevékenység. A munkafeladatok pontosabb meghatározása és kiadása, a jobb munkafeltételek megteremtése, az üzemek kooperációjának fejlesztése a szervezés emberi vonatkozásaiban is jelentős előrehaladást igényel. A határozatok és intézkedések végrehajtása lényeges szemléletváltozást is követel, amelynek elősegítésében a szakszervezeteknek is részt kell vállalniuk. Különösen gyakran és visszatérően jelentkeznek azok a nézetek, amelyek változatlanul csak a szabályozókban keresik és találják meg saját eredménytelenségük okait, ezért elsősorban „felülről” várják a megoldást, a könnyebb gazdasági feltételeket. A szakszervezetek ilyen esetekben az „együttes panaszkodás" helyett politikai állásfoglalásokkal sürgessék, hogy a gazdasági vezetők az ügy érdekében felelősségteljesen változtassanak, javítsanak a vállalat irányításán. A szakszervezetek amellett, hogy maguk is nagyobb erőfeszítéseket tesznek a termelés, a gazdálkodás hatékonyságának elősegítésére, továbbra is alapvető feladatuknak tekintik a dolgozók érdekvédelmét. A jövőben is határozottan igénylik, hogy a termelés fejlődésével együtt a népgazdasági tervnek megfelelően növekedjék a dolgozók, elsősorban a munkások életszínvonala. Az 1972. évi terv a reálbérek 2,5—3 százalékos emelkedését irányozza elő. Ez a reálbérnövekedés az előző évekénél magasabb, mintegy 3 százalékos fogyasztási árszínvonal-emelkedés mellett valósul meg, ami a gazdálkodás érdekében elengedhetetlen arányváltozások miatt szükséges. A tervezett, viszonylag szolid bérnövekedés még inkább előtérbe állítja annak jelentőségét, hogy fokozott figyelmet fordítsunk az árak alakulására. A dolgozók életszínvonalukat elsősorban a bérek és az árak alakulásának viszonyán keresztül mérik le. Következetesen érvényt kell tehát szerezni annak, hogy egyrészt a tervezett bérnövekedéseket valamennyi dolgozó rétegre nézve nagy gondossággal állapítsák meg, másrészt a tervezett árcsökkentések kivétel nélkül és az előírt mértékben valósuljanak meg. Nem lehet megengedni, hogy a tervezett árszintet bárhol is túllépjék, vagy különböző manipulációkkal — csomagolással, minőségrontással, vagy más, burkolt módon —, emeljék az árakat. Ezek megakadályozásában a szakszervezeteknek rendkívül fontos, kezdeményező szerepet kell betölteniük. Az 1972. évi gazdasági feladatok az eddigieknél hatékonyabb bér- és jövedelempolitikát követelnek a vállalatoktól. Olyan bérrendszereket, bérformákat, ösztönző módszereket alkalmazzanak, amelyek elősegítik és megfelelően honorálják a jobb minőségű, magasabb rendű munkát A szakszervezetek is követelték meg, hogy az átlagosnál magasabb mennyiségű és minőségű teljesítményt nyújtó dolgozók nagyobb jövedelmet és erkölcsi megbecsülést kapjanak. Lényegesen javítani kell a munkaerő-gazdálkodás színvonalát is. A vállalatok egy részénél még mindig magas a ki nem mutatott, felesleges létszám. A terv ez évben is jelentős anyagi eszközökkel segíti a lakosság szociális, kulturális és egészségügyi ellátását Ennek keretében került sor a sokgyermekes családok jövedelmének emelésére, a kedvezményes nyugdíjintézkedések bevezetésére. Változatlanul kiemelt feladat a negyedik ötéves tervben elhatározott lakásprogram megvalósítása, 1972-ben újabb 74 500 lakás felépítése. A munkaidő-csökkentés további kiterjesztésének lehetőségeit a szakszervezetek és az illetékes állami szervek együttesen vizsgálják már. Az új év céljai csak úgy valósulhatnak meg, ha azoknak a párt-, az állami és a társadalmi szervek minden szinten igyekeznek érvényt szerezni. Ez a munka- és állami fegyelem lényeges javítását is eredményezi. Korábbi tapasztalataink tanúsítják, hogy hiába helyesek a politikai döntések, ha végrehajtásukban nem érvényesül a következetesség, a számonkérés, a központi célok és a népgazdasági érdekek elsődlegessége. Az eredményes munka feltételezi az egyszemélyi vezetés felelősségének fokozását, s azzal egyidejűleg az üzemi demokrácia hatékonyabb szerepét a vállalati gazdálkodás irányításában és ellenőrzésében. Minden cselekedetünket az vezérli, hogy tovább emeljük munkásosztályunk, egész dolgozó népünk anyagi, kulturális színvonalát, tovább javítsuk emberi, élet- és közösségi viszonyait. Ha pedig értük cselekszünk, akkor velük együtt és véleményükkel egyezően kell cselekednünk. Akik ezt nem értik meg, akik nem képesek elfogadni azt, hogy a dolgozók aktív részvétele a vállalat vezetésében ma már nélkülözhetetlen, hamarosan rá fognak döbbenni, hogy felfogásuk nemcsak antidemokratikus, hanem elkerülhetetlen kudarcaik alapvető forrása is. Nem kegyet gyakorolunk tehát, amikor a dolgozókat megkérdezzük, egy-egy tervezett intézkedésünk kapcsán, hanem támogatást kérünk, széles és biztos alapokon nyugvó segítséget kapunk, amelynek igénybevétele, hasznosítása nélkül egész tevékenységünk elképzelhetetlen. " Gazdasági eredményeink elismerésre késztetik a határainkon túl élőket is. Nincs okunk a szégyenkezésre. Ismerjük hiányosságainkat is, de rendelkezünk mindazokkal az eszközökkel, amelyek segítségével csökkenthetjük, megszüntethetjük ezeket Talán a legfontosabb közülük a szocialista munkaverseny-mozgalom, amely a korábbi, elsősorban mennyiségi célok helyett a jövőben a gazdaság intenzív fejlesztését hivatott szolgálni. Senkinek sem lehetnek olyan illúziói, hogy az új esztendőben könnyebb lesz a munkája. Ellenkezőleg: feladataink mindenkitől nagyobb erőfeszítéseket követelnek. Ahhoz, hogy a becsületes, a társadalom érdekében álló, tudományosan is megalapozott politika megvalósuljon, a szakszervezetekre is nagyobb feladatok hárulnak. A magyar szakszervezeti mozgalom eddig is becsülettel szolgálta a szocialista gazdaság erősítését, a dolgozók érdekeit A jövőben a mozgalom erejét még inkább arra kell összpontosítani, hogy a feladatok végrehajtása ne csak a hivatalból arra kötelezettek, hanem az egész dolgozó nép személyes ügyévé váljék. Politikai és gazdasági céljaink elérésének legfontosabb küzdőtere a munkahely. Ott kell további előrehaladásunk valamenynyi tényezőjét kialakítani és megszilárdítani, ott kell összes elhatározásunknak érvényt szerezni, szorgalmazni a vállalatok belső mechanizmusának, üzem- és munkaszervezésének korszerűsítését, a termelés hatékonyságának javítását, a tervszerű és takarékos gazdálkodás megteremtését. Ennek eredménye — ha töretlen hittel és odaadással végezzük — csak egy lehet: társadalmi rendszerünk további megszilárdulása, felemelkedésünk gyorsabb megvalósulása. Ehhez a nagy erőfeszítéseket igénylő munkához kívánunk az új évben mindenkinek erőt és egészséget, sok sikert , egyéni, család,kívánságaik teljesülését. Társadalmi boldogulásunk a műhelyekben kovácsolódik írta: NEMESLAKI TIVADAR