Népszava, 1972. február (100. évfolyam, 26–50. sz.)
1972-02-20 / 43. szám
1972. február 20 Lengyel nemzetgyűlési választások előkészületei Lengyelországban egy hónap múlva — március 19-én — tartják a nemzetgyűlési választásokat. A nemzeti egységfront vajdasági bizottságai szombaton nyilvánosságra hozták a képviselőjelöltek listáját. Ezeken összesen 625 név szerepel, s közülük a szavazatok alapján 460-an kerülnek majd az új szejmbe. A sziléziai Sosnowiec jelöltlistáját Edward derek, a LEMP KB első titkára vezeti. Piotr Jaroszevicz miniszterelnököt és Janusz Groszkoloski professzort, a Nemzeti Egységfront Országos Bizottságának elnökét Varsóban, Stanislaw Gucwát, a Parasztpárt elnökét Tarnowban, Zygmunt Moskwát, a Demokrata Párt elnökét Kielceben. Jan Szydlakot és Józef Tejchmat, a LEMP PB tagjait, a KB titkárait Poznanban, illetve a varsói Vajdaságban jelölték képviselőnek. Szavazásra 22,3 millió állampolgár, vagyis az ország lakóinak 68 százaléka jogosult. Közülük körülbelül kétmillióan ezúttal először járulnak az urnákhoz. A Nixon-látogatás előtt időzített pekingi kommentár az elnök üzenetéről Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: A kínai sajtó pénteken, néhány órával azután, hogy Nixon elnök elindult Peking felé, megtörte a hallgatását az amerikai elnök külpolitikai üzenetét illetően. A látogatásra időzített kommentár értésre adja, hogy noha pekingi vélemény szerint az amerikai imperializmus nem szándékozik változtatni Kínával szembeni pozícióján, általános külpolitikája pedig továbbra is az erővel alátámasztott globális agresszió és erőpolitika marad, Kína úgy véli, hogy az országok közötti ügyeket az érdekelt kormányoknak kell megoldaniuk kozultáció útján. Azaz nyitva áll a kapu a tárgyalások előtt. Az Új Kína kommentált tudósítása, amelynek rádolgozása a jelek szerint tíz napot vett igénybe, több egymásnak ellentmondó feladatot is szolgál: egyrészt bebizonyítani kívánja Kína szövetségeseinek, hogy Peking mellettük áll akkor is, amikor legfőbb ellenségükkel tárgyal, másrészt hangsúlyozni akarja a hazai lakosságnak, hogy Nixon meghívása nem jelent változást a kínai külpolitika elveiben, végül pedig mindezt oly módon kell elmondania, hogy ezzel ne veszélyeztesse a jövő heti megbeszélések sikerét. Az Új Kína tudósítójának vezérmotívuma szerint az amerikai kormány kénytelen volt bizonyos politikai kiigazításokat és taktikai változtatásokat végrehajtani, de politikájának agresszív jellege nem változott. A kommentár visszautasítja Nixon Indokínára vonatkozó kijelentéseit, felszólítja az amerikai kormányt, hogy azonnal fogadja el a DNFF hétpontos javaslatát és kétpontos indítványát. S így — legalábbis a nyilvánosság előtt — nem sok teret hagy egy Indokínával kapcsolatos kompromiszszumra, ugyanakkor az Új Kína tartózkodik attól, hogy a térséggel kapcsolatban Kína szerepét említse, azt hangsúlyozza, hogy az amerikai agreszszorokra az indokínai népek fognak még nagyobb vereséget mérni. A kínai vezetés — állapítható meg az Új Kína jelentéséből — nyilvános pozícióit fenntartva néz a csúcsszintű kínai—amerikai párbeszéd elébe, ugyanakkor pedig a látogatás előestéjén is folytatja szovjetellenes propagandáját. Ecuador Jurfa helyett kormányzótanács Quitóban pénteken bejelentették, hogy a törvényhozói és pénzügyi funkciók gyakorlására megalakították Ecuador háromtagú kormányzó tanácsát. A testület tagja Mario Lopez Serrano ezredes, a vezérkar tagja, Reinaldo Vallejo Vivas ellentengernagy és Julio Espinosa Pineda, a légierők főparancsnoka. A kormányzótanács megalakítását maga Rodriguez Lara államfő határozta el a hatalom átvételét követően. A tábornok rádiónyilatkozatában leszögezte, hogy Ecuadorban nem kívánnak katonai juntát alakítani, hanem a hatalom gyakorlását erre a kormányzótanácsra bízzák. Az AP amerikai hírügynökség értesülése szerint pénteken szabadon engedték José Maria Velasco Ibarra, a megbuktatott elnök kormányának három miniszterét. A katonai vezetők teljes sajtószabadságot is ígértek. Növekszik a szovjet—algériai kereskedelem Nyikolaj Patolicsev szovjet és Lajasi Jakir algériai külkereskedelmi miniszter Algírban aláírta a két ország 1972. és 1973. évre szóló kereskedelmi egyezményét. Az egyezmény a szovjet—algériai kereskedelmi forgalom további növelését irányozza elő. Az 1971. évihez viszonyítva a szovjet—algériai kereskedelmi forgalom 50 százalékkal növekszik. A Szovjetunió növeli Algériába irányuló gép- és berendezésszállításait. Algéria, hagyományos exportcikkei mellett többféle ipari terméket is szállít a Szovjetunióba. Szovjet—japán gazdasági megbeszélések Tokióban Iván Szemicsaszunov, a külkereskedelmi miniszter első helyettesének vezetésével 45 tagú szovjet kereskedelmi küldöttség érkezett szombaton Tokióba. A küldöttség a február 21 és 24 között sorra kerülő szovjet—japán gazdasági megbeszéléseken vesz részt. Tokiói gazdasági körökből származó hírek szerint a szovjet—japán tárgyalásokon mindenekelőtt a szibériai fejlesztési létesítményeknél eszközlendő japán beruházások lehetősége kerül megvitatásra. NÉPSZAVA Az amerikai légierő ismét támadta a VDK-t Saigonban az amerikai főparancsnokság bejelentette, hogy — a VDK kétnapos intenzív bombázásának leállítása után — az amerikai vadászbombázók három bevetésben pénteken is támadták Észak-Vietnam déli részét. Ezzel a VDK elleni idei légitámadások száma 54-re emelkedett. Az amerikai légierő különböző típusú bombázói és vadászgépei szombatra virradó éjjel Dél-Vietnamban a Shau völgyét és a Da Nangtól délre eső területeket bombázták. India kész feltétel nélkül tárgyalni Pakisztánnal Az indiai kormány szombaton hivatalosan bejelentette, hogy „bármely időpontban, bármely szinten és minden előfeltétel nélkül” hajlandó közvetlen béketárgyalásokat folytatni Pakisztánnal , az indiai szubkontinens „tartós békéjének és stabilitásának” biztosítása céljából. A közlemény szerint az indiai kormány erről február 14-én levélben értesítette Kurt Waldheimet, a világszervezet főtitkárát. Üzenetében az indiai kormány annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy India és Pakisztán között a lehető legrövidebb időn belül helyre lehet állítani a békét. „India úgy véli, hogy ez a lépés megfelel az ENSZ alapelveinek és a világszervezet alapokmányában foglalt célkitűzéseknek.” Az ENSZ-főtitkárhoz intézett indiai dokumentum hangsúlyozza, hogy India pozitív és konstruktív választ vár Pakisztántól. Az üzenetet továbbították a Biztonsági Tanács tagjaihoz. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, szombaton magához kérette azon 30 ország képviselőit, amelyek bejelentették, hogy hajlandók anyagi támogatást nyújtani Bangladesh gazdasági életének újjászervezéséhez. A megbeszélésen az ENSZ-főtitkár hangoztatta, hogy Bangla Deshnek szüksége van minden támogatásra. Az ENSZ-főtitkár közlése szerint a segélyszállítmányok eljuttatását nehezítik az ország közlekedési viszonyai. (AP) SZKP-üdvözlet az amerikai pártkongresszusnak Az SZKP Központi Bizottsága üzenetben üdvözölte az Egyesült Államok Kommunista Pártjának New Yorkban ülésező XX. országos kongresszusát. A szovjet emberek mélységesen tisztelik az amerikai kommunistáknak, az ország demokratikus erőinek a vietnami agressziós háború elleni küzdelmét, a közel-keleti helyzetnek a Biztonsági Tanács 1967. évi határozata alapján történő politikai rendezéséért, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élésért és kapcsolataik fejlesztéséért vívott harcát. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának az amerikai —szovjet kapcsolatok megjavítása, a két nép közötti barátság fejlesztése érdekében kifejtett tevékenysége a szovjet emberek körében nagyfokú megértésre és támogatásra talál — hangzik egyebek között az üzenet. (TASZSZ) Róma Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti: Az Andreotti-kormány hivatalba lépésének mindjárt első napját botrány jellemezte. Carlo Donat- Cattin, az új kormány munkaügyi és népjóléti minisztere ugyanis, az első jelentésekkel ellentétben, nem jelent meg a pénteki hivatalos eskütételen és nem tette le a hivatali esküt. A példa nélkül álló esetet lázas tanácskozások és magyarázkodások követték. Donat Cattin, aki a Kereszténydemokrata Párt balszárnyának egyik legismertebb képviselője, a párt szakszervezeti köreinek vezetője — bár előzőleg hozzájárult ahhoz, hogy tárcát vállal Andreotti kormányában — a kormány végleges összetételét túlságosan jobboldalinak találta és megváltoztatta elhatározását. A tanácskozások után végül Andreotti miniszterelnöknek sikerült maradásra bírnia a minisztert. Botránnyal kezdett Andreotti kormánya Argentína elismerte a Kínai Népköztársaságot A Kínai Népköztársaság és az Argentin Köztársaság kormánya a szuverenitás, a területi sérthetetlenség, az egymás kül- és belügyeibe való be nem avatkozás, valamint az egyenlő és kölcsönös előnyök alapelveinek figyelembevételével úgy határozott, hogy diplomáciai kapcsolatra lép egymással " — jelentette szombaton az Új-Kína hírügynökség. A diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló kommüniké szerint az Argentin Köztársaság a KNK kormányát Kína egyetlen és jog szerinti kormányának ismeri el. Párizs nem kérte ki Barbiet? Meglepő bejelentést tett pénteken La Pazban Mario Gutierrez bolíviai külügyminiszter. Szavai szerint Franciaország nem kérte hivatalosan a Bolíviában élő Klaus Barbie kiadatását. „A francia kormány semmiféle hivatalos levele nincs a birtokomban” — mondotta Gutierrez, de ugyanakkor elismerte, hogy kapott külön- féle jegyzékeket Franciaországból az Altmann— Barbie üggyel kapcsolatban. M mongol-japán diplomásai kapcsolat Ulánbátorban közös közleményben jelentették be szombaton, hogy a Mongol Népköztársaság és Japán nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat létesített egymással. NEMZETKÖZI HÍREK Ulas Bardackit, aki az isztambuli katonai börtönből tavaly novemberben négy anarchista társával együtt megszökött, üldözés közben agyonlőtték a török biztonsági szolgálat emberei. A Uruguayi Tupamarogerillák szombatra virradóra elfoglalták Montevideo egyik rádióadóját, és ötperces adást sugároztak kiáltványaikból. Az arkansasi Jacksonville közelében szombaton összeütközött a levegőben egy szállító repülőgép és egy katonai iskolagép. A szállító repülőgép ötfőnyi személyzete életét vesztette, a másikból még idejében katapultáltak a pilóták. & Közel-Kelet A rendezés útjaiA Közel-Keleten manapság — az 1967-es izraeli agresszió ötödik esztendejében — különös élességgel fogalmazódik meg az a kérdés: vajon anynyira nyilvánvalóvá válik-e a politikai erőfeszítések kilátástalansága, hogy az izraeli fél után az arab országok is kizárólagosan a katonai megoldásba, a status quo erőszakos befolyásolásába vetik minden reményüket? Az egyiptomi diákzavargások némileg megfogalmazták az arab országok társadalmainak fokozódó türelmetlenségét, amellyel évek óta szemlélik a helyzet változatlanságát. Az utóbbi hónapok eseményei csak fokozták ezt a türelmetlenséget. Néhány más tény mellett erre utal az is, hogy Anvar Szadat, Egyiptom elnöke az ASZÚ kongresszusán is nagy figyelmet szentelt a jelenlegi kairói külpolitika megmagyarázásának, a politikai rendezést előtérbe helyező erőfeszítések létjogosultságának. Nehezítette az államfő dolgát, hogy éppen ezekben a hetekben tartották szükségesnek az izraeli politikusok a területi követelések hangsúlyozását, olyan feltételek felelevenítését, amelyek elfogadhatatlanok bármely arab kormány számára. Dajan „kívánságlistája” (az izraeli hadügyminiszter ismét a Golan-fennsík, Sharm el Seik és a hozzávezető terepszakasz, és Gaza tartós megszállását emlegette) csakúgy, mint más izraeli vezetők megnyilatkozása a megszállt területek jövőjével kapcsolatban éppen a politikai erőfeszítések aláaknázását célozta. Izrael arra számít, hogy a kemény hangnem, a nyíltan hangoztatott követelések erőteljes reakciókat indítanak el az ellenkező oldalon, így a „merevség körforgása” eleve kizárja majd a politikai megoldást, eleve aláássa a diplomáciai-politikai rendezés arab híveinek pozícióit. Izrael nemcsak különféle nyilatkozatokkal, bizonytalan hátterű sajtómegnyilvánulásokkal merevíti a térség frontvonalait. Az amerikai—izraeli szövetség szorosabbra fűzésével újabb, minden eddigit felülmúló tengerentúli fegyverszállítmányok biztosításával hódítása katonai garanciáinak feltételeit akarja bármi áron megteremteni. Az amerikai—izraeli különleges szövetségi viszony túlzottan is látványos eredményei ugyanakkor hozzátartoznak Izrael lélektani hadviseléséhez, ezzel is demonstrálni akarja bizonyos arab körök Amerika „barátságába” vetett reményeinek megalapozatlanságát, más szóval azt, hogy a konfliktusban az Egyesült Államok támogatására egyedül Tel Aviv számíthat. A Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának maradéktalan — az összes fél érdekét előmozdító — megvalósítása tartósíthatná a békét a Közel-Keleten. Már a határozat is egységben, a maga komplexitásában szemlélte a konfliktus egészét: a rendezés is csak egy mindenre kiterjedő, a több évtizedes válság minden fontos részletkérdését felölelő megoldás keretében képzelhető el. Ez a vezérelve a szocialista diplomáciának, s emellett kötelezte el magát több ízben Kairó is. Fontos ezt hangsúlyozni akkor, amikor időről időre felbukkannak olyan tervezetek, főleg nyugati, amerikai vagy sejthetően izraeli ihletésre, amelyek az egész helyett egy-egy részletprobléma megoldását helyezik előtérbe. Egyiptom a résztervekkel kapcsolatban is — így a szuezi megoldással szemben is — tanúsított bizonyos meg Krajczár Imre értési Nem hajlandó azonban a szállítási költségek aggasztó emelkedése miatt nyugtalan export-import vállalkozók érdekében lemondani a többi jogos nemzeti érdekről. Kairó az összes agresszióval elfoglalt terület kiürítését követeli, és garanciát vállalt a Palesztinai nép jogos érdekeinek védelméért is. Egyiptom nem hagyott kétséget afelől: politikai egyezséget akar, amelyen természetszerűleg nemcsak saját előnyeire gondol, kalkulációiban figyelembe veszi a térség valamennyi országának helyzetét. Így Izraelnek felajánlotta az 1967-es határok nemzetközi jogi érvényű elismerését, és hajlandó közreműködni olyan biztonsági rendszer megteremtésében, amely garantálná a határok sérthetetlenségét. Kairó pozitív választ adott azokra a kezdeményezésekre is, amelyek ENSZ-csapatok jelenlétével kötik össze a rendezést az egyiptomi diplomácia nagy éve volt 1971. Az állam sokféleképpen xx. árnyaltan, kitartóan munkálkodott a diplomáciai-politikai célkitűzés eléréséért. Az erőfeszítések sorába természetesen nemcsak más hatalmak kezdeményezéseinek pozitív fogadtatása fért bele; az ország maga is több alkalommal lépett fel kezdeményezően. A Szadat-tervet, az elnök első nagyszabású diplomáciai kezdeményezését, amely a szuezi kérdést valóban részproblémaként kezelte, s kötelezően előírta volna a „folytatást” — Izrael elutasította, csakúgy, mint a Biztonsági Tanács és a közgyűlés határozatait, a szovjet, a francia, az angol kormány béketervét, sőt a propagandisztikus célból meghirdetett amerikai javaslatokat is. Az Egyiptomi Arab Köztársaság ebben a helyzetben fokozta erőfeszítéseit azarab egység megteremtésére, és fokozottabban támaszkodott legmegbízhatóbb szövetségeseire, a szocialista országokra, elsősorban a Szovjetunióra. Az arab világ és a szocialista világ kötelékeinek erősítése eleve kudarcra kárhoztatja azokat a törekvéseket, amelyek a fegyverekre támaszkodva akarják véglegesíteni az arabok rovására a legutóbbi izraeli agresszióval kikényszerített viszonyokat az egyiptomi elnök moszkvai tárgya Alásai nem hagytak kétséget afelől, is a Szovjetunió továbbra is megad minden segítséget, amely Egyiptom és az arab világ igazságos érdekeinek érvényre juttatásához szükséges. Szovjet diplomáciai és katonai vezetők kairói tárgyalásai sejtetik, hogy az együttműködés valóban új lendületet nyert a moszkvai látogatással. Ugyanakkor alaptalannak bizonyultak azok a nyugati remények, amelyek az egyes arab országok gyakorlati politikai lépéseinek különbözőségeiből általános „nagypolitikai ellentétekre” következtettek. Közismert, hogy vannak ellentétek az arab föderáció egyes tagállamai között is. Ezek az ellentétek azonban nem jelentették azt, hogy a katonai megoldás mellett elkötelezett arab országok zavarták volna a politikai erőfeszítéseket. Mint ahogy azt sem, hogy a politikaidiplomáciai tevékenység fékezte volna a katonai potenciál növeléséért végzett munkát. A helyzet szinte szimbolizálja azt a konstruktív politikát, amely a diplomáciai és katonai tényezőket egységben szemlélve, egyaránt számba véve harcol az igazságos rendezésért. Jarring MC-Bialeb tanácskozás Kairóban Mohamed Szadek tábornok, miniszterelnökhelyettes, hadügyminiszter péntek este vacsorát adott Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter tiszteletére, aki egy katonai küldöttség élén érkezett az egyiptomi fővárosba. A vacsorán részt vettek az egyiptomi hadsereg magas rangú tisztjei és Vlagyimir Vinogradov szovjet nagykövet. Grecsko a két országot érdeklő kérdéseket vitatja meg az egyiptomi vezetőkkel négynapos hivatalos látogatása idején. A tárgyalást vasárnap délelőttre napolták el. Szombat délelőtt kétórás tárgyalást tartott Kairóban Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegbízottja és Murád Ghaleb egyiptomi külügyminiszter. Ghaleb újságíróknak elmondotta, hogy a közel-keleti válsággal kapcsolatos politikai fejleményekről, diplomáciai erőfeszítésekről volt szó. Véleményt cseréltek a BT 1967 novemberi határozata megvalósításának lehetőségeiről, az ENSZ-közgyűlés XXVI. ülésszakának közel-keleti határozatáról és Jarring 1971 februári (Izrael által válasz nélkül hagyott) memorandumáról is. Az egyiptomi külügyminisztériumtól kapott értesülések alapján a MENA hírügynökség hangsúlyozza: Jarring kairói látogatása nem tekinthető közel-keleti missziója felújításának. Inkább tájékozódó jellegű látogatásról van szó, amelynek során Jarring elsőrendű feladatának tartja, hogy személyesen találkozzék az Egyiptomi Arab Köztársaság új külügyminiszterével. A kairói állambiztonsági bíróság előtt szombaton beismerte tettét az a négy palesztin fiatalember, akiket Vaszfi Teli jordániai miniszterelnök meggyilkolásával vádolnak. A vádlottak hangoztatták, hogy Vaszfi Teli „bűnös volt, s ők csak végrehajtották, amit százezer arab óhajtott”. Védőjük emlékeztetett arra a nemrég napvilágot látott szakértői vizsgálatra, amely szerint a jordániai kormányfő halálát okozó golyók nem a vádlottak fegyvereiből származtak.