Népszava, 1973. február (101. évfolyam, 26–49. sz.)
1973-02-01 / 26. szám
1973. február 1. NÉPSZAVA Kórházról kórházra - látogatási tilalom idején A kórházak kapuján öles betűk hirdetik: „Az influenzajárvány ideje alatt a beteglátogatás szünetel." A tilalom, amely mindannyiunk, és főleg a beteg emberek érdekében született, gyakran pusztába kiáltott szó marad, mert sok helyen a látogatók hada ostromolja azóta is a kórházakat. Nemcsak az egyébként szokásos látogatási időkben, hanem jóformán reggeltől estig. Néhány kórházban mi is körülnéztünk, s vegyes tapasztalatokat szereztünk. Az István Kórház portása elmondta, hogy alig győzik az iramot. Mostanában, úgy tűnik, sokkal többen kíváncsiak beteg hozzátartozójukra, barátjukra, mint máskor, amikor nem tilos a látogatás. Természetesen vannak kivételes esetek. Itt a kórház vezetősége 12 fiatalembert állított szolgálatba, akik hordják, viszik a hozzátartozók csomagjait fel a kórtermekbe, onnan pedig az üzenettel, köszönettel térnek vissza. — Beszökni senki sem próbálkozott? — Sajnos előfordult, hogy a hátsó bejáraton, vagy a kerítésen átugorva belopakodik egy-egy fiatalember, az osztályról azonban úgyis elküldik. A Weil Emil Kórház előtt Zuglóban hasonló kép fogad. — Megértem az embereket — mondja a portás. — Jó ideje nem látták hozzátartozójukat, barátjukat. Ide naponta kétháromszázan jönnek, rimánkodnak, erőszakoskodnak, hízelegnek, vagy gorombáskodnak, hogy csak egyetlen percre felmehessenek. Nem lehet. Tudják, de mégis próbálkoznak. A csomagokat mindenkihez felvisszük. A kórház túlórában fizeti azokat a beteghordókat, akik munkaidő után vállalták a segítést. A Margit Kórházban aránylag „csend van”. De azért, amint megtudom, itt is gyakran előfordul, hogy egy-egy beteghez két-háromszor is eljönnek, mert tudják, hogy a csomagot, az üzenetet kötelesek továbbítani a portáról. Kicsit érthetetlen — természetesen tisztelet a kivételnek — az a kétségbeesett igyekezet, amelylyel a látogatók szeretnék Az MTI vidéki szerkesztőségeinek legfrissebb jelentései biztató képet adnak az influenzajárványról. A jelentések kiemelik, hogy a betegség szinte mindenütt enyhe lefolyású. Baranya, Bács-Kiskun és Békés megyében a korábbi évek influenzajárványaihoz képest ezúttal úgyszólván elenyésző a betegek száma. A Baranya megyei kórházakban is elrendelték a látogatási tilalmat. Borsodban Miskolcon lépett fel a legerőteljesebben a járvány. Csongrád megye 330 ezer lakosából az utóbbi öt héten 8400-an megmenteni az „éhhaláltól” a betegeket. Láttam tele kosarakat, piros kockás konyharuhából formásan elkészített kis batyukat „útra kelni”, de az is előfordult, hogy valaki lapos üveget, sört, demizsont akart felküldeni, mondván: „csak szörp van benne”. A „minőségellenőrzés” azonban csakhamar kiderítette: bár az a javából. A Szövetség utcai kórházban a portás azzal fogadott: „Az emberek megértették, hogy ez az intézkedés éppen a betegek érdekében született. Néhány évvel ezelőtt még egy-egy látogatási tilalom alatt gyakran meg akartak verni, erőszakoskodtak, összebeszéltek a beteggel, csak azért is találkozni akartak, de most, betegedtek meg, s a megbetegedések körülbelül 50 százaléka az elmúlt hétre esett. Szövődményes esetről mindössze 34 jelentést adtak ki. Győr-Sopron megyében a szerdai jelentés szerint még emelkedő tendenciát mutat a megbetegedések száma. Heves megye valamenynyi kórházában külön influenzaosztályt szerveztek, s az egri reumakórházat is az influenzás betegek részére rendezték be. Komárom megyében a megbetegedések száma az utóbbi egy hét alatt 50 százalékkal emelkedett, jelenleg mintegy 20 ezer legalábbis itt, nagyon fegyelmezetten viselkedik mindenki. A Korányiban szintén hasonlókról adnak hírt a portán szolgálatot teljesítő csomagvivő fiatalemberek. „Figyelnünk kell, mert bizony sokan megpróbálják kijátszani éberségünket, de azért nincs sok dolgunk.” A látogatási tilalom még tart. Addig, amíg a járvány. Nem ártana azonban, ha az egészségügyi intézmények dolgozóit, akik ezekben a napokban talán még nehezebb szolgálatot látnak el, mint egyébként, mi is segítenénk azzal, hogy fegyelmezetten tudomásul vesszük: járvány van, a betegek és az egészségesek érdekében türelemmel kell lennünk. Kovács Ildikó influenzás beteget tartanak nyilván. Somogyban még csak kezdődő járványról van szó, az üzemek munkájában nincs fennakadás, az iskolai hiányzások sem emelkedtek jelentősebben. Szolnokban az országos átlagnál alacsonyabb a betegek száma, Tolna megyében pedig, úgy tűnik, szűnőben van a járvány. Veszprém megyében azonban viszonylag sok, 25 ezer megbetegedés történt. A jelentés szerint Zalában jelenleg már csak körülbelül 7500 influenzás beteget tartanak nyilván. (MTI) Országos helyzetjelentés az influenzajárványról A problematikus könyvelő Frankó Istvánná 1970. január elsején lépett be a Horizont Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetbe. Fél év múlva, július elsején megbízták a folyószámla és likvidációs csoport vezetésével. 1971. december 13-án viszont áthelyezték az építő- és szolgáltatórészleghez, adminisztratív vezetőnek. 1972. március 6-án Frankó Istvánné írásbeli bejelentést tett a szövetkezet elnökhelyettesének Frankó Istvánnéval otthonában beszélgetünk, egy mindössze háromszor négyméteres albérleti szobában. (Pontosabban nem is albérlők, hanem jóhiszemű, jogcím nélküli bentlakók.) Ideges, vibráló tekintetű, fekete hajú asszony, aki a papírzörgésre is ijedten kapja fel a fejét. — Az elmúlt évben háromszor volt idegösszeroppanásom. Húszéves szövetkezeti gyakorlatom van, mérlegképes könyvelői képesítést szereztem. Munkámat bizonyíthatóan jól végeztem. Horváth Pál főkönyvelőnek annak idején más volt a véleménye. A következőkkel indokolta áthelyezését az építő- és szolgáltatórészlegbe: „Áthelyezése összefügg azzal a negatív értékítélettel, amit eddigi csoportvezetői munkájának ellátása során, mint vezetővel szemben önről kialakítottam.” Magyarné, az egykori kolléganő, így látja régi főnöknőjét: — Furcsa ember volt a Kati. Örökké elégedetlenkedett, mindenkiről roszszat feltételezett, állandóan variált. — Igen, furcsa a természetem — mondja Decemberben megkezdték az év végi leltár elkészítését. Frankóné egy sor szabálytalanságot észlelt, amit rendre közölt feletteseivel, majd március 6-án írásbeli bejelentést is tett. 3 A2 év végs főkönyvelőjének az általa tapasztalt rendellenességekről. Egy hónappal később áthelyezését kérte. Új munkahelyére a következő ajánlás kísérte : „Frankó Istvánné mint munkaerő megfelelő, de problematikus személyiség.” Hogy miért „problematikus személyiség” Frankó Istvánné? Mondják el az ügy szereplői és a kötegnyi feljegyzés, levelezés, bizonylat, bejelentés... Frankóné, mert nemcsak magamtól, hanem mástól is megkövetelem a pontos munkát. A pénzügyek a legkisebb rendetlenséget sem tűrik... Az építő- és szolgáltatórészleghez kerülve Szerencsi János részlegvezető már az első nap kijelentette: „Itt nincs munka, minden rendben van, mit akar itt dolgozni?!” Legjobb tudomásom szerint szövetkezeti érdekből lettem adminisztratív vezető, legalábbis szóban ezt közölték velem. írásban viszont így fogalmazott a főkönyvelő: „Az áthelyezéssel biztosítani kívánom vezetői magatartásának pozitívvá tételét.” Szerencsi Jánosnak pedig így indokolta az áthelyezést: „Sebestyén Tamásné adminisztratív vezető munkakörét a követelményeknek megfelelően, megítélésem szerint nem tudja ellátni. Ezért látom szükségesnek ezt a posztot Frankó Istvánné személyével megerősíteni.” Az elnök, dr. Költő Dénes, majd egy év után, a következőkkel indokolta az áthelyezést: „Az építő- és szolgáltatórészlegben az adminisztratív vezetői munkakört rendszeresíteni szükségesnek láttuk.” Ai leltárnál 50 ezer forint fogyóeszközhiány került megállapításra... Erős Pál szerint a szerszámhiányon állandóan vitatkoznak, mert nem is adták át azokat a dolgozóknak. Az anyagkartonokat teljesen nullára kellett írni, azt viszont nem közölték, hogy melyik épületre vonatkozzanak ... A pénztárt még mindig Sebestyénné lakásán őrzik.” — Ezután három napig betegállományban voltam. Amikor újra fel akartam venni a munkát, Szerencsi nap nap után Dr. Költő Dénes elnök: — A vizsgálatot már egy héttel előbb megkezdtük, mint amikor Frankóné a bejelentést megtette. Bejelentését mi szolgálati kötelezettségként kezeltük, és nem közérdekű bejelentésként. Bár az ettől még közérdekű bejelentés maradt, — Ez a vizsgálat nem tudott egyértelműen szabálytalanságot feltárni. Csak az látszott, hogy az anyagfelhasználással valami nem stimmel. Szerencsi nem tudott erre magyarázatot adni. Május 22-én berendeltem Szerencsi Jánost, Bihari Kálmánt és dr. Puky Gyulát, utolsó határidőt adva nekik az anyagelszámolásra. Ezt követően Szerencsi disszidált. Az újabb vizsgálat megállapította, hogy Puky Gyula és Bihari Kálmán a megrendelőktől felvett pénzt nem minden esetben fizette be a pénztárba. Szeptember 5-én mindkettőjük ellen megtettük a feljelentést. — Elismerem, hogy a mi vezetőinknek határos két évvel ezelőtt, ugyanennél a szövetkezetnél Antal Endre főkönyvelő tett közérdekű bejelentést az akkori elnök ellen. Hogy milyen üldöztetésben volt része ezután a főkönyvelőnek, arról a Népszabadság számolt be, s nem árt idézni végkövetkeztetését: „Ezért erkölcsi, politikai, illetve büntetőjogi felelősséggel tartozik az ÁFÉSZ vezetősége ... a Budapesti Fogyasztási és Földművelsszövetkezetek központija igazgatóságának nemegakadályozott benne. Ezt nem bírtam sokáig, és kértem áthelyezésemet a Hermészhez. Hogy mi történt ezután a Horizontnál, azt Frankóné csak december 30-án tudta meg, jó nyolc hónappal azután, hogy közérdekű bejelentését megtette. záttabban kellett volna Frankónét támogatni Szerencsivel szemben. Megállapítás a rendőrség vizsgálati anyagából: „A szabálytalanságok észlelése esetén az illetékes személyek nem tették meg a szükséges intézkedéseket.” Frankóné ősszel a KPVDSZ budapesti bizottságához fordult segítségért. Forró Andor titkár kérdésére — miért nem kapott választ Frankóné a bejelentésére —, akkor a következőket írta az elnök: „Nincs tudomásunk és nem találtuk meg, hogy 1972. március 6-án írásos bejelentést tett volna Kovács Ferenc elnökhelyettesnek. Szóbeli, többszöri észrevételeiről és jogos, szakmailag indokolt bejelentéseiről tudomásunk van.” Miután kiderült, hogy az írásbeli bejelentésnek másolata van, újabb levelében már így ír az elnök: „Sajnálattal állapítottam meg, hogy november 13-án kelt és ebben az ügyben adott jelentésemben helytelenül közöltem ,hány vezetője, elsősorban Költő Dénes elnökhelyettes, aki több ízben kezdeményezte az Antal Endre elleni akciót, s asszisztált ehhez.” A Horizont vezetőgarnitúrája azóta kicserélődött, s Frankóné bejelentése, esete, kétségkívül jelentéktelenebb az akkorinál. De kétségtelen bizonyítéka is annak, hogy az akkori tanulságokat néhányan máig sem vonták le. Vagy elfelejtették. Kimmel J. Emil A pénzügyek nem tűrnek rendetlenséget Hazavitték a pénztárt A „megtalált" bejelentés Az elfelejtett tanulság 3 Ezermesterek a tudományos kutatásban „Fényceruza” cikázik a képernyő előtt, s úgy tűnik, mintha ábrákat rajzolna rá. Valójában ez a képernyő a hozzá kapcsolt számítógép információit grafikusan ábrázolja — ha ezt a „fényceruzával” érzékelhetővé teszik és a gépet is ezzel utasítják programja elvégzésére. Ezt a különleges „komputeres tv-t”, illetve a mintapéldányát velem együtt sokan láthatták a televízió közelmúltbeli Delta-műsorában. Nos a „fényceruzát”, ezt a vaskos törlőtollnak látszó műszert magam is kézbe vehettem a Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetében (SZTAKI), e sajátos, új magyar konstrukció „szülőhelyén”. Meg akartam tudni, milyen szerepük van az ilyen intézetek szakmunkásainak a tudományos kutatásban. Kevéssé ismert ugyanis, hogy bizonyos munkáscsoportok e különleges szellemi területnek szintén fontos, közvetett részesei. Bacskay Gábor mérnök, a SZTAKI műszaki osztályának helyettes vezetője így jellemzi őket: — Legtöbbjük szakmájának valóságos ezermestere. Ilyen adottságok nélkül nem is dolgozhatnának kísérleti műhelyeinkben. Itt ugyanis egészen más a feladatuk, mint gyári társaiknak. Az intézet főleg azzal foglalkozik, hogy elősegítse az elektronika hasznosítását az automatizálás részterületein és a számítástechnika alkalmazását a tudományos munkában, illetve a termelés irányításában. Megismerkedtem a „fényceruzás” képernyő kivitelezésén bábáskodó Juhász Vidor műszerésszel. 46 éves, 1950 óta dolgozik tudományos intézetekben, itt 1969 óta. — Milyen munkát végez? — Majdnem naponta adódik lakatos, esztergályos, elektroműszerész, tekercselői, szerszámkészítői teendői, de másfajta is. Éppen valamilyen szerkezetet tekercsel a komputeres tv prototípusához. Satupados munkaasztalát és kis gépeit csak pár lépés választja el a közös teremben dolgozó mérnökök rajztábláitól, de munka- és emberi kapcsolataikat még ennyi sem. __ — Gyakran odahívjuk őt a rajztáblánkhoz — mondja Perjés Miklós mérnök, a tervezői csoport vezetője —, hogy kikérjük a véleményét a kivitelezésről. Máskor ő néz bele a rajzainkba s közli észrevételeit. Jó meglátásai vannak, a mi munkánkat, meg a magáét is megkönnyíti. Közös feladatuk a „Diszkrét folyamatok irányítása” nevű tudományos osztály kiszolgálása. E csoport mérnnökei és technikusai tervezik meg a tudományos kutatók elgondolásai alapján a különböző konstrukciók kísérleti példányait, illetve prototípusait. Az intézetben egyébként 12 tudományos osztály működik, öt tervezői csoporttal és öt kivitelező műhellyel. Néhány szakmunkás, mint Juhász Vidor, közvetlenül a tervezők mellett dolgozik. — Itt minden munka annyira újszerű és egyedi — jegyzi meg Juhász —, hogy némelyik részfeladatot először rajz nélkül, csak szóbeli körvonalazás alapján az asztalomon kell megformálni, s csupán utána készülhet el végleges rajza s műszaki dokumentációja. Afféle egyszemélyes kísérleti műhely vagyok... A „Diszkrét folyamatok” osztályáról Köcze Endre tudományos kutató keresi fel Juhászt: — Szervusz, Vidtor, te, öregem, nekem valami olyasmi kellene... — s szóval, majd egy-két skiccel magyaráz. De ebből én egy szót sem értek. Perjés mindjárt hozzáfűzi : — No látja, gyakran ilyesmiből is áll a tudományos kutató, a mérnök és a szakmunkás együttműködése ... — Igen, valahogy így magyarázhattam el Juhásznak a „fényceruzával” kapcsolatos teendőjét is — veszi át a szót Köcze Endre kutató. — Bonyolult feladat volt, a megoldás módját neki kellett megtalálni... Az elektroműszerészműhely némileg laborhoz hasonlít. Emeletes munkaasztalának egyik oldalán piros köpenyben Varga Jánosné dolgozik. Kis ketrecszerű szerkezet fölé hajol, az ebből kiálló csatlakozótüskékre különböző színű drótokat illeszt afféle kis „tekerő pisztolylyal”. Forrasztás helyetti, újfajta eljárás ez. De e drótok itt olyan összevissza gubancoltak, mintha gyerek játéka lenne. Ez azonban csak látszat Nagyon logikus „gubanc” ez, amelyet Vargáné csak két műszaki rajz és egy hatoldalas kábellista alapján alakíthatott ki. E munka egy részét csak félautomatával lehetett elvégezni, külön 14 oldalas programlista szerint. Nos, ez egy lyukszalagolvasó csatoló elektronika egyik egysége és szintén a komputeres tv prototípusához készül. — Legalább 20—30-féle művelethez, szereléshez kell értenem — mondja a szőke asszony. — Ha viszont e berendezést már valamelyik üzem sorozatban gyártaná, s én ott dolgoznék, akkor biztos, hogy csak egyfajta részmunkáját végezhetném. Az intézet lakatosműhelyében hallottam Székely Sándor csoportvezető szakmunkástól: — Ha itt nagy ritkán lakatosra van szükségünk, háromhavi próbaidőt kap — üzemben elég egy hét is. Mert nálunk már előfordult, hogy tapasztalt üzemi lakatosok nem tudták megszokni az itt sűrűn változó, sokféle munkát. Székely Sándor már hét éve dolgozik itt, de előtte 11 esztendőt az Egyesült Izzó kísérleti műhelyében töltött, így lett egyik típusa annak a szakmunkásnak, aki mindig az újszerű, változó feladatot, az új követelményt tartja a munka normális állapotának és nem a megszokottság kényelmét, egyszerűségét. Ez a műhely készíti, szereli a kutatók által kidolgozott és a mérnökök révén megtervezett új konstrukciók vázát, burkolatát és belső mechanikáját. — Ezek biztosítják — jegyezte meg Bacskay mérnök — a készülék mechanikai működését, belső tartását és külalakját Aztán a legtöbb ilyen munka kivitelezésére nincs is üzemi értelemben vett technológia. Menet közben, a szakmunkásokkal közös „kupaktanácsban” alakul ki — tervezés előtt, közben, vagy esetleg utána. És ha Székely bátyám például valamilyen mérnöki elgondolásra azt mondja, hogy nem kivitelezhető, akkor neki is logikailag meg kell azt indokolnia. — Mert így jobban bizonyíthatom az igazamat — fűzi hozzá Székely —, vagy hamarabb kiderülhet a tévedésem, így szoktunk vitatkozni, s módosítani ötleteken, megoldásokon, és ez olyan jó szellemi s munkakapcsolat a mérnökeinkkel, hogy jobbat nem is kívánhatok... A kutatók e műhelybe gyakran járnak be, készülő konstrukcióikat itt már majdnem összeállítva, külső formájával együtt láthatják. Érdekessége e műhelynek, hogy a születő legmodernebb technika találkozik itt a régi kisipari lakatosság klasszikus módszereivel. Mert e munka egyedi jellege éppen ezt igényli. Hazánkban 1228 kutatóhelyen (intézetben, egyetemen és üzemben) folyik tudományos munka — 26 800 tudós és kutató részvételével. A tavalyi 15 660 kutatási téma közül 10 715 a gépiparral foglalkozott. Az ilyen és más műszaki kutatásokban tehát nagy szükség van az ezermester szakmunkások leleményére és fantáziájára is. Számukat több ezerre becsülik, de a tudásuk messze meghaladja az arányukat. És a mérnökökkel együtt elősegítik, hogy a tudományos eredmények, felismerések mielőbb testet öltsenek, majd eljuthassanak a szélesebb hasznosítás útjára. Szenes Imre A Ganz Műszer Művek Árammérő Gyárában - Gödöllőn — évente 150 ezer baromfázisú és 400 ezer egyfázisú fogyasztásmérőt gyártanak. Gyártmányaikat állandóan fejlesztik, megkezdték az elektronikus műszerek gyártását is. Ezeket nap gyártelepeken és erőművekben használják fel (MTI Foto : Érett K. Gyutla felvétele