Népszava, 1974. január (102. évfolyam, 1–25. sz.)

1974-01-03 / 1. szám

117­4. január 3. 1973 a jól végzet­t munka éve volt­ ­Losoncsi Pál újévi köszonittji. Losonczi Pál, az Elnök­i Tanács elnöke január 1-én a rádióban és a tv­­ben mondott köszöntőt. T­isztelt honfitársaim! H­agy­omány­ok­hoz il­lően el­búcsúzta­tiik az óévet, és köszöntöttük az újat. Az vesz­te nődnek búcsút mondva, visszaemlékez­tünk az eltelt háromszáz­hatvanöt napra, és elgon­dolkodtunk, hogy mit is hoz számunkra ez az újabb tizenkét hónap! Mérleget készítettünk vég­­zett­ munkánkról, hogy felkészültebben láthas­sunk idei teendőinkhez. Az országos számvetést elkészítette és az új fel­adatokat kimunkálta pár­tunk Központi Bizottságá­nak novemberi tanácsko­zása, valamint országgyű­lésünk decemberi ülés­szaka. A jól végzett munka tudatával nézhetünk vis­­­sza 1973-ra, amelynek során népünk a fizikai és szellemi munka min­den területén becsülettel helyt állt Jó eredmény­­nyel zártuk ötéves ter­vünknek harmadik évét A nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági termelés szintje, a mun­ka termelékenységének alakulása meghaladja a tervezettet, és felülmúlja várakozásainkat. Az óesztendőt búcsúz­tatva elmondhatjuk: 1973- bar­ is adva volt szá­munkra a legfontosabb, a teremtő, az alkotó mun­kához szükséges béke. Megvalósul az a nagy­szabású, világméretű bé­keprogram, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kong­resszusa dolgozott ki; e­­bb­e jutottunk a két világrendszer kapcsola­tainak rendezésében, a nemzetközi helyzet alap­vető normalizálásában. A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok együt­tes erőfeszítései nyomán — a békés egymás mel­lett élés elve alapján —­ kezdenek kibontakozni az európai biztonsági rend­szer körvonalai. Az elmúlt esztendőt úgy fogja számontartani az emberiség, mint a bé­kéért küzdő erők nagy győzelmeinek évét. Oly hosszú szenvedés, hősi küzdelem és pusztítás után a vietnami nép győ­zelmével, az amerikai csapatok kivonulásával véget ért Délkelet-Ázsiá­­ban a jelen történelem hosszú és véres háború­ja. Mis úgy tűnik, hogy egy újabb, nagyon súlyos, az egész világ békéjét fe­­nyegető válság után, a Közel-Keleten is lehető­ség nyílt a békés rende­zés előkészítésére. Szánjanak most gondo­lataink a világ azon tá­jaira, ahol a népeknek még tovább kell folytat­niuk küzdelmüket sza­badságukért, függetlensé­gükért. Köször­jük az el­nyomás ellen harcoló chilei népet. Köszöntjük a gyarmati elnyomás el­len harcoló szabadság­harcosokat, köszöntjük az öt világrészben küzdő ha­ladó erőket. Nemcsak hisszük, hanem meg is va­­gyunk győződve, hogy a társadalmi haladás tör­­vényszerű folyamatát fel­tartóztatni csak ideig­­óráig lehet, megállítani pedig sohasem. Hazánk mindenkor cse­lekvően kivette részét a szocialista közösség kül­politikai tevékenységéből, a békéért folyó harcból. Lehetőségeinkhez mérten, a jövőben is mindent megteszünk a béke zálo­gának, a szocializmus erőinek tömörítéséért, egységének megszilárdí­tásáért. Kedves barátaim! Hagyomány, hogy az új év első napja a jókíván­ságoké. Magam is csatla­kozom ehhez a jó szokás­hoz. Gazdasági eredményeink lehetővé tették az élet­­színvonal — elsősorban a nagyüzemi munkásság életszínvonala — gyor­sabb ütemű emelését, a l­akásviszonyok javulását, az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás bő­vülését. Népünk teljesítményei kiállják az összehasonlí­tást a fejlettebb orszá­gokéval is. A szocialista országokból érkező bará­taink és a világ minden tájáról ide látogatók is tanúsítják ezt. Ez persze nem azt jelenti, hogy gondtalan az életünk. Az elmúlt évben is az ipar korszerűsítésének problé­máival, az utóbbi évek legnagyobb aszályával, nagyarányú száj- és kö­römfájás által okozott kárral kellett megküzde­­nünk. Társadalmunk éle­tét mégis a kiegyensúlyo­zottság és a biztonságér­zet jellemzi. Nincsenek politikai kitérők, és nem fenyeget bennünket a tő­kés világgazdaság egészét megrázó pénzügyi- és energiaválság, az utol nem érhető áremelkedés és a nyomukban járó munkanélküliség mind ijesztőbb réme. Számunk­ra nem volt „kiemelke­dő”. ..különleges'' eszten­dő. Munkás hétköznapok váltották egymást, a mun­ka éve volt. Munkánknak köszön­hetjük, hogy kedvezőek a feltételek nemzetünk felemelkedését szolgáló terveink megvalósításá­hoz. Elmondhatjuk, hogy sikeresen munkálkodunk pártunk X. kongresszusa határozatának végrehajtá­sán, a szocializmus ma­gasabb szinten történő építésén. Lelkesítő, alkotó prog­ram ez munkásosztá­lyunk, parasztságunk, ér­telmiségünk, egész né­pünk" számára. A nagyobb feladatokhoz­ nagyobb erővel kell hozzálátnunk. Mindannyiunk közös erő­feszítésével elégíthetjük ki az egyén, a család, a kis és a nagy közösség igényeit. Továbbra is csak szorgalmas munkával ér­hetjük el, hogy az eddi­ginél több család juthas­son lakáshoz, hogy köny­­nyebb legyen a nagy csa­ládosok sorsa és a dol­gozó nők helyzete, hogy gyermekeink élete mind tartalmasabb legyen. Azért, hogy jobban bol­doguljunk, gyümölcsöz­­tetnünk kell a szocialista demokráciában, milliók tevékeny részvételében, társadalmunk egyre erő­södő szocialista jellegében levő lehetőségeket. Szír­ből kívánom, hogy kísérje siker és szerencse népünk minden jószándé­kú törekvését. Kívánom, hogy boldo­guljon és szeretettel gon­doljon a szülőhazára min­den becsületes, a hala­dást támogató magyar, bárhová vezette is a sors. Külön szeretettel és megbecsüléssel köszöntöm testvéreinket, a szocializ­must építő népeket Boldog és békés új esz­tendőt kívánok önöknek, egész népünknek, minden barátunknak! A m­unkásőrök ünnepi egységgé ülései Január első napjaiban országszerte megkezdőd­nek a munkásőrök hagyo­mányos, ünnepélyes egy­­séggyűlései, a tanácskozá­sokon a parancsnokok be­számolnak az elmúlt év kiképzési és szolgálati eredményeiről, a végzett munkáról és megjelölik a további feladatokat Az ünnepi gyűléseken kapják meg az egységek legjobb-jai a „Kiváló munkásőr” letve „Kiváló parancs­nok’ jelvényt, az 5—10— 15 év óta szolgálatot tel­jesítők pedig a munkásőr emlék jelvényt, illetőleg a szolgálati érdemérmet. Az idősebbek közül azok, akik már hosszabb ideje teljesítették pártmegbiza­­tásukat a munkásőrség­ben, többen leszerelnek vagy tartalékállományba kerülnek. Helyükbe fiata­lok lépnek, s ők az egy­séggyűléseken tesznek ün­nepélyes fogadalmat, arra, hogy mindenkor becsület­tel teljesítik a nép hatal­mának, az ország rendjé­nek védelmében rájuk há­ruló kötelezettségeket. (MTI) A tervezett határidőnél háromnegyed évvel korábban elkészült a nyíregyházi Tej­üzem és Tejporgyár. Az új üzemben naponta 180 ezer liter tejet dolgoznak fel. Képünkön: a tejszín érlelő tankok (MTI Fotó : Balogh P. László felvétele) Egy ember — Hevesből Széles arcú, zömök em­ber Kiss István, a Heves megyei Szűcsi községből. Most, amikor életének legjelentősebb, bár idő­tartamában nem túl hosz­­szú szakaszáról beszél, időnként derűs az arca, majd elgondolkodó, oly­kor az ember azt hinné, mesét mond. Pedig, ha valamire, erre el lehet mondani: nem mese ez ... * Nálunk Szűcsi község­ben, a szövetkezetek szer­vezését 1959-ben meg­kezdték, épp úgy, mint sokfelé az országban. Az­tán egy időre abbamaradt, mert akkor volt a környé­ken a nagy bányaszeren­csétlenség és minden ép­kézláb ember, velem együtt ott volt a mentés­nél és helyreállításnál. Amikor az élet újra in­dult, bennünket, paraszt­gazdákat is sorra felke­restek a tsz-szervezők. Ám­ ebban az időben olyan tcétlaki­féle voltam. Ál­landóan éjszakai műszak. Gonda György felvétele­ban dolgoztam a bányá­ban és a nyolc hold föl­dünket nappal műveltem, sőt a lánytestvérem jussát is rendben tartottam. A nyolc hold úgy jött ösz­­sze, hogy házasságköté­sünkkor apám kiadta az örökségemet és a felesé­gem is megkapta a maga négy holdját. Látástól vak ülésig dol­goztam. Mindig azt mon­dogattam, hogy egyszer valami olyan kisgépet szeretnék venni, ami csak akkor eszik, ha dolgozik, mert a lónak az ablakot mindig oda kell adni. Egy hónapig jártak hoz­zám a szervezők, hogy ír­jam alá a belépési nyilat­kozatot. De én körömsza­kadtáig ragaszkodtam a földhöz. Voltunk vagy hú­szan, akik huzakodtunk, de talán — szégyen ide, szégyen oda — egyik se annyira, mint én. Attól féltem, ha bemegyek a szövetkezetbe, többé már semmi közöm nem lesz a földemhez. Voltak nap­jaim, úgy gondoltam ha másként nem lehet. MAVAUT kalauznak me­gyek Gyöngyösre a földet meg odaadom a tsz-nek, hogy ne is lássam. Aztán eljött hozzám az iskolaigazgató, Uracs Ist­ván, s azt mondta, hogy ..na Pista, most megvaló­síthatja a régi álmát, le­het olyan gépi, amely csak akkor eszik, ha dol­gozik”. Merthogy a szö­vetkezetben tesznek majd gépek. Az igazgatóval két napon át szinte egyfolytá­ban beszélgettünk. Én te­le voltam kétellyel és kér­déssel, de ő végtelen türe­lemmel válaszolgatott. Akkor léptem be a szö­vetkezetbe. 1960. február 8-án volt a vezetőségvá­lasztó ülés — a többiek már vagy egy hónapja ta­gok voltak —, s a legna­gyobb meglepetésemre en­gem is beválasztottak az ellenőrző bizottságba. Bri­gád­vezetőket is jelöltek, s engem Kovács Jánossal — a mostani párttitkárral — megtettek brigadérosnak. Azt nem értettük ponto­san, mi az, hogy brigád, s milyen a szervezett munka. De mivel mind­ketten olyan kikapaszko­­dó" természet voltunk, — akkor is tanultunk, jártuk az általános iskola hete­dik, nyolcadik osztályát — csak elkezdtünk, ha ta­pasztalatlanul is szervez­ni. Jól is, rosszul is. Per­sze, akkor egy brigádhoz tartozott a gyalogmunkás, a fogatos, meg a tra'toros is. Rövid idő­vet láttuk, két csoportban nem lehet megművelni a határt. Ja­vasoltuk, hogy alakuljon egy harmadik brigád is, és Berta István legyen a vezetője, mert az is olyan magunkfajta gazda. (Azt hiszem, igazunk volt, hi­szen most ő az elnökünk és így is bizonyított.) A három brigád való­sággal „ölre ment" a munkában. Voltak, akik megjegyezték, nem is egy tsz er, hanem három, any­­nyira versenyezünk egy­mással. Már megbékéltem a helyzetemmel, s akkor az életembe újra „belépett" Uracs István. Azt javasol­ta, iratkozzak be a gyön­gyösi mezőgazdasági tech­nikumba, levelező tago­zatra. Amikor elvégeztem az iskolát, a szövetkezet­ben a gépek közül volt a legtöbb gond. A vezetőség úgy döntött, hogy a gép­csoport vezetője legyek és másodagronómusi beosz­tásban dolgozzam. Elkezd­tem én a munkát és ak­kor jöttem rá, hogy mi­lyen keveset tudok. A négyévi tanulás arra volt jó, hogy fölébressze ben­nem a tudós iránti mér­hetetlen vágyat. Mint mondtam, a tsz-ben már jól éreztem magam, de csak akkor értettem meg, hogy idáig én egyéni koromban semmilyen mó­don el nem érhettem vol­na. Jelentkeztem a gyön­gyösi felsőfokú­­techni­kumba. Nem sikerült a felvételim. Volt aki azt mondta, hogy restellie magát a helyemben. Én meg inkább a követ­kező évben újra felvéte­liztem. Akkorra már főis­kola lett a gyöngyösi fel­sőfokú technikum. Fel­vettek és el is végeztem. És most? Szerényen szól: kertész­ül­érnök vagyok. És a beosztása? Most is a gépcsoportot vezetem. Meg is oldottuk már a szőlőtermelés gépe­sítését. Mi most már jól állunk, ötmillió tartalékunk te van, bár voltak keserve­sen nehéz esztendeink. Engem nem lehetne elvin­ni innen, még erőszakkal magasabb pozícióba sem. És most megint úgy ér­zem, kevés, amit tudok. Mert most már nyolc tsz­­szel együtt van egy heli­kopterünk is. Hatalmas gépparkunk, szinte min­den munkát géppel vég­zünk, és ahhoz ismerni kell a vegyi hatásokat, a növényfajtákat, a termé­szeti adottságokat. Ha na­gyon meggondolom, talán egy kezemen megszámol­hatnám, hányan tudunk még Szűcsiben kézzel ka­szálni. És ez így jó, mert a fiatalok csak ismerjék meg a modern technikát. De ha megtanulnak vala­mit, ne hagyják abba a tanulást. Én sem hagyo­m abba. Szerintem minden szakembernek legalább négyévenként fel kellene újítani a tudását, s rend­szeresen j­árni tapasztalat­­cserékre. Ne csak egysze­rűen betöltsük az állást, amit ránk bíztak, hanem tudjuk, hogy mit miért csinálunk. Én már sok ví­vódással, küzdelemmel megtanultam a dolgok értelmét, azért merek bátran így javasolni. Parasztember marad­tam. De tsz-tag. Ez az­ért rangom. NÉPSZAVA Helyes áralkalmazás, gyenge propaganda A kereskedelmi felügye­lők megállapították, hogy a boltok általában helye­sen alkalmazták az ára­kat, de az eladóknak nem volt idejük, módjuk arra, hogy — az előírás szerint — minden darabon fel­tüntessék az árat Aligha­nem helyesebb lenne ezt iparilag megoldani. A vizsgálat szerint nem megfelelő , pontosab­ban: hiányzik a propa­gandatevékenység. A vá­sárlókat nem tájékoztat­ják, hogy bizonyos gyer­mekholmik változatlan minőségben, stabilizált áron kaphatók, hogy hol találják az ezek árusítá­sára kijelölt áruházakat, üzleteket. Hiba, hogy az olcsó gyermekholmikat általában nem teszik a ki­rakatba, nem mutatják be megfelelő módon. A vállalatok tehát nem tesznek meg mindent azért, hogy biztosítsák a stopáras termékek folya­matos, bőséges kínálatát. A központok — vállala­tiak, szövetkezetiek — pe­dig nem kérték számon az üzletektől, az áruhá­zaktól e fontos feladat, teljesítését. Győr és Sza­bolcs megye tanácsának kereskedelmi osztálya fi­gyelemmel kísérte az el­látás alakulását, a boltok egy részében viszont mentségeket keresve hangsúlyozták, hogy a ki­jelölt cikkek nem eléggé keresettek, ezért nem ta­lálhatók a készletben. Kifogásokat persze min­dig könnyebb találni, mint folyamatosan jól dolgozni. Ugyanakkor le­hetséges, hogy a stopáras termékek egy része való­ban elavult. Tudomásunk szerint a belkereskedelmi és a könnyűipari tárca foglalkozik is a kijelölt termékek listájának fel­­frissítésével. Addig is, amíg ez megtörténik, azt kell kínálni — méghozzá kötelező módon — min­den méretben, amit pilla­natnyilag előírtak, kije­löltek. Az igazság kedvéért azonban tegyük hozzá: a sok hiányosság ellenére is tény, hogy egyértelműen és országszerte javult az ellátás az olcsó gyermek­­holmikból. Ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a legfontosabb ruházati termékek árát stabilizál­ták, s az árusításra bolto­kat, áruházakat jelöltek ki. A jó rendelkezést azonban — ha teljes ered­ményt akarunk — jobban kell megvalósítani. Gál Zsuzsa 3 Általános javulás — helyi hiányos, 1 iattiftHat a tmrvssktHlutemban A közelmúltban riport­ban számoltunk be arról mi a véleménye az egyik budapesti ruhagyár mun­kásasszonyainak a gyer­mekek öltöztetéséről, az­árstopos termékek kíná­latáról, propagandájáról. Ugyanerről a kérdéseso­portról készítettek vizsgá­latot az Országos Keres­kedelmi Felügyelőség munkatársai négy megye — Győr, Komárom, Sza­bolcs és Tolna — üzletei­ben, áruházaiban.­­A szak­emberek vizsgálódásuk során olyan tapasztalato­kat szereztek, amelyek lé­nyegében megegyeznek a vásárlók, a munkásasszo­nyok észrevételeivel. A márciusban beveze­tett árstop mintegy har­minc gyermekruházati cikkre terjed ki: akad kö­zöttük pamut alsónemű, tréningruha, olcsó pantal­ló, iskolaköpeny és cipő Csupa,olyan holmi, amit gyakran kell vásárolni, pótolni, ezért különösen fontos, hogy a rögzített áron és minőségben min­den, arra kijelölt boltban áruházban hozzájussanak a szülők. Többet kellene rendelni A kereskedelmi felügye­lők megállapítása szerint a kötött fehérneműt és darabárut mind többen vásárolják, kínálatuk ösz­­szességében jó, sazonban minőségben, színben meg­felelőek. Győr és Sza­bolcs megyében jóformán nem találtak kifogásolni­valót, Tolnában és Komá­romban viszont csak né­hány áruházban volt tel­jes a választék a vizsgálat időpontjában. A kisbéri Bakony Áruházban és az egyik komáromi szaküz­letben csak egyes mére­tgsoritim kínáltott fi­­­létatrikót és harisnyanad­rágot, a tamási szövetke­zeti áruházban lányka­­pamutnadrágból volt hiány. A paksi, szintén az árstopos termékek árusí­tására kötelezett ÁFÉSZ- áruházban­ egyetlen sta­bilizált árú termék sem volt kapható. A szakemberek megál­lapítása szerint a hiányos áruellátás oka, hogy az említett üzletek, áruhá­Népszerű, keresett cikk a tréningöltöny, a kerti nadrág, amiből általában folyamatos az utánpótlás. Kivétel a kisbéri Bakony Áruház, a paksi és a vá­­sárosnaményi ÁBÉSZ- áruház és a Generál Vál­lalat komáromi boltja. Huszonkét helyen vizs­gálták a rögzített árú és minőségi gyermekkonfek­ció cikkek kínálatát. A kereskedelmi ellenőrök tapasztalata szerint a pan­tallók nem elég korsze­rűek, öregesek, és vi­szonylag drágák. A bol­tokban természetesen en­nek ellenére is kínálniuk kellett volna, márpedig a fehérgyarmati, a vásáros­­naményi, a dombóvári, a csornai és a kisbéri áru­házban legfeljebb néhány méretben árusították. zok nem rendeltek ele­gendőt a fontos cikkekből. A megfelelő kínálat pe­dig annak tulajdonítható, hogy a kereskedelmi vál­lalatok, szövetkezetek él­tek a több csatornás áru­­beszerzés lehetőségével. • Így viszonylag mentesítet­ték magukat a területi nagykereskedelmi válla­latnál is tapasztalható, időszakos beszerzési prob­lémák hatása alól A nélkülözhetetlen is­­kolaköpenyek közül a stopáras termékek szintén hiányoztak az üzletek többségéből, másutt me­gint csak bizonyos mére­teket lehetett kapni. A legtöbb stabilizált árú cikk a cipők között van, ám kínálatuk szin­tén nem megnyugtató. Teljes méretválasztékban általában csupán egyféle modellt találtak, holott négy fajtát kellene árusí­­­tani. Igaz, némely méret­ből akadt 2—3-féle is, de ez is kevesebb a kívána­tosnál. Szekszárdon, Má­tészalkán és Nyírbátorban egyáltalán nem volt 39-es és 40-es stabilizált áru gyermekcipő. A tornácipó­­kínálat viszont mind a négy megyében megfele­lőnek bizonyult. ifiben járjon a nagy lábú gyerek?

Next