Népszava, 1974. január (102. évfolyam, 1–25. sz.)
1974-01-03 / 1. szám
1174. január 3. 1973 a jól végzett munka éve volt Losoncsi Pál újévi köszonittji. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke január 1-én a rádióban és a tvben mondott köszöntőt. Tisztelt honfitársaim! Hagyományokhoz illően elbúcsúztatiik az óévet, és köszöntöttük az újat. Az veszte nődnek búcsút mondva, visszaemlékeztünk az eltelt háromszázhatvanöt napra, és elgondolkodtunk, hogy mit is hoz számunkra ez az újabb tizenkét hónap! Mérleget készítettünk végzett munkánkról, hogy felkészültebben láthassunk idei teendőinkhez. Az országos számvetést elkészítette és az új feladatokat kimunkálta pártunk Központi Bizottságának novemberi tanácskozása, valamint országgyűlésünk decemberi ülésszaka. A jól végzett munka tudatával nézhetünk vissza 1973-ra, amelynek során népünk a fizikai és szellemi munka minden területén becsülettel helyt állt Jó eredménynyel zártuk ötéves tervünknek harmadik évét A nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági termelés szintje, a munka termelékenységének alakulása meghaladja a tervezettet, és felülmúlja várakozásainkat. Az óesztendőt búcsúztatva elmondhatjuk: 1973- bar is adva volt számunkra a legfontosabb, a teremtő, az alkotó munkához szükséges béke. Megvalósul az a nagyszabású, világméretű békeprogram, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa dolgozott ki; ebbe jutottunk a két világrendszer kapcsolatainak rendezésében, a nemzetközi helyzet alapvető normalizálásában. A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok együttes erőfeszítései nyomán — a békés egymás mellett élés elve alapján — kezdenek kibontakozni az európai biztonsági rendszer körvonalai. Az elmúlt esztendőt úgy fogja számontartani az emberiség, mint a békéért küzdő erők nagy győzelmeinek évét. Oly hosszú szenvedés, hősi küzdelem és pusztítás után a vietnami nép győzelmével, az amerikai csapatok kivonulásával véget ért Délkelet-Ázsiában a jelen történelem hosszú és véres háborúja. Mis úgy tűnik, hogy egy újabb, nagyon súlyos, az egész világ békéjét fenyegető válság után, a Közel-Keleten is lehetőség nyílt a békés rendezés előkészítésére. Szánjanak most gondolataink a világ azon tájaira, ahol a népeknek még tovább kell folytatniuk küzdelmüket szabadságukért, függetlenségükért. Köszörjük az elnyomás ellen harcoló chilei népet. Köszöntjük a gyarmati elnyomás ellen harcoló szabadságharcosokat, köszöntjük az öt világrészben küzdő haladó erőket. Nemcsak hisszük, hanem meg is vagyunk győződve, hogy a társadalmi haladás törvényszerű folyamatát feltartóztatni csak ideigóráig lehet, megállítani pedig sohasem. Hazánk mindenkor cselekvően kivette részét a szocialista közösség külpolitikai tevékenységéből, a békéért folyó harcból. Lehetőségeinkhez mérten, a jövőben is mindent megteszünk a béke zálogának, a szocializmus erőinek tömörítéséért, egységének megszilárdításáért. Kedves barátaim! Hagyomány, hogy az új év első napja a jókívánságoké. Magam is csatlakozom ehhez a jó szokáshoz. Gazdasági eredményeink lehetővé tették az életszínvonal — elsősorban a nagyüzemi munkásság életszínvonala — gyorsabb ütemű emelését, a lakásviszonyok javulását, az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás bővülését. Népünk teljesítményei kiállják az összehasonlítást a fejlettebb országokéval is. A szocialista országokból érkező barátaink és a világ minden tájáról ide látogatók is tanúsítják ezt. Ez persze nem azt jelenti, hogy gondtalan az életünk. Az elmúlt évben is az ipar korszerűsítésének problémáival, az utóbbi évek legnagyobb aszályával, nagyarányú száj- és körömfájás által okozott kárral kellett megküzdenünk. Társadalmunk életét mégis a kiegyensúlyozottság és a biztonságérzet jellemzi. Nincsenek politikai kitérők, és nem fenyeget bennünket a tőkés világgazdaság egészét megrázó pénzügyi- és energiaválság, az utol nem érhető áremelkedés és a nyomukban járó munkanélküliség mind ijesztőbb réme. Számunkra nem volt „kiemelkedő”. ..különleges'' esztendő. Munkás hétköznapok váltották egymást, a munka éve volt. Munkánknak köszönhetjük, hogy kedvezőek a feltételek nemzetünk felemelkedését szolgáló terveink megvalósításához. Elmondhatjuk, hogy sikeresen munkálkodunk pártunk X. kongresszusa határozatának végrehajtásán, a szocializmus magasabb szinten történő építésén. Lelkesítő, alkotó program ez munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk" számára. A nagyobb feladatokhoz nagyobb erővel kell hozzálátnunk. Mindannyiunk közös erőfeszítésével elégíthetjük ki az egyén, a család, a kis és a nagy közösség igényeit. Továbbra is csak szorgalmas munkával érhetjük el, hogy az eddiginél több család juthasson lakáshoz, hogy könynyebb legyen a nagy családosok sorsa és a dolgozó nők helyzete, hogy gyermekeink élete mind tartalmasabb legyen. Azért, hogy jobban boldoguljunk, gyümölcsöztetnünk kell a szocialista demokráciában, milliók tevékeny részvételében, társadalmunk egyre erősödő szocialista jellegében levő lehetőségeket. Szírből kívánom, hogy kísérje siker és szerencse népünk minden jószándékú törekvését. Kívánom, hogy boldoguljon és szeretettel gondoljon a szülőhazára minden becsületes, a haladást támogató magyar, bárhová vezette is a sors. Külön szeretettel és megbecsüléssel köszöntöm testvéreinket, a szocializmust építő népeket Boldog és békés új esztendőt kívánok önöknek, egész népünknek, minden barátunknak! A munkásőrök ünnepi egységgé ülései Január első napjaiban országszerte megkezdődnek a munkásőrök hagyományos, ünnepélyes egységgyűlései, a tanácskozásokon a parancsnokok beszámolnak az elmúlt év kiképzési és szolgálati eredményeiről, a végzett munkáról és megjelölik a további feladatokat Az ünnepi gyűléseken kapják meg az egységek legjobb-jai a „Kiváló munkásőr” letve „Kiváló parancsnok’ jelvényt, az 5—10— 15 év óta szolgálatot teljesítők pedig a munkásőr emlék jelvényt, illetőleg a szolgálati érdemérmet. Az idősebbek közül azok, akik már hosszabb ideje teljesítették pártmegbizatásukat a munkásőrségben, többen leszerelnek vagy tartalékállományba kerülnek. Helyükbe fiatalok lépnek, s ők az egységgyűléseken tesznek ünnepélyes fogadalmat, arra, hogy mindenkor becsülettel teljesítik a nép hatalmának, az ország rendjének védelmében rájuk háruló kötelezettségeket. (MTI) A tervezett határidőnél háromnegyed évvel korábban elkészült a nyíregyházi Tejüzem és Tejporgyár. Az új üzemben naponta 180 ezer liter tejet dolgoznak fel. Képünkön: a tejszín érlelő tankok (MTI Fotó : Balogh P. László felvétele) Egy ember — Hevesből Széles arcú, zömök ember Kiss István, a Heves megyei Szűcsi községből. Most, amikor életének legjelentősebb, bár időtartamában nem túl hoszszú szakaszáról beszél, időnként derűs az arca, majd elgondolkodó, olykor az ember azt hinné, mesét mond. Pedig, ha valamire, erre el lehet mondani: nem mese ez ... * Nálunk Szűcsi községben, a szövetkezetek szervezését 1959-ben megkezdték, épp úgy, mint sokfelé az országban. Aztán egy időre abbamaradt, mert akkor volt a környéken a nagy bányaszerencsétlenség és minden épkézláb ember, velem együtt ott volt a mentésnél és helyreállításnál. Amikor az élet újra indult, bennünket, parasztgazdákat is sorra felkerestek a tsz-szervezők. Ám ebban az időben olyan tcétlakiféle voltam. Állandóan éjszakai műszak. Gonda György felvételeban dolgoztam a bányában és a nyolc hold földünket nappal műveltem, sőt a lánytestvérem jussát is rendben tartottam. A nyolc hold úgy jött öszsze, hogy házasságkötésünkkor apám kiadta az örökségemet és a feleségem is megkapta a maga négy holdját. Látástól vak ülésig dolgoztam. Mindig azt mondogattam, hogy egyszer valami olyan kisgépet szeretnék venni, ami csak akkor eszik, ha dolgozik, mert a lónak az ablakot mindig oda kell adni. Egy hónapig jártak hozzám a szervezők, hogy írjam alá a belépési nyilatkozatot. De én körömszakadtáig ragaszkodtam a földhöz. Voltunk vagy húszan, akik huzakodtunk, de talán — szégyen ide, szégyen oda — egyik se annyira, mint én. Attól féltem, ha bemegyek a szövetkezetbe, többé már semmi közöm nem lesz a földemhez. Voltak napjaim, úgy gondoltam ha másként nem lehet. MAVAUT kalauznak megyek Gyöngyösre a földet meg odaadom a tsz-nek, hogy ne is lássam. Aztán eljött hozzám az iskolaigazgató, Uracs István, s azt mondta, hogy ..na Pista, most megvalósíthatja a régi álmát, lehet olyan gépi, amely csak akkor eszik, ha dolgozik”. Merthogy a szövetkezetben tesznek majd gépek. Az igazgatóval két napon át szinte egyfolytában beszélgettünk. Én tele voltam kétellyel és kérdéssel, de ő végtelen türelemmel válaszolgatott. Akkor léptem be a szövetkezetbe. 1960. február 8-án volt a vezetőségválasztó ülés — a többiek már vagy egy hónapja tagok voltak —, s a legnagyobb meglepetésemre engem is beválasztottak az ellenőrző bizottságba. Brigádvezetőket is jelöltek, s engem Kovács Jánossal — a mostani párttitkárral — megtettek brigadérosnak. Azt nem értettük pontosan, mi az, hogy brigád, s milyen a szervezett munka. De mivel mindketten olyan kikapaszkodó" természet voltunk, — akkor is tanultunk, jártuk az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát — csak elkezdtünk, ha tapasztalatlanul is szervezni. Jól is, rosszul is. Persze, akkor egy brigádhoz tartozott a gyalogmunkás, a fogatos, meg a tra'toros is. Rövid idővet láttuk, két csoportban nem lehet megművelni a határt. Javasoltuk, hogy alakuljon egy harmadik brigád is, és Berta István legyen a vezetője, mert az is olyan magunkfajta gazda. (Azt hiszem, igazunk volt, hiszen most ő az elnökünk és így is bizonyított.) A három brigád valósággal „ölre ment" a munkában. Voltak, akik megjegyezték, nem is egy tsz er, hanem három, anynyira versenyezünk egymással. Már megbékéltem a helyzetemmel, s akkor az életembe újra „belépett" Uracs István. Azt javasolta, iratkozzak be a gyöngyösi mezőgazdasági technikumba, levelező tagozatra. Amikor elvégeztem az iskolát, a szövetkezetben a gépek közül volt a legtöbb gond. A vezetőség úgy döntött, hogy a gépcsoport vezetője legyek és másodagronómusi beosztásban dolgozzam. Elkezdtem én a munkát és akkor jöttem rá, hogy milyen keveset tudok. A négyévi tanulás arra volt jó, hogy fölébressze bennem a tudós iránti mérhetetlen vágyat. Mint mondtam, a tsz-ben már jól éreztem magam, de csak akkor értettem meg, hogy idáig én egyéni koromban semmilyen módon el nem érhettem volna. Jelentkeztem a gyöngyösi felsőfokútechnikumba. Nem sikerült a felvételim. Volt aki azt mondta, hogy restellie magát a helyemben. Én meg inkább a következő évben újra felvételiztem. Akkorra már főiskola lett a gyöngyösi felsőfokú technikum. Felvettek és el is végeztem. És most? Szerényen szól: kertészülérnök vagyok. És a beosztása? Most is a gépcsoportot vezetem. Meg is oldottuk már a szőlőtermelés gépesítését. Mi most már jól állunk, ötmillió tartalékunk te van, bár voltak keservesen nehéz esztendeink. Engem nem lehetne elvinni innen, még erőszakkal magasabb pozícióba sem. És most megint úgy érzem, kevés, amit tudok. Mert most már nyolc tszszel együtt van egy helikopterünk is. Hatalmas gépparkunk, szinte minden munkát géppel végzünk, és ahhoz ismerni kell a vegyi hatásokat, a növényfajtákat, a természeti adottságokat. Ha nagyon meggondolom, talán egy kezemen megszámolhatnám, hányan tudunk még Szűcsiben kézzel kaszálni. És ez így jó, mert a fiatalok csak ismerjék meg a modern technikát. De ha megtanulnak valamit, ne hagyják abba a tanulást. Én sem hagyom abba. Szerintem minden szakembernek legalább négyévenként fel kellene újítani a tudását, s rendszeresen járni tapasztalatcserékre. Ne csak egyszerűen betöltsük az állást, amit ránk bíztak, hanem tudjuk, hogy mit miért csinálunk. Én már sok vívódással, küzdelemmel megtanultam a dolgok értelmét, azért merek bátran így javasolni. Parasztember maradtam. De tsz-tag. Ez azért rangom. NÉPSZAVA Helyes áralkalmazás, gyenge propaganda A kereskedelmi felügyelők megállapították, hogy a boltok általában helyesen alkalmazták az árakat, de az eladóknak nem volt idejük, módjuk arra, hogy — az előírás szerint — minden darabon feltüntessék az árat Alighanem helyesebb lenne ezt iparilag megoldani. A vizsgálat szerint nem megfelelő , pontosabban: hiányzik a propagandatevékenység. A vásárlókat nem tájékoztatják, hogy bizonyos gyermekholmik változatlan minőségben, stabilizált áron kaphatók, hogy hol találják az ezek árusítására kijelölt áruházakat, üzleteket. Hiba, hogy az olcsó gyermekholmikat általában nem teszik a kirakatba, nem mutatják be megfelelő módon. A vállalatok tehát nem tesznek meg mindent azért, hogy biztosítsák a stopáras termékek folyamatos, bőséges kínálatát. A központok — vállalatiak, szövetkezetiek — pedig nem kérték számon az üzletektől, az áruházaktól e fontos feladat, teljesítését. Győr és Szabolcs megye tanácsának kereskedelmi osztálya figyelemmel kísérte az ellátás alakulását, a boltok egy részében viszont mentségeket keresve hangsúlyozták, hogy a kijelölt cikkek nem eléggé keresettek, ezért nem találhatók a készletben. Kifogásokat persze mindig könnyebb találni, mint folyamatosan jól dolgozni. Ugyanakkor lehetséges, hogy a stopáras termékek egy része valóban elavult. Tudomásunk szerint a belkereskedelmi és a könnyűipari tárca foglalkozik is a kijelölt termékek listájának felfrissítésével. Addig is, amíg ez megtörténik, azt kell kínálni — méghozzá kötelező módon — minden méretben, amit pillanatnyilag előírtak, kijelöltek. Az igazság kedvéért azonban tegyük hozzá: a sok hiányosság ellenére is tény, hogy egyértelműen és országszerte javult az ellátás az olcsó gyermekholmikból. Ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a legfontosabb ruházati termékek árát stabilizálták, s az árusításra boltokat, áruházakat jelöltek ki. A jó rendelkezést azonban — ha teljes eredményt akarunk — jobban kell megvalósítani. Gál Zsuzsa 3 Általános javulás — helyi hiányos, 1 iattiftHat a tmrvssktHlutemban A közelmúltban riportban számoltunk be arról mi a véleménye az egyik budapesti ruhagyár munkásasszonyainak a gyermekek öltöztetéséről, azárstopos termékek kínálatáról, propagandájáról. Ugyanerről a kérdésesoportról készítettek vizsgálatot az Országos Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai négy megye — Győr, Komárom, Szabolcs és Tolna — üzleteiben, áruházaiban.A szakemberek vizsgálódásuk során olyan tapasztalatokat szereztek, amelyek lényegében megegyeznek a vásárlók, a munkásasszonyok észrevételeivel. A márciusban bevezetett árstop mintegy harminc gyermekruházati cikkre terjed ki: akad közöttük pamut alsónemű, tréningruha, olcsó pantalló, iskolaköpeny és cipő Csupa,olyan holmi, amit gyakran kell vásárolni, pótolni, ezért különösen fontos, hogy a rögzített áron és minőségben minden, arra kijelölt boltban áruházban hozzájussanak a szülők. Többet kellene rendelni A kereskedelmi felügyelők megállapítása szerint a kötött fehérneműt és darabárut mind többen vásárolják, kínálatuk öszszességében jó, sazonban minőségben, színben megfelelőek. Győr és Szabolcs megyében jóformán nem találtak kifogásolnivalót, Tolnában és Komáromban viszont csak néhány áruházban volt teljes a választék a vizsgálat időpontjában. A kisbéri Bakony Áruházban és az egyik komáromi szaküzletben csak egyes méretgsoritim kínáltott filétatrikót és harisnyanadrágot, a tamási szövetkezeti áruházban lánykapamutnadrágból volt hiány. A paksi, szintén az árstopos termékek árusítására kötelezett ÁFÉSZ- áruházban egyetlen stabilizált árú termék sem volt kapható. A szakemberek megállapítása szerint a hiányos áruellátás oka, hogy az említett üzletek, áruháNépszerű, keresett cikk a tréningöltöny, a kerti nadrág, amiből általában folyamatos az utánpótlás. Kivétel a kisbéri Bakony Áruház, a paksi és a vásárosnaményi ÁBÉSZ- áruház és a Generál Vállalat komáromi boltja. Huszonkét helyen vizsgálták a rögzített árú és minőségi gyermekkonfekció cikkek kínálatát. A kereskedelmi ellenőrök tapasztalata szerint a pantallók nem elég korszerűek, öregesek, és viszonylag drágák. A boltokban természetesen ennek ellenére is kínálniuk kellett volna, márpedig a fehérgyarmati, a vásárosnaményi, a dombóvári, a csornai és a kisbéri áruházban legfeljebb néhány méretben árusították. zok nem rendeltek elegendőt a fontos cikkekből. A megfelelő kínálat pedig annak tulajdonítható, hogy a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek éltek a több csatornás árubeszerzés lehetőségével. • Így viszonylag mentesítették magukat a területi nagykereskedelmi vállalatnál is tapasztalható, időszakos beszerzési problémák hatása alól A nélkülözhetetlen iskolaköpenyek közül a stopáras termékek szintén hiányoztak az üzletek többségéből, másutt megint csak bizonyos méreteket lehetett kapni. A legtöbb stabilizált árú cikk a cipők között van, ám kínálatuk szintén nem megnyugtató. Teljes méretválasztékban általában csupán egyféle modellt találtak, holott négy fajtát kellene árusítani. Igaz, némely méretből akadt 2—3-féle is, de ez is kevesebb a kívánatosnál. Szekszárdon, Mátészalkán és Nyírbátorban egyáltalán nem volt 39-es és 40-es stabilizált áru gyermekcipő. A tornácipókínálat viszont mind a négy megyében megfelelőnek bizonyult. ifiben járjon a nagy lábú gyerek?