Népszava, 1975. április (103. évfolyam, 77–100. sz.)
1975-04-04 / 79. szám
Is 75. április 4. Kiküldött tudósítónk jelenti Moszkvából Forró hangulatú nagygyűlés a Szovjet Szakszervezetek Házában Magyar zászlókat lenget az enyheséget hozó tavaszi szél Moszkva utcáin. A nyolcrmilliós metropolis mind több pontján találkozhatunk hazánk névjegyével: a felszabadulásunk 30. évfordulóját köszöntő itteni kiállítások, rendezvények plakátjaival. Az ünnephez kapcsolódó események az év eleje óta valósággal egymást érik. Magyarország nonstop ünnepségének lehetünk tanúi ezekben a napokban Moszkvában. A csütörtöki rendezvények sora a szovjet újságírók házában azzal a sajtókonferenciával kezdődött, amelyen a moszkvai Magyar Filmnapok eseményeit ismertették. Délben a Szovjetunió kulturális minisztériuma adott fogadást a Kreml Kongresszusi Palotájában a Magyar Kultúra Napjai alkalmából és délután pedig a Szovjet Képzőművészeti Akadémia Kropotkinszkaja utcai épületében megnyílt a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum remekműveiből válogatott — 29 festményt, 6 szobrot és mintegy 30 iparművészeti tárgyat bemutató — kiállítás, amely iránt már a megnyitás előtt is hatalmas volt az érdeklődés. Szinte egy csapásra Moszkva egyik kulturális szenzációja lett. Mint Vlagyimir Kemenov, a Szovjet Képzőművészeti Akadémia alelnöke, több akadémikus társa véleményét tolmácsolva, elmondta a Népszava munkatársának, a világ klasszikus festészetének ennyi felbecsülhetetlen értékű remekét egyszerre még egyetlen vendég sem hozta Moszkvába. A Budapestről indult kamion különleges védőkísérettel hozta a magyar határtól Moszkváig Tizian, Goya, Greco, Velasquez, Veronese, Van Dyck, Coreggio, Rembrandt műveit, valamint II. Lajos király páncélvértezetét, a színaranyból készült híres Fálffy serleget és múzeumaink több műkincsét, amelyeket hat hétig láthatnak a moszkvaiak. Délután a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában forró hangulatú nagygyűlést tartottak Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából. Itt adta át Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés és az MSZBT elnöke a Szovjet—Magyar Baráti Társaság képviselőjek a Béke és Barátság Érdemrendet, amelylyel a magyar és a szovjet nép közötti testvéri barátság fejlesztésében és elmélyítésében szerzett kimagasló érdemeiért a Szovjet—Magyar Baráti Társaságot a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntette. Este a Hószakadás című magyar film bemutatásával a Rosszija moziban ünnepélyesen megnyitották a moszkvai Magyar Filmnapokat, s ugyanezzel egy időben a Magyar Állami Népi Együttes adott nagy sikerű műsort a Központi Hangversenyteremben. Nagy terjedelemben, kiemelt helyen foglalkoznak a csütörtöki szovjet lapok hazánk felszabadulásának 30. évfordulójával. A Pravda bő kivonatokat ismertet abból a nyilatkozatból, amelyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára adott a szovjet televíziónak. Vlagyimir Geraszimov, a lap budapesti tudósítója tollából terjedelmes írásban méltatja a Pravda hazánk felszabadulása utáni 30 esztendejét. A tudósító megállapítja: nyugodt, magabiztosság, optimizmus jellemzi Magyarország életét. A felszabadulás óta eltelt évek — írja a Pravda cikke — jó esztendők voltak, az emberek felemelkedésének, a gazdaság dinamikus fejlődésének, a nép alkotó ereje kibontakozásának időszakát jelentik. Ezek az évek szemléletesen mutatták meg az egész világ előtt a szocializmus magabiztos haladását, a marxil leniai eszmék erejét és győzelmét magyar földön. A Szovjetszkaja Rosszija Jakab Sándornak, az MSZMP KB tagjának, a Központi Bizottság osztályvezetőjének „A szabadság útján" című cikkét közli; a Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja pedig egy egész oldalas magyar összeállítás élén Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter „A sikerek útján” című írását közli. A Krasznaja Zvezda „A felszabadulás tavasza” címmel, külön vezércikkben is méltatja Magyarország három évtizedes fejlődését .A felszabadulás óta eltelt három évtized alatt — írja egyebek között a vezércikk — nagyszerűen kibontakoztak a magyar nép alkotó erői. A Magyar Népköztársaság dolgozói marxista-leninista pártjuk kipróbált vezetésével gyökeres társadalmi és gazdasági átalakulást valósítottak meg hazájukban és magabiztosan haladnak előre a maguk választotta úton. Dinamikusan fejlődő gazdaság, kultúra, tudomány és technika, a dolgozó emberek társadalmi aktivitásának megnövekedése, a nép egysége — ez határozza meg a mai Magyarország arculatát S mindez a magyar dolgozók harcának és munkájának méltó eredménye... A szovjet emberek igaz barátjukként tisztelik a magyar népet. Népük nem felejti el a polgárháború éveiben Oroszországban a szovjet hatalomért harcolt magyar internacionalisták hőstetteit az első magyar Tanácsköztársaság védőinek hősiességét s azoknak a magyar antifasisztáknak a helytállását, akik a szovjet hadsereg katonáival együtt harcoltak a hitleri fasizmus ellen a háború befejező szakaszában.” Részletes összeállítást közöl hazánk életéről, a magyar fiatalság helytállásáról, mindennapjairól, a Komszomolszkaja Pravda csütörtöki száma is. Az Izvesztyija budapesti különtudósítóinak, B. Rogyionovnak és A. Tér- Grigorjannak a riportját közli a Ganz-MÁVAG egyik harmincéves dolgozójáról, Süveges László tervező mérnökről. Az SZKP KB mezőgazdasági napilapja, a Szelszkaja Zsizny a magyar mezőgazdaság szocialista brigádmozgalmáról közöl riportot Szathmári Gábor teni akarnak és segíteni tudnak. Mikor nevezték ki igazgatónak? — Sajnos, az előző beosztásomban nem sokáig dolgozhattam, rövidesen megtudtam, hogy az akkori Szerszámgépgyár igazgatójává akarnak kinevezni. Ritkán vettem ki szabadságot, de sikkor elmentem szabadságra. Azt gondoltam, közben csak találnak valakit, aki ezt a beosztást elvállalja. De nem. Egyik délután értem jöttek és közölték, hogy végleges a döntés: át kell venni a Szerszámgépgyár vezetését. Még akkor este kivittek a gyárba, és a gyorsan öszszehívott párt- és gazdasági vezetőknek bemutattak, hogy én vagyok az új igazgató. — Ez 1951. október 1- én volt. A gyárban csak Az emberek — Akkoriban nevezték el „vörös bárónak”? — Ebben az időszakban történt, hogy felhívtak a pártközpontból és közölték: „Pióker és Muszka, meg a többi sztahanovista, nem akar mozdulni a géptől, maga lett csak közülük egyedül vezető, beszéljen velük, hogy ők is vállaljanak valami más beosztást” A kérésnek eleget tettem, meghívtam őket a gyárba. Ezt az esetet nemrégen , Pióker elvtárs az „Ötszemközt”-ben, a televízióban is elmondta. Beszélgetés és gyárlátogatás után levittem őket a gyár balatonszemesi üdülőjébe, hogy azt másnap néztem körül Nagyon nehéz körülmények fogadtak, egészen más volt mint az autógyár. Privát lakások a gyár közepén, nagyon szegényes műhelyek, a feladat pedig, amit ennek a gyárnak akkor már meg kellett oldani, a méreteihez képest nagyon nagy volt. Emiatt gyáron belül és gyáron kívül nagyon sok összeütközésem volt. Nagyon nehezen tudtuk megszüntetni a gyáron belüli szervezetlenséget, a lakásokat, a lakásokhoz tartozó egyéb melléképületeket A dolgozók egy része a gyárban lakott, baromfit nevettek, disznókat hizlaltak, és egyéb olyan körülmények is voltak, amelyeket ma egyetlen gyárban sem lehetne elképzelni megértették megmutassam nekik, és ott is vacsoráztunk. Másnap a Szabad Európa bemondta, hogy a „vörös báró még a Balaton mellett is folytatja barátaival a győri tivornyázást”... — Erőszakos embernek tartják, azt mondják, hogy sokat meg mer tenni. — Valóban, ha szükséges, erőszakos vagyok, azt sem tagadom, hogy még ma is az a véleményem, hogy megfelelő határozottság és kockázatvállalás nélkül nem lehet vállalatot vezetni. — Mi volt igazgató korában a legnagyobb kockázat? — Így, utólagvisszagondolva, talán a Vagongyár és a Szerszámgépgyár egyesítése. Utána pedig az azonnal megindult nagy beruházás, a motorgyár, a futóműgyár. Természetesen megkaptunk minden segítséget hozzá, mégis nagyon sok múlott a gyáron. Ennek az idézőjelbe tett kockázatnak a sikere talán annak köszönhető, hogy az emberek megértették: 1963-ban nem volt más hátra, szembe kellett nézni a Vagongyár akkori helyzetével, megragadni azt a lehetőséget, amit az akkor induló járműgyártás adott, és ugyancsak nagyon komolyan venni azt a nemzetközi integrációt, ami a járműprogrammal párhuzamosan kínálkozott. — Nagy erőfeszítést kívánt, de ma már lemérhető, hogy megérte. Azóta is vállalunk kisebbnagyobb fejlesztéseket, feladatokat, mert a következő 5—10 évben sem szeretnénk egy helyben maradni. Szeretnénk megragadni minden olyan lehetőséget ami a népgazdaság érdekét és a gyár továbbfejlesztését szolgálja. — Úgy mondják, hogy Horváth Ede a legtöbbet dicsért és a legtöbbet büntetett vezető is... — Az elmúlt két évtizedben mind a kettőben jócskán volt részem. Ami a büntetéseket illeti, nehogy azt gondolja, hogy ezért én valakire neheztelek vagy haragszom. Minden büntetés vagy figyelmeztetés az adott helyzetben igazságos volt, még akkor ia, ha ma másképpen bíráljuk el. Egy üzem kicsempézését, egy üzem korszerűsítését, a gyár részére üdülőépítést vagy pláne lakásépítést az akkori időkben és az akkori körülmények között csak központilag lehetett eldönteni, és ha ezeket az intézkedéseket megszegtem, jogosan kaptam akár figyelmeztetést, akár fegyelmit vagy pénzbüntetést. Ezeket tudomásul vettem, nem is igyekeztem kimagyarázni. Akkoriban sokszor megfogadtam, hogy ilyenektől lehetőleg tartózkodom, de a munka hevében, az egyre növekvő feladatok gyors megoldásában nem lehetett az ilyen fogadalmakat mindig tartani. — Az is igaz, hogy hirtelen ember vagyok, és amire lehiggadok, ott a — Hogyan látja a gyár jövőjét? — Optimistán. Abból indulok ki, hogy ha 1970 —1975 között sikerült a gyár termelését ennek a kollektívának megduplázni, és a tízmilliárdos termelést a nagy vertikum dacára is elérni, azonos létszámmal, nem tűnik túl merész dolognak, ha azt akarjuk, hogy 1980-ra, hasonló gyártmányösszetétel mellett, a gyár további rohamos fejlesztésével, legalább a tizenhat-tizenhét milliárdos termelést tudjuk biztosítani. — Nincs nosztalgiája az esztergapad iránt? — Nosztalgiám nincs, de az a gép, amelyen dolgoztam, még ma is megh seb, amit nem lehet nem megtörténtté tenni. Az én szerencsém Győr, nem hamut akarok a fejemre szórni, de a lassú, folyamatos terhelés ebben a városban, ebben a gyárban nevelt igazgatóvá van, jelenleg generálózzák. Remélem, egy darabig még megállja a helyét, persze, nem a gépsorok és a transzfersorok között... Amíg vezérigazgató leszek — ezt ne vegye önzésnek —, nem is engedem kiselejtezni. Ez volt az ifjúságom. 50 év után az ember már az, emlékeit gyűjti. — Körülbelül ennyi az én 36 éves történetem. A Rábának az igazi története csak most kezdődik, hiszen csak néhány éve lett a gyár igazi, korszerű nagyüzem. S hogy kollektívánk jó úton jár, azt bizonyítja a Munka Vörös Zászló Érdemrendje se. Puszta Ferenc Milliárdok és az esztergapad NÉPSZAVA Megkezdődött a tavaszi szünet Csütörtökön tartották a tavaszi szünet előtti utolsó tanítási napot az általános és a középiskolákban. Április 5-től 13-ig ismét pihenhetnek a diákok. Az utolsó tanítási nap keretében mindenütt megemlékeztek hazánk felszabadulásának 30. évfordulójáról. Az ünnepségek keretében megkezdődtek és a gyermeknapig befejeződnek a hagyományos úttörő, illetve kisdobos avatások is. A korábbi esztendőkhöz hasonlóan a tavaszi szünetben is működnek az általános iskolák napközi otthonai. A szünetben az ifjúsági szervezetek változatos turisztikai, illetve kulturális programokkal várják a fiatalokat. Eötvös Loránddíjak átadása Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából az építésügy területén eddig végzett társadalmi és gazdasági munkájuk elismeréséül csütörtökön több mint száz állami és miniszteri kitüntetéseket adott át az ágazat dolgozóinak. Eötvös Loránd-díjban részesült Vincze Géza, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója, dr. Márkus Gyula, a Mélyépítéstervező Vállalat osztályvezetője, Teke Lászlóné, a Finomkerámiaipari Művek kőbányai porcelángyárának vezetője, Handó István, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat építésvezetője, Orsó Emil, a 22-es Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetője, és Barna József, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat gépésztechnikusa. Felavatták Kulich Gyula emlékművét Békéscsabán csütörtökön ünnepélyes külsőségek között avatták fel a város ifjú kommunista mártírja, Kulich Gyula emlékművét. Az emlékműnél a párt-, az állami, és a társadalmi szervek képviselői helyezték el a koszorúkat. Ünnepi társulati ülés az Operaházban Felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére csütörtökön ünnepi társulati ülést rendeztek a Magyar Állami Operaházban. Az ünnepség után 130 operaházi tagnak, illetve dolgozónak nyújtották át a felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából kiadott jubileumi emlékplakettet, amelyet azok kaptak, akik 30 éve, vagy már régebben dolgoznak az Operaházban. Hatan kapták meg a Szocialista kultúráért kitüntetést, kilencen részesültek a Kiváló dolgozó elismerésben és 12- en vehették át a miniszteri dicséretet. Szovjet flottaegység érkezett Budapestre Csütörtökön Budapestre érkezett a Szovjetunió Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett fekete-tengeri flottájának négy egységből álló folyami hadihajóraja. A néphadseregünk dunai flottillájának kíséretében érkezett szovjet hadihajókat ünnepélyesen fogadták a Szent István park előtti Dunaszakasznál. A vendégek köszöntésére — a díszelgő katonai alakulaton kívül — budapestiek százai gyűltek össze. Az ünnepélyes fogadtatáson jelen volt dr. Békési László, a fővárosi tanács elnökhelyettese, ott volt a magyar néphadsereg tábornoki karának több tagja, ugyancsak jelen volt B. P. Ivanov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka, továbbá V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a szovjet déli hadseregcsoport több tábornoka. A parti ütegek díszsortüzére a hadihajók ugyancsak díszszortűzzel válaszoltak, s a felsorakozott katonazenekar indulókat játszott, amikor a parancsnoki hídról kilépett A. H. Bardascsuk első osztályú kapitány, a hajóraj parancsnoka. Felcsendült a magyar és a szovjet himnusz, majd a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere és a Honvédelmi Minisztérium katonai tanácsa nevében Kovács Pál vezérőrnagy, a néphadsereg katonai tanácsának tagja köszöntötte a hazánk felszabadulása és a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott győzelme 30. évfordulója alkalmából fővárosunkba érkezett hajóraj tisztjeit, tiszthelyetteseit, matrózait. A szívélyes fogadtatásért és a meleg szavakért A. H. Bardascsuk, a hajóraj parancsnoka mondott köszönetet. A többi között elmondotta: azzal a céllal érkeztek Budapestre, hogy velünk együtt ünnepeljék hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, Magyarországnak a német fasizmustól, az emberiség gyűlölt ellenségétől való megszabadulását. A Szovjetunió és fegyveres erői — a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével — döntő szerepet játszottak a hitleri Németország megsemmisítésében. Szólt arról, hogy mély gyökerei vannak a szovjet és a magyar nép barátságának, majd méltatta azokat az eredményeket, amelyeket az eltelt 30 év alatt a magyar nép elért a szocializmus építésében. — Mi, szovjet emberek, önökkel együtt büszkék vagyunk ezekre az eredményekre, és kívánjuk, hogy újabb sikereket érjenek el azon az úton, amelyet az MSZMP közelmúltban lezajlott XI. kongresszusa megjelölt — mondta. A hajóraj hadihajóit április 4-én 15 és 16 óra között, április 5-én, szombaton pedig 10 és 12 óra között tekinthetik meg az érdeklődő budapestiek. Megjelent a Fáklya Megjelent a Fáklya új száma, amely vezető helyen közli az SZKP KB főtitkárának, Leonyid Iljics Brezsnyevnek a felszabadulási évforduló alkalmából a Fáklya olvasóihoz, s rajtuk keresztül egész népünkhöz intézett üdvözletét. Magyarország szabad! — ezzel a címmel közli a lap — folytatásokban — Fomin ezredes, hadtörténész írását. Új részlete a Magyarország felszabadításáért folytatott utolsó harci cselekmények leírását tartalmazza. A szabadság élő jelképe a város felett címmel érdekes riport számol be a felszabadulási emlékmű bronzba öntött szovjet harcosa modelljének, Vaszilij Golovcovnak életéről, sorsáról. A magyar népgazdaság három évtizedes fejlődését a magyar—szovjet gazdasági együttműködésen keresztül szemlélteti Vig Istvánnak a 30 év legfontosabb ipari-gazdasági eredményeiről beszámoló írása. A második világháború alatt is sok magyar önkéntes harcolt a szovjet hadsereg oldalán: a magyar és szovjet partizánok dicső fegyverbarátságáról szól Anatolij Gorskov „A barátság és testvériség alapkövei” című írása. A hagyományokban gazdag magyar—szovjet kulturális együttműködés nagy területet ölel fel igen gyümölcsözőek a kapcsolatok a táncművészetben is. Vastaps! — ez a címe annak a riportnak, amely sok színes képpel számol be a budapesti Operaház szovjetunióbeli nagy sikerű vendégszerepléséről. Ezeken kívül számos más színes, érdekes írás idézi fel a két nép barátságának, együttműködésének emlékeit, vázolja a közös célok elérésének útját Hangversenyterem nyílik szombaton Szombathelyen Április 5-én, szombaton dy József énekli. A Szloeste nyílik meg a szomváli Filharmónia Kórusai, bathelyi hangversenyte valamint a város Hámán rém Erkel Ünnepi nyitó- Kató utcai iskolájának nyárai, Liszt A-dor zon- Kodály kórusa működik goraversenyével és Ko- közre A hónap követkedéig Psalmus Hungaricu- r ő napjain is magas szinsával A versenymű vet vonalú hangversenyeket Antal István játssza, a rendeznek az új koncert- Psalmus szólóját Simon- teremben. Ünnepélyesen felvonták az állami zászlót Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából csütörtökön reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták az állami zászlót. Kürtszó jelezte a katonai elöljáró, Farkas Mihály ezredes, budapesti helyőrségparancsnok érkezését, aki meghallgatta a csapatzászlóval felsorakozott díszszázad parancsnokának jelentését, majd — a Rákóczi-induló hangjai közben — ellépett a katonák előtt, és üdvözölte őket. Ezután az állami zászlót díszőrök kíséretében vitték az árbocrúdhoz és a Himnusz hangjai, valamint a díszegység tiszteletadása közepette vonták fel Az ünnepi aktus befejezéseként a díszszázad és a zenekar díszmenetben vonult el a Magyar Népköztársaság állami zászlaja előtt, ahol katonák, rendőrök és munkásőrök állnak díszőrséget. Zászlófelvonási ünnepség volt csütörtökön reggel a Gellérthegyen is a Felszabadulási emlékműnél, ahol a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlóját vonták fel ugyancsak katonai tiszteletadással.