Népszava, 1975. május (103. évfolyam, 101–126. sz.)

1975-05-01 / 101. szám

19­7­5. május 1. Miskolc : városi úszóbajnokság Miskolc utcáit mintegy 60—70 ezer felvonuló né­pesíti be május elsején. Az élen a hagyományok­nak megfelelően itt is a kitüntetett dolgozók ha­ladnak. A miskolciak nagy többsége az idén is részt vesz a Csanyikban rendezendő majálison. Valamennyi művelődési házban és az ifjúsági parkban szintén számos rendezvény lesz. A gyer­mekeket hangversenyek, bábelőadások, filmvetíté­sek várják, a sportrendez­vények közül pedig ki­emelkedik az Augusztus 20. strandfürdőben meg­rendezésre kerülő városi úszóbajnokság. A megye egyik érdekes eseménye lesz a sárospa­taki ünnepség. A nagy történelmi múltú város­ban a teljesen felújított és átépített főutcán vo­nulnak végig az üzemek dolgozói az iskolakertbe, az ünnepi nagygyűlés ha­gyományos színhelyére. Az ünnepre ajándékot is kap a város lakossága: el-Győrött látványosság­nak számított már az ün­nep előestéje is. A vizek városának folyóit 200 ha­jó 3000 lampionja világí­totta meg. A Vízügyi Igaz­gatóság jégtörőitől kezdve az evezős versenyhajókon át a horgászladikokig, ví­zi járművek sora lepte el a torkolat előtt, két ágra szakadó Rábát, a mosoni Duna-ág belvárosi szaka­szát, s a Rábca torkolatát. A parton 1500, lampionok­kal és fáklyákkal felvonu­ló diák üdvözölte május elsejét. Ennek a sokszínű, hömpölygő fényáradatnak elmaradhatatlan részei az autók fénycsóvái. A győri munkásság tör­ténelmi majálisainak színhelyén, a kiskúti li­getben kinyit a szabadtéri színpad, a Vidámpark, az állatkert és a sátrak, laci­konyhák sora. A város­ban maradókat pedig az NDK-beli testvérváros, Erfurt híres fúvószeneka­ra szórakoztatja a Széche­nyi téren. Palla­ János, Juhász Péter, Gombár János, Tóth Pál Győr: lampionos vízi parádé NÉPSZAVA ÜNNEPEL AZ ORSZÁG A nemzetközi munkás- úttal négy nagyvárosunk osztály ünnepe hazánk­ előkészületeiről számo­­lta, már nem a „Munkát, , , , , , , , kenyeret” követelő harco­lunk be- ahol f vonalas hanem a felszabadult, vi. és ünnepségek sora teszi dám majálisok napja. Ez­ emlékezetessé ezt a napot, készült az új városi sport– lepték meg: szinte teljes pálya. A sárospatakiak egészében társadalmi egyébként önmagukat munkában készítették el. Pécs: megmásszák a májusfát Pécsett a hagyományos felvonulás mellett tucat­nyi program kínál kelle­mes időtöltést, jó szórako­zást. Ezúttal is benépesül majd a közkedvelt éger­völgyi kirándulóhely. A délutáni műsort a megyei ÁEV irodalmi színpada kezdi meg, majd a szak­munkástanulók irodalmi csoportja és a Fábián Bé­la úti általános iskola ka­marakórusa folytatja. És hogy látványosságban se legyen hiány, arról az MHSZ modellezői gondos­kodnak, akik a dombok­kal övezett égervölgyi ta­von tartanak bemutatót. A Mandulásban a régi majálisok hangulatát idé­zik fel a pécsi egyetemis­ták és főiskolások. A vá­rosi KISZ-bizottság által szervezett több órás prog­ram egyben a nyolcadik pécsi egyetemi és főisko­lai napok zár­óeseménye. Lesz ott zsákbanfutás, májusra m­ászás és csasz­­tuskaír­ó verseny is, a ze­nét pedig a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola ze­nekara szolgáltatja. Az ünnepi műsor szer­vezői nem feledkeztek meg a kisebbekről, az ál­talános iskolásokról sem. A délelőtti rollerverseny után délután a közleke­dési park előtt aszfalt­rajzversenyt rendeznek. A feladat nem könnyű, hi­szen a rajzoknak, amelye­ket pedagógusokból álló zsűri bírál el, a délelőtti felvonulást és a május el­sejével kapcsolatos gon­dolatokat kell tükrözniük. Debrecen : majális a Nagyerdőn Mintegy 40—15 ezer fel­vonulót várnak Debrecen­ben. Az élen két kong­resszusi zászlós vállalat, a Tiszántúli Vízügyi Igaz­gatóság és a Hajdú-Bihar megyei ÁÉV dolgozói ha­ladnak. A vállalati, üzemi dolgozók a hagyományok­hoz híven ismét a debre­ceni Nagyerdőben ünne­pelnek tovább. Az Állat­­kert, a Vidámpark és a csónakázótó már reggel­­től a fiatalok rendelkezé­sére áll, és ha jó az idő, kinyit a híres nagyerdei fürdő is. A jubileumi ját­szóparkban délelőtt és délután nonstop-műsort adnak a kicsinyeknek a bábegyüttesek. A Debreceni Munkás Sportegyesület telepén női kispályás focimérkő­zés, autós ügyességi ver­seny és légpusztabajnok­­ság lesz. Az Agrártudo­mányi Egyetem pályáján rendezik meg a május el­seje tiszteletére indított városi középiskolás atléti­kai verseny döntőjét. A Biogal Gyógyszergyár kul­túrtermében sakk villám­tornát rendeznek, délután lovas- és motorverseny lesz. Hajdú megyei építők­­ mélyponttól a sassióig Debrecen arca az utób­bi évtizedben megválto­zott. Az egykori cívisvá­ros neve ma már nemcsak a Nagytemplomot, az Aranybika-szállót, a Nagyerdőt idézi. A Gör­dülőcsapágygyárat vagy a Műanyaggyárat is, a liba­legelő helyén terjeszkedő Seres György igazgató: — Jó pár éve mélypon­ton voltunk. Amit az épít­tetőknek ígértünk, annak hitele nem volt a mun­kafegyelem lezüllött. A dolgozók jobb keresetű elfoglaltság után néztek, a vezetők torzsalkodtak, kövér dossziékban hord­­ták-vitték a felsőbbséghez a bizonyítékot egymás el­len. Az ország egyik hír­hedten rossz építőipari vállalata voltunk. — Hogyan fordult a kocka? — Nehezen. Volt öt ember, akik éjszakánként nem tudtak aludni. Aztán a pártszervezet, a vezetés konstruktív erői, a társa­dalmi testületek összefog­tak. Egyre bővült a ren­det akarók köre. Felsőbb szerveink minden támo­­gatást megadtak. Mit mondjak? Ma már sok százunknak együtt fő a modern lakótelepet, a fel­sőoktatási intézmények gyarapodó körét is. Vajon az emberek, akik mindezt felépítették, mennyire változtak köz­ben? A választ keresve vitt a kíváncsiság a Haj­dú Megyei Állami Építő­ipari Vállalathoz, feje abban, mit, hogyan lehetne jobban csinálni. Az idén — a kongresz­­szusi és felszabadulási munkaverseny első sza­kaszában elért kiemelke­dő eredményeik elismeré­seképpen — elnyerték az MSZMP Központi Bizott­ságának kongresszusi zászlaját. A mélyponttól a zász­lóig sok minden változott. Az 1970-es évben még az egy munkavállalóra jutó termelési érték 155 ezer, tavaly 336 ezer forint volt. A dolgozók bérszín­vonala ez idő alatt csak­nem 40 százalékkal nőtt. (Ebből 10 százalék volt a központi intézkedések ha­­tása.) Néhány éve a vál­lalat létszámát i­­eghalad­ta az egy esztendő lefor­gása alatt ki- és belépők száma, tavaly a dolgozók alig 15 százaléka mozgott. A kollektívát különben nem csupán szavakban becsülik a debreceni vál­lalatnál. Az ezerszemé­lyes munkásszálló vado­natúj szárnyában beszél­getünk erről az szb-tit­­kárral. A látottak is be­szédesek. A háromágyas — mosdófülkével, W. C.­­vel ellátott — szobák be­rendezése akár egy mo­dern szállodáé. Elegáns klub, gazdag választékú könyvtár, folyóirat-olva­Debreceni Vénkert. Hajdan rendezetlen, sze­gényes családi házak kör­­nyéke, most tízemeletes új épületek nőnek ki a földből. A panelszerelés befejező munkáin dolgozik a Klaj­­pada szocialista brigád. (Az elnevezést egy litván várostól kölcsönözték, ot­tani szovjet építőbrigád­­hoz baráti szálak fűzik a kollektívát.) A helyettes brigádveze­­tőtől, Abadin Lászlótól kérdem: kőműves létére nem idegenkedett-e a házgyári építkezéstől? — Nem örültem az át­állásnak. A kőműves vi­­szolyog a betonmunkától, itt meg arra van szükség. Most már viszont nem cserélnék vissza a régire. Nem kell a téglát emelni, a sem­enyőt tartani, és a kereset is több, só,­ moziterem, mint sportpálya, s a pincében most épül a fedett uszoda. Nemcsak itt, de kint az építkezéseken is — több­ségében — három menü között választhatnak a dolgozók. A harmadik kí­mélő étel. Tizennégy vál­lalati autóbusz hozza-vi­­szi munkába a vidéken lakókat. Most épül fűtött váróterem, hogy rossz időben ne fagyoskodja­­nak. — Ha szövetkezetben dolgozna, még több len­ne — igyekszem provo­kálni. Abadin László rázza a fejét: — Évekkel ezelőtt így volt, ma már nem. Más­különben több pénzért sem mennék kisüzembe. Én már elszoktam attól, hogy háton elnél­tem a gerendát, lapátoljam a betont, tarisznyázzak, hi­deg koszton éljek. A Ba­kó László, meg a Nagy Feri, elment tsz-mellék­­üzemágba, mert többet ígértek. Egy szén napon azután visszakéredzked­tek. Még egyszer nem te­hetik meg, mert csak egyszer veszünk vissza valakit. Akinek évente kettőnél több bejegyzése van a munkakönyvében, az is hiába jelentkezik a mi vállalatunknál. Meggyőző adatok Következetes vezetés — A döntő változást kétségtelenül az 1971-ben üzembe helyezett házgyár és az ezzel kapcsolatos szervezeti korszerűsítés hozta — magyarázza Csé­­pes Sándor műszaki igaz­gatóhelyettes. — Közpon­ti ipartelep, technológiai, üzemi szakosodás, nagy­fokú gépesítés, gépi adat­­feldolgozás. — A technikai változá­sok azonban mit sem ér­tek volna önmagukban — szól közbe Kiss János személyzeti főosztályve­zető —, határozott és kö­vetkezetes vezetés nélkül. Kis vita kerekedik: Csépes Sándor az okos kockázatvállalás jelentő­ségét emeli ki. Seres György a megrendelőknél való jó kapcsolat, a vál­lalat hitelének visszaállí­tását hangsúlyozza. Lász­ló Zoltán vszb-titkár a megértő gondoskodást, a dolgozók véleménye fi­gyelembevételének fon­tosságát. — Az igazgatónak mit jelentenek a munkásfóru­mok? — A brigádvezetők ta­nácskozása például na­gyon sokat. Közvetlen impulzust a vállalat leg­különbözőbb munkahe­lyeinek a helyzetéről. Valaki így fogalmaz: ,,A kollektív tapasztala­­tok egybevetése után születnek a döntések, de ezt követően leb­í­z­nnk a roll­ót. Vita nem lehet, csak végrehajtás." Szóba került, hogy a javuló munkakörülmé­nyek és szociális ellátás mellett a fegyelmi köve­telmények is szigorúbbak lettek az utóbbi években. Ezt hogyan fogadták? — Tőlünk fegyelmet kérnek a vezetők, viszont zökkenő nélküli anyagel­látást folyamatos munkát biztosítanak. Szerintem nem rossz egyezség! (Eszembe jut az igaz­gató “ZV ..Nem n ---STtnl— —Itt hu­marizmt’st szerelik az e*n­­h*rek­ hanem ezt. hg nak, jól kereshetnek.’’) — Abadin elvtárs, ha a kisfia felnő, müven pá­lyára beszéli majd rá? A brigádvezető-helyettes ravaszkásan elmosolyo­dik. — Értem, hogy mire cé­loz, de téved. Ha minden­áron tanulni akar, hajlama is lesz rá, persze, nem fo­gom lebeszélni. De kü­lönben örülni fogok neki, ha építőmunkás lesz. Végtére is egy korpit-és vagv­ér­fi-A*szerelő ifjú­munkás semmivel sem kisebb ember mint egy érettségiző diák*. Vajda János „Nem cserélnék a régivel** Az emberség értelmezése 3 Munkánk értelme Azon a napfényes reggelen a bánya­­fő­igazgatóságon egy vörös zászló valóságos riadalmat okozott. Ki látott már olyat: a füstbe burkolt bá­nyatelep felett magasodó gyárkémény csúcsán — mindenki szeme láttára — egy vörös zászlót lengetett a szél. Gye­rekkorom egyik maradandó emlékeként őrzöm ezt a napot, amikor csodálkozó kérdésemre: miért tüsténkednek a csendőrök, s tekintenek a bányászok szinte áhítattal a magasban lobogó jel­képre, egy öreg bányász adott magya­rázatot: „Május elseje a munkások ünnepe, fiam”. Mennyi minden változott azóta az egykori kis bányásztelepen csakúgy, mint szerte az országban. Milliók élet­formáját gyúrta át, emelte fel, tette szebbé a magunk mögött hagyott há­rom küzdelmes évtized. Elsősorban a munkásosztály harcának és áldozatkész­ségének eredményeként — miközben a szocialista ipar termelése kilencszeresére nőtt — átrajzolódott az ország térképe, gyökeresen átrétegeződött a társadalom arculata. A szocialista Magyarországon megvalósulnak a munkásosztály nem­zetépítő céljai. A Felvonulási téren­ a budapesti dol­gozók táblákon mutatják be valóra vált terveinket, három évtizedes fejlődésünk eredményeit. Van valami jelképes ab­ban, hogy a szocialista munka dicsére­teként a felszabadulási munkaverseny legjobbjainak járó kongresszusi zászló­kat kilenc kitüntetett budapesti válla­lat dolgozói kísérik. Ebben is kifejező­dik mai ünnepünk egyik alapgondolata: életünk legfőbb értelme, az emberhez méltó élet javainak legfőbb forrása a teremtő munka. Minden érték, amit magunkénak mondhatunk, minden, amitől szebb, gazdagabb és tartalma­sabb lett az életünk, mindaz, ami kö­rülöttünk sokat ígérően fejlődik, s végül minden, amit egy munkaszerető, köte­lességtudó nemzedék majd utódaira hagy, becsületes emberi munkából fa­kadt. A­ki a vidéket járja, láthatja: szinte egyfolytában építkezik az ország. Józanul tervezve gyarapodnak, bizakodva élnek az emberek. Gyárak és iskolák, óvodák és üzletházak újabb tucatjai mellett az elmúlt negyedszá­zadban mintegy 3,5 millió lakás köl­tözhetett új otthonokba. Falun, csupán az elmúlt két évtizedben, 557 ezer la­kás épült, az összes felépült lakások 53 százaléka. Mindez összefügg a falu tör­ténelmi horderejű átalakulásával, az új szövetkezeti-paraszti életforma ki­bontakozásával. A megváltozott falun ma az egymillió mezőgazdaságból élő ember mellett másfél millió ipari, épí­tőipari, szállítási, kereskedelmi és egyéb dolgoz­, akik. Napjainkban a városok­ban a munkásokkal együtt mintegy 200 ezer szövetkezeti parasztcsalád él. íme ezekben tesjesül munkánk értelme, így formálja a szocial­sta már az élő, ele­ven munkás—paraszt szövetség. A szocialista építőmunka sikereinek záloga, pártunk töretlen, bevált politi­kája és a dolgozó milliók mindennapi becsületes munkája, melynek révén az elmúlt években sikeresen előbbre lép­tünk. Közelebb jutottunk ahhoz a cél­hoz, hogy a közepesen fejlett országok sorából a fejlettek közé kerüljünk. A munka ünnepén büszkén tekintünk mindazokra az eredményekre, amelye­ket a dolgozó milliók teremtő munkája alkotott. így válik valósággá a tervező­asztal makettjeiből még ez évben — a képen közölt — óbudai bevásárlóköz­pont, a gyöngyösi művelődési ház, a he­­jőcsabai cementgyár rekonstrukciója, a Császár uszoda is. A becsületes munkát dicsérve nem arról van szó, hogy vala­miféle kincstári lelkendezéssel akar­nánk elkendőzni rangsorolt, megoldásra váró gondjainkat. Mert tennivalónk sem kevés. Jól tudjuk: további haladásunk egységes cselekvést, tudatosan vállalt következetes fegyelmezett munkát kí­ván. G­azdaságpolitikánk központi kérdé­se, hogy a távlati célokkal össz­hangban népgazdaságunk terv­szerűen és arányosan fejlődjék, a társa­dalmi termelés hatékonysága az eddigi­nél erőteljesebben növekedjen. Dina­mikus és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést célzó terveink megkövetelik, hogy további eredményeket érjünk el az adottságainknak és a piac igényeinek megfelelőbb gyártmányszerkezet kiépí­tésében, gyorsabb legyen a haladás, a nem gazdaságos termelés megszünteté­sében, és az eddiginél is jobban éljünk a szocialista gazdasági integráció nyúj­totta lehetőségekkel. Mai ünnepünk fő tartalmának, a nem­zetköziségnek az erejét érezzük abban is, hogy a Szovjetunióval és a szocia­lista közösséggel megvalósult szövetség és kölcsönös gazdasági segítség ered­ményeként nyugalom és béke vesz körül bennünket. A ma felvonulók derűje és bizakodása onnan fakad, hogy a szocia­lizmus útján járva, tudtuk, hogy Hová tartunk, miért és mi ellen kell külde­nünk. S látjuk a következő másfél-két évtizedre megjelölt távot. A párt prog­­ramnyilatkozata a kilencvenes évek szo­cialista Magyarországának képét rajzol­ta az egész nemzet elé, amelyből kitű­nik, hogy a szocialista építés dinamiz­­ív** továbbra is fenntartjuk. M­i a munka társadalmát építjük, s életünk törvényeit is ehhez iga­zítjuk. Emberközpontú terveink vannak, amelyekkel azokat a lehetősé­geket, a XI. kongresszuson megerősített célokat kívánjuk megvalósítani, ame­lyek tovább­­növelik erőnket, megala­pozzák magánéletünk anyagi alapjait, vagy ha úgy tetszik, kiteljesítik elége­­d“f*’s­»®ünke t. bo’doT^wunifat. Sokszorozzuk meg alkotá­sunkat, mert jó úton járunk a májusi zászlók alatt. * / Zele Ferenc mm

Next