Népszava, 1975. május (103. évfolyam, 101–126. sz.)
1975-05-01 / 101. szám
1975. május 1. Miskolc : városi úszóbajnokság Miskolc utcáit mintegy 60—70 ezer felvonuló népesíti be május elsején. Az élen a hagyományoknak megfelelően itt is a kitüntetett dolgozók haladnak. A miskolciak nagy többsége az idén is részt vesz a Csanyikban rendezendő majálison. Valamennyi művelődési házban és az ifjúsági parkban szintén számos rendezvény lesz. A gyermekeket hangversenyek, bábelőadások, filmvetítések várják, a sportrendezvények közül pedig kiemelkedik az Augusztus 20. strandfürdőben megrendezésre kerülő városi úszóbajnokság. A megye egyik érdekes eseménye lesz a sárospataki ünnepség. A nagy történelmi múltú városban a teljesen felújított és átépített főutcán vonulnak végig az üzemek dolgozói az iskolakertbe, az ünnepi nagygyűlés hagyományos színhelyére. Az ünnepre ajándékot is kap a város lakossága: el-Győrött látványosságnak számított már az ünnep előestéje is. A vizek városának folyóit 200 hajó 3000 lampionja világította meg. A Vízügyi Igazgatóság jégtörőitől kezdve az evezős versenyhajókon át a horgászladikokig, vízi járművek sora lepte el a torkolat előtt, két ágra szakadó Rábát, a mosoni Duna-ág belvárosi szakaszát, s a Rábca torkolatát. A parton 1500, lampionokkal és fáklyákkal felvonuló diák üdvözölte május elsejét. Ennek a sokszínű, hömpölygő fényáradatnak elmaradhatatlan részei az autók fénycsóvái. A győri munkásság történelmi majálisainak színhelyén, a kiskúti ligetben kinyit a szabadtéri színpad, a Vidámpark, az állatkert és a sátrak, lacikonyhák sora. A városban maradókat pedig az NDK-beli testvérváros, Erfurt híres fúvószenekara szórakoztatja a Széchenyi téren. Palla János, Juhász Péter, Gombár János, Tóth Pál Győr: lampionos vízi parádé NÉPSZAVA ÜNNEPEL AZ ORSZÁG A nemzetközi munkás- úttal négy nagyvárosunk osztály ünnepe hazánk előkészületeiről számolta, már nem a „Munkát, , , , , , , , kenyeret” követelő harcolunk be- ahol f vonalas hanem a felszabadult, vi. és ünnepségek sora teszi dám majálisok napja. Ez emlékezetessé ezt a napot, készült az új városi sport– lepték meg: szinte teljes pálya. A sárospatakiak egészében társadalmi egyébként önmagukat munkában készítették el. Pécs: megmásszák a májusfát Pécsett a hagyományos felvonulás mellett tucatnyi program kínál kellemes időtöltést, jó szórakozást. Ezúttal is benépesül majd a közkedvelt égervölgyi kirándulóhely. A délutáni műsort a megyei ÁEV irodalmi színpada kezdi meg, majd a szakmunkástanulók irodalmi csoportja és a Fábián Béla úti általános iskola kamarakórusa folytatja. És hogy látványosságban se legyen hiány, arról az MHSZ modellezői gondoskodnak, akik a dombokkal övezett égervölgyi tavon tartanak bemutatót. A Mandulásban a régi majálisok hangulatát idézik fel a pécsi egyetemisták és főiskolások. A városi KISZ-bizottság által szervezett több órás program egyben a nyolcadik pécsi egyetemi és főiskolai napok záróeseménye. Lesz ott zsákbanfutás, májusra mászás és csasztuskaíró verseny is, a zenét pedig a Pollack Mihály Műszaki Főiskola zenekara szolgáltatja. Az ünnepi műsor szervezői nem feledkeztek meg a kisebbekről, az általános iskolásokról sem. A délelőtti rollerverseny után délután a közlekedési park előtt aszfaltrajzversenyt rendeznek. A feladat nem könnyű, hiszen a rajzoknak, amelyeket pedagógusokból álló zsűri bírál el, a délelőtti felvonulást és a május elsejével kapcsolatos gondolatokat kell tükrözniük. Debrecen : majális a Nagyerdőn Mintegy 40—15 ezer felvonulót várnak Debrecenben. Az élen két kongresszusi zászlós vállalat, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság és a Hajdú-Bihar megyei ÁÉV dolgozói haladnak. A vállalati, üzemi dolgozók a hagyományokhoz híven ismét a debreceni Nagyerdőben ünnepelnek tovább. Az Állatkert, a Vidámpark és a csónakázótó már reggeltől a fiatalok rendelkezésére áll, és ha jó az idő, kinyit a híres nagyerdei fürdő is. A jubileumi játszóparkban délelőtt és délután nonstop-műsort adnak a kicsinyeknek a bábegyüttesek. A Debreceni Munkás Sportegyesület telepén női kispályás focimérkőzés, autós ügyességi verseny és légpusztabajnokság lesz. Az Agrártudományi Egyetem pályáján rendezik meg a május elseje tiszteletére indított városi középiskolás atlétikai verseny döntőjét. A Biogal Gyógyszergyár kultúrtermében sakk villámtornát rendeznek, délután lovas- és motorverseny lesz. Hajdú megyei építők mélyponttól a sassióig Debrecen arca az utóbbi évtizedben megváltozott. Az egykori cívisváros neve ma már nemcsak a Nagytemplomot, az Aranybika-szállót, a Nagyerdőt idézi. A Gördülőcsapágygyárat vagy a Műanyaggyárat is, a libalegelő helyén terjeszkedő Seres György igazgató: — Jó pár éve mélyponton voltunk. Amit az építtetőknek ígértünk, annak hitele nem volt a munkafegyelem lezüllött. A dolgozók jobb keresetű elfoglaltság után néztek, a vezetők torzsalkodtak, kövér dossziékban hordták-vitték a felsőbbséghez a bizonyítékot egymás ellen. Az ország egyik hírhedten rossz építőipari vállalata voltunk. — Hogyan fordult a kocka? — Nehezen. Volt öt ember, akik éjszakánként nem tudtak aludni. Aztán a pártszervezet, a vezetés konstruktív erői, a társadalmi testületek összefogtak. Egyre bővült a rendet akarók köre. Felsőbb szerveink minden támogatást megadtak. Mit mondjak? Ma már sok százunknak együtt fő a modern lakótelepet, a felsőoktatási intézmények gyarapodó körét is. Vajon az emberek, akik mindezt felépítették, mennyire változtak közben? A választ keresve vitt a kíváncsiság a Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalathoz, feje abban, mit, hogyan lehetne jobban csinálni. Az idén — a kongreszszusi és felszabadulási munkaverseny első szakaszában elért kiemelkedő eredményeik elismeréseképpen — elnyerték az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi zászlaját. A mélyponttól a zászlóig sok minden változott. Az 1970-es évben még az egy munkavállalóra jutó termelési érték 155 ezer, tavaly 336 ezer forint volt. A dolgozók bérszínvonala ez idő alatt csaknem 40 százalékkal nőtt. (Ebből 10 százalék volt a központi intézkedések hatása.) Néhány éve a vállalat létszámát ieghaladta az egy esztendő leforgása alatt ki- és belépők száma, tavaly a dolgozók alig 15 százaléka mozgott. A kollektívát különben nem csupán szavakban becsülik a debreceni vállalatnál. Az ezerszemélyes munkásszálló vadonatúj szárnyában beszélgetünk erről az szb-titkárral. A látottak is beszédesek. A háromágyas — mosdófülkével, W. C.vel ellátott — szobák berendezése akár egy modern szállodáé. Elegáns klub, gazdag választékú könyvtár, folyóirat-olvaDebreceni Vénkert. Hajdan rendezetlen, szegényes családi házak környéke, most tízemeletes új épületek nőnek ki a földből. A panelszerelés befejező munkáin dolgozik a Klajpada szocialista brigád. (Az elnevezést egy litván várostól kölcsönözték, ottani szovjet építőbrigádhoz baráti szálak fűzik a kollektívát.) A helyettes brigádvezetőtől, Abadin Lászlótól kérdem: kőműves létére nem idegenkedett-e a házgyári építkezéstől? — Nem örültem az átállásnak. A kőműves viszolyog a betonmunkától, itt meg arra van szükség. Most már viszont nem cserélnék vissza a régire. Nem kell a téglát emelni, a semenyőt tartani, és a kereset is több, só, moziterem, mint sportpálya, s a pincében most épül a fedett uszoda. Nemcsak itt, de kint az építkezéseken is — többségében — három menü között választhatnak a dolgozók. A harmadik kímélő étel. Tizennégy vállalati autóbusz hozza-viszi munkába a vidéken lakókat. Most épül fűtött váróterem, hogy rossz időben ne fagyoskodjanak. — Ha szövetkezetben dolgozna, még több lenne — igyekszem provokálni. Abadin László rázza a fejét: — Évekkel ezelőtt így volt, ma már nem. Máskülönben több pénzért sem mennék kisüzembe. Én már elszoktam attól, hogy háton elnéltem a gerendát, lapátoljam a betont, tarisznyázzak, hideg koszton éljek. A Bakó László, meg a Nagy Feri, elment tsz-melléküzemágba, mert többet ígértek. Egy szén napon azután visszakéredzkedtek. Még egyszer nem tehetik meg, mert csak egyszer veszünk vissza valakit. Akinek évente kettőnél több bejegyzése van a munkakönyvében, az is hiába jelentkezik a mi vállalatunknál. Meggyőző adatok Következetes vezetés — A döntő változást kétségtelenül az 1971-ben üzembe helyezett házgyár és az ezzel kapcsolatos szervezeti korszerűsítés hozta — magyarázza Csépes Sándor műszaki igazgatóhelyettes. — Központi ipartelep, technológiai, üzemi szakosodás, nagyfokú gépesítés, gépi adatfeldolgozás. — A technikai változások azonban mit sem értek volna önmagukban — szól közbe Kiss János személyzeti főosztályvezető —, határozott és következetes vezetés nélkül. Kis vita kerekedik: Csépes Sándor az okos kockázatvállalás jelentőségét emeli ki. Seres György a megrendelőknél való jó kapcsolat, a vállalat hitelének visszaállítását hangsúlyozza. László Zoltán vszb-titkár a megértő gondoskodást, a dolgozók véleménye figyelembevételének fontosságát. — Az igazgatónak mit jelentenek a munkásfórumok? — A brigádvezetők tanácskozása például nagyon sokat. Közvetlen impulzust a vállalat legkülönbözőbb munkahelyeinek a helyzetéről. Valaki így fogalmaz: ,,A kollektív tapasztalatok egybevetése után születnek a döntések, de ezt követően lebíznnk a rollót. Vita nem lehet, csak végrehajtás." Szóba került, hogy a javuló munkakörülmények és szociális ellátás mellett a fegyelmi követelmények is szigorúbbak lettek az utóbbi években. Ezt hogyan fogadták? — Tőlünk fegyelmet kérnek a vezetők, viszont zökkenő nélküli anyagellátást folyamatos munkát biztosítanak. Szerintem nem rossz egyezség! (Eszembe jut az igazgató “ZV ..Nem n ---STtnl— —Itt humarizmt’st szerelik az e*nh*rek hanem ezt. hg nak, jól kereshetnek.’’) — Abadin elvtárs, ha a kisfia felnő, müven pályára beszéli majd rá? A brigádvezető-helyettes ravaszkásan elmosolyodik. — Értem, hogy mire céloz, de téved. Ha mindenáron tanulni akar, hajlama is lesz rá, persze, nem fogom lebeszélni. De különben örülni fogok neki, ha építőmunkás lesz. Végtére is egy korpit-és vagvérfi-A*szerelő ifjúmunkás semmivel sem kisebb ember mint egy érettségiző diák*. Vajda János „Nem cserélnék a régivel** Az emberség értelmezése 3 Munkánk értelme Azon a napfényes reggelen a bányafőigazgatóságon egy vörös zászló valóságos riadalmat okozott. Ki látott már olyat: a füstbe burkolt bányatelep felett magasodó gyárkémény csúcsán — mindenki szeme láttára — egy vörös zászlót lengetett a szél. Gyerekkorom egyik maradandó emlékeként őrzöm ezt a napot, amikor csodálkozó kérdésemre: miért tüsténkednek a csendőrök, s tekintenek a bányászok szinte áhítattal a magasban lobogó jelképre, egy öreg bányász adott magyarázatot: „Május elseje a munkások ünnepe, fiam”. Mennyi minden változott azóta az egykori kis bányásztelepen csakúgy, mint szerte az országban. Milliók életformáját gyúrta át, emelte fel, tette szebbé a magunk mögött hagyott három küzdelmes évtized. Elsősorban a munkásosztály harcának és áldozatkészségének eredményeként — miközben a szocialista ipar termelése kilencszeresére nőtt — átrajzolódott az ország térképe, gyökeresen átrétegeződött a társadalom arculata. A szocialista Magyarországon megvalósulnak a munkásosztály nemzetépítő céljai. A Felvonulási téren a budapesti dolgozók táblákon mutatják be valóra vált terveinket, három évtizedes fejlődésünk eredményeit. Van valami jelképes abban, hogy a szocialista munka dicséreteként a felszabadulási munkaverseny legjobbjainak járó kongresszusi zászlókat kilenc kitüntetett budapesti vállalat dolgozói kísérik. Ebben is kifejeződik mai ünnepünk egyik alapgondolata: életünk legfőbb értelme, az emberhez méltó élet javainak legfőbb forrása a teremtő munka. Minden érték, amit magunkénak mondhatunk, minden, amitől szebb, gazdagabb és tartalmasabb lett az életünk, mindaz, ami körülöttünk sokat ígérően fejlődik, s végül minden, amit egy munkaszerető, kötelességtudó nemzedék majd utódaira hagy, becsületes emberi munkából fakadt. Aki a vidéket járja, láthatja: szinte egyfolytában építkezik az ország. Józanul tervezve gyarapodnak, bizakodva élnek az emberek. Gyárak és iskolák, óvodák és üzletházak újabb tucatjai mellett az elmúlt negyedszázadban mintegy 3,5 millió lakás költözhetett új otthonokba. Falun, csupán az elmúlt két évtizedben, 557 ezer lakás épült, az összes felépült lakások 53 százaléka. Mindez összefügg a falu történelmi horderejű átalakulásával, az új szövetkezeti-paraszti életforma kibontakozásával. A megváltozott falun ma az egymillió mezőgazdaságból élő ember mellett másfél millió ipari, építőipari, szállítási, kereskedelmi és egyéb dolgoz, akik. Napjainkban a városokban a munkásokkal együtt mintegy 200 ezer szövetkezeti parasztcsalád él. íme ezekben tesjesül munkánk értelme, így formálja a szocialsta már az élő, eleven munkás—paraszt szövetség. A szocialista építőmunka sikereinek záloga, pártunk töretlen, bevált politikája és a dolgozó milliók mindennapi becsületes munkája, melynek révén az elmúlt években sikeresen előbbre léptünk. Közelebb jutottunk ahhoz a célhoz, hogy a közepesen fejlett országok sorából a fejlettek közé kerüljünk. A munka ünnepén büszkén tekintünk mindazokra az eredményekre, amelyeket a dolgozó milliók teremtő munkája alkotott. így válik valósággá a tervezőasztal makettjeiből még ez évben — a képen közölt — óbudai bevásárlóközpont, a gyöngyösi művelődési ház, a hejőcsabai cementgyár rekonstrukciója, a Császár uszoda is. A becsületes munkát dicsérve nem arról van szó, hogy valamiféle kincstári lelkendezéssel akarnánk elkendőzni rangsorolt, megoldásra váró gondjainkat. Mert tennivalónk sem kevés. Jól tudjuk: további haladásunk egységes cselekvést, tudatosan vállalt következetes fegyelmezett munkát kíván. Gazdaságpolitikánk központi kérdése, hogy a távlati célokkal összhangban népgazdaságunk tervszerűen és arányosan fejlődjék, a társadalmi termelés hatékonysága az eddiginél erőteljesebben növekedjen. Dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést célzó terveink megkövetelik, hogy további eredményeket érjünk el az adottságainknak és a piac igényeinek megfelelőbb gyártmányszerkezet kiépítésében, gyorsabb legyen a haladás, a nem gazdaságos termelés megszüntetésében, és az eddiginél is jobban éljünk a szocialista gazdasági integráció nyújtotta lehetőségekkel. Mai ünnepünk fő tartalmának, a nemzetköziségnek az erejét érezzük abban is, hogy a Szovjetunióval és a szocialista közösséggel megvalósult szövetség és kölcsönös gazdasági segítség eredményeként nyugalom és béke vesz körül bennünket. A ma felvonulók derűje és bizakodása onnan fakad, hogy a szocializmus útján járva, tudtuk, hogy Hová tartunk, miért és mi ellen kell küldenünk. S látjuk a következő másfél-két évtizedre megjelölt távot. A párt programnyilatkozata a kilencvenes évek szocialista Magyarországának képét rajzolta az egész nemzet elé, amelyből kitűnik, hogy a szocialista építés dinamizív** továbbra is fenntartjuk. Mi a munka társadalmát építjük, s életünk törvényeit is ehhez igazítjuk. Emberközpontú terveink vannak, amelyekkel azokat a lehetőségeket, a XI. kongresszuson megerősített célokat kívánjuk megvalósítani, amelyek továbbnövelik erőnket, megalapozzák magánéletünk anyagi alapjait, vagy ha úgy tetszik, kiteljesítik eléged“f*’s»®ünke t. bo’doT^wunifat. Sokszorozzuk meg alkotásunkat, mert jó úton járunk a májusi zászlók alatt. * / Zele Ferenc mm