Népszava, 1976. október (104. évfolyam, 232–258. sz.)

1976-10-27 / 254. szám

1976. október 27 Tervezés és árellenőrzés Tanácskozott az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága A hosszú távú tervezés­ről, valamint az árszabá­lyozás és a termékforgal­mazás kérdéseiről tanács­kozott kedden dr. Bognár József elnökletével az or­szággyűlés terv- és költ­ségvetési bizottsága. A két témát tárgyaló írásos tá­jékoztatókhoz dr. He­tény­i István tervhivatali állam­titkár és dr. Csikós-Nagy Béla államtitkár, az Or­szágos Anyag- és Árhiva­­tal elnöke fűzött szóbeli kiegészítést A tanácsko­záson részt vett és felszó­lalt Inokai János, az or­szággyűlés alelnöke. Dr. Hetényi István a hosszú távú tervezés irán­ti igényeket ismertetve rámutatott: a hosszú távú tervezés a gazdasági fej­lődés fő irányát szabja meg, meghatározva a ter­melés és a műszaki fej­lesztés világgazdasági szintre emelését és az inf­rastruktúra felzárkóztatá­sát. A társadalmi-gazdasági fejlődésről szólva elmond­ta, hogy a következő 15— 20 évben a termelőerők és a szocialista termelési viszonyok fejlődésével egységesebbé válik a tár­sadalom szerkezete, az osztályok és rétegek kö­zött tovább csökkennek a különbségek. Mérséklődik a szellemi és fizikai mun­ka közötti­­kü­lönbőség, megváltozik a munkafo­lyamatok jellege, átalakul az embernek a munkához való viszonya is. A vitában felszólaló képviselők egyebek mel­lett kiemelték, hogy a fal­vak és városok közötti színvonalkülönbségek to­vábbi csökkentése érdeké­ben igen fontos feladat az infrastruktúra igényeknek megfelelő fejlesztése. Az is a következő tiz-tizenöt év feladata, hogy a művelő­dési feltételeket javítsuk a jelenleg elmaradott or­szágrészekben, s ezzel el­érjük, hogy a kedvezőtlen induló körülmények ki­sebb szerepet játsszanak az egyéni életpályák ala­kulásában. A képviselők kifejtet­ték, hogy az anyagi szük­ségletek mind magasabb szintű kielégítésével egy­idejűleg várhatóan nő­nek az igények az oktatás, a művelődés és a sport területén is. Hangot ka­pott a vitában, hogy a munka szerinti elosztás elvének hatékonyabban kell érvényesülnie, a több és jobb, a nehezebb és bo­nyolultabb munkát maga­sabban kell díjazni. Az árellenőrzéssel kap­csolatban dr. Csikós-Nagy Béla adott tájékoztatást a tennivalókról és felada­tokról. A képviselők ezzel összefüggésben hangsú­lyozták, hogy a szabad­áras ipari termékekre és szolgáltatásokra vonatko­zó úgynevezett árverés­­készítési kötelezettség szabályozása elősegítette a vállalati ármunka javu­lását és az árellenőrzések eredményességét is. Az árfegyelem erősödését eredményezte az az elő­írás, hogy az árhivatal elnöke árbiztost küldhet ki, ha a gazdálkodó szer­vezet a rendelkezésekkel ellentétes árat vagy díjat alkalmaz. A képviselők megelégedéssel nyugtáz­ták, hogy az árhivatal to­vábbra is folyamatosan vizsgálja a vállalatok munkáját, piaci magatar­tását, figyelemmel kíséri az árhatósági rendelkezé­sek betartását. A Fővárosi Tanács A V. B. napirendjén: a világnézeti nevelés A középiskolákban, a szakmunkásképző intéze­tekben folyó világnézeti nevelés tapasztalatairól, a világnézetünk alapjai cí­mű tantárgy oktatásából tárgyalt a többi között szerdai ülésén a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizott­sága a művelődésügyi fő­osztály jelentése alapján. Az ifjúság világnézeti nevelése az oktatás, a pe­dagógiai munka egyik legfontosabb része — fo­galmazták meg a végre­hajtó bizottsági ülésen —, éppen ezért e témában az elmúlt években jó néhány középiskolában és szak­munkásképző intézetben készítettek felmérést. A tapasztalatok általá­ban kedvezőek, bár elő­fordult, hogy a megkér­dezett fiatalok alapvető fogalmakat nem ismertek — például gazdaságpoli­tikai területen —, és so­kuk gondolkodásában lel­ték fel a dialektikus szem­léletmód fogyatékosságait. Három éve vezették be a világnézetünk alapjai című tantárgyat a közép­iskolák negyedik osztá­lyaiban. Jelentősek az eredmények ezen a terü­leten is, de még akad ja­vítanivaló. Így például a most folyó tantervi mun­kálatok során jobb felépí­tésű tananyagot és hasz­nálhatóbb tankönyveket igyekeznek megszerkesz­teni e tantárgy oktatásá­hoz. A végrehajtó bizottság a jelentést elfogadta. (k. i.) Hadtörténészek tapasztalatcseréje A Varsói Szerződés tag­országai hadtörténeti mú­zeumainak parancsnokai, és a magyar történeti mú­zeumok igazgatói az in­ternacionalista nevelést szolgáló tevékenységükről tanácskoznak. Dr. Bán Károly ezre­des, a politikai főcsoport­­főnök helyettese nyitotta meg a négynapos konfe­renciát Hetés Tibor alez­redes, az Országos Had­történeti Múzeum pa­rancsnoka vitaindítójában arról szólt, hogyan segítik az ifjak internacionalista nevelését. Elmondotta többek között, hogy az el­múlt tanévben 120 ezer tanuló látogatott a mú­zeumba, kettőezernél több tárlatvezetést tartottak és a múzeum kapuit szélesre tárva, lehetővé teszik, hogy a honvédelemmel kapcsolatos osztályfőnöki órákat a múzeumban tart­sák. Javasolta: vándorki­állításokkal kölcsönösen ismertessék meg a szocia­lista országok közös tör­ténelmi hagyományaikat. Délután a küldöttek részt vettek „A magyar önkéntesek a spanyol sza­badságharcban” című vándorkiállításon. Csütör­tökön kétoldalú megbe­széléseken folytatják a ta­pasztalatcserét. Korszerűsítik a papírfeldolgozást A papírtermékek iránti igények a szakemberek előrejelzése szerint a kö­zeli években is erőteljesen növekednek. Mind több papírt kérnek a lap- és a könyvkiadók, az egyre korszerűbben csomagoló bel- és külkereskedelem, s a tovább kulturálódó életvitel általában véve is a papír- és papírfeldolgo­zó ipar további fejleszté­sére ösztönöz. A felhasználás egy la­kosra jutó hazai átlaga a múlt évi 53 kilóról 1980- ra várhatóan 68 kilóra nő, amire a tervszerű felké­szülést már korábban megkezdte az iparág. Míg a negyedik ötéves terv időszakát főként az alappapírok termelését fokozó egyedi nagyberu­házások jellemezték, az 1976—80-as évek további, összesen csaknem 6 mil­liárd forintos fejlesztésé­ben elsődlegesen a papír­feldolgozás korszerűsítése, és a vállalati döntésű be­ruházások részarányának növekedése a meghatá­rozó. KÖZÉLET Dr. Friedrich Frölichs­thal, az Osztrák Köztársa­ság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe al­kalmából fogadást adott a nagykövetségen. A foga­dáson részt vett Apró An­tal, az országgyűlés elnö­ke, Puja Frigyes külügy­miniszter, Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Simon Pál nehézipari miniszter, s a politikai, gazdasági, a kul­turális és a társadalmi élet sok más vezető sze­­mélyisége. Jelen volt a fo­gadáson a budapesti dip­lomáciai képviseletek sok vezetője és tagja is. Mohammad Behnam, az Iráni Császárság budapes­ti nagykövete, az iráni ■nemzeti ünnep alkalmá­ból kedden fogadást adott a Duna Intercontinental­­izállóban. A fogadáson részt vett Inokai János, az országgyűlés alelnöke, Ka­­rakas László munkaügyi miniszter, valamint a po­litikai, a gazdasági, a kul­turális és a társadalmi élet számos más vezető sze­mélyisége. Négynapos látogatásra Budapestre érkezett a Né­met Szövetségi Köztársa­ság ,,Nevelés és tudo­mány” szakszervezetének küldöttsége, Erich Frister elnök vezetésével. A kül­­d­öttcéget hivatalában fo­gadta dr. Voksán József, a pedagógusok szakszerve­zetének főtitkára. Előadás az ergonómiai kutatások eredményeiről A KGST-tagországok közös ergonómiai kutatá­saival foglalkozó tudomá­nyos műszaki tanács bu­dapesti ülése alkalmából kedd délután, a MTESZ székházában tudományos előadásokat tartottak. B. F. Lomov akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Pszichológiai Intézetének igazgatója, V. P. Zincsenko professzor, a moszkvai állami egye­tem munkalélektani tan­székének vezetője és V.­­V­. Munipov, az ergonó­miai koordinációs központ vezetője az ergonómiai kutatások és azok alkal­mazásának kérdéseiről, a KGST-tagországok ergo­nómiai együttműködésben elért eredményekről tar­tott nagy érdeklődéssel kísért előadást. (MTI) NÉPSZAVA Szakszervezeti megbeszélés a műtárgyvédelemről Érdekes kérdéseket tár­gyalt tegnap a Képzőmű­vészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szak­­szervezete. A szakszerve­zet meghívására Bánszky Pál, a Népművelési Inté­zet osztályvezetője tartott először tájékoztatót az amatőr művészeti mozga­lomról, illetve a művelő­dési intézmények speciális feladatairól a képző- és iparművészet propagálá­sában. Ezt követően Filvig Er­zsébet, a szakszervezet munkatársa beszélt a műtárgyvédelem néhány kérdéséről. Mi indokolta ezt? Az utóbbi években jelentősen megnőtt a kép­ző- és iparművészeti kiál­lítások száma. Nemcsak a kiállítási intézményekben, hanem a művelődési ott­honokban, könyvtárak­ban, iskolákban, üzemek­ben, munkásszállókon is. Jó dolog ez, a vizuális kultúra, a képző- és ipar­művészeti alkotások irán­ti érdeklődés megnöveke­dését mutatja. A kiállítá­sok szaporodása azonban azt is jelenti, hogy egyre több műtárgyat mozgat­nak meg, nagyobb a lehe­tősége a sérülésnek, ron­gálódásnak. Az utóbbi időben az ön­álló művészek szakszerve­zeti intéző bizottsága tá­jékozódott e kérdésben, s összegyűjtötte a főbb pa­naszokat. A tapasztalato­kat összegezték, s az előző témával együtt vitára bo­csátották. A felmerült, gondot okozó kérdések között szerepel például, hogy nem mindenütt tá­jékozottak a műtárgyvé­delem jogszabályaiban, ahol kiállításokat rendez­nek. Belföldi kiállítások esetében alig alkalmazzák a biztosítást a műtárgyak megvédésére. Vidéken gond még a köztéren el­helyezett műalkotások rendszeres tisztítása, kar­bantartása. A tegnapi vita tapaszta­latait is figyelembe véve összefoglaló készül, ame­lyet javaslatokkal együtt megküldenek mindazok­nak a szerveknek, fel­ügyeleti hatóságoknak, amelyek bármit is tehet­nek a műtárgyvédelem érdekében. M. I. — Rózsa Ferenc szüle­tésének 70. évfordulója al­kalmából a televízió fil­met készített a kommunis­ta Rózsa család életútjá­­ról. — A Gutenberg Műve­lődési Otthonban rendkí­vül érdekes kézirat-kiállí­tás nyílik november 4-én, a könyvtárában levő Ady, Gellért Oszkár, Hatvany Lajos, Jókai, Juhász Gyu­la, Füst Milán, Alexander Bernet, Babits Mihály, Bálint Lajos, Csató Kál­mán, Falu Tamás, Elek Antal kéziratokból. Elhunyt Kocsis András szobrászművész Hosszú betegség után, 72. életévében elhunyt Kocsis András Kossuth­­díjas szobrász, érdemes művész. Temetéséről ké­sőbb intézkednek. Magyar Képzőművészek Szövetsége Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja Kulturális Minisztérium * Kocsis András a Kép­zőművészeti Főiskolán kezdte s Pásztor Jánosnál és Kisfaludi Stróbl Zsig­­mondnál folytatta tanul­mányait. 1926 óta állított ki, portréin, köztéri szob­rain és épületplasztikáin természethű ábrázolásra törekedett. Jelentős alko­tása a budapesti Sport­csarnok 20 méter hosszú, 32 alakos alumínium re­liefje, amelyen a sport születését és fejlődését áb­rázolja. Számos köztéri szobrot készített: keze­munkáját őrzi Nyíregyhá­zán a Pásztorlány, Mis­kolcon a Petőfi-szobor, a veszprémi Lenin-emlék­­mű, Budapesten Zichy Mi­hály mellszobra, s a Kos­­suth-szobor mellékalakja. Több szobrát őrzi a Ma­gyar Nemzeti Galéria. Ha­lála a magyar képzőmű­vész-társadalom nagy vesztesége. Vígszínház Bernarda Álba háza Színházművészetünk fel­­szabadulás utáni évtize­deinek nem egyszerűen egyik szép előadása, ha­nem meghatározó esemé­nye volt Federico García Lorca művének, a Ber­narda Álba házának a bemutatása a Katona Jó­zsef Színházban. Hihetet­lennek tűnik, annyira ele­venen élnek az akkori benyomások — huszonegy éve már ennek. Azóta el­távozott nagy művészeink közül egy Gombaszögi Frida, Tőkés Anna arca bukkan fel vele kapcso­latban az emlékezetünk­ben. Gyorsan más vizekre evezek azonban, mert ha­misnak és károsnak ér­zem a mű­emlékezésekre utaló lekezelését, amely mostani kritikákban is tetten érhető. Valahogy úgy, hogy a Bernarda há­za egész hangvételével, szerkezetével tiszteletet érdemlő múlt, amely fe­lett eljárt az idő, amelyet „immár” fanyarabb, szi­kárabb stílusú színház haladott túl. Alaptévedés. Egyebek között azért is, mert Garcia Lorca utolsó, s egyben színpadi főműve (remekműve!) előtt jóval is születtek már fanyar, más stílusú művek — nemcsak Brecht és má­sok, hanem éppen Lorca megfogalmazásában. Azért pedig még inkább, mert a remekműveket a görögök, Shakespeare, Moliére óta sosem lehetett stílusdivatok függvényé­ben értékelni. A Bernarda Alba háza a huszadik század rémségeinek kima­gasló, lorcai megfogalma­zása — örök értékű és ér­vényű. A Várkonyi Zoltán ren­dezte előadás méltó a mű­höz. Bizonyos, hogy nem­csak az élmény közel­isége teszi, hogy a Taganka Színház „börtön-Hamlet­­je” idéződik fel a képze­letünkben (természetesen szó sincs „áthallásról” — az egész koncepció koráb­bi eredetű, mint a Tagan­ka vendégjátéka) „börtön Spanyolország” módosí­tásban. Fábry Zoltán füg­gönyt helyettesítő, min­dent eltorlaszoló hatású, rideg előfala nem hagy kétséget e szándék felől. Kép- és térlátásának gaz­dagságát, a rendezővel történt együttműködésé­nek művészi értékét di­cséri, hogy az előfal mö­götti tágasság sem ad fel­oldást a szorongató bör­tönérzés alól. Sőt azt iga­zolja, hogy a Bernarda háza inkább kívánkozik nagy színpadra, így képes jobban kifejezni összetett jelképességét. Ezen a nagy téren lehetne mo­zogni, lehetne élni, ha egy mindent bénító erő élet­telenné nem sorvasztana minden mozdulatot, min­den kezdeményezést. Még a magányos forradalmá­rét, Adéláét is, akinek ön­gyilkos árnya oly vészt­­jóslóan inog a dráma zá­róképének színpadán. Bernarda förtelmes szigo­ra ez az erő? A legke­vésbé sem. Ő is egy tart­hatatlan társadalom torz áldozata — a többiek is csak közvetve az ő áldo­zatai, leányostól, nagy­anyástól, cselédestől, min­denestől. A határozott rendezői elképzelés egyebek között határozott, egyöntetű szí­nészi játékban is kamato­zott. A csupa nőszereplős mű minden művésze sa­ját legmagasabb szintjén szerepel. Sulyok Mária azzal győz szerepen és szerepemléken, hogy nem hangsúlyozza túl a zsar­nokot, valamit az áldo­zatból is éreztet. Ez nem gyengíti, ellenkezően, ki­­látástalanabbá, elkerülhe­tetlenebbé teszi a tragé­diát. A kitűnő együttesből az évek óta legjobb ala­kítását nyújtó Bánki Zsu­zsa, a most is kivételes te­hetségét bizonyító Kútvöl­gyi Erzsébet és a kima­gasló színművészeink kö­zé tartozó Tábori Nóra ki­emelése nem igazságta­lan. Halász Judit, Andai Györgyi, a főszerepben is­­mét szívesen látott Ven­­czel Vera, Schubert Éva, Földi Teri, Békés Rita, továbbá epizódokban Bőd Teréz, Szatmári Liza, Sándor Iza, Ágh Éva és a főiskolás Homoki Magdol­na egy emlékezetes, tar­talmas, megrázó erejű színházi előadás fontos szereplői. Rajk András 5 (A RÁDIÓ MELLETT ) 117 PERC Az egyik legnépszerűbb műsorrá vált nem is hosz­­szú élete folyamán a „117 perc színházról, rádióról, televízióról” című komp­lex kulturális magazin. És e népszerűségét nem ve­­rejtékes küzdelemben szerezte meg magának Benkő Tibor műsora, ha­nem elegáns könnyedség­gel körözte le hasonló műsortársait, nem is any­­nyira a többiek rovására, hanem azok szoros felzár­kózása mellett. De ne erőltessük a sporthason­latot — ezt a játékosan komoly, imponálóan ma­gabiztos, jó színvonalú adást csak önmagában, az eddigi eredményekhez hasonlítva mérhetjük le. De tulajdonképpen önma­gához sem igen mérhet­jük, annyira más és más minden egyes száma, a megszokott kereteken be­lül új és új variációkkal gazdagodó, formagazdag műsor. Legutóbb újdon­ságnak könyvelhettük el a Jászai Mariról szóló tu­­dományos-lírai visszaem­lékezést. A közönségtalál­kozó hangképei is a meg­lepetés erejével hatottak. Újdonság a vetélkedő is — bár kétségeim vannak, vajon illik-e a műsor egé­széhez. Ahol Illyés Gyula nyilatkozik, ahol Moldova György mondja el ragyo­góan szellemes mondatait, nem biztos, hogy a Vetél­kedő „lazítást” jelent, nem biztos, hogy e más műso­rokban olyannyira kihasz­nált műfaj itt meg tud újulni, öröm volt hallani Mezei Máriát és Tagan­­káékat, a díjat nyert do­kumentumjáték részletét és a többi remekül sike­rült riportot. Müller Ti­bor, Benkő Tibor és vala­mennyi riporterkollégá­juk értően bánt most is a színes, gazdag anyaggal. A MAGYAR RÁDIÓ KARINTHY SZÍNPADA Marton Frigyes főszer­kesztő Farkasházy Tiva­dar és Kaposy Miklós szerkesztőtársaival együtt nagy ötletre jutott: sok­­részes kirándulást szer­veznek a magyar iroda­lom múltjába, és felku­tatják humoros-szatirikus szerzőink „idevágó” mun­káit. „Heuréka” — kiált­hat fel a hallgató elége­detten, hiszen oly kézen­fekvőnek látszik megszer­vezni ezt a túrát irodal­munk távolabbi tájain. A valóság azonban aligha­nem sok buktatót és csap­dát állít majd a szerkesz­tők elé: vajon tényleg tu­dunk-e nevetni azon, amin 150, 200 évvel ez­előtt nevettek elődeink? Vajon mi is humorosnak fogjuk-e látni mindazo­kat a műveket, amelye­ket annak idején annak szántak? Nem is olyan irigylésre méltó a szer­kesztők dolga ... Óriási anyaghalmazból kell ki­ollózni a megfelelőt, mo­dernizálni, magyarázni stb., stb. Az első adásban még nem vágtak a téma közepébe. A nép humorá­ból hallhattunk „trufá­­kat”, meséket, derűs da­lokat. Kasza Tóni, Kóka Rozália és a többiek a Mákvirág együttes zene­kísérete mellett azt nyúj­tották, amit vártunk: jó­ízű szórakozást, derűs perceket. ISTENEK, MEGVÁLTÓK, PRÓFÉTÁK Nagyon nehéz a mítoszt megeleveníteni, hiszen valami épp azért vált mí­tosszá, mert eredete ho­mályba veszett Zoltán Péter fenti című sorozatá­ban Hegedűs Géza ese­ményjátéka Zarathusztra életét idézte meg. Mivel az ősi iráni egyistenval­­lás születésének pontos történetét a tudomány sem ismeri, az író kény­telen volt belülről ábrá­zolni a mítoszt, feltételez­ve, hogy a mai hallgató az eseményjáték miszti­kus elemeit kellő kritiká­val a helyükre tudja ten­ni. Ebből a megoldásból következett, hogy néhány meghatározó történelmi­társadalmi körülmény nem fért bele az esemény­játékba — ezekről is érte­sülhettünk azonban a já­ték utáni beszélgetésben, amely tömören és érdeke­sen vázolta fel Zarathuszt­ra tanainak vallástörténe­ti jelentőségét. Háry Márta — Mocsáry Lajos, a magyarországi nemzetisé­gek nemzeti jogaiért küz­dő politikus születésének 150. évfordulója alkalmá­ból a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és a Ma­gyar Történelmi Társulat emlékülést rendezett. — A Bajkál—Amur vasútvonal, a „BAM” ha­talmas építkezéséről no­vemberben érdekes kiál­lítás nyílik a Szovjet Tu­domány és Kultúra Házá­ban.­­ Az Angol Nemzeti Színházat nagyszabású ünnepség keretében nyi­totta meg hétfőn II. Er­zsébet királynő. Lawrence Olivier, a nagy színész, a színház első igazgatója köszöntötte a megjelente­ket. Goldoni: II Campiel­­lo című vígjátéka volt az első előadás. — Szegő Júlia, Romá­niában élő írónő Ember­nek maradni című, Bartók Béláról szóló regényét dedikálja október 29-én délután 4—5 óra között a Rózsavölgyi Zeneműbolt­ban. — A hét zeneműve könyvsorozat idei negye­dik kötete megjelent. A kötet, mint az eddigiek is, az azonos című rádiómű­sor október—decemberi adásainak anyagát tartal­mazza. Többek között Haydn, Bartók, Brahms, Mozart, Beethoven egy­­egy művéről olvashatnak benne az érdeklődők.

Next