Népszava, 1977. február (105. évfolyam, 26-49. sz.)

1977-02-09 / 33. szám

197­7. február 9. NÉPSZAVA Több mint ezer bányasza szolnék­ Segíteni a matrhahelyen A Mátraaljai Szénbor­nyáknak több mint ezer f­eldolgozó­ja van. Kéthar­maduk fizikai állományú , betanított és segéd­munkás, de akad köztük szakmunkás is: marós, h­egesztő, tekercselő, esz­tergályos ... Javarészben családanyák, akiknek vál­lát — kivált, ha két, há­rom műszakosak — ke­reső munkájuk tisztessé­Társadalmi (és persze családon belüli) segítség­re van szükségük ahhoz, hogy munkahelyen is, odahaza is helytállhassa­nak. A társadalmit ter­mészetszerűen és köz­vetlenül onnan várják, kapják, ahol életük „mun­kaképes” időszakának egyharmadát töltik, a M­átraaljai Szénbányák Vállalattól. Osztafi Andrásné, a vállalat szakszervezeti bi­zottságának nőfelelőse ezt mondja: — A nálunk dolgozó lányoknak, asszonyoknak — jómagamat is beleért­ve, aki Petőfibányán la­boráns vagyok — bizo­­nyára nem sokban kü­lönböznek az igényei a más iparágakban, más te­rületeken tevékenykedő nőkétől. „Nehéz műfaj­ról” — bányászatról — lévén szó, mégis megkoc­káztatom: az átlagosnál talán nagyobb figyelmet, gondoskodást érdemel­nek... Akadnak ugyan, mint még sok helyütt, oly'-an munkahelyi­­veze­tők, akik mai napig sem jutottak­ tovább a párt nőpolitikai határozatának magyarázgatásánál, akik a hétköznapi apróbb-na­­gyobb intézkedéseket ké­nyelemből, közömbösség­ből szólamokkal, így ké­t Visontai körzetünk­ben, sajnos, nem tudjuk ezt a klubéletet megho­nosítani — folytatja Osz­­tafiné —, mert a körzet túlságosan nagy, ötven­három faluról, községről — húsz, harminc, vagy éppen hatvan kilométe­res távolságokról van szó. De azért Nagyréde, Nagy­­füged, Apc, Márkáz, s a többi helység kismamái ges elvégzése mellett még sokféle teher nyomja; sok mindenre kell hogy sze­mük, kezük legyen. Gon­doskodnak a gyerekről, a férjről, ellátják a háztar­tást. Némelyikük kertet is művel, jószágot is tart, hisz falun lakik, onnan jár el a bányához. Mind­ezeket összeadva, az élet­ből bizony nem éppen a könnyebb rész jut nekik, ne, úgy kéne szavakkal helyettesítik. A vállalat egészének nőket, lányo­kat, asszonyokat, anyákat érintő tevékenysége azon­ban igen dicséretes.­­A szétszórtan a Pető­­fi­bányán, Visontán, E­cséden, a gáz- és olaj­építő üzemben dolgozó ezernyi nőnek körülbelül tíz százaléka van gyer­meksegélyezési szabadsá­gon. Közülük jó néhá­­nyan — mert vállaltak egy következő gyermeket is — öt évig is otthon maradnak... Nagy idő. Lehetne anyagi, erkölcsi veszteség is a kismamák számára. De — nem az. Petőfibányán létrehozták a kismamák klubját, melyben kitűnő előadá­sok, szórakozási lehetősé­gek várják, hívogatják a munkahelyüktől szép, anyai feladat miatt „el­­szakadottakat”. Mehetnek gyermekestől, kisbabástól akár, hiszen míg ők egyik szobában képzőművészet­tel, zenével, gyermekne­­velési, pszichológiai tud­nivalókkal ismerkednek — a másikban a kicsikre szakképzett gondozónő, óvónő vigyáz. (Játékra egyébként a petőfibányai kultúrház igazgatója szo­rított ki a keretből tíz­ezer forintot.) sem maradnak le a töb­bitől. Viszik a bánya hí­reit hozzájuk a munka­társak, év végeken ösz­­szehívják őket egy kis beszélgetésre (a vállalat kocsit küld értük, s gyer­mekestül hozza be őket a munkahelyre); segélyt kapnak tanévkezdéskor, s karácsony előtt... S újabban — a leg­utóbbi kollektív szer­ző­dés szerint — nem "csu­pán azt a béremelést kapják meg­­ a „gyes”-t követően, amelyet a há­rom, vagy öt év alatt munkatársaik kaptak, ha­nem — már a „gyes” ide­jén — évente háromhavi átlagnyereséget is! Nem óriási összeg — de ez is jól jön a kisgyerekes ma­máknak ... Hiszen ez a juttatás is azt jelzi, su­gallja, hogy a munka­hely, a kollektíva távol­létükben is számon tart­ja, „családtagként” keze­li, s­­ visszavárja őket! A gyes­en levőkről jut eszébe Osztafinénak egy fura eset: Aradi Tamás­­néé, aki Petőfibán­ya gép­üzemének kézbesítője. Amikor férjhez ment, sze­rény lakást, bútort kapott az üzemtől. Aztán — jött a gyerek. De: öt napja hiányzott ahhoz, hogy megkaphassa a gyes­t! No hát, öt napon nem szabad múlnia egy világ­ra jövő gyermek első há­rom esztendejének... Igaz, a gépüzem vezetői, társadalmi szervek, ta­nács együttes összefogá­sára volt szükség, hogy kijárhassák a fiatal as­­­­szony kérését, végül azonban sikerült. Apró siker volt, de nagy öröm... A minthogy apróság Kátainé ügye,, akinek el­intézték — lévén 3 éves kicsije, s gyakran szolgá­latban levő munkásőr férje —, hogy a délelőtti reggel 6-tól délután 2-ig, — igyekeztünk segíteni az ellátásban is. Kiala­kult minden munkahe­lyünkön a büférendszer, alapvető élelmiszerek, gyümölcsfélék, zöldségek bevásárolhatók ezekben, s ahol panasz volt a la­kóhelyi üzletek nyitva tartási rendjére, ott szín­­ke pillanatok alatt meg­egyeztünk a kereskede­lemmel . . . Egyébként va­lamennyi munkahelyün­kön társadalmi ellenőri hálózat működik, s jelzi: mi a hiány, mit kifogá­solnak az asszonyok ... V­an azonban olyan gondja is a Mátraaljai Szénbányák Vállalatnak, amelynek megoldása nem megy máról holnapra. Az oktatás. A több mint s a délután 2-től este 10- ig tartó két műszakját egy műszakra válthassa fel ... Vagy az, hogy az F—I. műszakba járó fe­leség és az F—II. mű­szakba járó férj — akik emiatt alig-alig találkoz­hattak egymással! — egy időben járhasson munká­ba ... A vezetőség megoldotta! A rövidke mondat mö­gött nyilván sok-sok munka, törődés, töprengés rejlik. Gondok sokasága, amelyek között ott van a kollektíváé is, az egyéné is . .. Juhász Ernő, a vállalat szakszervezeti bizottságá­nak politikai munkatársa e gondokról szól: — Első szavam hadd legyen a megbecsülésé: a nálunk dolgozó nők min­­ den elismerést megérde­ melnek! Akár a „tisztán” női brigádokról, akár a „vegyes brigádokban” dolgozó nőkről legyen szó: lelkiismeretességben, teherbírásban, fegyelme­zettségben ,élen járnak ... — Második szavam: a gondoké. Az egyik, a gyermekintézmények ál­lapota. Még mindig nincs elegendő bölcsődei, óvo­dai férőhelyünk, enélkül pedig igencsak nehéz a többnyire nagy távolsá­gokról bejáró anyák helyzete... Idén elkezdjük egy ötven férőhelyes óvo­da építését, s minden re­­f­mény szerint idén be is­­ fejezzük ... ezer nőből legalább két­százan „adósak” a nyolc általánossal. Igaz, a „női állománynak" java része középkorosztályú, vagy tán még annál is idősebb, s ez a puszta tény nehe­zíti a helyzetet... Meg hát a nagy távolságok is a munkahelytől... Pedig a vállalat Visontán is, Pétőf­­bányán is ingyenes tankönyvet, felszerelőt, konzultációt biztosít.. A lakhely szerinti általános iskola, a kihelyezett ta­gozat, a munkaidőn belü­li, szakképesítést­­ nyújtó tanfolyam mind-mind azért van, hogy a valami oknál fogva elmaradt, le­maradt emberek pótol­hassák a mulasztottakat... B­iró Teréz Egy jó kismama-klub A kollektíva és a­­IYES tá r sa d a Írni cllcn«ríésscl Holtban, áruházban, vendéglőben Öt perccel zárás előtt A takarítás zavartalan — Bocsánat — mondja a fiatal eladólány a kö­zértben, és cipőmet is díj­mentesen letisztítva a felmosóronggyal, elmerül a kövezet takarításában. Látja, de nem zavarja, hogy a csemegepult mö­gött, ahol felvágottal sze­retnék venni, nincs senki. — Már ne haragudjon, olyan sürgős? — Mi is haza szeret­nénk menni — válaszolja tárgyilagosan. — Rögtön zárunk. V­alóban, 15 perc múl­va záróra. A belvárosi cipőboltban nem zavarják a vevőket a takarítással. Miközben az üzlet egyik felében gumikesztyűben porszívó­A Kereskedelem Álta­lános Üzleti Szabályzata kimondja, hogy a záróra előtt érkezett vevőket, fo­gyasztókat a záróra után is ki kell szolgálni. Ez a paragrafus sokak figyel­mét elkerülhette, aligha­nem ezért hozott a bel­kereskedelmi miniszter 1968-ban újabb rendele­tet, amely megerősíti az idézett előírást. Mik az egyik eladó, társai a másik oldalon viszony­lag készségesen nyújtják felpróbálásra a csizmát. Hogy a porszívó zúgása elnyomja a vevő hangját? Sebaj, a takarítás alatt a kiszolgálás zavartalanul folyik. — Kérek szépen egy rántott szeletet sült bur­gonyával — mondom a felszolgálónak. — Sajnos, a konyha már zárt, talán valami italt hozhatok ... N­em, italt nem kérek, de valami magyarázatot igen. A pincér, ha rántott hússal nem is, ezzel szol­gálhat. Elmondja, hogy a konyha rendberakásához hosszabb idő szükséges... A m a vevők tapaszta­latai szerint ma sem tart­ják be mindenütt a ren­deletet. Az áruházak többségében például han­gosbemondó figyelmeztet a záróra közeledésére, sőt, arra is felkéri a még jelenlevőket, hogy „szí­veskedjenek a vásárlást befejezni, és viszontlátás­ra holnap reggel”... takarítani, a polcokat fel kell tölteni, sőt, még az aznapi bevételt is el kell vinni a postára. De nem értem meg, hogy a vásár­lót akkor, amikor az üz­let vagy az étterem még nyitva van, miért nem szolgálják ki? A kérdés­sel a Belkereskedelmi Minisztérium kereskede­lemszervezési és fejlesz­tési főosztályához fordul­tam. — Az 1974-ben kelt rendelet szerint — tájé­koztatnak — az üzlethá­lózatban dolgozók mun­kaidejét úgy kell szabá­lyozni, hogy módjuk le­gyen a nyitást megelőző és a zárást követő műve­letek elvégzésére. — Vagyis? — Vagyis a munkaidő­nek általában hosszabb­nak kell lennie a nyitva tartási időnél. Hogy mennyivel, azt mi nem írjuk elő, már csak azért sem, mert ez a többlet­idő szakmánként, sőt, bol­tonként is eltérő. T­öbb vállalat vezetőjé­től érdeklődtem, hosz­­szabb-e boltjukban a munkaidő a nyitva tartá­si időnél. Valamennyien egyértelműen állították, hogy igen. Általában 30 perc a különbözet; ez a legtöbb helyen elegendő a takarításra, az önki­szolgáló polcok feltöltésé­­re. Az egy nérszakos üz­letek heti 41 órán át szol­gálják ki a vevőket, a törvényes munkaidő vi­szont köztudottan 44 óra. A két műszakos üzletek­ben könnyebb a helyzet, mert a déli váltáskor „ölelkeznek” a műszakok, ilyenkor több a személy­zet, kevesebb a vevő, el lehet végezni az egyéb tennivalók egy részét. A­z egyik vállalati igaz­— Ezzel a 41 órás nyitva tartási idővel van, aki jól jár, van, aki rá­fizet. Mert az igazság az, hogy a legtöbb helyen a káróra után nyomban ha­za tudnak menni az el­árusítók: a nyitva tartás alatt elvégzik azt a mun­kát, amelyre a napi 30 percet kapják. Ők tehát egyszerűen nem töltik ki a törvényes munkaidejü­ket. Ez az, ami ellen én, mint igazgató, egyszerűen nem merek fellépni. Ugyanakkor azok, akik a pénzt adják fel a postán, rosszul járhatnak. Ha a záróra után már nincs nyitva a közelben porta­hivatal, messzire kell menniük, sokszor félnek is a sötét utcán a napi bevétellel a zsebükben. De a no­hai sorbanállás­­sal en­att fél óránál jó­val jobb időt is eltölthet­nek. Nem is szólva a lel­ki isme­eres, igyekvő bolt­­ve-etőkről, akik jóval a nyitás előtt már járják a narmkereskedelmi válla­latokat, bem’ minél vál­tozto›-ol-‚b Am­it szerezze­­­ n'”k be. <"5l< nem is tnrt­­ iák múlván a munkaide­jükét. gató bővebb felvilágosí­tással is szolgált, de azzal a kikötéssel, hogy a ne­vét nem említem. (Az el­adók amúgy is nehezen tarthatók a vállalatnál, ha a nyilvánosság előtt elmarasztalja őket, még fenyegetőbb lehet a mun­kaerőhiány.) A követke­zőket mondta: M­indebből következik, hogy bár vannak világos, egyértelmű, igazságos rendeletek — rend nincs. Legalábbis maradéktalan rend. Ám a részletkérdé­sek — ki, mikor viszi postára a bevételt, mikor szerez be árut, kitölti-e törvényes munkaidejét, milyen a bolti munka­­szervezés, engedékeny-e az igazgató­k nem érin­tik a fogyasztót. Számunkra viszont több, mint kellemetlen, ha öt perccel zárás előtt kites­sékelnek vagy kinéznek az üzletből. Ha tehetjük, úgysem halasztjuk az utolsó pillanatra a bevá­sárlást, a vendéglői étke­zést, de ha valamilyen okból mégis megtörténik, hogy percekkel a zárás előtt érkezünk, elvárjuk, hogy a rendeletnek meg­felelően szolgáljanak ki bennünket. Sőt, azért, sem harag­szunk, ha némi — jog­szabályokba nem foglalt — készséget, udvariassá­got is észlelünk. G­ál Zsuzsa van — rend nincs Munkaidő és nyitvatartás M­egértem. Illetve még­sem. Megértem, hogy mindenki siet haza, sőt, azt is, hogy a boltokat, a konyhákat valamikor rendbe kell hozni, ki kell AMATŐR CSILLAGÁSZOK Szolnokon, a Tisza-menti Vegyi Művek művelődési házában csillagászati szakkör is működik. A szakkör tagjainak többsége fizikai dolgozó, akik részt vesznek abban az amatőr programban, amelynek feladata a változó csillagok megfigyelése. Képünk: dr. Dankó Sándor osztályvezető és Gál Péter szobafestő az amatőr csillagdában (MTI Fotó : Bajkor József felvétele) 3 A múlt év közepe óta a vasiparban­­-­ örvendetesen csökken az üzemi eredetű és végső kimenetelében csonkolással végződő balesetek száma. A vizsgálat — amelynek összesített ta­nulságait nemrégiben vitatta meg a szakszervezet elnöksége — legalábbis ezt igazolja. A szakszervezet szívós, áll­hatatos érdekvédelmi munkájának ered­ményeként a korábbinál ritkábban for­dul elő, hogy a vállalat mindenáron a sérült dolgozók nyakába akarja varrni a kizárólagos felelősséget egy-egy bal­esetért. Egyre inkább a balesetek tanul­ságainak megszívlelése a jellemző, szép számmal növekszik a veszélyforrások megszüntetése érdekében tett műszaki­szervezési intézkedések száma. • Az eredményeket következetes erőfe­­s­ítések előzték meg. És nem csekély határozottság a munka biztonságának javítása végett. A Hőtechnikai Építő és Szigetelő Vállalat igazgatója például a közelmúltban szigorúan felelősségre vonta azokat, akik vétkesek voltak há­rom dolgozó sérülésében. Olyan is akadt a felelősségre vontak között, akinek húszezer forintjába került a mulasztása. Ha más nem is, de ez az összeg minden bizonnyal elgondolkoztatja azokat, akik a munkások védelmének elmulasztását bocsánatos bűnnek tartják. A csonkulásos balesetek emelkedő tendenciáját néhány hónapja tehát sike­rült megállítani. A javulás ellenére azonban még mindig nagyon sok a ten­nivaló. A legnagyobb gondot továbbra is a megmunkáló gépek alacsony mű­szaki színvonala okozza Vagyis úz. em­ber védelmének még mindig nem elég­gé kielégítő volta. Ezért üdvözöljük a vasasszakszervezet elnökségének az ál­láspontját, amely felhívja a figyelmet, hogy a gazdasági vezetők a gépek és berendezések biztonságának növelése, a karbantartási munkák fogyatékosságai­nak megszüntetése, a tárgyi és személyi feltételek megteremtése révén, a mun­kafeltételek javításával, a védőberende­zések állapotának rendszeres ellenőrzé­sével, a dolgozók és vezetők szakmai, munkavédelmi ismereteinek gyarapítá­sával csökkentsék a baleseteket. I­gen nemcsak a tárgyi, hanem a sze­mélyi feltételek javításával is csök­kenteni lehet és kell a balesetek számát. Nemcsak a szakszervezeti, ha­nem a gazdasági felelősök közreműkö­désével is. Mert néha még­ mindig az az érzése támad az embernek, mintha a sérülések csökkentése elsősorban és ki­zárólag szakszervezeti, érdekvédelmi fel­adat­­ lenne. S mintha a balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabály megsér­tését és az abból eredő súlyos vagy ke­vésbé súlyos bajt még mindig sokan bo­csánatos bűnnek tartanak Ilyenkor ar­ra gondot az ember, hogy a „termelés mindenáron” elve oly erősen befolyásol­ja a gazdasági vezetők egy részének szemléletét, hogy hajlamosak megfeled­kezni a munkások védelméről. Pedig nyilvánvaló, hogy ebben az országban végső fokon minden az emberért törté­nik. A termelés is. A vasasszakszervezet elnökségének megállapítása szerint a baleseteket to­vábbra is a nem megfelelő védőberen­dezések, a kézi adagoláshoz rendszere­sített segédeszközök erősen kifogásol­ható műszaki állapota okozza. Az üzem­vezetők, művezetők egyike-másika rá­adásul még el is tűri a szabálytalan munkát. Olykor tétlenül nézi, hogy a munkás szabad kézzel nyúl a veszélyes helyre. S amelyik vezető megköveteli a fegyelmet, annak esetleg tűrnie kell mások csipkelődő megjegyzéseit, hogy miért bábáskodik annyit felnőtt embe­rek felett. K­ülönösképpen növeli a balesetek számát az úgynevezett forgás nél­küli hidegalakító gépek nagy ré­szének elavult, a munka biztonsága szempontjából erősen kifogásolható mű­szaki állapota, továbbá a dolgozók aka­ratától függetlenül működő védelemnek a szükségesnél kisebb aránya, amihez még hányavetiség is párosul. A Villamos Berendezés és Készülék Művekben Zöldi József jobb kezének két ujját például azért vághatta le a sajtológép, mert a kétkezes indító hasz­nálhatatlanná vált. A gépet pedállal kényszerült működtetni, és véletlenül akkor lépett az indítóra, amikor a munkadarabot kézzel igazította. A Ma­gyar Vagon- és Gépgyárban Karvalics Sándor húszéves fiatalembernek hasonló ok miatt kellett amputálni két ujját. A Csepel Művekben Gerecze Lászlónak is azért vághatta le a gép az ujját, mert hiányzott a gépi előtoló és a szükséges védőberendezés is. H­osszan sorolhatnánk a példákat, amelyek­ jócskán azt bizonyítják, hogy a csonkulásos baleseteket a gépek és egyéb termelőberendezések, a védőesz­közök rossz műszaki állapota, vagy az utóbbinak esetleg teljes hiánya okozza Ami voltaképp fegyelmezetlenség — a vezető részéről. Amint hogy a beosztott dolgozók fegyelmezetlenkedéseinek el­tűrése is számos szomorú eset forrása volt. A szabályok kikerülése, áthágása, a ■­ biztonsági követelmények elhanyago­lása végső soron a fegyelmezetlenség könnyelműsködés tehát roppant veszé­lyes és éppen ezért ártalmas. N­éha mégis szemet hunynak fölötte A gazdasági eredmények mellett, a termelési érdekekre hivatkozás­sal — olykor kimondatlanul — bocsá­natos bűnnek tartják mindezt a mu­lasztást, felelőtlenséget, ami pedig ha­lálos következményekkel is járhat. Z­sidai Pál Nem bocsánatos Istni

Next