Népszava, 1977. február (105. évfolyam, 26-49. sz.)
1977-02-09 / 33. szám
1977. február 9. NÉPSZAVA Több mint ezer bányasza szolnék Segíteni a matrhahelyen A Mátraaljai Szénbornyáknak több mint ezer feldolgozója van. Kétharmaduk fizikai állományú , betanított és segédmunkás, de akad köztük szakmunkás is: marós, hegesztő, tekercselő, esztergályos ... Javarészben családanyák, akiknek vállát — kivált, ha két, három műszakosak — kereső munkájuk tisztesséTársadalmi (és persze családon belüli) segítségre van szükségük ahhoz, hogy munkahelyen is, odahaza is helytállhassanak. A társadalmit természetszerűen és közvetlenül onnan várják, kapják, ahol életük „munkaképes” időszakának egyharmadát töltik, a Mátraaljai Szénbányák Vállalattól. Osztafi Andrásné, a vállalat szakszervezeti bizottságának nőfelelőse ezt mondja: — A nálunk dolgozó lányoknak, asszonyoknak — jómagamat is beleértve, aki Petőfibányán laboráns vagyok — bizonyára nem sokban különböznek az igényei a más iparágakban, más területeken tevékenykedő nőkétől. „Nehéz műfajról” — bányászatról — lévén szó, mégis megkockáztatom: az átlagosnál talán nagyobb figyelmet, gondoskodást érdemelnek... Akadnak ugyan, mint még sok helyütt, oly'-an munkahelyivezetők, akik mai napig sem jutottak tovább a párt nőpolitikai határozatának magyarázgatásánál, akik a hétköznapi apróbb-nagyobb intézkedéseket kényelemből, közömbösségből szólamokkal, így két Visontai körzetünkben, sajnos, nem tudjuk ezt a klubéletet meghonosítani — folytatja Osztafiné —, mert a körzet túlságosan nagy, ötvenhárom faluról, községről — húsz, harminc, vagy éppen hatvan kilométeres távolságokról van szó. De azért Nagyréde, Nagyfüged, Apc, Márkáz, s a többi helység kismamái ges elvégzése mellett még sokféle teher nyomja; sok mindenre kell hogy szemük, kezük legyen. Gondoskodnak a gyerekről, a férjről, ellátják a háztartást. Némelyikük kertet is művel, jószágot is tart, hisz falun lakik, onnan jár el a bányához. Mindezeket összeadva, az életből bizony nem éppen a könnyebb rész jut nekik, ne, úgy kéne szavakkal helyettesítik. A vállalat egészének nőket, lányokat, asszonyokat, anyákat érintő tevékenysége azonban igen dicséretes.A szétszórtan a Petőfibányán, Visontán, Ecséden, a gáz- és olajépítő üzemben dolgozó ezernyi nőnek körülbelül tíz százaléka van gyermeksegélyezési szabadságon. Közülük jó néhányan — mert vállaltak egy következő gyermeket is — öt évig is otthon maradnak... Nagy idő. Lehetne anyagi, erkölcsi veszteség is a kismamák számára. De — nem az. Petőfibányán létrehozták a kismamák klubját, melyben kitűnő előadások, szórakozási lehetőségek várják, hívogatják a munkahelyüktől szép, anyai feladat miatt „elszakadottakat”. Mehetnek gyermekestől, kisbabástól akár, hiszen míg ők egyik szobában képzőművészettel, zenével, gyermeknevelési, pszichológiai tudnivalókkal ismerkednek — a másikban a kicsikre szakképzett gondozónő, óvónő vigyáz. (Játékra egyébként a petőfibányai kultúrház igazgatója szorított ki a keretből tízezer forintot.) sem maradnak le a többitől. Viszik a bánya híreit hozzájuk a munkatársak, év végeken öszszehívják őket egy kis beszélgetésre (a vállalat kocsit küld értük, s gyermekestül hozza be őket a munkahelyre); segélyt kapnak tanévkezdéskor, s karácsony előtt... S újabban — a legutóbbi kollektív szerződés szerint — nem "csupán azt a béremelést kapják meg a „gyes”-t követően, amelyet a három, vagy öt év alatt munkatársaik kaptak, hanem — már a „gyes” idején — évente háromhavi átlagnyereséget is! Nem óriási összeg — de ez is jól jön a kisgyerekes mamáknak ... Hiszen ez a juttatás is azt jelzi, sugallja, hogy a munkahely, a kollektíva távollétükben is számon tartja, „családtagként” kezeli, s visszavárja őket! A gyesen levőkről jut eszébe Osztafinénak egy fura eset: Aradi Tamásnéé, aki Petőfibánya gépüzemének kézbesítője. Amikor férjhez ment, szerény lakást, bútort kapott az üzemtől. Aztán — jött a gyerek. De: öt napja hiányzott ahhoz, hogy megkaphassa a gyest! No hát, öt napon nem szabad múlnia egy világra jövő gyermek első három esztendejének... Igaz, a gépüzem vezetői, társadalmi szervek, tanács együttes összefogására volt szükség, hogy kijárhassák a fiatal asszony kérését, végül azonban sikerült. Apró siker volt, de nagy öröm... A minthogy apróság Kátainé ügye,, akinek elintézték — lévén 3 éves kicsije, s gyakran szolgálatban levő munkásőr férje —, hogy a délelőtti reggel 6-tól délután 2-ig, — igyekeztünk segíteni az ellátásban is. Kialakult minden munkahelyünkön a büférendszer, alapvető élelmiszerek, gyümölcsfélék, zöldségek bevásárolhatók ezekben, s ahol panasz volt a lakóhelyi üzletek nyitva tartási rendjére, ott színke pillanatok alatt megegyeztünk a kereskedelemmel . . . Egyébként valamennyi munkahelyünkön társadalmi ellenőri hálózat működik, s jelzi: mi a hiány, mit kifogásolnak az asszonyok ... Van azonban olyan gondja is a Mátraaljai Szénbányák Vállalatnak, amelynek megoldása nem megy máról holnapra. Az oktatás. A több mint s a délután 2-től este 10- ig tartó két műszakját egy műszakra válthassa fel ... Vagy az, hogy az F—I. műszakba járó feleség és az F—II. műszakba járó férj — akik emiatt alig-alig találkozhattak egymással! — egy időben járhasson munkába ... A vezetőség megoldotta! A rövidke mondat mögött nyilván sok-sok munka, törődés, töprengés rejlik. Gondok sokasága, amelyek között ott van a kollektíváé is, az egyéné is . .. Juhász Ernő, a vállalat szakszervezeti bizottságának politikai munkatársa e gondokról szól: — Első szavam hadd legyen a megbecsülésé: a nálunk dolgozó nők min den elismerést megérde melnek! Akár a „tisztán” női brigádokról, akár a „vegyes brigádokban” dolgozó nőkről legyen szó: lelkiismeretességben, teherbírásban, fegyelmezettségben ,élen járnak ... — Második szavam: a gondoké. Az egyik, a gyermekintézmények állapota. Még mindig nincs elegendő bölcsődei, óvodai férőhelyünk, enélkül pedig igencsak nehéz a többnyire nagy távolságokról bejáró anyák helyzete... Idén elkezdjük egy ötven férőhelyes óvoda építését, s minden refmény szerint idén be is fejezzük ... ezer nőből legalább kétszázan „adósak” a nyolc általánossal. Igaz, a „női állománynak" java része középkorosztályú, vagy tán még annál is idősebb, s ez a puszta tény nehezíti a helyzetet... Meg hát a nagy távolságok is a munkahelytől... Pedig a vállalat Visontán is, Pétőfbányán is ingyenes tankönyvet, felszerelőt, konzultációt biztosít.. A lakhely szerinti általános iskola, a kihelyezett tagozat, a munkaidőn belüli, szakképesítést nyújtó tanfolyam mind-mind azért van, hogy a valami oknál fogva elmaradt, lemaradt emberek pótolhassák a mulasztottakat... Biró Teréz Egy jó kismama-klub A kollektíva és aIYES tá r sa d a Írni cllcn«ríésscl Holtban, áruházban, vendéglőben Öt perccel zárás előtt A takarítás zavartalan — Bocsánat — mondja a fiatal eladólány a közértben, és cipőmet is díjmentesen letisztítva a felmosóronggyal, elmerül a kövezet takarításában. Látja, de nem zavarja, hogy a csemegepult mögött, ahol felvágottal szeretnék venni, nincs senki. — Már ne haragudjon, olyan sürgős? — Mi is haza szeretnénk menni — válaszolja tárgyilagosan. — Rögtön zárunk. Valóban, 15 perc múlva záróra. A belvárosi cipőboltban nem zavarják a vevőket a takarítással. Miközben az üzlet egyik felében gumikesztyűben porszívóA Kereskedelem Általános Üzleti Szabályzata kimondja, hogy a záróra előtt érkezett vevőket, fogyasztókat a záróra után is ki kell szolgálni. Ez a paragrafus sokak figyelmét elkerülhette, alighanem ezért hozott a belkereskedelmi miniszter 1968-ban újabb rendeletet, amely megerősíti az idézett előírást. Mik az egyik eladó, társai a másik oldalon viszonylag készségesen nyújtják felpróbálásra a csizmát. Hogy a porszívó zúgása elnyomja a vevő hangját? Sebaj, a takarítás alatt a kiszolgálás zavartalanul folyik. — Kérek szépen egy rántott szeletet sült burgonyával — mondom a felszolgálónak. — Sajnos, a konyha már zárt, talán valami italt hozhatok ... Nem, italt nem kérek, de valami magyarázatot igen. A pincér, ha rántott hússal nem is, ezzel szolgálhat. Elmondja, hogy a konyha rendberakásához hosszabb idő szükséges... A m a vevők tapasztalatai szerint ma sem tartják be mindenütt a rendeletet. Az áruházak többségében például hangosbemondó figyelmeztet a záróra közeledésére, sőt, arra is felkéri a még jelenlevőket, hogy „szíveskedjenek a vásárlást befejezni, és viszontlátásra holnap reggel”... takarítani, a polcokat fel kell tölteni, sőt, még az aznapi bevételt is el kell vinni a postára. De nem értem meg, hogy a vásárlót akkor, amikor az üzlet vagy az étterem még nyitva van, miért nem szolgálják ki? A kérdéssel a Belkereskedelmi Minisztérium kereskedelemszervezési és fejlesztési főosztályához fordultam. — Az 1974-ben kelt rendelet szerint — tájékoztatnak — az üzlethálózatban dolgozók munkaidejét úgy kell szabályozni, hogy módjuk legyen a nyitást megelőző és a zárást követő műveletek elvégzésére. — Vagyis? — Vagyis a munkaidőnek általában hosszabbnak kell lennie a nyitva tartási időnél. Hogy mennyivel, azt mi nem írjuk elő, már csak azért sem, mert ez a többletidő szakmánként, sőt, boltonként is eltérő. Több vállalat vezetőjétől érdeklődtem, hoszszabb-e boltjukban a munkaidő a nyitva tartási időnél. Valamennyien egyértelműen állították, hogy igen. Általában 30 perc a különbözet; ez a legtöbb helyen elegendő a takarításra, az önkiszolgáló polcok feltöltésére. Az egy nérszakos üzletek heti 41 órán át szolgálják ki a vevőket, a törvényes munkaidő viszont köztudottan 44 óra. A két műszakos üzletekben könnyebb a helyzet, mert a déli váltáskor „ölelkeznek” a műszakok, ilyenkor több a személyzet, kevesebb a vevő, el lehet végezni az egyéb tennivalók egy részét. Az egyik vállalati igaz— Ezzel a 41 órás nyitva tartási idővel van, aki jól jár, van, aki ráfizet. Mert az igazság az, hogy a legtöbb helyen a káróra után nyomban haza tudnak menni az elárusítók: a nyitva tartás alatt elvégzik azt a munkát, amelyre a napi 30 percet kapják. Ők tehát egyszerűen nem töltik ki a törvényes munkaidejüket. Ez az, ami ellen én, mint igazgató, egyszerűen nem merek fellépni. Ugyanakkor azok, akik a pénzt adják fel a postán, rosszul járhatnak. Ha a záróra után már nincs nyitva a közelben portahivatal, messzire kell menniük, sokszor félnek is a sötét utcán a napi bevétellel a zsebükben. De a nohai sorbanállással enatt fél óránál jóval jobb időt is eltölthetnek. Nem is szólva a lelki ismeeres, igyekvő boltve-etőkről, akik jóval a nyitás előtt már járják a narmkereskedelmi vállalatokat, bem’ minél változto›-ol-‚b Amit szerezze n'”k be. <"5l< nem is tnrt iák múlván a munkaidejükét. gató bővebb felvilágosítással is szolgált, de azzal a kikötéssel, hogy a nevét nem említem. (Az eladók amúgy is nehezen tarthatók a vállalatnál, ha a nyilvánosság előtt elmarasztalja őket, még fenyegetőbb lehet a munkaerőhiány.) A következőket mondta: Mindebből következik, hogy bár vannak világos, egyértelmű, igazságos rendeletek — rend nincs. Legalábbis maradéktalan rend. Ám a részletkérdések — ki, mikor viszi postára a bevételt, mikor szerez be árut, kitölti-e törvényes munkaidejét, milyen a bolti munkaszervezés, engedékeny-e az igazgatók nem érintik a fogyasztót. Számunkra viszont több, mint kellemetlen, ha öt perccel zárás előtt kitessékelnek vagy kinéznek az üzletből. Ha tehetjük, úgysem halasztjuk az utolsó pillanatra a bevásárlást, a vendéglői étkezést, de ha valamilyen okból mégis megtörténik, hogy percekkel a zárás előtt érkezünk, elvárjuk, hogy a rendeletnek megfelelően szolgáljanak ki bennünket. Sőt, azért, sem haragszunk, ha némi — jogszabályokba nem foglalt — készséget, udvariasságot is észlelünk. Gál Zsuzsa van — rend nincs Munkaidő és nyitvatartás Megértem. Illetve mégsem. Megértem, hogy mindenki siet haza, sőt, azt is, hogy a boltokat, a konyhákat valamikor rendbe kell hozni, ki kell AMATŐR CSILLAGÁSZOK Szolnokon, a Tisza-menti Vegyi Művek művelődési házában csillagászati szakkör is működik. A szakkör tagjainak többsége fizikai dolgozó, akik részt vesznek abban az amatőr programban, amelynek feladata a változó csillagok megfigyelése. Képünk: dr. Dankó Sándor osztályvezető és Gál Péter szobafestő az amatőr csillagdában (MTI Fotó : Bajkor József felvétele) 3 A múlt év közepe óta a vasiparban- örvendetesen csökken az üzemi eredetű és végső kimenetelében csonkolással végződő balesetek száma. A vizsgálat — amelynek összesített tanulságait nemrégiben vitatta meg a szakszervezet elnöksége — legalábbis ezt igazolja. A szakszervezet szívós, állhatatos érdekvédelmi munkájának eredményeként a korábbinál ritkábban fordul elő, hogy a vállalat mindenáron a sérült dolgozók nyakába akarja varrni a kizárólagos felelősséget egy-egy balesetért. Egyre inkább a balesetek tanulságainak megszívlelése a jellemző, szép számmal növekszik a veszélyforrások megszüntetése érdekében tett műszakiszervezési intézkedések száma. • Az eredményeket következetes erőfesítések előzték meg. És nem csekély határozottság a munka biztonságának javítása végett. A Hőtechnikai Építő és Szigetelő Vállalat igazgatója például a közelmúltban szigorúan felelősségre vonta azokat, akik vétkesek voltak három dolgozó sérülésében. Olyan is akadt a felelősségre vontak között, akinek húszezer forintjába került a mulasztása. Ha más nem is, de ez az összeg minden bizonnyal elgondolkoztatja azokat, akik a munkások védelmének elmulasztását bocsánatos bűnnek tartják. A csonkulásos balesetek emelkedő tendenciáját néhány hónapja tehát sikerült megállítani. A javulás ellenére azonban még mindig nagyon sok a tennivaló. A legnagyobb gondot továbbra is a megmunkáló gépek alacsony műszaki színvonala okozza Vagyis úz. ember védelmének még mindig nem eléggé kielégítő volta. Ezért üdvözöljük a vasasszakszervezet elnökségének az álláspontját, amely felhívja a figyelmet, hogy a gazdasági vezetők a gépek és berendezések biztonságának növelése, a karbantartási munkák fogyatékosságainak megszüntetése, a tárgyi és személyi feltételek megteremtése révén, a munkafeltételek javításával, a védőberendezések állapotának rendszeres ellenőrzésével, a dolgozók és vezetők szakmai, munkavédelmi ismereteinek gyarapításával csökkentsék a baleseteket. Igen nemcsak a tárgyi, hanem a személyi feltételek javításával is csökkenteni lehet és kell a balesetek számát. Nemcsak a szakszervezeti, hanem a gazdasági felelősök közreműködésével is. Mert néha még mindig az az érzése támad az embernek, mintha a sérülések csökkentése elsősorban és kizárólag szakszervezeti, érdekvédelmi feladat lenne. S mintha a balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabály megsértését és az abból eredő súlyos vagy kevésbé súlyos bajt még mindig sokan bocsánatos bűnnek tartanak Ilyenkor arra gondot az ember, hogy a „termelés mindenáron” elve oly erősen befolyásolja a gazdasági vezetők egy részének szemléletét, hogy hajlamosak megfeledkezni a munkások védelméről. Pedig nyilvánvaló, hogy ebben az országban végső fokon minden az emberért történik. A termelés is. A vasasszakszervezet elnökségének megállapítása szerint a baleseteket továbbra is a nem megfelelő védőberendezések, a kézi adagoláshoz rendszeresített segédeszközök erősen kifogásolható műszaki állapota okozza. Az üzemvezetők, művezetők egyike-másika ráadásul még el is tűri a szabálytalan munkát. Olykor tétlenül nézi, hogy a munkás szabad kézzel nyúl a veszélyes helyre. S amelyik vezető megköveteli a fegyelmet, annak esetleg tűrnie kell mások csipkelődő megjegyzéseit, hogy miért bábáskodik annyit felnőtt emberek felett. Különösképpen növeli a balesetek számát az úgynevezett forgás nélküli hidegalakító gépek nagy részének elavult, a munka biztonsága szempontjából erősen kifogásolható műszaki állapota, továbbá a dolgozók akaratától függetlenül működő védelemnek a szükségesnél kisebb aránya, amihez még hányavetiség is párosul. A Villamos Berendezés és Készülék Művekben Zöldi József jobb kezének két ujját például azért vághatta le a sajtológép, mert a kétkezes indító használhatatlanná vált. A gépet pedállal kényszerült működtetni, és véletlenül akkor lépett az indítóra, amikor a munkadarabot kézzel igazította. A Magyar Vagon- és Gépgyárban Karvalics Sándor húszéves fiatalembernek hasonló ok miatt kellett amputálni két ujját. A Csepel Művekben Gerecze Lászlónak is azért vághatta le a gép az ujját, mert hiányzott a gépi előtoló és a szükséges védőberendezés is. Hosszan sorolhatnánk a példákat, amelyek jócskán azt bizonyítják, hogy a csonkulásos baleseteket a gépek és egyéb termelőberendezések, a védőeszközök rossz műszaki állapota, vagy az utóbbinak esetleg teljes hiánya okozza Ami voltaképp fegyelmezetlenség — a vezető részéről. Amint hogy a beosztott dolgozók fegyelmezetlenkedéseinek eltűrése is számos szomorú eset forrása volt. A szabályok kikerülése, áthágása, a ■ biztonsági követelmények elhanyagolása végső soron a fegyelmezetlenség könnyelműsködés tehát roppant veszélyes és éppen ezért ártalmas. Néha mégis szemet hunynak fölötte A gazdasági eredmények mellett, a termelési érdekekre hivatkozással — olykor kimondatlanul — bocsánatos bűnnek tartják mindezt a mulasztást, felelőtlenséget, ami pedig halálos következményekkel is járhat. Zsidai Pál Nem bocsánatos Istni