Népszava, 1981. június (109. évfolyam, 127–151. sz.)
1981-06-10 / 134. szám
NÉPSZAVA 1981. JÚNIUS 10., SZERDA Tudomány, technika, társadalom Szállítás és társadalomtudomány Valamikor a rómaiak korában, de még a korai kapitalizmusban is, a szállítás, emberek, áruk szállítása magánügy volt. Az államvezetésnek nem jelentett gondot, mint ma, amikor a társadalomtudomány széles öszszefüggésekben vizsgálja a szállítás társadalmi kihatásait és feltételeit. A szállítás minden alakját figyelembe véve, egy közepesnél fejlettebb országban a gazdasági erőforrások egyötödét, a felhasznált energiának pedig egynegyedét használja fel. Az utóbbi évtizedekben az is kiderült, hogy milyen jelentős minden más ágazattól" eltérő következményei vannak a társadalomra. Pl. erőteljesen befolyásolja a lakosság és az ipar területi megoszlását. A munkahely és a lakóhely megközelítése nagy súlyú és nagy költségkihatású kérdéssé vált. Autóbuszok százai, ezrei fenntartására és üzemeltetésére kényszerülnek termelőszövetkezetek, ipari vállalatok. Személygépkocsik, vasút- és repülőjáratok, tenger- és folyami hajózás hatalmas szolgáltatási iparágak létrehozását és fenntartását tette szükségessé, szerte a világon. A szállítás különböző formái egyre nagyobb szerepet játszanak az emberek szabad idejének eltöltésében (lásd: automobilizmus, turista-szállítóforgalom stb.). Megváltoztatja az életstílust, összezsugorítja a távolságokat, közelebb hozza az eddig távolság miatt elszigetelt országokat, embereket és ennek számtalan tudati, politikai, kooperációs következménye van. Még a demográfiában is szerepet játszik. Pl. az Európai Közösség országaiban évente átlagosan 60 ezer ember hal meg közlekedési balesetben. Érdekes különbözőségek derültek ki a szállítás társadalmi tervezésének beruházási problémáinál. A hoszszú időre szóló, kb. harmincéves előrejelzések nem alkalmazhatóak általánosan a szállítás egészére. A szállítás ugyanis kétféle elemből tevődik össze: az infrastruktúrából (utak, repülőterek, vasútvonalak, alagutak, kikötők, állomások, dokkok stb.) és a közlekedési eszközökből (vasúti szerelvények, gépkocsik, hajók, repülőgépek, villamosok). Azonnal nyilvánvalónak tűnik, hogy a sok év alatt, hosszú ideig épülő, átlagosan 30 év alatt elavuló infrastruktúra tervezési döntéseinél messzebb kell látni és más módon kell dönteni, mint a szállítóeszközöket előállító vállalatoknál. Az elavult repülőgépeket, hajókat, autókat más rendeltetéssel, más igényszinten még sokáig lehet működtetni. Ám ki vásárol meg egy korszerűtlen, nem üzembiztos hidat, repülőteret, dokkot, csatornát stb. Az infrastruktúra megvalósulását általában állami döntések előzik meg, míg a szállítóeszköz fejlesztési, vagy típusváltási döntései szűkebb körében és a közvetlen vállalati vezetés problémái. Az infrastruktúrákkal kapcsolatos döntések a közügyek. Egy repülőtér építése, egy kikötő létrehozása közvetlenül befolyásolja egy város életét, érintheti a környezetvédelem valamennyi problémáját, így demokratikusabb döntési formákat követel meg. A modern nagyvárosok örök közlekedési konfliktusa, a tömegközlekedés és a nagy útfelületet igénybevevő autóáradat között, amely különösen csúcsidőkben (munkakezdés és munkaidő-befejezés) kulminál, iparszervezési problémákat is vethet fel. Ezeket különösen súlyossá teheti az agglomerációkból a munkahelyre igyekvők számának növekedése. A Párizst körülvevő gyorsutak, amik ennek a feszültségnek a feloldását lettek volna hivatottak szolgálni, néhány év alatt kevésnek bizonyultak a probléma megoldására. Területfejlesztési koncepció, termelési struktúraváltás, a dolgozó rétegek szociológiai mozgása, a népesedés üteme, az ország vagy a város földrajzi helyzete, a szállítási technika fejlettségi szintje csak néhány figyelembe veendő tényező a jövő szállítástervezésénél, ami nélkülözhetetlenné teszi a társadalomtudományok alkalmazását. Kardos István A helytelen táplálkozás okai Napjainkban nagyon előtérbe került a táplálkozás-kutatás. Oka: számos betegséget és ihalálfajtát a túltápláltsággal magyaráznak. Alapvetően azt vizsgálják, hogy az ifjúság számára mit kell jelentenie a helyes táplálkozásnak. Ez természetes, hiszen minden betegség ellen a legjobb védekezés a megelőzés. Amíg a természetes, az élet egészséges fenntartásához szükséges táplálékbevitelről van szó, addig nincsenek különösebb gondok. (Kivéve azokat a gazdaságilag fejletlen országokat, ahol milliók számára még ma is rendszeres az éhezés.) Ám amikor a táplálkozás örömszerzés forrásaként jelentkezik, vagy éppen más, például lelki sérülés feloldását szolgálja, akkor kapnak felkiáltójelet a gondok. Egy vizsgálat során, amikor 20 ezer iskolás tanuló táplálkozási rendjét és szokásait elemezték, a kutatók néhány érdekes megállapításra jutottak. A fiatalok csaknem 50 százaléka étkezés-megtagadással válaszol az iskolai megterhelésekre, a szülői megfélemlítésre, a különböző kellemetlenségekre, amelyek környezetéből érik, gyászra vagy más lelki sérülésre. Mintegy 40 százaléka a vizsgált tanulók közül viszont bőséges táplálkozással, túlevéssel kívánja pótolni az elszenvedett sérelmet. Mindkét esetben sikerült igazolni, hogy kora gyermekkorban ért hatások húzódnak meg az egymással ellentétes reakciók mögött, amelyek okai rendszerint a szülőkben, a nevelőkben keresendők. Akik nem esznek, azokat kicsi korukban azzal büntették, hogy megvonták tőlük átmenetileg az ételt. Akik sokat esznek, azoknál pedig a gyermeki bánatot pótolták a szülők ennivalóval. Legtöbb esetben egészen a csecsemőkorig lehetett visszavezetni a táplálékmegvonás vagy túltáplálás tényét. Ha a csecsemő felsírt, enni adtak neki. Mások megtagadták tőle a táplálékot még akkor is, ha valóban éhes volt. Azt is sikerült kimutatni, hogy a diákok táplálkozási módjában gyakran tükröződik, kopírozódik a szülők táplálkozási szokása: a nagyevő szülők gyermeke nagyevő és fordítva. A vizsgálat során a helytelen táplálkozás környezetből származó okai részben nyilvánvalóvá lettek. Ám rejtve maradtak továbbra is az alkati tényezők, amelyek egyik vagy másik táplálkozási típus felé sodorják a diákot. Bár a biológiai meghatározók rejtve maradtak, nyilvánvalóvá lett azonban az, hogy az ifjúság helyes vagy helytelen táplálkozásáért alapvetően a szülő felelős. Először tehát őket kell a helyes táplálkozási módokra megtanítani, ahhoz, hogy gyermekeik is egészségesen táplálkozhassanak. Dr. Szanyi László Kézre álló billentyűk Az információk gyors rögzítésére alakították ki a képen látható billentyűk elhelyezésének új formáját, az alkotók szerint a gépelést végző kezek által legjobban megfelelő módon. A kísérletek valóban igazolták a tervezőket: a gépírónő keze nem fárad, a gépelés sebessége a hagyományossal szemben fokozódott, és a hibák, a tévesztések száma felére csökkent. Digitális telefon — a közeljövő újdonsága 105 éves múltra tekint viszsza a telefon. Külalakjában, színében ugyan sokat változott, működési elve azonban még mindig a régi. A telefonkagylóra rábeszélve, a létrehozott hangnyomás-ingadozásokat a készülék mikrofonja átveszi, majd áram-, illetve feszültséghullámokká alakítja. Ezeket a villamos változásokat továbbítják a vezetékek a vevőoldalra, ahol a vevőkészülék ismételten hangrezgésekké alakítja a telefonvonalról érkező elektromos beszédáramokat. A hang útja persze korántsem zavartalan: sokféle „szennyeződés”, idegen feszültségek, áramok rakódnak a villamos jelre, így minél hosszabb az útja, annál torzabbá válik a vevőállomásra érve. A telefon tehát elektronikus úton „szállítja” kisebb-nagyobb távolságokra az emberi beszédet, természetes, hogy alapvető követelmény a beszédhangok minél „alakhűbb” továbbítása. A tervezőmérnökök hosszú ideje fáradoznak a telefon „megfiatalításán”, egy, a jelenleginél jóval zavarvédettebb megoldás kidolgozásán. Arra már régen felfigyeltek, mennyire zavartalan a pontokat, s vonásokat, azaz rövidebb-hosszabb elektronikus impulzusokat továbbító távíró üzem, ahol is nincsen szükség folyamatos, alakhű jelátvitelre, elegendő elemi jelcsoportokat továbbítani. Megpróbálták tehát az emberi beszédhangokat is ilyen jelcsoportokká bontani a zavartalan átvitel érdekében. Az új eljáráshoz egy — a harmincas években felfedezett — hírközlési technikát hívtak segítségül. Az impulzus-kódmodulációs technika (az angol elnevezésből eredően PCM-nek rövidítették) azon a matematikailag bebizonyított tényen alapszik, hogy egy feszültséggörbe átviteléhez elegendő a görbe bizonyos időközönként felvett értékét továbbítani, ezen értékekből ugyanis hibátlanul visszaállítható az eredeti feszültséghullám. Ezen értékek kiválasztását egyébként mintavételezésnek nevezik. A mintavételezést a kerekítés művelete követi, továbbítani ugyanis csak meghatározott értékeket lehet, így minden egyes kiragadott feszültségértéket (mintát) fel vagy le kell kerekíteni a hozzá legközelebb eső, „engedélyezett” szintre. Az így kapott számadatot azután kettes számrendszerbe alakítják, azaz egyesekkel és nullákkal fejezik ki, így tehát az eredeti feszültséghullámból kiválasztott minta már egy jelsorozat (impulzusok jelenléte, illetve hiánya) formájában áll rendelkezésre. Az elkövetkezőkben ezt a jelsorozatot továbbítják a vevőállomásra, ahol hasonló — bár fordított sorrendben elvégzett — műveletekkel állítják vissza a feszültséghullámot, majd abból az emberi beszédet. Bár az impulzus-kódmoduláció régóta jól ismert a telefontechnika forradalmasításában csupán pár éve kapott helyet, amikor már rendelkezésre álltak a legkorszerűbb félvezetők, tranzisztorok, integrált áramkörök, hiszen csupán ilyen parányi méretű eszközök tudják megvalósítani egy méreteiben ugyancsak nem túl nagy telefonkészülékben a PCM-eljárás lépéseit. Az emberi beszédet hordozó feszültséghullámok impulzusokká alakítása igen zavarvédett rendszer létrehozását teszi lehetővé. Hiába adódnak idegen zajok az impulzusokhoz, a „vételt” ez cseppet sem zavarja, hiszen a vevőkészülék csupán az impulzusok jelenlétét vagy hiányát észleli, függetlenül azok „méretétől”. A digitális telefónia (így nevezik ugyanis ezt az újdonságot) sosem remélt hanghűségű beszédvitelt valósít meg. Egyetlen hátránya a hagyományos „analóg” készülékkel szemben, hogy — mivel nagyobb sávszélességet követel — kevesebb csatorna helyezhető el ugyanazon az áramkörön. De ma már ez sem jelent áthidalhatatlan problémát, mivel az ígéretes megoldás: az új típusú széles sávú optikai szálvezető, a fénykábel is megszületett. Horváth Annamária Óriás mélykotró A leírás szerint a képen látható mélykotró vödörlánc a legnagyobb a világon, és egy dán cég mérnökei tervezték és készítették el. Jelenleg Dánia egyik cementelőállító üzeméhez szállítja a szükséges nyersanyagot. Egy órán belül 1000 tonna nyersanyag kikotrására és elszállítására képes. A jobbra kinyúló vödörlánc hossza 96 méter, és benne 50 vödör mozog, mindegyik 73 köbméter űrtartalmú, és a vödörlánc másodpercenként 60 cm-es sebességgel mozog (ez óránként 2160 m-t jelent). Atombunker Angol szakemberek tervezték a képen látható bunkert, amely elképzeléseik szerint tulajdonosát megvédi majd az atomtámadás minden veszélye ellen. Számos változatban készült, a legkülönbözőbb formájú elemekből és anyagokból. A cél az volt, hogy viszonylag könnyen összeállítható legyen — pl. házon belül is —, legalább egy négytagú család férjen el benne, álljon ellent az atombomba-robbanás okozta léglökésnek, és óvjon a sugárkárosodással szemben. Végül: legyen a lehető legolcsóbb. A fenti modell a vizsgálatok során ellenállt egy megatonnás bomba okozta széllökésnek, és több órán át képes volt elnyelni óránként 400 fém sugárzást. A szakemberek szerint két héten át biztonságot nyújt négy embernek minden sugárveszély ellen. 9 Hatoptikás kamera Számos térképészeti és más tudományos célra felhasználható felvételt az MKF—6 típusú hatobjektíves fényképezőgéppel készítettek. A fényképfelvételeket a világűrből ugyanúgy el lehet készíteni ezzel a géppel, mint repülőgépről. A felvételeket nemcsak geológusok, hanem a mezőgazdaságban dolgozók is előnyösen tanulmányozhatják. Az ÁPISZ Kiskereskedelmi Vállalat a 6/1980. (IX. 30) BkM sz. rendelettel módosított 6/1972. (III. 16) BkM sz. rendelet alapján bérbe adja az alábbi egységeit: Budapest XIII., Bulcsú u. 25. Budapest XIII., Pozsonyi út 16. Budapest XVI., Rákos út 97. Budapest VII., Landler Jenő u. 8. Budapest II., Szilágyi Erzsébet fasor 37—39. Budapest II., Hidegkúti út 2. Budapest XX., Kossuth Lajos u. 80. Budapest V., Szabadsajtó út 6. (bélyegbolt) Budapest I., Fő u. 27. Budapest XV., Pestújhelyi út 26. Az üzletek bérbeadására közjegyző jelenlétében lefolytatott versenytárgyaláson kerül sor 1981. június 30-án, a vállalat hivatalos helyiségében. A versenytárgyalás 15 órakor kezdődik, s a boltok a fenti sorrendben, egyenként kerülnek sorra. A pályázóktól az írásban benyújtott jelentkezést kizárólag 1981. június 20-ig fogadják el. A vállalat az érdeklődőket a feltételekről és a bolt adatairól részletesen tájékoztatja. Érdeklődni lehet: keddi és csütörtöki napokon 14-től 16 óráig az ÁPISZ Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályán, Budapest VII., Wesselényi u. 6. Tel.: 227-945. ÁPISZ Kiskereskedelmi Vállalat