Népszava, 1982. március (110. évfolyam, 51–76. sz.)
1982-03-03 / 52. szám
NÉPSZAVA 1982. MÁRCIUS 3., SZERDA Tudomány, technika, társadalom Társadalmi tartalékok az ipari kultúrában és a tudományban A fejlett országokban az ipar egyik jellemzője, hogy a gyártó üzemek nem pusztán az értékesítésig törődnek termékeikkel. A termékminőség fogalmához hozzátartozik a vállalt felelősség, az alkatrészellátás biztosítása, széles körű szervizhálózat és a vevőktől, vásárlóktól kapott visszajelzések gyors figyelembevétele. Ez a szemlélet már a szocialista népgazdaság egyes iparágainak egyes üzemeiben is fellelhető. A Magyar Hajó- és Darugyár gazdasági igazgatója például egy televíziós interjúban elmondotta: rendkívül fontos előre tudniuk, hogy a náluk rendelt hajók milyen útvonalon közlekednek majd, ott milyen jellegű szervizhálózat áll rendelkezésre a fő alkatrészek, a motorok szervize vagy speciális alkatrészek cseréje miatt. Ennek a szervizhálózatnak ismeretében szerelik fel a megfelelő típusú motorokkal és fő részekkel a hajókat. Rendkívül nagy gondot fordítanak a fejlett ipari országok a háztartási műszaki cikkek kezelésének megtanítására. Állják ki a használat próbáját! Magyarországon 200 milliárd forint felett van a használatban levő tartós fogyaszsi cikkek értéke. A szocialista népgazdaságnak különösen érdeke, hogy ezek a tartós fogyasztási cikkek kiállják a használat próbáját, minél tovább működjenek, és alkatrészhiány vagy nem megfelelő kezelés miatt ne kerüljenek idő előtt a fémhulladékba. Számtalan ellenőrzés tárta fel — főleg a legfejlettebb nagyüzemekben —, hogy még használható gépeket selejteznek ki, és hulladékként a MÉH-nek adják át. A tőkés világ leggazdagabb országaiban lényegesen takarékosabban bánnak az ilyen értékekkel. Megtörténik, hogy egy szerszámgépgyár precíziós esztergapadjait, fúrógépeit eladják egy kisebb pontosságú munkagépet igénylő mezőgazdasági gépjavítónak, vagy más üzemnek, így lényegesen jobb lesz a szerszámüzem szempontjából az amortizációs értékhányad, és az az üzem is olcsóbban jut hozzá, amelynek technológiai igényeit ez a gép még kielégíti. A működési idő meghosszabbítása A karbantartó, a megfelelő gondozó munka hiánya, a gyakori alkatrészhiány az oka annak, hogy például vállalatok egészen kiváló állapotban levő gépkocsiktól is igyekeznek megszabadulni. Ebben néha reprezentatív nagyzolások is közrejátszanak, de a legtöbb esetben jogosan félnek, hogy egy viszonylag csekély értékű alkatrész hiánya miatt az egyébként még használható gépjármű a garázsban rostokol. Ezt a jelenséget a közúti járművek, haszongépjárművek, mezőgazdasági gépek viszonylag nagy százalékánál is tapasztalhatjuk. Az sem mindegy, hogy az alkatrészek milyen „kapcsolásban” kaphatóak a kereskedelemben. Egy benzinszintmérőhöz az úszóbúra helyett például rendszerint meg kell venni a teljes benzinszintjelző berendezést, holott a kilyukadt kis fémlabda értéke legfeljebb 40—50, az egész berendezés ára pedig több száz forint. Felesleges kiadásokat és feleslegesen hulladékba küldött alkatrészelemek sorsát határozza meg az ilyen ipari-kereskedelmi gyakorlat. Nemzetközi adatok szerint az autók átlagos élettartama kevésbé függ az autót vezető emberek műszaki kultúrájának színvonalától, mint a megfelelő alkatrész- és szervizellátottságtól. Európa úgynevezett „új autós” országaiban — amelyek közé hazánk is tartozik — egy autó átlagos élettartama feleannyi, mint az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában, ahol 12—16 éves autók is vígan futnak. Hazánkban a meghibásodott alkatrészek megjavítását nem szívesen vállalják, inkább újat szerelnek be. Az AFIT Sopronban működő alkatrészgyára termékeinek nagy részét felújított, tehát hibásnak minősített autókból ki-Rendkívül fontos elve az ipari kultúrának, hogy a gyártó cég végezze és szervezze meg az általa termelt berendezések, gépek műszaki ellátását is. Ez érdekeltté teszi a megfelelő minőségű gyártásban, és meghosszabbítja felelősségét a már használatban levő berendezés, autó vagy gyárban felszerelt gépsor sorsát illetően is. A piackutatási tapasztalatok világszerte azt bizonyítják, hogy a vásárlók természetesen azoknak a termékeknek vásárlását részesítik előnyben, amelyeknek a továbbgondozása, szerviz- és alkatrészellátása biztosítottnak tekinthető. Ugyanis a külön alkatrészgyártásra berendezkedett üzem önköltségei és árai is lényegesen magasabbak, mint azé, amely magát a terméket állítja elő. Az ipari kultúrának fontos feltétele az, hogy a vásárolt áruhoz kapcsolódó szükségletek kielégítését is biztosítsa. Ma már egészen természetesnek tűnik, hogy mondjuk egy fényképezőgépeket gyártó gyár arra törekszik, hogy további vásárlásokra csábítsa a vevőket. A fényképezőgéphez nemcsak újabb optikát, hanem kiegészítő alkatrészeket, nagyításhoz, fotókészítéshez házi laboratóriumi berendezéseket, másolókereteket, diakereteket, szűrőket, sőt, filmeket és vetítőket is ajánl. Teszi ezt még akkor is, ha ezeket esetleg nem ő maga gyártja, de üzlethálózatábanő árusítja. A „mindent egy helyen megvehetek” kényelmes helyzetébe hozzák a vevőt, és ez jelentős profitnövekedést hoz a gyártó cég számára. Ehhez még csatlakozik az előbb említett berendezések kezelés A termék,,felvezetése Az ipari berendezések műszaki ellátására az iparvállalatok saját karbantartórészleggel rendelkeznek. A gépeket szállító cégek szakemberei azonban a garanciális időszakban hetekig, hónapokig a helyszínen tartózkodnak, a betanított emberek munkáját segítik, ellenőrzik, meggyőződnek arról, hogy a gép valóban hibátlanul működik és megfelel-e a szerződésben kikötött feltételeknek. A berendezések szerelt, s utána (nem túl jelentős munkával) ismét használatra alkalmassá tett termékek teszik ki.sére való felkészítés, a készülékek garanciális időn belül és garanciális időn túli javítása -r látszólag ingyen, de soha nem haszon nélkül. A kiterjedt szervizhálózathoz képest már csak egy további lépés a háznál történő javítás. A javítókocsik keresik fel a vevőt, különösen, ha ezt a távolság indokolja. Helyben végzik el a munkát vagy legalábbis összegyűjtik a javítanivalót, viszonylag szerény összeget számítva a szállítás költségeire. E helyes gyakorlatot a Gelka és a Patyolat is bevezette — egyes szétszórt vidéki településeken. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy az iparikereskedelmi kultúra feltételei csupán a gyártó-termelő vállalatok és az eladó cégek részére kötelezőek. A gépkocsi olajcseréje, a kötelező szerviz, a megfelelő minőségi kenőolajak, adalékanyagok előírása, a karbantartás, javítás elvégzésének módja, tehát a garanciának feltételei meghatározottak, ami pedig a vevőt is kötelezi ... A hazai autójavító szervizekben gyakori panasz," hogy a drága pénzen megvásárolt és egyébként rendelkezésre álló műszereket a gépkocsi diagnosztizálásánál nem minden esetben veszik igénybe. Javarészt szinte kisipari módszerekkel folyik a kocsik javítása, diagnosztizálása, míg ugyanez a tevékenység a nagy amerikai vagy nyugat-európai szervizekben futószalagon, a fődarabok és a gépi egységek szétszerelése nélkül történik. Bizony a műszerek használata nálunk is rendkívüli módon meggyorsítaná és javítaná a szervizmunkát, növelné hatékonyságát. szállítójának a garanciális idő alatt felügyeleti joga van. Beleszólhat abba, hogy betartják-e a megadott kezelési utasításokat, külön doszsziét fektetnek fel arról, hogy milyen problémák mutatkoznak, milyen javításokat végeznek. Ez a gyártó cég érdekeit is szolgálja, mert lehetősége van arra, hogy a gépek konstrukciós és egyéb hiányosságait folyamatosan felfedje, megszüntesse. Kardos István A termék „ utógondozása ” Talajminták a Vénuszról Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Több mint 700 kilogramm súlyú volt a Venyera—13 szovjet bolygóközi űrszonda leszálló egysége, amely hétfőn színes képeket továbbított a Földre a Vénusz bolygó felszínéről, és elvégezte az első alaposabb talajmintaelemzést is. A szovjet lapok kedden már közölhették az első, egyelőre még kidolgozatlan és fekete-fehér felvételeket, amelyeket az automatikus űrszonda továbbított a Földre. A szaktudósoknak azonban még hosszabb időre van szükségük a tökéletes minőségű felvételek kidolgozására. A leszálló egység két telefotométere ugyanis nem mindjárt színes képet adott, hanem egymást követően három színszűrővel — vörös, zöld és kék színben — készítette el a felvételeket. Ezek összeillesztésével jön létre a színes felvétel. Az első megállapítások szerint a Vénusz felszínén a leszállás körzetében kevés a kék szín, a talaj barnás színezetű. Ugyancsak különleges megoldások voltak szükségesek a talajminta vételéhez is. Bár mindössze néhány köbcentiméternyi mintát vettek a laboratórium fúróberendezései, ez sok fejtörést okozott a tervezőknek: egyrészt a fúróberendezéseknek rendkívül magas hőmérsékleten kellett működniük, másrészt a talajmintát továbbítani kellett az automatikus laboratórium belsejébe, ahol a külső légnyomásnak csupán töredéke volt, a hőmérsékletet pedig 30 fokon tartották. Bár a Vénusz felületére már nem egy automatikus szovjet űrszonda szállt le, a mostani leszállítása a korábbi tapasztalatok alapján kiválóan sikerült. Amikor a leszálló egység elvált az űrszonda többi részétől, először egy irányító ejtőernyő nyílt ki. A leszálló egység ekkor még egy hatalmas hővédő gömb belsejében volt. Ezt követően kinyílt a fő ejtőernyő, amely a fékezést végezte el. A talajt érés kapcsolta be a különböző berendezéseket, a telefotométereket és a talajminta vételéhez szükséges fúróberendezést. Érdekesség, hogy egy külön szerkezet mintegy „letapogatta” a talaj felszínét. Ennek a többi között az a jelentősége, hogy ha a későbbiekben olyan szerkezetet is létrehoznak, amely kisebb utat tehet meg az égitest felszínén, a konstruktőrök könnyebben dolgozhatják majd ki a mozgatáshoz szükséges eszközöket. Víz alatti átkelés A La Manche-csatornán átkelni száraz lábbal több száz éves gondolat ötlet sok született, de megvalósításukra napjainkig nem került sor. Úgy hírlik, egyre komolyabban veszik a feladatot, de az építkezések még mindig nem kezdődtek el. A sok-sok terv közül egy tervező akadt, aki sem a hídpártiak, sem az alagút pártiak közé nem tartozott, aki a képen látható megoldást ajánlotta: síneket fektessenek le a tengerfenékre, s azon olyan vonatot járassanak, amelybe nem megybe a víz. A tengerfenék egyenetlenségeit kisebb-nagyobb viaduktokkal javasolta kiegyenlíteni. Ezen a terven csak mosolyogtak az érdekeltek. Napjainkban egy híd- alagút kombináció terve került előtérbe. Így remélik biztosítani a csatornán át a vonat és más közlekedési eszköz járatását, továbbá azt, hogy a hajókat se akadályozza az új közlekedési út. Képmagnó, 12,5-es szalaggal A Sony cég ebben az évben hozta ki 450 angol fontért ezt a kazettás képmagnetofont,, amely színes és fekete-fehér képek lejátszására alkalmas. Előnye: a természethű színek, a kitűnő hang, a kazetta akkora, mint más magnetofoné, de benne 12,5 mm-es mágneses szalag van. A berendezés két kisebb táska formájában könnyen szállítható és hálózatról, valamint gépkocsi-akkumulátorról egyaránt működtethető. Már készül kisebb és olcsóbb változata, amit rövidesen piacra dobnak. Sz. L. 9 ANNA MÉSZÁROS MÁRTA új filmje. Főszereplők: MARIE-JOSENAT, Anna sikeres és boldog asszony, de váratlan esemény dúlja fel az életét: egy francia lányban felismerni véli Bécsben eltűnt gyermekét. A BARTÓK és az ÚJ TÜKÖR KLUBMOZI /MŰVÉSZ/ műsorán. JAN NOWICKI, TÖRD AI TERI, LOHINSZKY LÖRÄND, MARIE LABÉE■ V V.