Népszava, 1982. június (110. évfolyam, 126–151. sz.)
1982-06-23 / 145. szám
NÉPSZAVA 1982. JÚNIUS 23., SZERDA Sport egyzőkönyv Lengyelország— Peru 5—11 (0—6) La Coruna, 20 ezer néző, vezette: Rubio (mexikói). Góllövők: Smolarek, Lato, Boniek, Buncol, Ciolek, illetve La Rosa. LENGYELORSZÁG: Mlynarczyk — Majewski, Janas, Zmuda, Jalocha (Dziuba, 27. p.) — Matysik, Lato, Buncol, Kupczewicz — Boniek, Smolarek (Ciolek, 73. p.). PERU: Quiroga — Duarte, Salguero, Diaz, Olaechea — Velasquez, Leguia, Cueto, Cubillas (Barbadillo, 50. p.) — La Rosa, Oblitas (Uribe, 50. p.). Az első félidőre a hihetetlenül sok kihagyott helyzet volt a jellemző. Elsősorban a lengyelek „jeleskedtek” a holtbiztos szituációk elhibázásában, de a peruiak is lőttek kapufát. A második félidőben minden megváltozott. A lengyel válogatottra jóformán rá sem lehetett ismerni. Az 56. percben bekövetkezett az, amire a lengyelek hívei a VB eddigi 236 perce alatt hiába vártak: belőtték kedvenceik első Mundini-góljukat! Smolarek talált a védők hibájából a perui kapuba és ezzel megadta a jelt: 22 perc leforgása alatt még négyszer voltak eredményesek az óriási lendületbe jött csapattársai... A 60. percben Lato, az 62.-ben Boniek, a 68.-ban (ez volt a legszebb!) Buncol, a 76.-ban pedig az épphogy beállt Ciolek volt a gólszerző, és már 5—0-ra vezettek a lengyelek. A 83. perc hozta a peruiak becsületgólját, La Rosa jóvoltából (5—1). Kiütéses győzelmével az eddig gyengélkedő, s gólt sem szerző lengyel válogatott egy csapásra pompás helyzetbe került, biztosan vezet csoportjában és nemcsak egyszerűen bejutott, hanem várhatóan az első helyről léphet tovább a legjobb 12 közé. Az I. csoport állása: Hátravan: Olaszország— Kamerun (ma, 17.15-kor). Skócia—Szovjetunió 2—2 (1—0) Malaga, 38 ezer néző, vezette: Rainea (román). Góllövők: Jordan, Souness, illetve Csivadze, Sengelija. SKÓCIA: Rough — Narey, Hanson, Miller, Gray — Souness, Strachan (McGrain, 70. p.), Wark — Dalglish, Archibald, Jordan (Brazil, 70. p.). SZOVJETUNIÓ: Daszajev — Szulakvelidze, Csivadze, Baltacsa, Demjanyenko — Besszonov, Bal, Borovszkij, Gavrilov — Sengelija (Andrejev, 88. p.), Blohin. A 15. percben szerezte meg a vezetést a skót együttes, az egyenlítés a szovjet csapatnak csak a második félidő közepén sikerült. Utána azonban rögtön a vezetést is kiharcolták, de a hajrában a lelkes skótok kiegyenlítettek. A skót védelem két nagy hibája fosztotta meg a szigetországiakat a győzelemtől, és — mivel döntött a brazilokkal szembeni gólkülönbség közötti diferrencia — a 12 közé jutás is a Szovjetunióé lett. A VI. csoport állása: Hátravan: Brazília—Új-Zéland (ma este): 1. Lengyelo. 3 12 — 5-1 4 2. Olaszo. 2-2 — 1-12 3. Kamerun 2 — 2 — 0-0 2 4. Peru 3 — 2 12-6 2 1. Brazília 2 2-----------6-2 4 2. Szovjetu. 3 1 1 16-4 3 3. Skócia 3 1 1 18-8 3 4. Új-Zél. 2-------2 2-8 0 Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Alicantéból nem túl erősen a jobb alsó sarokba gurított (1—1). Amint az várható volt, a hátralevő percekben a belgák „eldugták” a labdát. A 80. percben a kitörő Töröcsiket Meews gáncsolta, 25 méterre a belga kaputólsárga lapos figyelmeztetést kapott a belga hátvéd), a szabadrúgásból azonban Nyilasi Pfaff kezébe ívelt. A befejezés előtt még Vandenbergh számára adódott gólszerzési lehetőség, de ívelését Mészáros ujjheggyel fölé tolta. Maradt teHátravan: Argentína—Salvador (ma este). A nagy tét — a győzelemhez vezető úton — az első gól volt. Mert amelyik csapat ezt elérte, átállhatott biztonságosabb játékra, azaz az ellentámadások fegyverét teremthette meg. Különösen fontos volt ez most, mert a belgák köztudottan lestaktikát alkalmaznak és ha egyszer vezetést szereztek, akkor már reménytelennek tűnő vállalkozás bevenni a védelmüket. Tehát nekünk kellett kezdetben támadni, hogy előnyt teremthessünk és arra kényszerítsük a belgákat, hogy kitámadjanak. Nagy taktikai harc folyt a pályán, magyar mezőnyfölény jegyében és egy kihagyott ordító gólhelyzet után — Kiss a kapu torkából fejelt fölé! — a belga védelmet saját fegyverével „lőttük ki”. Lesre játszottak, de Varga észrevette, nem adta le a labdát, hanem kiugrott vele és bombagóllal teremtette meg a lehetőséget, hogy azt játsszuk, amit szerettünk volna. Most már a belgáknak kellett támadniuk ... Fordult a kocka, taktikailag előnybe kerültünk. Okosan, időnként látványosan is támadott a magyar csapat, nem engedte át a kezdeményezést a belgáknak. Szünet után Törőcsik bebiztosíthatta volna győzelmünket, kitűnő gólhelyzetet lőtt fölé, majd Nyilasi fejelt ugyancsak sorsdöntő helyzetben mellé. Ez túl sok volt. A belgák vérszemet kaptak, egyre lendületesebben és veszélyesebben támadtak. A Müller—Sallai és a Kiss—Csongrádi csere is azért történt, hogy a középpályán megerősítsük sorainkat, és a csapat frissebb legyen a hajrára. Többszörös védelmi hiba meghiúsította minden reményünket, olyan góllal egyenlített a belga csapat, amely nem is bosszantó, hanem szinte nevetséges volt. Az utolsó negyedórában a döntő gólért minden erejével harcolt a csapat, de már nem volt energiájuk a játékosoknak. Egy olyan nagy lehetőséget engedtek ki a kezükből, amilyenre talán nem is számítottak a mérkőzés előtt. Egy buta góllal rombadöntötték két év munkáját, de aki látta a mérkőzést, az megérti: 8 ember nem tud 11-et legyőzni!... Már le sem merem ezek után írni: maradt még egy ezreléknyi remény. Mert, ha Salvador pontot vesz el Argentínától ... De ez már csak matematika ... Vándor Kálmán Búcsú a VB-től, 76 perc remény után Magyarország—Belgium 1—1 (1—0) A tegnapi események sorát az nyitotta meg a mieink háza táján, hogy Mészöly Kálmán szövetségi kapitány még délelőtt bejelentette: változtat a korábban közölt összeállításon, Pölöskeit a középpályássorba állítja Sallai helyére és a csatársorba Fazekas, valamint Kiss mellé Törőcsik kerül. A szokásos volt a program: séta, könnyű mozgás, jóízű ebéd, pihenés, taktikai értekezlet, tévénézés, azután korán indulás a Nuevo Alitaibix stadionba. Az angol White sípjelére így kezdett a két csapat: MAGYARORSZÁG: Mészáros — Martos, Kerekes, Garaba, Varga — Müller, Nyilasi, Pölöskei — Fazekas, Törőcsik, Kiss. BELGIUM: Pfaff — Gerets, Meeuws, L. Millecamps, Baecke — Vandersmissen, Coeck, Ceulemans, Vercauteren — Vandenbergh, Czerniatynski. Tóthról, a magyar válogatott stabil balhátvédjéről, nem sokkal a mérkőzés előtt derült ki: változatlanul gondjai vannak a fogával, erős fájdalomról panaszkodott, ezért a magyar együttes szakvezetői — helyesen — úgy döntöttek: helyén, a balhátvéd posztján Varga játszik. Eléggé foghíjasak voltak a lelátók széksorai (30 ezer néző), amikor megkezdődött a játék. Meglehetősen komótos tempóban... A belgák nem nagyon ambicionálták a támadásokat, átengedték a pálya közepét a magyaroknak. Ennek megfelelően némi mezőnyfölényünk jegyében telt el az első negyedóra, de ez csak szögletekben jutott kifejezésre, gólhelyzet egyáltalán nem alakult ki Pfaff kapuja előtt. Élénkült az iram, a belgák is egyre inkább belelendültek. Mégis a 17. percben Varga 25 méteres nagy lövése okozott komoly gondot Pfaffnak, szögletre hárított. Nem sokkal később, a másik oldalon Vandenbergh 17 méteres bombáját Mészáros vetődve védte. A 24. percben előbb Fazekas ügyetlenkedett el jó helyzetet, majd Czerniatynski fejese alig szállt mellé. A magyar fölényt jelezte, hogy a 25. percben Kiss, egy jobb oldali beadás után, az ötösről, teljesen tiszta helyzetben fölé fejelt. Három perc múlva megszületett a vezető magyar gól. Bal oldali akció közben Varga (!) kitűnően lépett ki három belga védő közül, faképnél hagyta őket, és 12 méterről biztosan lőtt félmagasan a kapu bal oldalába (1—0 Magyarország javára). A gól után — rákényszerültek! — kitámadtak a belgák, de nem tudtak igazán veszélyes helyzetet teremteni a magyar kapu előtt. Jellemző, hogy az egyetlen, igazán gólt ígérő helyzetük, egy szabadrúgást követően volt: a 34. percben Coeck 20 méteres bombája a bal kapufáról vágódott ki. Kiegyenlített volt a küzdelem, de inkább a magyar akciók jelentettek az első játékrész hajrájában is gólveszélyt, azonban csatáraink a döntő pillanatokban kissé ügyetlenkedtek. Az utolsó lehetőség mégis a belgák előtt adódott: Vandenbergh közeli fejese épphogy fölé szállt. Mégis — és ez a legfontosabb —, a félidő egygólos magyar előnnyel ért véget. Vandersmissen helyett Vam Moer állt be a belgáiknál a második félidőre. Sajnálatos sérüléssel kezdődött ez a játékrész: egy előrevágott labdára egyszerre ugrott fel Pfaff és Gerets, a kapus valósággal letaglózta játékostársát, aki — a lelátóról legalábbis így látszott — néhány pillatnyi ájulás, majd hoszszas ápolás után csak hosszú percek múlva tért vissza. Az 53. percben gólszerzési lehetőség adódott a magyarok előtt: Kiss baloldali beadását követően Nyilasi pontosan fejelt az érkező Törőcsik elé, aki azonban 17 méterről fölé lőtt. Nem sokkal később újra Nyilasi került helyzetbe, de gyámolatlanul fejelt a kapu mellé. A két 16-os között folyt a játék. A 63. percben a még gyengélkedő Gerets helyére Plessers állt be. Rögtön utána Czerniatynski éles szögből lőtt, Mészárosról kivágódott a labda. A 67. percben előbb Vandenbergh lábáról szedte le a labdát Mészáros, az ellentámadásnál viszont Fazekas tisztán ugrott ki, de a kapujából kifutó Pfaff a 16-os előtt „elgázolta”. A szabadrúgásból semmi sem lett. Müller helyére Sallai, nem sokkal később Kiss helyére Csongrádi állt be, jelezve: egyre inkább a védekezést tartotta fontosnak Mészöly Kálmán. Balszerencsénkre... A 75. percben Czerniatynski fejese még ugyan mellé szállt, de egy perc múlva már sikerült az egyenlítés a belgáknak. Ceulemans végigverekedte magáig az egész bal oldali magyar védelmen, bár elesett, felpattant a 16-osunkon belül, jól adott középre, és a menetrendszerűen érkező Czerniatynski 10 méterről, hát az 1—1 és ez egyet jelentett azzal, hogy a belgák csoportelsőként jutottak a legjobb 12 közé, a magyar válogatott pedig elbúcsúzott a Mundialtól. A IV. csoport állása: Pintér Péter rajta Légiharcban a két gólszerző: Varga és Czerniatynski TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat 1. Belg. 3 2 1 — 3—15 2. Magy. 3 111 12— 6 3 3. Arg. 2 1 — 1 4—22 4. Salv. 2-------2 1—11 - Kevesen tudják, hogy a spanyol válogatott 28 esztendős robusztus középcsatára, Jesus Satrustegui fiatal korában szerzetesnek készült. 11 éves volt, amikor szülei beadták a logranói kolostorba, amelyet csak hat évvel később hagyott el, miután beleszeretett egy lényegesen világiasabb tevékenységbe, a labdarúgásba. * • Nemcsak a dán bíróval kellett csatáznia a jugoszláv legénységnek a Spanyolország elleni 1—2-es mérkőzésen, de a szünetben még a pihenőidejüket is „megszabták” a hazai rendezők. Amikor ugyanis az első 45 perc után pihenni készültek, egy rendező közölte velük, hogy „bizonyos gázszivárgás” miatt nem mehetnek be az öltözőjükbe. Ezért azután kénytelenek voltak a lépcsőn, és a folyosón meghallgatni Miljan Miljanics tanácsait a második félidőre. Érdekes módon a második félidő után már semmiféle gázveszély nem volt a „plávik” öltözőjében... * Enzo Bearzot, olasz szövetségi kapitány a Kamerun elleni mérkőzés előtt idegesebb a szokottnál. A keddi sajtóértekezleten kifakadt, még a pipáját is kiejtette a szájából, amikor dühösen kérdezte: — Perché? Perché? Perché? Reggeltől estig csak azt kérdezik az újságírók, hogy: „miért?”. Hát értsék meg végre, hogy a futballcsapatok összeállítását nem lehet komputerrel elkészíteni, hanem csak az érzésekre lehet támaszkodni. * A San Juan-i tengerpart egyik kis bárjában (így nevezik itt az eszpresszókat) egy 36 éves férfi a televízió mellett lelte halálát. Az Algéria—Ausztria mérkőzés közben dühösen felugrott és, hogy lehűtse indulatait, bevetette magát a tengerbe. Mikor barátai látták, hogy nem bukkan fel a víz felszínére, utánaszaladtak, de már késő volt. Sem a mesterséges légzés, sem a pár perc alatt megérkezett mentők nem tudtak rajta segíteni. Talán ő az első igazi áldozata ennek a világbajnokságnak. 11 Kriskás Ferenc: Több mint másfél tucat mérkőzést láttam eddig. Annyit máris kijelenthetek, csalódott vagyok! Az európai labdarúgástól sokkal többet reméltem, biztos voltam abban, hogy a World Cup itt marad a mi földrészünkön. Az eddigi benyomásom alapján azonban kezd kialakulni bennem egy rossz előérzet, mégpedig az, hogy megint visszakerül Dél- Amerikába az aranytrófea. A győztes lehet Brazília éppen úgy, mint Argentína. Bár... Ki tudja? Lehet, hogy korai még Európát temetni? Tegnap éppen a lengyelek káprázatos félórája bizonyította, hogy vannak még tartalékok. Mindenesetre a nyugatnémetek további formajavulása, az angolok megbízhatósága, no meg a házigazdák várható belelendülése újabb pompás mérkőzéseket ígér. Európa—Dél-Amerika ... Bár úgy alakulnának a párosítások, hogy a két földrész klassziscsapatai öszszekerülnének egymással! ... Az egész futballvilág rengeteget nyerne... A magyarokról? ... Hihetetlnül elkeserítő számomra, hogy nyert helyzetből kényszerültek búcsúra, ne is várja tőlem senki, hogy néhány perccel a mérkőzés lefújása után hideg fejjel értékeljem a történteket. El vagyok keseredve... Közelről Albert Flórián: " Hogy egészen őszinte legyek, némi csodálkozással vettem tudomásul, még délután, hogy az eredeti elképzelésektől eltérően Törőcsik is helyet kapott a magyar válogatottban. Talán nem hat szerénytelenségnek, ha elmondom, hogy arra gondoltam, egykor rólam is gyakran hangoztatták, hogy ha pályára lépek, azonnal lekötök két védőt az ellenfél csapatából. Biztos vagyok abban, hogy Mészöly ugyanígy gondolkodott Töröcsikkel kapcsolatban ... És tulajdonképpen igaza is lett. Sajnos, csak az első félidőben ... Ekkor, azt hiszem, még a született pesszimisták is bíztak abban, hogy a várakozáson felül, fegyelmezetten, bátran és okosan játszó magyarok kiharcolják a továbbjutást jelentő győzelmet. Hogy nem így történt, annak okát nehéz röviden és frissiben meghatározni. Nem is az én feladatom... Az biztos, hogy ezen az estén mindenki győzni akart, mindenki szívét-lelkét beleadta a játékba. Határtalan balszerencse, hogy nem sikerült megszerezni az áhított 2 pontot, ráadásul elkerülhető lett volna a belgák egyenlítő gólja. Sajnálom a fiúkat...