Népszava, 1983. január (111. évfolyam, 1–25. sz.)
1983-01-13 / 10. szám
NÉPSZAVA 1983. JANUÁR 13., CSÜTÖRTÖK Szakszervezeti társadalmi ellenőrök Bács-Kiskunban Pulton innen, kasszán túl Az ABC-ben vásárlók közül ketten, miután kosarukba rakták a húst, zöldséget, tejet, felvágottat, az ellenőrző könyvet kérték. Az üzletvezetőnek, igazolványukat felmutatva, így mutatkoztak be: - Szakszervezeti kereskedelmi ellenőrök vagyunk. Próbavásárlást végeztünk az önök üzletében ... Az elmúlt évben újraválasztották őket: Bács-Kiskun megyében négyszázhúszan vannak. Megbízatásukhoz kell a munkahelyi közösség egyetértése. Ez is jelzi: a felelősségteljes, s nem mindig népszerű társadalmi munkát olyan dolgozókra kell bízni, akik köztiszteletben állnak, tekintélyesek. Az érdekvédelmi munka része Megkérdeztem Kovács Pált, a Szakszervezetek Bács- Kiskun megyei Tanácsának közgazdasági osztályvezetőjét: véleménye szerint a gyakran változó körülmények vajon hogyan hatnak a társadalmi ellenőrök munkájára? — A kereskedelem ellenőrzése elsősorban állami feladat — válaszolta az osztályvezető —, de a szakszervezet, mint érdekvédelmi szerv, sem mehet el szó nélkül az üzletekben előforduló kisebb-nagyobb mulasztások, szabálysértések mellett. Egyszóval, nem elég az üzemben védeni a dolgozók érdekeit, ki kell terjeszteni ezt a tevékenységet a gyárkapun kívülre is. Ma, amikor az emberek jobban megnézik, mire költik forintjaikat, különösen fontos, hogy azt kapják a pénzükért, ami jár érte. A megyében dolgozó társadalmi ellenőrök között sokan vannak újak, olyanok, akik először vállalták ezt a megbízatást. Számukra az elmúlt év végén tanfolyamot szervezett az SZMT, ahol megismerték törvény adta jogaikat, elsajátították az ellenőrzési módszereket. Az oktatás nemcsak a tantermekben zajlott: az újak — tapasztalt kollégáikkal vegyes csoportokat alkotva — számos üzletben végeztek ellenőrzést, próbavásárlást. A mi szakszervezeti társadalmi ellenőreink évente mintegy kétezer ellenőrzést végeznek, amelyeket tavaly például 150 alkalommal követett intézkedés — mondja Kovács Pál. — Az arány egyben azt is jelzi, hogy a boltosok többsége tisztességesen dolgozik. Az árdrágítókkal, súlycsonkítókkal szemben pedig szigorúan fellépünk. Az azonban kétségtelen, hogy a rugalmasabb szabályozás, a szerződéses forma, az árak szabadabb alkalmazásának lehetősége nem könnyíti meg az ellenőrök dolgát. A tapasztalt ellenőrök tisztában vannak ezzel, és igyekeznek mindezt figyelembe véve dolgozni. Észrevételeiket azután köztik az üzlet vezetőjével, aki az ellenőrző könyvben aláírásával igazolja, hogy a megállapításokat tudomásul vette és intézkedni fog. Előfordulhat, hogy a főnök valamivel nem ért egyet: joga van ellenvéleményét írásban rögzíteni. Ez azonban ritka, mert a nyilvánvaló tényekkel szemben nehéz érvelni. A pórul járt vendéglős Az ellenőrzést követően a jegyzőkönyvek a városi, községi szakmaközi bizottságok titkáraihoz kerülnek, majd onnan — a mulasztás jellegétől és mértékétől függően — a munkáltatóhoz, illetve a tanácsok szabálysértési előadójához. Kisebb hanyagságért a vállalat ró ki figyelmeztetést, a súlyosabb vétségek elkövetői ellen pedig szabálysértési eljárás indul. Nem gyakori eset, de volt már rá példa: az újra és újra árdrágításon ért vendéglőssel a szakszervezeti kereskedelmi ellenőrzés javaslatára bontotta föl a szerződést a vendéglátó vállalat. A társadalmi ellenőrök nem csupán az árakat vizsgálják. Észrevételeznek minden, az áruellátással, az áruk minőségével kapcsolatos hiányosságot, ellenőrzik a nyitvatartási idő betartását, a cikkek szavatosságát, az üzlet rendjét és tisztaságát. Amivel általában a legtöbb hiba van, az, hogy mennyit mutat a mérleg, milyen vastagon fog a ceruza. Mi volt a mikuláscsomagban ? Az elmúlt év végi próbavásárlások tapasztalatai közül egynéhány. Az UNIVER ÁFÉSZ 16-os számú kecskeméti árucsarnokában, a hűtőpultban lejárt szavatosságú tejtermékeket találtak az ellenőrök. Ugyancsak a megyeszékhelyen, a Rákóczi úti Pálma eszpresszóban „elvétette” az összeadást a felszolgáló. „Tévedett” a kiskunhalasi 93-as számú Zöldért-bolt eladója is: a mikuláscsomagokba tett szaloncukor darabját 1,30 helyett 2 forintért számította. A szakszervezetek nem csupán a boltokban ellenőrzik, hogy mit kapnak a pénzükért a vásárlók. Kíváncsiak arra is, hogy a termelők hogyan kalkulálnak, nem történik-e árdrágítás már azelőtt, hogy a cikk az üzletbe kerül. Az SZMT mellett Bács-Kiskun megyében is termelőiár-ellenőrző bizottság működik, amely rendszeresen vizsgálja — elsősorban a tanácsi vállalatoknál és a szövetkezeteknél —, hogy a fogyasztói árak alapjául szolgáló termelői árakat megfelelően képezték-e. Nem látványos munka ez, de az érdekvédelmi tevékenység fontos része. Sitkei Béla 29-én a Budapest Sportcsarnokban KISZ-es program az Úttörőstadion újjáépítéséért Január 29-én egész napra kibérli a hamarosan első születésnapját ünneplő Budapest Sportcsarnokot a KISZ V. kerületi bizottsága. A városrész fiataljai az Úttörőstadion újjáépítéséért hirdették meg akciójukat: január utolsó szombatján egész napos kulturális műsorra várják a fővárosi fiatalokat. A bevételt az Üttörőstadion újjáépítésére ajánlották fel. A 9 órakor kezdődő műsorban gyermekprogramok, sport- és technikai bemutatók szerepelnek. Pódiumra lép a Kaláka együttes, Rodolfo, s a legkisebbeket Vitéz László s más híres bábhősök szórakoztatják. Látványos haditorna-bemutatót, ügyességi vetélkedőket, videorajzfilmeket is kínál a gazdag program. A Centrum Áruházak segítségével 30 százalékos engedményes téli vásárral is várják az érdeklődőket a nap szervezői. Délután filmvetítéssel, újabb videoprogramokkal folytatódik a műsor. Este koncerttel fejeződik be a program: a világ élvonalába tartozó Ten Years After együttes lép a pódiumra, az élen Alvin Lee gitárossal, s bemutatkozik az angol Night Wing zenekar is. Január első napjaiban az Orionban megkezdték a képújság vételére is alkalmas, távirányítású színes televíziók nullszériájának gyártását. A készüléken - amelynek fantázianeve még nincs - csak a bonyolultabb távirányító jelzi a plusz szolgáltatást. Az új tévé majd csak később kerül forgalomba, elég borsos, 35-40 ezer forint közötti áron. Fejér Gábor fotoriporter az első darabok gyártását örökítette meg Jogsegélyszolgálat A. pápai páros esete Ez a történet akár mese is lehetne. No, nem azért,, mintha a valóságban másként játszódott volna le, hanem, mert kristálytisztán, már-már meseszerű egyértelműséggel mutatkoznak meg benne azok a nem rokonszenves törekvések, amelyek oly gyakran veszik el az újítók kedvét további hasznos ötleteik megvalósításától. A meseműfaj szükségtelenné teszi, hogy megnevezzük a húsipari vállalatot, ahol az eset történt, legyen elég annyi, hogy az újítás, majd az ebből keletkező jogvita tárgya a pápai sonkás páros. ízlett a vásárlóknak A „vörösáruk” csoportjába tartozó új terméket a budapesti Csemege Kereskedelmi Vállalat felkérésére kísérletezte ki Takács Mihály, a húsipari vállalat ma már nyugdíjas termelési főosztályvezetője, valamint Fekete György nyugdíjas budapesti kirendeltségvezető, Süth Miklós, a gyár belföldi üzemeinek vezetője és Nagy Zoltán belföldi üzemi feldolgozó üzemvezető. A termelési főosztályvezető 1979 augusztusában, a kísérlet sikeres befejeztével újítási javaslatot nyújtott be a vállalathoz, amely azt a szükséges szakvélemény beszerzése után elfogadta, s Takács Mihállyal újítási hasznosítási, társaival pedig közreműködői szerződést kötött. A megállapodás lényege: az újító 1980. január 1- től 1981. december 31-ig az éves árbevétel 0,6 százalékát kapja. Ugyanígy részesedik az újítás hasznából Fekete György is. Süth Miklós közreműködői díja az éves árbevétel 0,6 százalékának a fele, Nagy Zoltáné pedig ennek az árbevételi aránynak a 30 százaléka. A húsipari vállalat illetékesei — nagyon helyesen — gondoltak arra is, hogy a közreműködői díj jövedelemadó-köteles, ezt tehát szintén bevették a szerződésbe. Egyvalamire azonban a jelek szerint nem gondoltak. Mégpedig arra, hogy minél jobban ízlik majd a vásárlóknak a pápai sonkás páros, annál több fogy belőle, s ha több fogy, bizony az árbevétel is magasabb lesz. Azt hinné az ember, hogy a mesebeli főnökök boldogan nyugtázták: 1980-ban a tervezett 1400 mázsa helyett 2565 mázsa pápai sonkás párost sikerült eladni, s az első évre esedékes járandóságuk kifizetésén túl még meg is szorították az újítók kezét. Nos, az tény, hogy az 1980. évi árbevétel után Takács Mihály felvehetett 93 ezer forint újítási díjat, Fekete György 80 ezer forint, Süth Miklós 40 ezer, Nagy Zoltán 24 ezer forint közreműködői díjat kapott. Kézszorítás helyett azonban a vállalat az érvényes szerződés feltételein próbált szorítani. Az újítókhoz írt levelében a vezérigazgató némi szemrehányással utalt arra, hogy a szerződéskötés időpontjában „az új, választékbővítő termék várható értékesítési volumene még nem volt felmérhető ..., s miután vevőink megismerték az új terméket, ez nem várt kereskedelmi igénynövekedést eredményezett ...” Magyarul: bár a szerződés kétéves hasznosítási időtartamról szól, a vállalatnak az az álláspontja, hogy az eddigiekben már megfelelően díjazta az újításba befektetett szellemi energiát, a második évre tehát díj fizetése nem indokolt. — Mi az, hogy nem indokolt? — kérdezheti az olvasó, aki hallott már valamit a szerződések megtartásához fűződő fontos érdekről. Ez az érdek valóban létezik, és valóban fontos, a szerződések közös megegyezéssel történő módosítását azonban nem zárja ki. Nem írták alá Egészen más kérdés, hogy a húsipari vállalat a közös megegyezés fogalmát merőben újszerűen értelmezte. A mesebeli vezérigazgató nemes egyszerűséggel „kéri” az újító és a közreműködők egyetértését a szerződés olyan értelmű módosításához, hogy a vállalattal szemben immár egy fillér díjfizetési igényük sincs. „Amenynyiben a fenti tartalmú szerződésmódosításra nem kerülne sor, úgy az illetékes bíróság döntését várjuk be, illetőleg önök oda fordulhatnak” — fejeződik be a meglepő levél. Gondos kezek mellékelték is hozzzá a szerződésmódosítást, amely még azt is tartalmazta, hogy „a felek mint akaratukkal mindenben megegyezőt, joghatályosan írták alá”. Hát ez az egy nem jött be. Az újítók úgy érezték, hogy a javasolt módosítás egyáltalán nem egyezik meg az akaratukkal, ezért sem joghatályosan, sem egyébként nem írták alá. Inkább — a levélbe foglalt tanácsot megfogadva — keresetet indítottak az újítási díj megfizetése iránt a Pápai Járásbíróságon. A perben a szakszervezeti jogsegélyszolgálattól dr. Naszádos Katalin jogtanácsos képviselte őket. Túlságosan olcsó A húsipari vállalat jogi képviselője a bíróság előtt lényegében azzal védekezett, hogy — mivel nem a hasznos eredmény, hanem az árbevétel százalékában határozták meg az újítási (és közreműködői) díjat — a szerződés érvénytelen. A vállalat előkészítő irata külön kiemeli, hogy a vörösáruk termékcsoportján belül találhatók a pápai sonkás párosnál sokkal „eredményesebb” termékek, de akkor is nagyobb lett volna a vállalat haszna, ha a pápai sonkás páros alapanyagát más hasonló áruba dolgozták volna bele. Ez utóbbi megállapítást ismét nehéz másként értelmezni, mint az újítóknak címzett szemrehányást: az új termék nemcsak ízletes, hanem túlságosan olcsó is, hát persze, hogy elkapkodják! És akkor még az árbevétel után kívánnak részesedni? A jogsegélyszolgálatnak nem volt nehéz dolga a tárgyaláson. Az ügyet eldöntő jogszabályokon kívül hivatkozhatott az Újítók Lapja egyik 1979-es cikkére is, amelynek már a címe is megállapítja: „Nem ütközik jogszabályba az a szerződés, amelyben az árbevétel alapján határozzák meg az újítási díj mértékét.” Utalhatott a Fővárosi Bíróságnak egy hasonló jogvitában hozott állásfoglalására is. A Pápai Járásbíróság ítéletében kötelezte a vállalatot, hogy az újítónak és a közreműködőknek az 1981. január 1-től június 30-ig elért árbevétel után az újítási, illetőleg közreműködői díjat fizesse meg. (A második félévben esedékes díjak megfizetésére — bár a mesében minden lehetséges —, remélhetőleg már nem kellett pert indítani.) A bíróság, ítéletének indoklásában végezetül utalt arra, hogy „a hasznos eredmény százalékában történő megegyezés nem sokban térhetett volna el az árbevétel 0,6 százalékában megállapított újítási díjtól”. Kéri Tamás 7