Népszava, 1983. február (111. évfolyam, 26–49. sz.)

1983-02-02 / 27. szám

NÉPSZAVA 1983. FEBRUÁR 2., SZERDA Tudomány, technika, társadalom Időjárásunk előrejelzése a világűrből A meteorológusok régóta ke­resik azokat az eszközöket, amelyek lehetővé tehetnék a megbízható előrejelzést a Föld egyes területei számára és globális méretekben is. Több mint tízezer meteoro­lógiai állomás végez megfi­gyeléseket a földgolyón, ezek az állomások azonban egyen­lőtlenül oszlanak el. A világ­tenger hatalmas térségeit nem ölelik fel, pedig Föl­dünk időjárása alapjában vé­ve éppen a világóceán térsé­gein alakul ki. Az űrtechnika fejlődésével a meteorológu­sok olyan eszközt kaptak ke­zükbe, amely egész bolygón­kon lehetővé teszi a légköri folyamatok állandó megfi­gyelését. Az űrberendezések tökéle­tesítésével azonban a fedél­zeti információs rendszerek műszaki tulajdonságai is ja­vultak, így például, amíg az első műholdak segítségével a felhőzetről, a Föld megvilá­gított oldalán a jég- és a hó­takaróról csak különálló, el­szigetelt televíziós képet kap­tak, ma a kozmikus légkör­kutatók naponta többször az egész Földről adnak televí­ziós képet. Az első műholdak csak a felhőzet minőségi ér­tékelését végezték el, ma meghatározzák a fényerőssé­get, a hőmérsékletet, a ned­vességtartalmat, a felhők magasságát és mikroszerke­­zetét, a felhők mozgásának a sebességét. A föld kisugár­zását jelenleg szűk színkép­­tartományban tanulmányoz­zák, ilyen módon sikerül in­formációkat szerezni a hő­mérséklet függőleges elren­dezéséről, a légkör összetéte­léről és egyéb jellegzetes adatokról. Mindez lehetővé tette, hogy mind globális, mind pedig A Szovjetunióban a koz­mikus meteorológiai rendszer 1967-ben, a Kozmosz—144-es műhold felbocsátásával szü­letett meg. A meteorológiai műholdak első nemzedékét a „Meteorok” alkották. Ma már az űreszközök második nem­zedékéhez tartozó, Meteor— 2 típusú műholdak váltották fel ezeket. A meteorológiai műholdak fő feladata: a Föld felszínéről és légköréről nyert információk folyama­tos vagy időszakos továbbí­tása a Földre. Az első me­teorológiai műholdak infor­mációs berendezése viszony­lag egyszerű volt, s a megol­dandó feladatok köre is meg­lehetősen szerény: helyi méretekben áttérjenek az időjárás előrejelzésének elvileg új módszereire, majd pedig a természeti kincsek kutatása céljából a Föld tá­volsági szondázására. Az űrmeteorológiai rend­szer arculata nem egy év alatt alakul ki. Egyes lánc­szemeinek funkcióját, a lánc­szemek kölcsönhatását, a rendszeren belül a feladatok megoszlását, fokozatosan egyre pontosabban határoz­zák meg. Jelenleg a műhold által összegyűjtött informá­ciókat a fedélzeti berende­zés memóriaegysége tárolja és továbbítja azokat a földi vevőállomásoknak. Ilyen ál­lomások Moszkvában, Novo­­szibirszkben, Habarovszkban vannak. Azonkívül a televí­ziós információkat a műhold szakadatlanul továbbítja a repülőtereken, a hajókon, va­lamint a területi és a köz­­társasági központokban elhe­lyezett önálló vevőállomások­nak. A Szovjetunióban több mint száz ilyen állomás mű­ködik. A Föld körüli pályán 1975 óta keringő Meteor—2 típusú műholdak második nemzedé­ke a földi megfigyelők szá­mára lehetővé teszi, hogy a Föld egész felszínéről napon­ta kétszer kapjanak informá­ciót. Emellett naponta két­ Erőforrás-ku­ta­tás A Szovjetunióban 1976-ban a Föld természeti erőforrásai kutatásának új programját dolgozták ki, amely a világ­űrből történő övezetes (több zónás) fényképezés alkalma­zását irányozza elő. Ennek eredményeként született meg és sikeresen működik a kí­sérleti operatív kozmikus rendszer, amelynek informá­cióit hetven szervezet hasz­nálja fel. Ezek az adatok Szi­bériában, Kazahsztánban, Ja­kutföldön a prognosztizált ásványkincsek mennyiségé­nek a pontosítására szolgál­nak, a Kaspi-tenger és a Baj­­kál-tó vize tisztaságának az ellenőrzésére, Szibériában és Távol-Keleten a folyók víz­­háztartásának a meghatáro­zására. Ezeket az információ­kat a tavaszi és az őszi idő­szakban egyaránt felhasznál­ják az elárasztott folyami ár­területek határai, a hótakaró meghatározására, a jégviszo­nyok értékelésére. Ezer összeállítják a hőfokme­­zők térképét, ellenőrzik a ra­diációs viszonyokat, a kör­nyezet komplex elemzését tartalmazó globális térképet készítenek. A rendszer 2—3 állandóan üzemelő műholdat foglal magába. Az említett program elő­irányozza a Reszursz rend­szer létrehozását, amely rendszeresen — 5—6 napon­ként — biztosítja az emberi­ség számára létfontosságú földi erőforrásokról az ada­tok közlését. Ez az informá­ció elsősorban olyan objek­tumokat érint, mint az er­dők, a vetések, a tengeri élel­miszerkészletek. Az informá­ciókat felhasználják a víz és a levegő állapotának értéke­léséhez is. A második kate­góriába sorolhatók az infor­mációk az emberi civilizá­ció megőrzéséhez szükséges­ erőforrásokról — ezek az ás­ványi kincsek és az energia­­források. És végül az embe­riség életében fontos szere­pet játszó természeti jelensé­gek — a légköri és az óceáni folyamatok, a Föld geológiai szerkezete esetleges változá­sainak a tanulmányozása. Űj meteorológiai rendszer Természetismereti rendszer Olyan követelmények is je­lentkeznek, amelyek még egymásnak is ellentmonda­nak. Ahhoz, például, hogy az ábrázolás méretaránya azo­nos legyen, a műhold repü­lési magasságának a Föld felszíne fölött állandónak kell lennie. Hogy az egész Földet „lássa”, a műholdat poláris keringési pályára kell állítani. Azon kívül a mű­holdnak olyan pályán kell repülnie, hogy a pályasík és a napsugarak iránya közötti szög állandó legyen. Erre azért van szükség, hogy a megfigyeléseket egy és ugyanazon helyi­ időben vé­gezzék. Ebből is látható, hogy a keringési pálya kiválasz­tása és a műholdnak az ilyen pályára való juttatása­­ rendkívül bonyolult feladat. Bródy János Rajzoló számítógépek a fény­ceruzával Számítások százezreit végzi alig néhány másodperc alatt az elektronikus számítógép. A modern számítógépekhez csatlakoztathatók sornyom­tatók, rajzgépek, írógépek. Napjainkban azonban mind gyakoribbak az olyan felada­tok, amelyeket a gép ugyan egykettőre megold, ám a vég­eredményként megjelenő számrengeteg még a leggya­korlottabb programozót is el­­borzaszja. Ha viszont képek­ké, ábrákká alakítják át eze­ket a számokat, jóval köny­­nyebb kiigazodni rajtuk. E „képvarázslásban” a korszerű katódsugárcsöves megjelení­tők segítenek. Ezeken a különleges, számí­tógéphez kapcsolt képernyő­kön láthatók — térképek, görbék, folyamatábrák, mű­szaki rajzok, sőt, újabban térhatású mozgóképek, filmek formájában — a komputer­ben zajló számítások lépé­sei, vagy akár végeredmé­nyei. A katódsugárcsöves megjelenítő „ecset” elektron­sugár, amely a megjelenítés fejlesztésének korai szaka­szában csupán — a láttatni kívánt adatok, számok nagy­ságával arányos — vonala­kat rajzolt a képernyőre. A képernyő teljes felülete a szá­mítógép felügyelete alatt ál­ló, parányi képelemekre osz­tott sík, s a gépben futó program szabja meg, hogy mi­kor melyik képpontnak kell felvillannia, vagy éppen ki­­színeződnie. A számítógépes ábrákat rajzoló módszert, a kompu­tergrafikát a tudományok leg­különbözőbb részterületein használják-hasznosítják. Meg­elevenedhetnek a gép belse­jében futó száraz képletek, számítások, s szemet gyö­nyörködtető alakzatokká vál­hatnak. Újabban sokszor ép­pen abban versenyeznek a programozók, melyikük is tud meghökkentőbb „képletké­pet” varázsolni a komputer képernyőjére. Különös vetél­kedésüknek egyébként már kézzelfogható, helyesebben szemmel látható eredménye is van: egy újfajta művésze­ti ág, a Comp Art (computer art , számítógépes művé­szet) kialakulása. A grafikonok, statisztikai számítások kiértékelésében is sokat segít, ha a végeredmé­nyek nem áttekinthetetlen oszlopokban, táblázatokban, hanem szimbolikus alakza­tokkal, tárgyakkal benépesí­tett térhatású rajzokon jelen­nek meg. Újabban már kü­lönleges komputerfilmek is készülnek, amelyeknek opera­tőre maga a számítógép, s a rendező helyét programozók, matematikusok, mérnökök vették át. Nem kell napokat vagy ép­pen heteket várni egy-egy kí­sérlet eredményére, az okos masina néhány másodperc alatt szolgáltatja azt, s köz­ben attól sem kell tartani, hogy véletlen beavatkozások meghamisítják az eredménye­ket. „Képmegjelenítésre” nem­csak a számítógépben futó program képes, hanem ma­ga az ember is, mégpedig a komputerhez kapcsolt érzé­keny fényceruza segítségével. A különös íróeszközzel ép­pen úgy lehet rajzolni a kép­ernyőre, akárcsak egy hagyo­mányos ceruzával a papír­lapra. A képernyőn — gépi program alapján a kirajzo­lódó ábrákat a tervező fény­ceruzája segítségével kívül­ről, programozás nélkül is módosíthatja, mégpedig hihe­tetlen pontossággal, mivel szabadkézi vonalait, geomet­riai alakzatait a számítógép mértani pontosságúvá alakít­ja. A számítógép legújabb szol­gáltatása, a komputergrafika igen hatékony eszközzel bő­vítette az ember technikai fegyvertárát. A jövő azonban még ennél is fantasztikusabb dolgokat ígér. A holografi­kus számítógépes megjelení­tő körüljárható, térhatású ké­peit s filmjeit bizony nehéz lesz megkülönböztetni a va­lóságtól. Horváth Annamária Trópus a lakásban Déli őserdők virágai csak úgy maradnak meg szobáinkban, ha biztosítjuk számukra a megfelelő környezetet. Egy NSZK-beli virágkedvelő egyszerű eszközökkel oldotta meg a kérdést. Nem akart külön épületrészt sem építeni, sem le­foglalni tropikus növényeinek, ezért a képen látható egysze­rű megoldást választotta. Az átlátszó műanyag nem enge­di a folyadék elpárolgását, s ezért a sátor alatt megfelelő nedvességtartalmú levegő álítható elő. A hőmérséklet ter­mészetesen a szoba hőmérséklete télen, míg nyáron, szükség esetén kicsi fűtőtesttel ugyancsak biztosítható a hűvös szo­bában. Ha kell, a trópusinövény-terrárium földre helyez­hető, felfüggeszthető is, kinek-kinek ízlése szerint. A terrárium ilyenfajta megoldása nemcsak a növény­kedvelőknek kínál megoldást, hanem a trópusi éghajlathoz szokott állatok tartásához is. Sz. L. ­ Házépítés nyolc óra alatt Az NSZK-ban működik a Hanze-Fertighaus nevű vállal­kozás, amely különleges építési technológiát dolgozott ki. Fe­hér klinkertéglával burkolt, fekete fagerendával díszített, átlagosan 110 négyzetméter alapterületű, összkomfortos há­zakat épít 280 ezer márkáért. Az előregyártás magas fokát természetesen a milliméter­­pontossággal kialakított elemek biztosítják. Ezeket a beeme­lés után ideiglenes fakapcsokkal erősítik egymáshoz, majd pisztolykompresszorral fémkapcsokat lőnek be, ezek össze­tartják az egész épületet. A ház kitűnően hőszigetelt, külle­me megfelel a közkedvelt hagyományos német építészeti for­mának. Az épület összsúlya viszonylag kicsiny, tervezői a lehető legkönnyebb anyagokat részesítették előnyben. Az összeszerelés időtartama — legfeljebb 8 óra. Az épület ára meglehetősen borsos, mégis már 44 ezer vevő akadt rá, és az érdeklődés a jelek szerint fokozódik. Sokan nem szeretik a hosszan elhúzódó építkezéssel együtt járó kellemetlensé­geket, inkább vállalják az átlagosnál magasabb költségeket. K. I.

Next