Népszava, 1983. március (111. évfolyam, 50–76. sz.)

1983-03-17 / 64. szám

NÉPSZAVA 1983. MÁRCIUS 17., CSÜTÖRTÖK Szentgotthárd nyolcszáz éves Alapításának 800. évforduló­ját ünnepli az idén Szentgott­hárd. A nevezetes jubileum ünnepségeinek sorát március 31-én nyitják meg, a nagy­község felszabadulásáról meg­emlékezve. Május 22-én avatják fel Szentgotthárd alapítójának, III. Béla ki­rálynak szobrát, Gömbös László szobrászművész alko­tását. A jubileumi nagygyű­lést augusztus 20-án tartják. E napon adják át az emlék­plaketteket azoknak, akik a legtöbbet tették a település fejlesztéséért, miután ünnepi tanácsülésen értékelik a „800 percet a 800 éves Szentgott­­hárdért” társadalmi munka­akció eredményeit. Az évforduló alkalmából számos kiállítást nyitnak. Néhány sportesemény az ünnepi év programjából: jú­nius 10—11-én Szentgotthár­­don lesz a női és férfi kézi­labda SZÖVOSZ Kupa or­szágos döntője, augusztus 20- án avatják a sportpályát, 21- én autós túraversenyt rendeznek. Környezetvédelem Komárom megyében Mintavétel repülőgéppel A gazdasági élet nehézsé­gei ellenére a környezetvé­delmi feladatokat a jövőben is meg lehet és meg is kell oldani, hiszen ez nem csupán anyagiak előteremtésén mú­lik — így összegezhetők egy mondatban a Hazafias Nép­front Komárom megyei Bi­zottságának tegnapi ülésén elhangzottak, amikor is átte­kintették az emberi környe­zet védelméről alkotott tör­vény érvényesülésének helyi tapasztalatait. Elhangzott, hogy 1979-ben 975, tavaly már csupán 24 hektárt vontak ki a mező­­gazdasági művelésből. A gon­dos határszemléknek köszön­hetően csak 135 hektár ma­radt parlagon. Háromszor ennyi területet nyertek visz­­sza a mezőgazdasági üzemek azzal, hogy az utóbbi három évben nagy mértékű rekul­tivációt hajtottak végre. A sokat szidott tatabányai cementgyárban a megálla­podások szerint az év végéig megszüntetik a kiinger égeté­sét. Viszont Lábatlanon még egy ideig szennyezik a leve­gőt a cementgyár kéményei. Az esztergomi Labor MIM és a megyei KÖJÁL közös összefogásával ettől az év­től rendszeresen vesznek — az MHSZ repülőklubjának közreműködésével — leve­gőmintákat, hogy a legkri­tikusabb helyeken azonnal intézkedni lehessen. A mű­szaki vizsgán ellenőrzött közúti járművek 20 százalé­kának kipufogógáza a meg­engedettnél jobban szennyez­te a levegőt. Komárom megyében két évvel ezelőtt 162 hektárt nyilvánítottak természetvé­delmi területnek. A tanácsok 22 millió forintot költöttek a 425 hektárnyi parkokra, ami jóval az országos átlag alatt marad. A gazdasági egységek is erőfeszítéseket tesznek a kör­nyezet tisztaságáért. Bábol­nán (IKR) és Szőnyben (tsz) a gumifutózó üzemekben új­rahasznosítják az abroncso­kat. A tardosbányai terme­lőszövetkezett állati fehér­je­­feldolgozó üzemet épít, ahol az egész megyében keletke­zett állati eredetű hulladék­ból nyernek majd húslisztet. A szakemberek már dolgoz­nak a terveken, hogyan le­hetne a megyében keletke­zett galván-, és olajos isza­pot feldolgozni. Az év elején 27 alkalmi vállalat, szövet­kezet és intézmény alakítot­ta meg a környezet- és ter­mészetvédelmi koordinációs társaságot. Az ez irányú munkák összehangolása mel­lett szakemberek segítik a programok kidolgozását, ugyanakkor anyagilag is tá­mogatják a természetet óvó, védő feladatokat. (mátételki) Az MTI fotósainak nemzetközi sikere A Magyar Távirati Iroda há­rom fotóriporterének mun­káját díjazták azon a nem­zetközi fotópályázaton, ame­lyet az ENSZ iparfejlesztési szervezete, az Unido, és a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség, a FIAP közö­sen rendezett Bécsben, az ENSZ-városban. A föld népeinek ipari ha­ladását bemutató kiállításra 64 ország 362 fotóriportere küldte el képeit. A zsűri az ENSZ, az Unido képviselői­ből és fotóriporterekből állt. A pályázat 25 díjából hár­mat az MTI munkatársai „hoztak” el. Benkő Imre és Sarkady János a FIAP bronzérmét, Kozák Albert pedig az ENSZ Ezüst béke érmét nyerte. „Ha éppen úgy kívánja, Hát meg is süvegelem, Csak térjen ki az utamból, Csak hagyjon békét nekem.” (Petőfi Sándor: Bolond Istók) Azon a bizonyos forradal­mas reggelen, március 15-én ismét megrohantak a gyanús gondolatok, és a még gya­­núsabb emóciók. Egy Ady­­sor úszott be súlytalanul és ólomsúlyúan: „Robogj fel láznak ifjú serege!” — per­sze, jutott eszembe a metró­szerelvény nehéz levegőjé­ben szorongva —, ma a job­bító lendület napja vagyon, a márciusi ifjak emlékétől áthatott nagy történelmi dá­tum évfordulója, amelyet olyan menetrendszerűen ün­neplünk meg, ahogy a met­rószerelvények eltűnnek az alagút torkában. Ez a frenetikus robogás és lobogás bizony nagy érték ... Akkora érték, hogy arra nincs is mértékegység. Mégis, jelen hétköznapjainkban in­dokolt néhány gondolat en­nek kapcsán. Valami olyan egészséges gondolat például, mint a né­hány évvel ezelőtt lezajlott „Keressük Petőfi Sándort" című nyilvános tv-show öt­lete volt. Más dolog, hogy mi sült ki belőle. Keresték, kutatták szegény Sándorun­kat, Berek Katalin emléke­zetesen megrendítő asszisz­­tálásával, a modern élet szin­te minden szférájában, csak éppen nemigen találták. Em­lékszem, az ügy egy idő után begörcsölt, s kitűnő színész­nőnk az oknyomozó iroda­lomtörténész szerepében lát­ható megkönnyebbüléssel fo­gadta azt a múzeumi restau­rátort, aki egy kődarabot ecsetelgetett. Gondolta: ez az ember azért feltehetően ren­delkezik némi történelmi tu­dattal. De sajnos, „ő sem jött be”. Meglehetős fölénnyel nyilatkozott a XX. század lendületéről, amely úgymond­ elsöpörte Petőfi problémáit, amelyek — szerinte — amúgy sem voltak túlontúl izgal­masak. Megírta például, hogy Csokonai berúgott — na és akkor mi van? — vágta ki diadalmasan fő ütőkártyá­ját. Művelt körökben amúgy is köztudott, hogy Csokonai italozó életmódot folytatott. Petőfire már semmi szüksé­günk, nekünk a jövővel kell törődni... Persze, lehet őt olvasni, helyenként elgyö­nyörködtet, de azért hagy­jon minket békén a puska­poros, gőzös elképzeléseivel. Túlmentünk rajta, és kész! A dilemma ismerős volt. Még gyakorló tanár korom­ból. Emlékszem a szorongás­ra, hogyan fogom én ismét élővé tenni ezt az embert, a szavak urát, aki szinte eltű­nik a közhelyek rétegei alatt, kinek portréját agyonretu­sálták már, s akinek ezernyi dinamikus mozdulata egyet­len színpadias pózzá fagyott? „Itt az úr, mi a baj? Szólt egy tompa hang. Mintha szólna tenger Fenekén harang” (Bolond Istók) Emlékszem a hospitálás el­ső órájára, amelyen Vörös­martyról volt szó, s amely­ben a kellemetlen érzés csak fokozódott bennem. Valahol, egy fenyegető, távoli hata­lom emberfejekkel labdázott az égre — suhogtak a vers­sorok — és emberszívekben dúltak lábai. Hol vagyunk már ettől? Messze vagyunk ? Emlékszem, a kétségbe­esetten induló „Petőfi-sze­­ánsz” részleteire; Kosztolá­nyi Dezső 1823. szilveszter éjét­ ábrázoló novellájára, amely a meseszerűen behava­zott schönbrunni parktól a fagyosan farkasszagú ma­gyar pusztaságig sorakoztat fel képeket; a csecsemő ágyát körülállók megdöbbentően el­lentétes jóslataira; a vad és eredeti személyiség első hangjaira, ahogy belekóstolt a világ fejfájósan erős, za­varos korába; ahogy forgo­lódott „sorsának ketrecé­ben” egyrészt űzetve, más­részt olyan szabadságot él­vezve, amelyről ma, a gép­kocsi korában álmodnunk sem lehet. Emlékszem, meny­nyire szerettem volna a lexi­kális anyaghalmaz ürügyén feleleveníteni őt, s vele kap­csolatban egy fontosnak ér­zett gondolatot: ha úgy érez­zük, a világ elviselhetetlenül ostoba és kisszerű, legyintés, gőg helyett kezdjünk el dol­gozni azon, hogy javuljon a helyzet. Ez az, amit Petőfi ma is és minden korban el­söprő erővel közvetít vala­mennyiünknek. Természete­sen neki is voltak menekülő periódusai, mikor úgy érez­te, megőrül. S írt egy szi­getről, amely anyagtalanul lebegve jelenik meg előt­tünk, mint Délosz, ahol Apol­lón született, ahová kedvenc hőse egy óriás hátán érke­zik meg. De miután ez a szi­get csak ködkép volt, visz­­szazökkent a kínos, keserves hétköznapokhoz, az aktuál­­politikai kérdésekhez. És közben általános érvényű gondolatokat „repített” fel. Emlékszem, hogy óvtak a túlzott reményektől. Az ifjú­ságot már képtelenség fel­rázni — huhogták tanári szo­bán kívül és belül —, a kö­telező verseket sem olvassák el, az órán bambák és pasz­­szívak, s hallgatásuknak iro­nikus mélységei vannak. És emlékszem a jó érzés­re, amelyet azóta több él­ményforrás is táplál. Leg­utóbb Pápán volt alkalmam a katedráról „megszondáz­ni” egy érettségi előtt álló osztályt — az ifjúság igenis megmaradt fogékonynak. Másutt van a baj. Ezeknek az élményeknek minden per­céért hálás vagyok. Március 15-én délelőtt vé­gigbolyongtam a dátum kap­csán fontos helyszíneket. Mindenütt kokárdás fiata­lok csoportjaival találkoz­tam. Ezek a csoportok egyet­len dologra irányítják rá a figyelmet: érdemes megmu­tatni nekik azt a kort, an­nak a kornak a dinamikáját. Igaz, egészen más kort élünk, de ez nem kevésbé veszedel­mes. Ha kell, a legszigorúb­ban kell felülvizsgálni okta­tási módszereinket. Mert a tűz márciusa nem válhat a rálegyintők havává­­.. Baróti Szabolcs A rálegyintők hava Közélet Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte dr. Patrick J. Hillery elnököt Írország nemzeti ün­nepe alkalmából. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Szuhartót, az Indonéz Köztársaság elnökét, újra­választása alkalmából. Méhes Lajos ipari minisz­ter, a KGST rádiótechnikai és elektronikai ipari állandó bi­zottságának elnöke szerdán a bizottság 45. ülésére delegá­ció élén a Szovjetunióba uta­zott. A KISZ központi bizottsá­gának meghívására szerdán Budapestre érkezett Jochen Willerding, az NDK-beli Sza­bad Német Ifjúság (FDJ) központi tanácsának titkára és megkezdte tárgyalásait a KISZ vezetőivel. A nap fo­lyamán Jochen Willerdinget fogadta Fejti György, a KISZ KB első titkára. A Laoszi Népi Forradalmi Párt, a Vietnami Kommu­nista Párt és a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának meghí­vására március 8—16. között — Perczel Györggyel, az MSZMP KB gazdaságpoliti­kai osztályának alosztályve­zetőjével az élén — párt­munkásküldöttség tett láto­gatást Laoszban, Vietnamban és Kambodzsában. A küldött­séget fogadta Saly Vongk­­hamsao, a Laoszi NFP KB titkára, Hoang Huu Nhan, a Vietnami KP KB ipari bi­zottságának megbízott veze­tője és Prad­ Sun, a kam­bodzsai NFP külügyi bizott­ságának helyettes elnöke. Hazánkba érkezett szerdán Fathia Muhammed Abdalla, a Jemeni Szocialista Párt Központi Bizottságának, a Je­meni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Tanácsa elnökségének tagja, a Jemeni Nők Általános Szö­vetségének főtitkára. Kísére­tében van Nur Mohammed Baabad, a nőszövetség kül­ügyi titkára. A vendégek a Magyar Nők Országos Taná­csának meghívására látogat­tak Magyarországra. Kitüntetés Veres István nyugdíjas álta­­lánosiskola-igazgatót, több évtizeden keresztül végzett, eredményes mozgalmi mun­kája elismeréséül, 70. szüle­tésnapja alkalmából, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdem­rend arany fokozatával tün­tette ki. A kitüntetést Somo­gyi Sándor, a budapesti párt­­bizottság titkára adta át. Alapvetően fontos az anyanyelv oktatása Pedagógiai kísérlet nemzetiségi óvodákban Baranya az ország legna­gyobb nemzetiségi lélekszá­mú megyéi közé tartozik. Kü­lönösen nagy jelentősége van tehát mind az óvodai nem­zetiségi nyelvoktatásnak, mind a nemzeti kisebbségek művelődését segítő televízió­zásnak. Öt évvel ezelőtt hozott ha­tározatot a megyei tanács az óvodai nemzetiségi nyelvok­tatás fejlesztésére. 1985-ig húsz intézményben tervezik a nyelvoktatás bevezetését, s a terv megvalósítása kielégí­tő ütemben halad: tizenegy óv­odában németül, ötben szerb-horvátul tanulnak a gyerekek, és több mint fél­száz azoknak az intézmé­nyeknek a száma, ahol va­lamilyen formában nemzeti­ségi nyelven is foglalkoznak az óvodásokkal. Az eredményes nemzetisé­gi anyanyelvi oktatás legfon­tosabb feltétele a jó pedagó­giai felkészültségű, az anya­nyelvet kitűnően beszélő óvónő. A felsőfokú óvónő­képzőkből, illetve a pécsi óvónőképző szakközépiskolá­ból évente hat-nyolc végzős helyezkedik el baranyai nem­zetiségi óvodákban, de a nyel­vet oktató óvónőknek csupán egyharmada rendelkezik nyelvi képesítéssel. A gondo­kon úgy próbálnak segíteni, hogy nyelvtanfolyamokat szerveznek az óvónők számá­ra, továbbá, ahol lehet, álta­lános iskolai tanár foglalko­zik a kicsikkel. A Baranya megyei Tanács nemzetiségi­bizottságának szerdai ülésén elmondták, hogy az Orszá­gos Pedagógiai Intézet felké­résére tizenöt nemzetiségi óvodában módszertani kísér­let indul, amelynek az a cél­ja, hogy egy új anyanyelvi programot próbáljanak ki. Ami a nemzetiségi televí­ziózást illeti: a Magyar Te­levízió pécsi körzeti stúdiója havonta egy-egy német és szerb-horvát anyanyelvű magazinműsort sugároz, s negyedévenként egy félórás különkiadást is. Nagy sikere volt az elmúlt években a tematikus jellegű összeállításoknak, a nemze­tiségi és magyar nyelvű portréknak, riportoknak, va­lamint a folklórműsoroknak. Terveik között szerepel szerb-horvát és német nyel­ven tv-játék bemutatása és nemzetiségi anyanyelvű mű­vek szinkronizálása. Május 17-én a televízió Szegedről és Pécsről egyórás magyar nyelvű fórumot sugároz, amelynek napirendjén a leg­fontosabb nemzetiségi kérdé­sek szerepelnek majd. Ihavasi) A Petőfi Sándor Gimnáziumban Petőfi Napok ’83 A Forradalmi Ifjúsági Napok nyitányaként — és egy sok­éves hagyomány folytatása­ként — lezajlott a Petőfi­­napok című rendezvénysoro­zat a Budapest I. kerületi Pe­tőfi Sándor Gimnáziumban. Március 11. és 15. között reggeltől estig nyitva volt az iskola: szájmos rendezvényt tartottak, az Irodalmi Szín­pad bemutatóját, TIT-elő­­adásokat, politikai vetélke­dőt s a gimnázium egyik fő profiljának megfelelően sportrendezvényeket. Az első napon — amikor még tanítás is volt— úgy­nevezett nyílt napot tartot­tak, amelyen a szülők is részt vehettek. Szombaton diákfórum volt, ahol az if­júság Vécsey György igazga­tóval és Iványi Tibor párt­titkárral beszélte meg a leg­utóbbi diákparlament óta fel­merült fontos kérdéseket. Ugyanezen a napon hirdettek eredményt a szintén hagyo­mányos Petőfi-pályázaton, politikai kaszinót „nyitot­tak”, és több előadást tartott a színpad Illyés Gyula Bol­habál című művéből. Vasár­nap az újonnan felvett KISZ-tagok ünnepélyes foga­dalomtételét rendezték meg egy túra keretében, a pomá­­zi Petőfi-emlékműnél. Hétfőn nyílt ülést tartott az iskola önképzőköre; az 1958-ban végzettekkel ját­szott kosárlabdameccset a negyedikesek válogatottja, este pedig a tíz, húsz, har­minc, negyven ötven éve végzett petőfis öregdiákok találkoztak egykori iskolá­jukban. Tizenötödikén — a közpon­ti politikai rendezvények mellett a gimnáziumban a nyelvi tagozatosok adtak be­mutatót német, illetve angol tudásukból. Ezen a napon is tartottak színi előadást, sportbemutatót, TIT-elő­­adást. ­ Napirenden a törvényesség, a közrend, a közbiztonság Ülést tartott az országgyűlés jogi bizottsága A Legfelsőbb Bíróság Markó utcai épületében tartotta szerdán kihelyezett ülését dr. Gajdócsi István elnökletével az országgyűlés jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottsá­ga. A képviselők — a par­lament jövő heti ülésére ké­szülve — két beszámoló elő­zetes tervezetét hallgatták és vitatták meg. Dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, részletesen tájékoz­tatta a testületet arról, hogy a legfőbb bírói fórum miként látta el 1981-ben és 1982-ben az alkotmányban és a bíró­ságokról szóló törvényben meghatározott feladatait. Dr. Szijjártó Károly legfőbb ügyész statisztikai adatokkal alátámasztva szólt az ország közrendjének, közbiztonságá­nak jelenlegi állapotáról, az ügyészi tevékenység eredmé­nyeiről és feladatairól. A vitát dr. Antalffy György Csongrád megyei képviselő felszólalása nyitot­ta meg. A képviselő jó érzés­sel nyugtázta, hogy — mint azt a bűnözési statisztika adatai is igazolják — az or­szágban továbbra is szilárd a közrend, a közbiztonság, érvényesül a törvényesség. Az állampolgárokat azonban — hangsúlyozta a felszólaló — sokkal közvetlenebbül érintik személyes tapasztala­taik, mint az országos statisz­tikák. Egy-egy erőszakos bűncselekmény érthető mó­don felkavarja a lakosság nyugalmát, s itt az emberek az igazságügyi szervek mun­káját annak alapján ítélik meg, hogy mennyire gyor­san, törvényesen zajlik le a bírósági eljárás. Dr. Juhász Tibor Bács-Kis­­kun megyei képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon az emberek döntő többsége jóhiszeműen fordul a bíróságokhoz, a tör­vények ismeretében jogos igényeit próbálja érvényesí­teni. Ezért is fontos, hogy a jogszabályok, a bírósági gya­korlat megváltozásáról idő­ben, minél szélesebb körben tájékoztassák az érdekelte­ket. Ezzel is csökkenthető az alaptalan perek, a felesleges eljárások száma. Szokola Károlyné dr., So­mogy megyéből, a képviselő­­csoport véleményét is tolmá­csolva jelentette ki, hogy a közvélemény az erőszakos, garázda bűncselekmények elkövetőivel szemben túlsá­gosan enyhének, liberálisnak tartja a bírósági gyakorlatot, szerintük súlyosabb, példa­mutatóan szigorú ítéletekre lenne szükség. Bendi Tiborné a Győr- Sopron megyei képviselőcso­port nevében javasolta, hogy a különféle deviza-visszaélé­seknél a szabálysértést és a bűncselekményt elválasztó jelenlegi 3000 forintos érték­határt emeljék feljebb, mert ezt az élet már meghalad­ta. Figyelemmel arra is, hogy ma már a jogszabályok sze­rint kétezer forintot érő va­lutát mindenki engedély nél­kül tarthat magánál. Dr. Mátay Pál Fejér me­gyei képviselő aggasztó jel­nek értékelte, hogy tavaly némileg növekedett azoknak a bűnügyeknek a száma, amelyekben a tettes ismeret­len maradt. Bár itt általában kisebb súlyú — s főleg va­gyon elleni — cselekmények­ről van szó, a nyomozások eredményességére nagyobb figyelmet kellene fordítani. Felvetette a képviselő, hogy a sajnálatosan szaporodó vá­lóperekben gyakran meg­oldhatatlan feladatot jelent a bíróságoknak a lakáshaszná­lat rendezése. El kellene végre ismerni, hogy a hasz­nálati jognak értéke van, s ha magát a lakást sok eset­ben nem is, ezt meg lehet osztani. Dr. Rőder Edit budapesti képviselő elismeréssel szólt a Legfelsőbb Bíróságnak arról a tevékenységéről, hogy nem­csak ítélkezik, irányelveket, állásfoglalásokat ad ki, ha­nem rendszeresen szignalizál is, vagyis konkrét tapaszta­latait, a változtatásra szoru­ló jelenségeket jelzi az ille­tékeseknek. A képviselőnő javasolta, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke országgyűlési beszámolójában arra is tér­jen majd ki: milyen ezeknek a jelzéseknek az eredmé­nyessége, megtörténnek-e valóban a szükséges intézke­dések? Dr. Nagy József Baranya megyéből a közveszélyes munkakerülés üldözésének nehézségeiről szólt. Sajnos igen sok a munkakerülő éle­tet folytató fiatal, akiket mindenféle bizonyítási ne­hézségek miatt nem könnyű emiatt felelősségre vonni. A javítóintézetek munkájának hiányosságaira utal, hogy egyre gyakrabban hallani: a fiatalok azért követnek el bűncselekményt, hogy Tököl­re, a fiatalkorúak börtönébe kerüljenek. Dr. Bartha László Szolnok megyéből arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a vagyon elle­ni bűncselekmények igen magas száma a sértettek ha­nyagságával is magyarázha­tó. Konkrét példákat sorolt — az íróasztal tetején ha­gyott páncélszekrénykulcstól a konyhaszekrényre tett ék­szeres dobozig — arra, hogy néhányan szinte tálcán kí­nálják a lehetőségeket a bűnelkövetésre. A képviselői javaslatokra, észrevételekre a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész és dr. Borics Gyula igazságügyi államtitkár vála­szolt. (deák)

Next