Népszava, 1984. május (112. évfolyam, 102–126. sz.)
1984-05-17 / 114. szám
2 Masakra és Madrid A királyi vizit Világunk mai, zaklatott állapotában nagy fontosságú minden olyan esemény, amely nem a kapcsolatok leépítésének, hanem éppenhogy azok kiszélesítésének szándékát jelzi. Minden olyan találkozó, amely a hasonló megközelítések, közeli álláspontok, közös érdekek rögzítésével az együttműködés útjának-módjának felkutatását segíti elő az eltérő társadalmi berendezkedésű államok között. Mindenekelőtt ebből a szempontból tekintik Moszkvában jelentősnek a spanyol uralkodó, I. János Károly most befejeződött szovjetunióbeli látogatását. A vizit történelmi első volt, hiszen spanyol államfő még nem járt a Szovjetunióban, de a cári Oroszországban sem. Juan Carlos személyében pedig nem csupán egy protokolláris szerepet betöltő koronás fő érkezett a szovjet fővárosba, hanem országának józan gondolkodású, felelős államférfija, aki tevékeny elősegítője volt, s mindmáig őrzője maradt a spanyol demokratikus átalakulásnak. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő, és I. János Károly tárgyalásaival, amelyeket hasznos és konstruktív eszmecseréknek minősítettek, a legmagasabb szintre emelkedett az egyébként viszonylag rövid múltra visszatekintő szovjet—spanyol diplomáciai viszony. A Francodiktatúra négy évtizede alatt, érthető módon nem voltak hivatalos kapcsolatok a két állam között, s még a tábornok-elnök halála után is két esztendőnek kellett eltelnie, mire 1977- ben sor került a nagykövetek cseréjére. Valamivel korábban kezdődött meg a gazdasági kapcsolatok kiépítése: 1972-ben kereskedelmi szerződést kötöttek, és kereskedelmi képviseletek nyíltak a két fővárosban. 1973 óta tizenháromszorosára növekedett a külkereskedelmi forgalom — írta a kétoldalú viszonyt méltató cikkében a Pravda madridi tudósítója. A forgalom azonban még így is messze elmarad a lehetségestől. A politikai kapcsolatokat jó ideig egy kölcsönös külügyminiszteri látogatás jelentette, intenzívebb kontaktus csupán a spanyol szocialisták kormányra kerülése után jött létre, a spanyol külpolitikában bekövetkezett hangsúlyváltások alapján. Felipe González kormányzata ugyan változatlanul aláhúzza, hogy Spanyolország történelmi és társadalmi meghatározottságainak megfelelően a nyugati szövetségi rendszer tagja, ám a korábbiaknál jóval nagyobb jelentőséget tulajdonít a párbeszédnek a különböző társadalmi rendszerű országok között. A szocialista kabinet nagy figyelmet fordít a harmadik világ, elsősorban Latin-Amerika problémáira. A konfliktusok politikai megoldásának, a nemzetközi béke és biztonság megőrzésének híve. Fernando Marán spanyol külügyminiszter egy évvel ezelőtti moszkvai látogatása, amelyet mindkét részről igen eredményesnek értékeltek, lökést adott a kezdeti fellendülés után visszaesett gazdasági kapcsolatoknak. Kulturális és tudományos együttműködési programot, valamint tengerhajózási megállapodást írtak alá. Időközben spanyol parlamenti, majd szakszervezeti delegáció járt Moszkvában. A szovjet—spanyol műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság ülésén egyebek között megállapodtak arról, hogy Spanyolország szovjet szénbányászati gépeket és technológiákat fog alkalmazni. Idén februárban tíz évre szóló gazdasági és tudományos együttműködési megállapodást írtak alá Madridban. A tavalyi tárgyalások készítették elő I. János Károly mostani útját. A királyi vizit nem zárult konkrét megállapodásokkal, de nem is ez volt a célja. Az államfői tárgyalásokon, valamint a spanyol királyi pár tiszteletére adott díszebéden mindkét részről kifejtették, hogy megvan a politikai akarat, a kölcsönös szándék a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvein alapuló kapcsolatok további bővítésére. Szovjet részről, amint azt Konsztantyin Csernyenko a díszebéden elhangzott pohárköszöntőjében is kifejtette, nagyra értékelték a spanyol házigazdák szerepét abban, hogy a kedvezőtlen nemzetközi körülmények ellenére sikerrel zárult a madridi értekezlet. Emlékeztetve az Atlanti Szerződés tagjainak sorába lépett Spanyolországnak arra az elhatározására, hogy nem hajlandó nukleáris fegyvert beengedni területére, a szovjet államfő megismételte országa kötelezettségvállalását, hogy nem alkalmaz nukleáris fegyvert olyan államok ellen, amelyek nem gyártanak, s területükön nem tárolnak ilyen eszközöket. A látogatás alkalmat teremtett egy újabb eszmecserére Andrej Gromiko és a király kíséretében levő Fernando Marán között. A spanyol diplomácia irányítója volt egyébként az olasz Andreotti után a második NATO-külügyminiszter, aki Csernyenkohivatalba lépése óta tárgyalásokat folytatott a szovjet fővárosban. (S hogy ezek a megbeszélések egy folyamat részei, azt jelzi, hogy a közeljövőben Moszkvába készül a nyugatnémet és a brit külügyminiszter is.) A Gromikov Marán találkozón, amelyet tárgyszerűnek értékeltek, nyilván megvitatásra került jó néhány olyan kérdés is, amelyben ellentétesek az álláspontok. Az alaphangot azonban itt is a politikai konzultációk gyakorlatának fejlesztésére, az együttműködés módozatainak keresésére helyezték. Elekes Éva Az SZVSZ felhívása Szudánban azért hirdették ki a rendkívüli állapotot, hogy így vessenek véget az egész országra kiterjedt sztrájkhullámnak, amelyet a nép életszínvonalának katasztrofális romlása váltott ki — hangsúlyozza a Szakszervezeti Világszövetség prágai székhelyén közzétett nyilatkozata. A Nimeri-rendszer politikája tönkretette az ország gazdaságát, és a szudáni népnek gyakorlatilag még legelemibb létfenntartási szükségleteit sem tudja kielégíteni. Az SZVSZ azzal a felhívással fordul a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez, hogy nyújtsanak hatékony támogatást a szudáni dolgozók harcához a szociális és politikai elnyomás ellen. Az NSZK-beli Markgröningenben folytatódik a fémipari dolgozók sztrájkja. A képen a Mahle cég tüntető sztrájkőrei a markgröningeni vállalat előterében TELEFOTÓ : MTI Külföldi Képszerkesztőség CSÜTÖRTÖK, 1984. MÁJUS 17. NÉPSZAVA Magyar-bolgár kormányfői tárgyalások Szófiában (Folytatás az 1. oldalról) nek tagjai, valamint bolgár részről Andrej Lukanov miniszterelnök-helyettes, Marij Ivanov, a külügyminiszter első helyettese, Aszen Velkov, a miniszterelnök kabinetfőnöke, Najden Najdenov, az Állami Tervbizottság elnökének első helyettese, Jordan Tenov gépgyártási miniszterhelyettes, Cenko Cetikon vegyipari miniszterhelyettes, Rasko Draganov, az Országos Agráripari Szövetség központi tanácsának elnökhelyettese és Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. A miniszterelnökök tájékoztatták egymást országaik szocialista építőmunkájának tapasztalatairól, újabb eredményeiről, időszerű feladatairól, az MSZMP XII., és a BKP XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról. A tárgyalások középpontjában a kétoldalú kapcsolatok, s azon belül is a gazdasági együttműködés továbbfejlesztésének konkrét lehetőségei álltak. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a gazdasági együttműködési fő irányokat meghatározó, a két ország kormányfői által 1983 júniusában aláírt dokumentumban előirányzott feladatok teljesítésére. Megállapították, hogy a magyar—bolgár gazdasági együttműködés eredményesen fejlődik, tovább bővült a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció. Ugyanakkor rámutattak arra, hogy több területen még jelentős tartalékok vannak. Foglalkoztak az 1986 —1990-es időszakra szóló tervkoordinációs munkálatok fő feladataival. Az árucsere-forgalom alakulásáról megállapították, hogy az a jelenlegi ötéves tervidőszak első három évében jelentősen bővült, 1983- ban 20,5 százalékkal haladta meg az előző évit, és 410 millió rubelt tett ki. A kölcsönös áruszállítások mintegy 35 százalékát — főleg gépipari és vegyipari megállapodások alapján — a szakosított és kooperációban gyártott termékek teszik ki. Egyetértettek abban, hogy a kialakult magas áruforgalmi szint megőrzése és további növelése érdekében mindkét részről újabb erőfeszítésekre van szükség. Elégedetten állapították meg, hogy eredményesen fejlődnek a műszaki-tudományos kapcsolatok és bővül a kulturális együttműködés. A tárgyaláson szó volt az idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről is. A kormányfői tárgyalást valamennyi megvitatott kérdésben a teljes nézetazonosság jellemezte. Marjai József és Andrej Lukanov a nap folyamán különmegbeszélést tartott. Grisa Filipov szerdán este a szófiai Lozenec rezidencián vacsorát adott Lázár György tiszteletére. A vacsorán a két kormányfő pohárköszöntőt mondott. Arab-öböl Rakétatámadás egy szaúd-arábiai hajó ellen Egy kuvaiti hajózási szóvivő közlése szerint egy eddig azonosítatlan repülőgép szerdán rakétatámadást intézett egy szaúd-arábiai tartályhajó ellen szaúdi területi vizeken. A kétszázezer tonnás hajó kigyulladt. A „Janbu Pride” úticélja Brazília lett volna. Kuvaitból indult, ahol százezer tonna kőolajat vett fel, és Rász Tamurában töltötték volna fel teljesen. A támadás a kuvaiti közlés szerint már a kikötőben érte. A hajó egyik tartálya lángba borult, de a tüzet később sikerült eloltani. A legénység sértetlenül megmenekült. Kuvaitban rendkívüli ülésre ült össze a kormány, hiszen vasárnap óta két kuvaiti hajót is támadás ért a térségben. Helyi lapok szerint a kormány esetleg felkéri a Biztonsági Tanácsot, hogy vizsgálja meg a helyzetet. Sürgősen érintkezésbe léptek egymással az Araböbölmenti Országok Együttműködési Tanácsának tagjai is, és szó van arról, hogy a külügyminiszterek hamarosan rendkívüli ülést tartanak. Nemzetközi !. ......... " hírek ----------------_----------*— ifj. A várakozásnak megfelelően, Gary Hart győzelmét hozták kedden a nebraskai és oregoni demokrata párti előválasztások. A Lagos ismét megnyitja a nigériai-csádi határt. A lagosi televízió jelentése szerint a döntésre azután került sor, hogy kedden Abujában, Nigéria leendő fővárosában befejeződött Hisszéne Habré csádi elnök egynapos látogatása. Francois Mitterrand francia elnök — norvégiai látogatása befejeztével — szerdán háromnapos hivatalos látogatásra Stockholmba érkezett. if. Alfred Dick bajor tartományfejlesztési és környezeti kérdésekkel foglalkozó államminiszter szerdán a lipcsei körzethez tartozó tanácsi vezetőkkel tárgyalt környezetvédelmi és mezőgazdaság-fejlesztési kérdésekről. A chilei kormány elfogadta az úgynevezett terroristaellenes törvényt. Ez jogi kereteket biztosít a katonai rendszernek a népi tiltakozási akcióban részt vevők elleni megtorlásokhoz. Náci külsőségek közepette temették el kedden a chilei fővárosban Walter Rauff német háborús bűnöst, aki a dél-amerikai országban bujkált az igazságszolgáltatás elől. A hetvennyolc éves Rauffot, aki hétfőn halt meg tüdőrákban, volt SS-tisztek és újfasiszták náci köszöntéssel, és Heil Hitlert-kiáltással búcsúztatták. Citroen-sztrájk Tovább szélesedett a Citroen Művek gyáraiban a dolgozóknak a tervezett elbocsátások elleni mozgalma. Párizs környékén immár a Citroen Művek öt üzemében sztrájkolnak a munkások, s Aulnay-ban továbbra is megszállva tartják az ottani gyáregységet. A Citroen-gyár igazgatósága hatezer munkahelyet akar megszüntetni. A CGT üzemi szervezete tárgyalásokat sürget arról, hogy heti 3-5 órára csökkentsék a munkaidőt, s így kerüljék el a munkahelyek megszüntetését. Pierre Bérégovoy a szociális ügyek minisztere, aki kedden a gyár igazgatóságának képviselőivel tárgyalt, majd fogadta a CGT küldöttségét is, kijelentette: az igazgatóság, a szakszervezetek és a kormány képviselői mielőbb üljenek le a tárgyalóasztalhoz a Citroennél kialakult helyzet megvizsgálására. A miniszter azonban nem nyilatkozott a CGT-nek arról a követeléséről, hogy a munkaidő csökkentését változatlan bérek mellett hajtsák végre, csak azt hangoztatta, hogy biztosítani kell a francia gépkocsiipar versenyképességét. (MTI) Washington követélése Japán fokozza a fegyverkezést A Japánban kormányzó Liberális Demokrata Párt katonai kérdésekkel foglalkozó albizottsága elhatározta a szigetország katonapolitikájának felülvizsgálatát. A bizottság, amely két év óta először ülésezett, egyebek között állást foglalt annak az 1976-ból származó kormánydöntésnek a felülvizsgálata mellett, amely szerint a japán katonai kiadások nem haladhatják meg a bruttó nemzeti termék egy százalékát. Szorgalmazta a szintén 1976-ban elfogadott hosszú távú fegyverkezési program revideálását is. Az 1984-es költségvetési előirányzat a bruttó nemzeti termék 0,99 százalékát teszi ki. A fegyverkezési ráfordítások növekedési ütemét tekintve megfigyelők szerint már 1985-től bizonyos az említett egyszázalékos küszöb túllépése. Az 1990-ig szóló japán hosszú távú fegyverkezési programot a fő szövetséges, az Egyesült Államok sokszor bírálta azzal az ürüggyel, hogy az — úgymond — elavult. Washington valójában azt követeli Tokiótól, hogy vállaljon fokozottabb szerepet az ázsiai és csendes-óceáni térségre vonatkozó szovjetellenes amerikai stratégiai tervekben. A japán katonapolitika legfőbb elemeinek felülvizsgálatára irányuló konzervatív törekvés célja kettős: elébe menni az amerikai követeléseknek, másrészt pedig ledönteni az önként vállalt fegyverkezési korlátokat. Nicolas Ardito Barletta az új panamai elnök A választási bíróság szerdán Panama új elnökévé kiáltotta ki Nicolas Ardito Barlettát, a Nemzeti Demokratikus Unió (UNADE) jelöltjét. A május 6-i általános választásokon leadott szavazatok — igen heves viták közepette történt — végleges összeszámlálása alapján a testület közölte, hogy a győztes 300 750 szavazatot szerzett, vagyis mindössze 1713-mal többet, mint Arnulfo Arias Madrid, a jobboldal jelöltje. Politikai körökben valószínűnek tartják, hogy a jobboldali pártok nem fogják elfogadni a végeredményt, és „választási csalásnak” fogják minősíteni azt. Nicolas Ardito Barletta a volt elnök, Omar Torrijos haladó politikájának folytatását ígérte a lakosságnak. Jelöltségét az ország egyetlen fegyveres testülete, a torrijosi irányvonal hívének számító Nemzeti Gárda is támogatta. Az új államfő és az ugyancsak szerdán győztesnek kikiáltott két alelnök — a republikánus Erik Del Valle és a liberális Roderick Esquivel — októberben lép hivatalába. Megbízatásuk 1989-ig szól, akárcsak a parlament hatvanhét tagjáé, akiknek nevét később hozzák nyilvánosságra. (MTI, AP) Iraki jelentés III. HÁBORÚT SEM FELEJTETTÉK EL Nehéz igazat adni azoknak, akik a Közép-Kelet leghosszabb háborúját „elfelejtett háborúnak" nevezik. Ezt a háborút nem lehet elfelejteni, erről nem lehet tudomást nem venni. A háború mindent átformált és deformált. Negyedik éve gyöngíti a két szomszéd, Irak és Irán gazdasági, politikai és katonai erejét, pusztítja népét. És állandóan fokozódik a veszély, hogy a konfliktus kicsap most sem szűk medréből, s iszonyatos szívóhatásával újabb segítőket, közép-, kis- és nagyobb hatalmakat sodor a háború örvényébe. A világ nem engedheti meg magának, hogy megfeledkezzen erről a háborúról. A két ország népe pedig, ha akarná, sem tudná nem tudomásul venni, hogy a határövezetben tovább folyik a reménytelen kimenetelű párbaj. Az iraki nép egy pillanatra sem tud hátat fordítani a mindennapokat is meghatározó háborúnak — mondja a hivatalos hírügynökség vezérigazgatója, Tahid Jászri Al-Bakri. — Széttárja karját. — Látja, az, hogy most itt találkozunk, nem pedig a Tigris-parti nagy székiháziban, az is a háború következménye. A hírügynökség reprezentatív, modern központját bomba rongálta meg, öngyilkos terrorista vezette robbanóanyaggal megrakott teherkocsiját az épület elé, s amikor az őr megállította a kamikázét, a szállítmány, a gépkocsivezető, az épület bejáratával együtt a levegőbe repült. A székház megroppant. Néhány napig még dolgoztak benne, de ma már csak őröket látni a környékén. Irán-barát elemeknek tulajdonítják a merényletet, mint még jó néhány öngyilkos akciót a városban és a városon kívül. Többemeletes garázsok, középületek mentek tönkre így, s nem késhetett a válasz sem: a szigorú biztonsági intézkedések jobb légkört, nagyobb biztonságot teremtettek. Igaz, a biztonságnak ára van. Bagdadban is, más városokban is utcákat, utcarészeket zártak le, szigorú az ellenőrzés. A középületek előtt, a korszerű szállodák előtt fegyveres őrség áll. Az ötcsillagos hotel elé sem lehet csak úgy odahajtani — rendszerint sorompó állítja meg a jövevényt. A szálloda környéke tele van tűzdeltve vaskos betonoszlopokkal, hogy fennakadjon rajtuk a bombarakománnyal közeledő gépkocsi. Az exponáltabb épületek körül gyakori a szökőkút, a vízzel töltött medence: nemcsak a szemet gyönyörködteti az ilyesmi, elsősorban a biztonságot fokozza. Terrorakciók elvétve voltak régebben is, ám a háború mozgósította az Irán-barát csoportokat, pártokat. A szigorú ítéletek ugyan megbénították például a perzsa szimpatizáns DAWA párt aktivitását, de aligha vették el a kedvét a mennyországtól annak alkui amúgy is a paradicsomba akar jutni, így a megelőzés manapság mindennél fontosabb. Az igazgató az iraki és az iráni politika céljairól beszél, a szakadéknyi különbségekről, majd váratlanul megjegyzi: a mi népünkben nem él gyűlölet Irán népei iránt. Furcsa, nem is közvetett bizonyítékait lehet látni ennek. Bagdadban — igaz, erősen csökkentett létszámmal — a háború óta továbbra is működik Irán nagykövetsége. (És viszonossági alapon az iraki képviselet is funkcionál Teheránban.) A leszállított szintű misszió vezetője zöld-fehér-vörös zászlós autóján, ahogy az ügyek megkívánják , a külügyminisztériumba hajt, mert az illetékes tisztviselőkkel továbbra is fennáll a kapcsolat. Sem a bagdadi utcán, sem a fellobogózott követségi épület előtt nem került sor eddig semmiféle incidensre. Találkoztam olyan iráni állampolgárral, aki az Iráni Iszlám Köztársaság útlevelével a zsebében érkezett. Igaz, óvatosan közlekedett, mert egy igazoltatásnál időbe telhetett, amíg esetleg kimagyarázta különleges helyzetét — de van ilyen is. Mint ahogy az is igaz, óvatosan bánnak a nemzeti zászló használatával azok a külkép.