Népszava, 1990. február (118. évfolyam, 27–50. sz.)
1990-02-24 / 47. szám
NÉPSZAVA 1990. FEBRUÁR 24., SZOMBAT r Az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat TAVASZI ÉKSZER- ÉS NEMESFÉMAUKCIÓJÁRA « » most felvesz antik és régiségjellegű nemesfémből készült ékszereket, dísztárgyakat és órákat. FLM * Nemesfém-felvásárló boltjaink: Budapest V., Váci u. 73. V., Guszev u. 7. V., Kígyó u. 2. IX., Ferenc krt. 26. A Budapesti Közlekedési Vállalat az alábbi szakmákban keres munkatársakat: — menetirányító, — peronőr, — villamosjárműszerelő, — villanyszerelő, — vonatvezető (tanuló) szakmákban. - autószerelő, - állomás-karbantartó, - elektroműszerész, - gépjárműszerelő, - jegyellenőr, - jegykiadó, - karosszéria-lakatos, - lakatos, - metró segédvezető ■tan. h., Ingyenes bérlet a BKV valamennyi járataira Önnek és családja részére is. Különböző szociális juttatások. Igény szerint munkásszállást is biztosítunk. ÉRDEKLŐDNI LEHET: BKV Oktatási Központ, Fehér út 1/C. Tel.: 118-8774, 118-7133/232. BKV Várjuk önt gépalkatrész börzénkön 1990. február 26. és március 2. között, naponta, 9—14 óráig. Ajánlatunk: belföldi és import - tengelykapcsolók (magyar, NDK, lengyel, osztrák), — forgácsoló szerszámgépekhez és lemezalakító gépekhez, présekhez pótalkatrészek. NÁLUNK MOST OLCSÓBBAN megvásárolhatja a szükséges alkatrészeket. CÍMÜNK:Mester—Glóbus Kft. Gépkereskedelmi Iroda és Raktár Budapest XIII., Béke u. 51—55. Telefon: 131-6736. ^ A HUNGÁRIASPORT REKLÁM ÉS MARKETING VÁLLALAT FELVESZ. - KÜLKERESKEDELMI ÜZLETKÖTŐT német vagy angol nyelvtudással, üzleti kapcsolatok és bonyolítási feladatokban jártasság előny. - REKLÁMCSOPORT-VEZETŐT intézmények reklámtevékenysége irányítására. - GÉPÍRÓ ADMINISZTRÁTORT, német vagy angol nyelvtudás előny, nem dohányzó. Tel.: 157-3859. - nyomdájához VÁGÓ, KÖNYVKÖTŐ szakmunkásokat, MONTÍROZÓT. Tel.: 114-0034 és 163-6889. - ELADÓ-PÉNZTÁROST, kultúrcikk- és sportruházati üzletekbe. Érdeklődni lehet a fenti telefonszámokon vagy a 183-5929-en, személyesen a személyzeti osztályon, 1143 Budapest Dózsa Gy. út. 1-3. Törvényes prostitúció? Hercegem, gyereketem! — Szépfiú, boldoggá teszlek ... — kapaszkodik mosolyogva a pocakos, tar fejű úr karjába a filléres rúzzsal dupla szájúra festett lány. A kopasz férfi még láthatóan bizonytalan. A kopott, szőke lány megszimatolja a potenciális vendéget, és most már nem enged. — Hercegem, gyere velem. Hidd el, érdemes .. . — És mennyi? Mennyit kér, kislány? Ismét a placcon Ildikó fél óra múlva ismét a placcon. — Milyen volt a vendég, kislány? — érdeklődöm a tér „szépétől”. — Nagyszerű. Szeretem ezeket a vidéki pasasokat — mondja nagy tapasztalattal, az alig 20 éves lány. — Miért kedveli a vidékieket ? — Azok általában nem alkudoznak. Szégyentik magukat, fizetnek, mint valamikor a katonatisztek, örülnek, ha minél hamarabb túljutnak a mámoron. Otthon, barátikörben viszont nagylegények. Csodálatos történeteket mesélnek a meg sem történt élményeikről. Belekóstolnak a jóba, és az elég is nekik. Annyira felhergelik a haverokat, hogy aki csak teheti, eljön, szerencsét próbálni. Otthon aztán ő is mesél. Nem árulják el egymást, hogy talán nem is volt számukra az igazi... Ó, nem vagyok drága. Veled akár szerelemből is elmegyek, csupán a költségeimet kérem. Ugye, vidékről jöttél, drágám? — ömlik a szó Ildikóból. Lehengerli a kiruccanni vágyó öregurat, aki úgy érzi, hogy a forgalmas körúton mindenki őt figyeli. — Mégis, mennyi? — Neked csupán egy ezres, de olyat nyújtok,, amit soha nem felejtesz el. — Maga hogyan került a térre? — Én is vidékről érkeztem. A Blahán összefutottam egy sráccal, azóta itt vagyok. — És a strici úr? — Iszik a Góbéban. — Mennyit kell leadni neki? — Tízezret... Naponta. A fiam zsugás, és imádja a lovakat is. Nemsokára megkezdődnek a nagy futamok, nem mehet ki pénz nélkül a lovira. — És sikerül összehozni naponta a tízezret? — Nem mondom, hajtani kell. De összejön. Most még . .. — Mert fiatal. És mi lesz később ? — Azt ígérte a fiam, ha befut neki a pad, nagy dohányt markol fel, s akkor elvonulunk. Talán még gyereket is szülhetek — álmodozik Ildikó. — Várhatóan legalizálják a prostitúciót? — érdeklődvem Babanits József rendőr alezredestől, a Budapesti Rendőr-főkapitányság er- fskölcsrendészeti csoportjának a vezetőjétől. — Őszintén szólva, nem tudom. Kísérletekről már hallottam, de a jelenleg hantályos jogszabályok büntetni rendelik a prostitúciót, a keserítőket és a szobáztatókat, j tehát azokat is, akik elősevítik a prostitúciót. .: — Úgy tudom, hogy most masszázsszalonnak, vagy snudistaklubnak hívják ezevkét amár működő „műin itézményeket”. Ezeken a helyeken tökéletes a kiszolgá- lás. Csupán az elnevezésük szalonképesebb, nem olyan talpári, mint egykori elődjünké volt. h — Megkeresett egy hölgy olvasónk, aki elmondta, hogy te jelentkezett a „Be Happy” hirdetésre, amely telefonszámot is közöl. A férfiak 8 ezer forintot fizetnek, a vállalkozó kedvű hölgyek a munkadíja az összeg fele. A lányokért, asszonyokért autóval mennek, tehát még taxira sem kell költeniük. Adómentes haszon — Tud az erkölcsrendészet Vörös úr masszázsszalonjáról, ahol néhány ezer forintért a vendégek minden kívánságát teljesítik? — Ismereteink szerint Vörös úr zártkörű nudistaklubot üzemeltet... — És milyen programot nyújt a tagjainak? — Beszélgetnek, táncolnak, szórakoznak ... Természetesen ruha nélkül, hiszen nudisták. " — Az a hír járja, hogy a nudiszalonban szexmasszázszsal is szolgálnak. Igaz, hogy a lányok masszírozni nem tudnak, de minden egyebet kiválóan csinálnak. A vendégek elégedettek. — A klub ilyen jellegű tevékenységéről nem tudok — mondta az erkölcsrendészet főnöke. Rizikómentes az üzlet. Mi a véleménye erről? — .Mit mondjak...? Jogilag rendezetlen a helyzet. Igaz, hogy aláírtuk az 1955- ben született New York-i egyezményt, amelyben az országok vállalták, hogy üldözik az emberkereskedelmet, a prostitúciót, valamint annak elősegítőit, de ettől az aláírástól még nem javult a helyzet. Mindenütt virágzik a prostitúció. Hiszen, a legbiztosabb üzletek közé tartozik. Ehhez erős szálakkal kapcsolódik a szervezett bűnözés, ami nálunk is kialakult. — Milyen a prostitúció társadalmi megítélése? — Elfogadják. Természetesnek is tartják. A több száz márkás tarifa kitűnő megélhetést biztosít. — Milyen társadalmi réteghez tartoznak azok, akik pénzért adják a szerelmet? — Nem csak a hátrányos helyzetű lányok prostituálódnak. Tisztes családanyáktól osztályvezetőnőkön át a csövesekig, minden rétegből vállalkoznak arra, hogy pénzért cserélgessék a partnereiket. — Pedig ez a valóság. Sokan igénylik a szexuális szolgáltatásokat. Különböző fantázianévvel takarva működik is néhány hasonló „üzem”. Mindenesetre ellenőrizhetőbbé válna a prostitúció, ha engedéllyel, tehát nyilvánosan működhetnének ezek a házak. — Jogilag tiltott ez a tevékenység. Talán érdemes lenne átgondolni a jogszabályokat, ugyanis, amint az élet igazolja, nem igazán tart a törvény szigorától az illegális prostiipar. A tilalom megszegése mindig izgató, és ebben az esetben adómentes is. Vajon, jó törvény az, amelynek a betartására még csak remény sincs? Schmidt Attila Vajon legalizálják — Hallotta, hogy ismét megnyílnak a bordélyházak? — Mondták a vendégeim, és a lányok is beszélnek róla. — Maga vállalkozna arra, hogy bevonuljon valamelyik nyilvánosházba? — Főhivatású kurva lehetnék? Nem a nyilvánosház a vágyam. — Hanem? — Bordély ? — Mi a különbség a kettő között? — A bordélyban szórakozást és egyéb szolgáltatást is nyújtanak a vendégeknek. Magasabb a tarifa is. A nyilvánosház pedig csak szobázóhely. Mindenesetre, orvosi felügyelet mellett működnének a lányok, és ez az AIDS-től fenyegetett világban rendkívül fontos lenne. Szakemberképzés felsőfokon Kereskedelmi Tőkealapítvány — Európai színvonalú kereskedelmi szakemberekre van szükségünk, az állam azonban ennek feltételeit manapság nem tudja biztosítani, ezért határoztuk el — a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatokkal közösen —, hogy alapítványt teszünk felsőfokú szakemberképzés fejlesztésére — tájékoztatta szerkesztőségünket Sókiné dr. Nagy Erzsébet, a Műszaki Árut Értékesítő Vállalat (MŰÁRT) vezérigazgatója, a Kereskedelmi Tőke elnevezésű alapítványról. — A kezdeményezést az előzte meg, hogy vállalatunknál egyre kevesebb a fiatal, vezető-utánpótlásként szóba jöhető szakember. A MÜÁRT 1989-ben ünnepelte alapításának 40. évfordulóját, ennek kapcsán találkoztunk az úgynevezett TEK-vállalatok vezetőivel, akik hasonló gondokról beszéltek. Az ötlethez rajtunk kívül az ANILIN, az Autóker, az Autótechnika, a BÖRKER, az Elektromodul, a Ferroglobus, a Gyapjúforgalmi, a Közraktározási, a MAGÉV, a MÉH, a VEGYTER csatlakozott, összesen 1,370 millió forint felajánlással. Az alapítvány célja a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola képzési rendszerének korszerűsítése, pályázatok kiírása, nívódíjak, ösztöndíjak odaítélése.. A pénz felhasználásáról, mely a lekötött vagyon éves hozama lehet, öttagú kuratórium dönt. — Feltétlenül számítunk arra — mondta Sókiné Nagy Erzsébet —, hogy lesz némi beleszólásunk, ráhatásunk arra, milyen szakembereket képezzen számunkra a főiskola. Ehhez gyakorlati segítséget is nyújtunk, ha kell, oktatókat biztosítunk, tanulmányutakat szervezünk. Szeretnénk a munkatársaink továbbképzését is ezúton megoldani, nyelvtanulásukat, a világkereskedelemben való eligazodásukat elősegíteni. — osa — SONKANEZO Az asszony kötött sapkát és sokat megért szövetkabátot viselt. Elhelyezkedett a csemegeüzlet felvágottas pultja előtt, s tekintetét az üvegfal mögött feltornyozott finomságokra szegezte. Először a sonka rózsaszín halmát nézte, aztán a fehér indákkal átfutott vöröses tarjaszeleteket. Egy pillantást vetett a fényes bőrükben szikkadó kolbászokra is, majd egy kicsit előbbre lépett. — Tessék kérni — szólt rá az eladó a mélázó aszszonyra. — Még gondolkodom, tessék addig mást kiszolgálni — mondta a sapkás nő, s udvariasan félrehúzódott. A sor haladt, ő tovább szemlélődött. Újabban egy kenőmájas darabot nézegetett, majd arasznyit odébblépve, barátkozó tekintetet küldött egy cikk disznósajtnak. Végül a főtt fejhúsos tálcához hajolt. Megfontoltan nézegette a feltrancsírozott húsdarabokat és megcsóválta a fejét. Alit és még sokáig tanakodott. Természetellenes, súlyos türelemmel. És amikor már mindent megnézett és mindent meggondolt, elment. Az eladó nem mert utánaszólni. — hi — 11 Itt az esély, hol az esély — Vállalkozzunk! — csapott rám Csempele, s én rémülten menekültem, mert a nagy reformkölcsönkérő mostanában mindig így kezdi a tarhálásait. Alapított már velem 1000 forintos törzstőkével kft.-t és bevont 500-zal egy rt.-be. Legutóbb pedig tuti-kötvényre vágott meg. Nem azzal kezdi „adj kölcsön”, hanem hitelszolgáltatási ajánlatokkal üldöz. Részéről ez szolgáltatás, ami abból áll, hogy én adok neki pénzt, amit ő elkölt helyettem, így az magára fordítással megszabadít engem a ráfordítás gondjaitól. így magyarázta felismerését, a reformkölcsön elvét. Tiltakozásomat mindig lesöpörte az asztalról és a Világbankra hivatkozva kiforgatta zsebeimet. De most határozottan ellenálltam. — Nincs az a pénz, amit bevonhatsz ilyen-olyan működésekbe — kiáltottam viszsza. De utolért. S visszakényszerített a kávéházi kerekasztalhoz. — Esélyegyenlőségért folyik a harc az élet minden területén: politikában, gazdaságban, pénzvilágban. A kormány és én biztosítjuk számodra a lehetőséget. Ehhez csak két feltételnek kell eleget tenned. Ideadod nyiszlett tőkédet és vállalkozol. S így velem egyenlő esélyed lesz, mert én már vállalkoztam. -r- Mire? — Hogy bevonom és működésbe hozom a tőkédet. — Köszönöm, de magam is működtetem, éppen befektetni készülök egy kávéba. — Ez hiba. Megsértése az esélyegyenlőségnek. Ugyanis nekem semmi esélyem erre. Viszont azonnal versenyképes leszek, ha fizetsz. De nem kérem kölcsön, hanem bevonlak egy igazi magyar vállalkozásba: öt évig adómentes lehet a nyereséged és forintjaidat hivatalosan átválthatod és kiviheted az országból. Az öt év letelte után pedig alig 20 százalékos adó terhel. A többi előnyt már nem is sorolom. Ennyi elég, hogy vállalkozásomban részt vegyél. — Ilyen nincs. A nyereségadó alól nem lehet kibújni. Forintért valutát csak az utcán vehetsz, de azt is csak kicsempészheted, nemhogy egyszerűen átutalhatnád bécsi folyószámlára. Ennyi talán elég? — Neked. Nekem nem, mert itt az esélyegyenlőség. Ha mi ketten csináljuk, akkor igazad van, de ha bevonjuk Bécsben élő nagybátyám nevét a vállalkozásba, akkor már ott az esély minden kedvezményre. Ez az én szellemi apportom a mi — mondjuk — tanácsadó vállalkozásunkhoz. — S mi lenne az én elsőbbségi részvénycsomagom ára? — Semmiség, írsz egy szándéknyilatkozatot, hogy részt veszel az alapításban, mondjuk, 1 millióval. Ne rémülj meg, csak a bécsi telefon- és postaköltségre adsz egy ezrest. Meg a kávémat kifizeted. — De hogyan lesz ebből nekünk nyereségünk?! — Egyszerűen. Bevonunk egy igazi hazai vállalkozót a nemzetközi rt.-nkbe. Aki mindezért csupán az adómentességért fizeti az eddigi adókötelezettségének felét — nekünk. A többi az övé — a munkával együtt. — De ez ... — Nem, ez esélyegyenlőség! Mit tehettem, szándéknyilatkoztam és kifizettem a kávét, de csak 500 forintot adtam az elsőbbségi kötvényjegyzésre. Viszont Csempele megígérte, részvényeinket nem vezeti be a tőzsdére. Bár, ki tudja? Még emelkedhet az árfolyamunk, amikor majd emeljük az alaptőkét. Én mindenesetre éltem az esélyegyenlőséggel és vállalkoztam a szökésre Csempelétől. Faragó István