Népszava, 1996. május (124. évfolyam, 102–126. sz.)

1996-05-02 / 102. szám

A NÉPSZAVA KÉRDÉSE Hogyan enyhíthető a lakáshiány? Válaszol: Vass János Nemzetközi összehasonlítások mutatják, mi­lyen alacsony szintre zuhant a magyaror­szági bérlakásállomány: az államiakat eladták, de a magánszférában nem segítették elő a bérbeadási biztonságot - állapította meg a Ház- és Lakástulajdonosok Egyesülete. A kis­gazdák s legújabban a Munkáspárt 80-100 ezer új lakás építését ígéri. A kormány előre­­mozdíthatná-e a lakáshiány megoldását? - kérdeztük Vass Jánost, a Ház- és Lakástulaj­donosok Egyesületének elnökét. - Az állam lakástulajdo­nosként egyszer már megbukott, bebizonyítot­ta: közpénzből nem lehet állami és önkormány­zati lakásokat építeni. A slumosodó panelházak jó példái annak, hogy a lakásra várók igényeit figyelmen kívül hagyó, drága, rossz minőségű építkezések több kárt okoznak, mint amennyi haszonnal járnak. Ma már értelmetlen dolog lakótelepeket felhúzni. - Ha építkezéssel nem, akkor hogyan ösztönöz­heti az állam a lakás­helyzet javítását? - Szerintem az egyéni kezdeményezést kell megcélozni, amelyhez az infláció mértékének ter­vezhetősége és az adó­terhek csökkentése szük­séges. A katalizátorsze­rep erősebb lenne, ha a több mint kétszázezer üres magántulajdonú la­kás tulajdonosait adó­­kedvezménnyel megnyer­nék arra, hogy adják bérbe ingatlanukat. A tu­lajdon szentségének sért­hetetlenségét kell megcé­lozni, az ingatlanadó gondolatát pedig elvetni. - A lakásprivatizáció­ban, aki tehette, a piaci ár töredékéért megvásá­rolta bérlakását. Önök szerint az önkormány­zatok hogyan gazdálkod­hatnának a kezükben maradt lakásokkal? - Legfontosabb, hogy önkormányzati lakást csak szociális alapon le­hessen igényelni. Ki kell szorítani a módosabba­kat, az állam csak a leg­­rászorultabbakat támo­gassa. Hozzávetőlegesen 800 000 bérlakás volt, most 200 000 van. A ma­gánosítással a bérlők könnyedén és olcsón ju­tottak milliós értékű va­gyonhoz. Véleményünk szerint azokat, akik nem voltak képesek reális áron vásárolni, nem sza­badott volna mestersége­sen tulajdonossá tenni. Kiss Marianna Új szlovák-magyar határátkelő NÉPSZAVA-tudósítás A szlovák-magyar határ­­szakasz tizenhatodik ha­tárátkelőhelyét nyitották meg kedden a Nógrád me­gyei Ipolytarnóc és a szlo­vákiai Kalonda között. Az átkelőt egyelőre csak a két ország állampolgárai ve­hetik igénybe. A korláto­zások feloldásához új utat kellene építeni. A Szlovákia és a szom­szédai közötti határátkelők megnyitása szoros össz­hangban van a szlovák kor­mány politikai irányelvei­vel - mondta avatóbeszédé­ben Jozef Magula szlovák pénzügyi államtitkár. Az átkelő megnyitása a térség gazdasági életének fejlő­désére is élénkítőleg hat - hangsúlyozta Csobánczi Péter, magyar pénzügyi he­lyettes államtitkár, aki megjegyezte, hogy a szük­séges infrastrukturális fej­lesztéseket kész finanszí­rozni a kormány. Az ünnepélyes megnyitót követően Jaromir Kaliciak, a szlovák vámőrség főigaz­gatója és Arnold Mihály, a vám- és pénzügyőrség or­szágos parancsnoka állam­közi megállapodást írt alá a Rajka és Rusovce közötti határátkelő megnyitásáról, amelyre legkésőbb 1997 vé­géig sor kerül. BELFÖLD 1996. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK 3 Nem nőnek az osztálylétszámok Közeledő álláspontok, részegyezségek a közoktatási törvény módosításában Sikerült megállapodni több ponton a közoktatási törvény módosításáról, így nem emelkednek az iskolai csoportlétszámok - jelentette be Magyar Bálint művelődési miniszter, miután kedden számos egyeztető fórumon vett részt. Nincs még megegyezés a Pedagógusok Szakszervezetével a kötelező óraszámok emelésének ellentételezésé­ről és a Pénzügyminisztérium sem fogadta még el a törvénytervezetben szereplő finanszírozási elképzelést. A módosítástervezet a jövő kedden ölthet végső formát, amikor a miniszterelnök ta­lálkozik az érintett tárcák és az érdekképvisele­tek vezetőivel. Zappe Gábor NÉPSZAVA Nem nő a közoktatási tör­vény módosítástervezeté­ben az iskolai csoportok létszáma. A javaslatból ki­kerül az osztályok átlaglét­számának meghatározása, ez pedagógiai ajánlás lesz - jelentette be Magyar Bálint, miután találkozott Szöllősi Istvánnéval, a Pedagógu­sok Szakszervezetének fő­titkárával. A miniszter elmondta, hogy egyelőre nem sikerült megegyezniük a tanárok kötelező óraszámemelésé­nek ellentételezéséről. Erre az évre a költségvetésből biztosított a többletmunka miatt járó béremelés, ám még eldöntetlen, hogy jö­vőre ez az emelés beépíthe­tő-e a közalkalmazotti bér­táblába vagy meg kell al­kotni az önálló pedagógus­bértáblát. Magyar közölte, hogy Medgyessy Péter pénzügy­­miniszterrel - vele szintén kedden találkozott - még nem sikerült megegyeznie a közoktatás finanszírozá­sának módjáról. A korábbi elképzelés szerint az állam minden évben az összes közoktatási kiadás hetven százalékát osztotta volna szét az önkormányzatok között, a jelenlegi fejkvóta­rendszerben. Ez valószí­nűleg úgy változik, hogy 1997-ben az 1995-ös okta­tási kiadások hetven száza­lékát osztják szét. Szöllősiné szerint a leg­fontosabb kérdés a pedagó­­gusmunkaerő-felesleg, ezen belül is az ötven év körüliek problémáinak rendezése. Megoldást nyújthat a kor­­engedményes nyugdíjazás és a bevezetés előtt álló gyakornoki rendszer - amenyiben a kezdő peda­gógusok bérét nem az ön­­kormányzatok, hanem a Munkaerő-piaci Alap költ­ségvetéséből fedezik. A PSZ főtitkára üdvözölte, hogy a minisztériumban két munkacsoport is dolgo­zik a pedagógusok át- és to­vábbképzési programjain. A főtitkár asszony úgy véle­kedett, hogy a jövő kedden esedékes Horn Gyula-Med­gyessy Péter-Magyar Bá­lint találkozó után lezárha­tó lesz a törvénymódosítás tervezetének vitája. A talál­kozón részt vesz a szakszer­vezet, valamit a Szakszer­vezetek Együttműködési Fórumának képviselője is. Nem kényszerülnek többen egy osztályba Tapolcsányi Éva felvétele Háború a békeerőknél T. Katona József írása a NÉPSZAVÁNAK Nő a feszültség az amerikai IFOR-erők konyháin dol­gozó magyar alkalmazot­tak és a munkáltató SAP­­Hungary Kft. között. Ta­­száron, Kaposváron és Ka­­posújlakon hat konyhát üzemeltet az amerikai had­sereg ellátását végző Brown and Root cég, amely az első hónapokban a kaposvári Somogy Korona Rt.-t bízta­­meg. A szakképzett kony­hai alkalmazottakat 300- 350 forint nettó órabérrel csábították, a pénz azon­ban fizetéskor a szakácsok számára is 150 forintra zsu­gorodott. Az akkor még el­fogadható indok úgy szólt: egyelőre csak konzerveket kell melegíteni. A taszári sátorváros konyháját már akkor is az IAP Hungary Kft. üzemel­tette. A dolgozók - igaz, ha­vi 250-300 óra munkával - jól kerestek: a szakácsok átlagosan bruttó 128, a ki­segítők 62 ezer forintot kaptak. Miután a magyar cégnek felmondtak, a többi öt konyhát is az SAP vette át, amely március végén tu­datta a dolgozókkal, hogy csökkenti bérüket: bruttó 45, illetve 27 ezer forintra. S elbocsátással fenyeget­ték azokat, akik ezt nem fo­gadták el. Ezek voltak a legfőbb okai, hogy április 3-án meg­alakították a Békefenn­tartók Szakszervezetét, amelynek 130 tagja van. Az IAP jogi képviselője, dr. Hajdara Mária szerint mintegy kétszázan dolgoz­nak ,jelenleg a konyhákon. Az érdekvédelmi szervezet titkára, Kusz Tamás el­mondta: olyan szerződése­ket töltettek ki velük, ame­lyek nem tartalmazták az órabér összegét, szabályta­lan volt a bérszámfejtés is. Több tárgyalási kísérlet is volt a napokban, az IAP Kft. ügyvédje azonban írás­ban tudatta: az új béreken nem változtatnak. A dolgo­zók szerint egyáltalán nem túlzás, amit a szakszervezet a rabszolgasorsra utalva írt nyílt levelében a kormány­nak, annak felelősségét fir­tatva. Egyre többen panaszkodnak a honvédségre Az egyenruhás állampolgárnak is vannak személyiségi jogai A Magyar Honvédség szervezeteihez tavaly mintegy 300 ezer be­advány érkezett. A parancsnokság jogi irodájának nyilvántartása szerint a beadványok száma 1990 óta folyamatosan növekszik. A tárca ügyfélszolgálati irodájához érkező levelek ugyancsak soka­sodnak. A kérelmek döntő többsége a lakásgondokat és a szociális segítség igényét fogalmazza meg. Szabó Iréné NÉPSZAVA A Magyar Honvédség szervezeteihez, vezetőihez tavaly 298 ezer 745 bead­vány érkezett, 0,76 százalékkal ha­ladva meg az előző évit - jelentette ki Mátyus Ferenc őrnagy. A parancs­nokság jogi irodájának helyettes ve­zetője elmondta: a beadványok 96,92 százaléka kérelem volt, amelyek szol­gálathalasztással, -mentesítéssel, il­letmény- és bérproblémákkal, lakás­gondokkal és segélyezéssel foglalkoz­tak. A két utóbbi kategória adja a döntő többséget, de ha rangsort állí­tanánk, a segélykérelem kerülne az első helyre. A szakember statisztikája szerint a javaslatok, a panaszok és a közérdekű bejelentések együttesen is alig halad­ták meg tavaly a három százalékot, vagyis a kilencezret. Mátyás őrnagy az évek óta tartó, s jelentősnek mond­ható tavalyi növekedés okát abban látja, hogy minőségi változás előtt áll a honvédség hivatásos állománya. Ez a réteg a laktanyabezárások és áthelyezések miatt egzisztenciális veszélyeztetettséggel küzd, ami abban is megnyilvánul, hogy családi prob­lémáival minden elképzelhető fóru­mot megkeres. „Tíz éve még életbizto­sításnak számított a tiszti pálya. Mára egyfajta vészhelyzetről szól minden, papírra vetett történet” - hangsúlyoz­­za a jogász. A beadványokban megje­lent­ a beosztásharc és az elöljárói in­tézkedés kritikája is. Jelentősen csök­kentek viszont a névtelen levelek, ami azt is jelzi, hogy a katonák mára nyíl­tabbak lettek, vállalják véleményüket. A szaktárca ügyfélszolgálati irodá­ja is kínál panaszfórumot a katonák­nak, ahová a leggyakrabban jogi ta­nácsért fordulnak. A HM igazgatási apparátusában működő szervezet ve­zetőjétől tudjuk, a beadványok száma náluk is növekszik. Tavaly mintegy háromezer megkereséssel foglalkoz­tak. Lefler Lászlóné szerint a helyzet kissé kaotikus, mert a tárca és a hon­védvezetés párhuzamosan dolgozik az ügyeken. A jellemző kérelemcso­portok: lakáskérelem, járandóság, se­regből távozás, tartalékállományba helyezés. De akad válóperrel, cascó­­val, gépjárműbalesettel, szerződéskö­téssel, örökösödéssel, lakásbetörés­sel, tiszti tartozással foglalkozó bead­ványuk is. A magánélettel kapcsola­tos levelek viszont ritkák. Leflerné megjegyezte, elmúlt az az idő, hogy a miniszter vagy a vezérkari főnök lép­jen fel magánjellegű panasz esetén, hiszen a „szocialista erkölccsel össze­egyeztethetetlen” hivatkozási alap a rendszerrel együtt megszűnt. A pa­rancsnokok is elzárkóznak minden olyan ügytől, amely a család belső életére vonatkozik. „Civilesedett a katonai gondolko­dás, ami a beadványokban is tükröző­dik” - jelentette ki kérdésünkre Schmutzer István ezredes, a HM igaz­gatási osztályának vezetője. Vélemé­nye szerinte a honvédségi panaszok átrétegződése megindult, e folyamat­ban a rendszerváltás jelenti a ha­tárkövet. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy a ki nem fizetett túlóra vagy a pár nappal megrövidített sza­badság miatt a katona tollat ragadjon és panaszt tegyen elöljárójára. A fe­nyítést csak a miniszternél kifogásol­hatták. A jogi szabályozás változása folytán ma az ilyen ügyekkel bíróság­hoz lehet­­ fordulni - hangsúlyozta az ezredes. Úgy véli, ebben a kérdésben alapvető, hogy a katona egyenruhás állampolgár lett, és visszakapta elemi emberi tartozékát, személyiségi jogait. És mivel a beadványok szorosan összefüggenek a honvédség jelenlegi helyzetével - amiben lényeges javulás egyhamar nem várható -, a panaszt és a kérelmet megfogalmazók rohama egy ideig még erősödni fog. Ezt azzal lehetne mérsékelni, ha a csapatoknál lenne elég jogász és a humánszolgálat mindenütt kiépülne. Nevekkel üzletelnek A fakitermelőknek nincs fűrészük, s az erdőt sem látták Hazafi Zsolt írása a NÉPSZAVÁNAK Decsen és Dunaföldvár környéki kistelepü­léseken legalább 50 roma család a minden­napi kenyerét úgynevezett strómanoknak köszönheti. Az emberek hetente 4000-5000 forintot kapnak vállalkozóktól, hogy a ne­vüket számlakiállításra vagy vállalkozás­­alapításra használhassák fel. Kovács Gabriella, az APEH Tolna Me­gyei Igazgatóságának ellenőrzési és felszá­molási osztályvezetője elmondta, hogy Tol­nában vannak olyan vállalkozók, akik a közterhek fizetése alól úgy vonják ki magu­kat, hogy sokgyermekes - általában mun­kanélküli - roma családfőknek­ rendszeres fizetést adnak adataikért cserébe. Az így szerzett adatok alapján vállalkozó igazol­ványt vagy úgynevezett 7-es számlaosz­tályba tartozó adószámot váltanak ki, majd ezen végzik tevékenységüket. (Korábban áfát is igényeltek így vissza, de a megszigo­rított ellenőrzések miatt ma már ez nem gyakori). Többhavi ténykedés után pedig a felhalmozódó köztartozás szinte behajtha­tatlan, mert akiknek a nevén fut az üzleti tevékenység, azoktól nagyon keveset lehet vagy nincs mit lefoglalni. A házukat pedig hiába árverezik el, nincs vevő. A háttérben álló vállalkozók és a megbí­zott strómanok nevei nem derülnek ki, mert a „megfűzött” családfők a biztos pénzforrás miatt nem árulják el - folytatta az osztály­­vezető.­­ Többször előfordult, hogy miután a család férfi, tagjának bevonták a vállalko­zói­ engedélyét, a felesége vagy a fia fogott ugyanabba a tevékenységbe. A Dunaföldvár környéki és a decsi - az úgynevezett - cigánysoron senki sem adja a nevét egy nyilatkozathoz. Bár bevallják, hogy sokan közülük valóban ebből élnek. Egyesek például úgy fakitermelők, hogy fű­részük sincs, sőt még azt az erdőt sem látták, ahonnan a nevükben eladott fát kivágták. Lézerfénykép az útlevélben (Folytatás az 1. oldalról) A már megszüntetett köz­­társasági megbízotti hiva­talokból 128 darab, az Adatfeldolgozó Hivatalból 213 darab, a gyártó Pénz­jegynyomdából 100, a Kül­ügyminisztériumból pedig 380 tűnt el, s jutott föltehe­tően illetéktelen kezekbe. A harmadik eset, amikor jo­gosulatlan személynek ad­nak ki útlevelet. Ilyen azon­ban 1992 óta mindössze né­hányszor fordult elő. Az új típusú útlevélből összesen nyolcmillió van már forga­lomban. A magyar útlevél nagy érték a rendszerváltás óta: állampolgárságot, személy­­azonosságot igazol, a világ bármely pontjára - sok or­szágba vízum nélkül - lehet utazni vele. A hamisítás elleni védettsége azonban csak részben megfelelő. Maga a füzetecske világszín­vonalú, nehezen hamisít­ható okmány. Ugyanakkor azonban az irat megszemé­lyesítése, azaz adatokkal való feltöltése már problé­mákkal jár: az üres útleve­leket különösebb technikai felszerelés nélkül megfelelő módon ki lehet tölteni. A hivatalosan kiállított ok­mányokban pedig könnyen kicserélhető a fénykép. A hamis magyar iratok megjelenése nem egyszerűen csak a bűnözőket segíti, ha­nem a magyar állampolgá­rok utazásánál is problé­mát jelent: több külföldi ország szigorúbban lép fel a tisztességes turistákkal szemben is, fokozottan ellen­őrzik őket. 1998-ban hárommillió út­levél jár le, az 1993-as ro­ham megismétlődésére kell ezért számítania a belügyi szerveknek. A cél az, hogy a kiadandó új okmányok már védettek legyenek a fény­­képcserés hamisítások ellen is. A jelenlegi tervek szerint az okmány adatlapja, illetve annak kitöltési technológiá­ja változna. Az új eljárás lé­nyege a lézeres gravírozás­­sal felvitt fénykép és adatok lennének, melyeket nem le­het meghamisítani vagy ki­cserélni. A technológia to­vábbi előnye, hogy egy bi­ankó irat kitöltése ezzel az eljárással lényegesen bo­nyolultabb, nagy értékű technikai hátteret is igényel. Az okmányok megújítá­sával párhuzamosan az út­levélkiadás igazgatási hát­tere is átalakul. Jelenleg a kérelmeket a területi ön­­kormányzatoknál be lehet ugyan adni, de a döntés és a kiadás joga a Belügymi­nisztériumé. Az új szabá­lyozásról törvényben kell dönteni. A már elkészült tervezet szerint lehetőség lesz arra, hogy külföldi ál­lammal kötött kétoldalú szerződés esetén az adott országokba személyi iga­zolványukkal is utazhat­nak a magyar állampolgá­rok. Ilyen szerződések már most is vannak, a németek már személyi igazolvá­nyukkal léphetnek be ha­zánkba, ám a jelenlegi magyar jogszabályok ezt még nem teszik lehetővé a magyaroknak. A törvény­ben kell majd szabályozni az útlevél érvényességi ide­jét is, az AH javaslata szerint ez felnőtteknél tíz év lenne. A kiskorúaknál azonban csökkenne a jelen­legi ötéves érvényesség, hi­szen a születés pillanatától öt évig nagyon jelentős az arcváltozás, így a határo­kon nehezen ellenőrizhető az azonosság. A törvénynek kell majd tisztáznia azt is, hogy az út­levéligénylést melyik szerv­hez, milyen igazolásokkal, kísérő okmányokkal kell benyújtani, melyik szerv dönt majd a kérelmekről. A hatósági jogkört decentra­lizálnák, ám a kiállítás biz­tonsági okokból központi­lag történne. A felméré­sek szerint 200-250 helyre lesz szükség, feltehetően nagyobb önkormányzatok épületében. A szükséges infrastrukturális háttér fel­mérése folyik. Nemcsak irodákra és ügyintézőkre van szükség azonban, ha­nem a döntéshez elenged­hetetlen ellenőrzési lehe­tőség megteremtésére. Ez számítógépes hálózatot je­lent, melyben a végponto­kon levő számítógépek se­gítségével a központi adat­bázisból ellenőrizhetők az adatok. Ugyanakkor az adatfelvitelhez speciális fényképezőgépre is minden hivatalban szükség lesz, hogy a képet az ellenőrzött adatokkal együtt digitális úton továbbíthassák a kiál­lítást végző szervhez. A szükséges infrastruktúra ki­alakítása több milliárd fo­rintot igényel. A befektetés azonban megtérül: a háló­zat többcélúan felhasznál­ható a többi okmány, a sze­mélyi igazolvány, a jogosít­vány kiállításakor, sőt a bűnüldözésben is. A konkrét munka, a jog­szabályi változások előké­szítése, a szükséges tende­rek kiírása egy miniszteri biztos irányításával várha­tóan még az idén megkez­dődik.

Next