Népszava, 1998. április (126. évfolyam, 77–101. sz.)
1998-04-08 / 83. szám
NÉPSZAVA VILÁG Síí.. ■ ■■ " A 0,5 literes Zwack Unicum a legszebb húsvéti ajándékok között is egyedülálló különlegesség: most két pohárral, elegáns fémdobozban őrzi a meglepetés erejét. Az idei ünnep kivételes alkalom arra, hogy - egy koccintás kiséretében -újra megosszunk egy régi, kedves titkot. rí*cortt&BVA irtwfjT. Ijtjn^jWfc* veSA Zwack unicum két pohárral, húsvéti díszdobozban. ZWACK UNIC Kívánjon Különleges Húsvéti Ünnepeket díszdobozos Zwack Unicummal. IHK Warn m (trag m m 1998. ÁPRILIS 8., SZERDA 9 Újra egy Gandhi áll a Kongresszus Párt élén Sonia Gandhit, a Nehru-Gandhi-dinasztia fejét választotta elnökévé az indiai Nemzeti Kongresszus Párt. Az olasz származású politikus asszonynak a februári-márciusi választások során sikerült megóvnia a pártot a katasztrofális vereségtől, de nem tudta azt újra az ország vezető erejévé tenni. A meggyilkolt Radzsiv Gandhi miniszterelnök özvegyének, aki a kongresszus parlamenti frakcióját is vezeti, most konszolidálnia kell megroggyant pártját. Kepecs Ferenc NÉPSZAVA Volt valami mélységesen jelképes abban, hogy Sonia Gandhi a dél-indiai Sziperumbudurban kezdte választási kampányát. Több mint hat évvel ezelőtt ebben, az európaiak számára nehezen kimondható nevű helységben gyilkolták meg férjét, az akkor már ellenzékben lévő, ám jó választási esélyekkel rendelkező Radzsivot. Azóta a Kongresszus Párt csillaga lehanyatlott, vezetőinek pedig nem jutott eszükbe jobb, mint hogy ismét a legendássá vált Nehru-Gandhi-dinasztia köpenyébe kapaszkodjanak. Az 51 éves asszony nem különösebben jó szónok - azok szerint, akik hallották, jellegtelen fahangja van, és akár angolul, akár hindi nyelven beszél, szavain erősen átüt az olasz akcentus. Kérdésekre nem válaszol, származzanak azok akár a népgyűlések résztvevőitől, akár újságíróktól. Rendezvényeire ennek ellenére tódultak az emberek - a választási kampány vége felé tartott gyűlésein már rendszeresen százezernél népesebb hallgatóság előtt beszélt. Hogy mi a titka? Bírálói szerint semmi más, mint az, hogy a dinasztiához tartozik. Egy vitriolos tollú indiai újságíró beszélő kabalababának nevezte, akit csak megbámulnak, de akinek mondanivalójára senki sem figyel. Politikai ellenfelei, elsősorban a hindu nacionalista Dzsanata Párt vezetői azért támadják, mert külföldi származása dacára „beleártja magát az indiai politikába”. Amire Sonia azzal szokott visszavágni, hogy Teréz anya is külföldi volt, ám az indiaiak mégis a magukénak érezték. A Dzsanata pártiakat ez azonban nem hatja meg - ők már Teréz anyát is azzal vádolták, hogy keresztény hitre akarta téríteni a hindukat. Somát pedig egy szójátékkal támadják: Ráma helyett Ráma - vagyis, hogy úgymond Ráma, a hindu isten szolgálata helyett a katolicizmus szolgálatába akarja állítani az indiaiakat. Sonia Gandhi - akárkinek a szavait visszhangozza is - a Kongresszus Párt hagyományos mondanivalóját közvetíti hallgatósága számára: India legyen liberális, világi állam, amelyben békésen élhetnek egymás mellett hinduk, muzulmánok, szikhek és buddhisták. A Dzsanata ezzel szemben a hindu többség pártjának tekinti magát, s csak újabban igyekszik nyitni a kisebbségek felé. Sonia a választási kampányban nem is mulasztotta el - különösen, ha muzulmán hallgatóság előtt beszélt, hogy ne emlékeztessen arra, ami az évtized elején az észak-indiai Ajodhjában történt. Ott, a Dzsanata egyik vezetője által feltüzelve, a hindu nacionalisták csákányokkal és kalapácsokkal földig romboltak egy mecsetet, és az akció által kiváltott zavargásokban megöltek igen sok muzulmánt. A Dzsanata ezután hosszú időre afféle páriapárttá vált, amelynek tagjaival becsületes demokrata nem állt szóba. Ám az idők megváltoztak. Legutóbb már az is előfordult, hogy csalódott Kongresszus párti politikusok átigazoltak a Dzsanatába. Saját korábbi pártjuk időközben ugyanis India legkorruptabb politikai szervezetévé vált, amely teljesen elszakadt választóitól, és amelyet a hatalom akarásán kívül nemigen tart össze más. A kongreszszus egymás után vesztette el a helyi választásokat, s már-már úgy tűnt, országos szinten sem lesz már tényező soha. Vezetői már korábban csatasorba akarták küldeni Soniát, ám ő éveken keresztül makacsul nemet mondott. Véleményét csak nem sokkal a legutóbbi választások előtt változtatta meg. Radzsiv özvegye hamar kiépítette a kongresszuson belüli hatalmi bázisát. Bár a párt székháza másutt volt, néhány hónapja már a kongresszuson belüli minden fontosabb döntést az ő lakásán hoznak. A múlt hónapban aztán pártelnöknek jelölték, a napokban pedig hivatalosan is átvette ezt a tisztséget. Hála Sonia Gandhi fellépésének, a párt a legutóbbi választásokon megőrizte súlyát a parlamentben. Az 543 képviselői hely közül 144-et szerzett meg. Ez persze nem változtat azon, hogy a kormányt a 193 képviselői hellyel rendelkező Dzsanata alakíthatta meg. A nacionalistáknak azonban nincsen abszolút többségük, vagyis nem lehet kizárni, hogy egy kormányválság után Sonia lesz India miniszterelnöke. Indira Gandhi - Dzsaváharlál Nehru lánya - után ő lenne a második nő, aki betölti ezt a tisztséget. Beavatottak azonban úgy tudják, hogy a kongresszus reményeit igazából nem ő, hanem a lánya, Prijanka testesíti meg. Ebben, a húszas éveit taposó fiatal teremtésben állítólag megvan mindaz a politikai tehetség és karizma, amely anyjából hiányzik, de amely annyira jellemezte nagyanyját, Indira Gandhit. Ez persze még csak a jövő zenéje. Ám a Nehru-Gandhi-dinasztiának már jelenleg is van egy tagja az indiai kormányban. Ez nem más, mint Maneka Gandhi, Szandzsai Gandhinak - Indira másik fiának - özvegye. Ő kezdettől fogva rossz viszonyban volt anyósával, és amikor Szandzsai repülőszerencsétlenségben meghalt, teljesen szakított a családdal. És - ahogy mostani tisztsége is mutatja - a politikában is más utakra tért. Sonia Gandhi sokkarú indiai istennő képében. A jobb alsó sarokban meggyilkolt férje, Radzsiv, fölötte Mahatma Gandhi, az indiai függetlenség atyja látható, aki azonban csak névrokona a Gandhi családnak A Cambio 16 felvétele Kilencvenéves lenne Vasarely MTI-Panoráma Kilencven éve, 1908. április 9- én született Pécsett Vásárhelyi Győző, aki Victor Vasarely néven lett az op-art festészet világhírű pápája. Orvosi tanulmányait megszakítva húszéves korában képzőművészettel kezdett foglalkozni. Első sikeres munkája egy golyóscsapágy-gyár plakátja volt. 1928-29-ben Bortnyik Sándor műhelyében ismerkedett meg a konstruktivizmussal, majd a Stijl- és a Bauhaus-iskolához szegődött. 1930-tól Párizsban élt, ahol illusztrációkat és alkalmazott grafikákat készített. 1933-ban a budapesti Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. Korai munkái - Harlequin, Zebrák - a fekete-fehér formák optikai hatására épülnek. 1947-ben tért át a nonfiguratív, absztrakt művekre. Geometrikus képeinek kompozíciója a nézőpont változtatásával együtt változik, így idomainak a mélység és a mozgás illúzióját tudta kölcsönözni. Stílusával új ornamentika kialakítására törekedett,amely illett a modern építészet vasbeton-, acél- és üvegelemeihez. Az volt a célja, hogy olyan művészetet alkosson, amelyet bárki különösebb műveltség nélkül is értékelhet. Szerinte századunk nem az egyedi műalkotások kora, szerigráfiáival azt akarta elérni, hogy bárki megszerezhesse e sokszorosított alkotásokat. Op art, nonfiguratív művei eleinte meghökkentették a nézőket, az 1950-es évektől kezdve azonban egyre nagyobb sikereket arattak, ötletei, kifejezési formái vizuális köznyelvvé váltak. Vasarely különleges térhatású, kétdimenziós alkotásai a világ számos nagyvárosának tereit, lakó- és középületeit díszítik. 1970-ben megnyílt az első Vasarely-múzeum a dél-franciaországi Gordes-ban. Egy évvel később a közeli Aix-en- Provence városa mellett, 1978- ban Oslóban, 1982-ben New Yorkban jött létre Vasarelyközpont. 1981-ben megkapta a legnagyobb francia kitüntetés, a becsületrend tiszti fokozatát. Magyarországon 1969-es műcsarnoki kiállításával robbant be a művészi közéletbe. Szülővárosa, Pécs díszpolgárrá választotta, 1976-ban nyílt meg a pécsi, 1987-ben az óbudai Vasarely-múzeum. 1982-ben mintegy 400 alkotását Magyarországnak ajándékozta. Az Aix-en-Provance-i alapítvány épületét 1995-ben, anyagi gondok miatt bezárták. Számos művét el is lopták. A jogi viták már évek óta húzódtak a család és az alapítvány vezetősége között. Hogy a francia állam felelőtlenségére felhívja a figyelmet, a művész 1993-ban lemondott a becsületrendről. Vasarely 1997. március 15- én, Párizsban halt meg.