Népszava, 2003. február (131. évfolyam, 27-50. sz.)

2003-02-28 / 50. szám

10 TANULJ VELÜNK! A FAZEKAS MIHÁLY GYAKORLÓ GIMNÁZIUM ÉS A NÉPSZAVA KÖZÖS FELVÉTELI ELŐKÉSZÍTŐJE MATEMATIKA 11. 1. feladat: Bizonyítsuk be, hogy bármely konvex négyszög átlós hosszának összege nagyobb, mint bármely két szemközti oldala hosszának összege! 2. feladat: Adott a derékszögű koordináta rendszerben két pont A(0;3) és B(10;12). Keressük meg az x tengelynek azt a P pontját, amelyre teljesül, hogy az AP és BP szakaszok hosszának összege a lehető legkisebb! 3. feladat: Keressük meg az alábbi függvény minimumhelyét! /(x) 1 -Ja7 + X7 + J(b- x)2 + c1 ahol a,b,c , R. 4. feladat: Azok közül a háromszögek közül, amelyeknek adott egy oldaluk és az ezzel szemközti szögük, melyiknek a legna­gyobb a kerülete? 5. feladat: Bizonyítsuk be, hogy minden háromszögben igaz az aláb­bi egyenlőtlenség! mH+m()+mc, 9 y magasságvonalak, a háromszögbe írható kör sugara. 6. feladat: A 2. kerületű ABC háromszög oldalait belülről érintő kör­höz húzzunk az oldalakkal párhuzamos érintőket! Vá­lasszuk ki az érintők háromszögbe eső szakaszai közül a legnagyobbat Mekkora lehet maximálisan ez a szakasz? 7. feladat: Az ABC hegyesszögű háromszög belsejének mely I pont­jára lesz az AI+Bi+CI összeg minimális? (Izogonális pont) 8. feladat: Az ABCD téglalap alakú biliárdasztal AD oldalának M belső pontjából indított golyó az AB oldalt Q, a BC oldalt P és a CD oldalt N belső pontjában érintve visszakerül az M pontba. Minden oldalról ugyanakkora szögben pattan tovább, amekkora szögben elérte az oldal. Bizonyítsuk be, hogy MQPN négyszög kerülete állandó! M pont mely helyzetében lesz az MQPN négyszög terüle­te maximális? kettősségében látja a művészet célját (prodesse et­­ tuti de­­lectare), hangsúlyozza a tehetséghez mért tárgyválasztást (Tárgyat erőtökhöz képest válasszatok, írók!), kiemeli a mesterségbeli tudás és az ihlet egyidejű meglétének szük­ségességét, a műgond fontosságát (Te kilenc évig tartsd vissza műved). Horatius nemcsak a tanító jellegű, hanem a vallomásos ars poeticára is példát adott. Melpomenéhoz cí­mű ódájában a műalkotás örökérvényűségét hirdeti (Exegi monumentum...; All­ércnél maradóbb művem), s ezáltal a költői hírnév halhatatlanságát is megfogalmazza (Non om­­nis moriar... Meg nem halhatok teljesen). Mindkét gondo­lat a vallomásos ars poeticák évszázados-évezredes topo­sza lesz. A középkor és a reneszánsz idején elsősorban tudós művek, esztétikák és poétikák foglalkoztak a költészettel, s csak el­vétve születtek ars poeticák. Dante a „dolce stil nuovo” köl­tői iskolájának hitvallását - a szerelem megnemesíti a lel­ket — fogalmazza meg a Már-már azt hittem... kezdetű szo­nettjében. Ronsard a francia nyelvű líra kimunkálásában látja önnön jelentőségét (Múzsájához, A saját sírjára). A tanító jellegű ars poetica a 17. században születik újra. A leghíresebb Boileau Art poétique (Költészettan, 1674) cí­­ mű műve, mely a klasszicizmus „szabálygyűjteményévé” vált. Horatiusi mintájánál kevésbé költői, de didaktikus és normatív. Boileau a korabeli esztétikai vitákat foglalja ösz­­sze, s általános művészi alapelvvé teszi a ratio, natura, Ve­ritas (ész, természet, igazság) hármasságát, hiszen „semmi nem szép, csak ami igaz". A négy énekből álló mű legis­mertebb részlete a tragédia hármas egységének követelmé­nyét írja elő: „bennünket az Esz vezet szabálya rendjén, / úgy kívánjuk, legyen jól formált a cselekmény, s történjék egy eset, egy helyen, egy napon; kezdettől végig azt lássuk a színpadon." A 19. századtal — összefüggésben a romantika személyes­ségével és eredetiségprogramjával - általánosabb a műfaj vallomásos jellege. Az esztétikával tudományosan foglal­kozóknak az antik műfaj nem volt elég objektív, egyértel­mű; a költőknek viszont az eredeti műfaj tudományossága is túl soknak tűnt ahhoz, hogy ezt a változatot képviseljék. A vallomásos ars poeticákban a lírai és a költészethez fű­ződő személyes kapcsolatáról vagy a költészet vigaszáról vall bensőségesen. Goethe érett korszakában a szabadság és a rend, az ihlet és az önkorlátozás kettősségében látja az igazi műalkotás létrejöttének feltételét (Természet és művé­szet, 1808). Schiller a különféle versformákhoz fűződő vi­szonyáról elmélkedik (A disztichon; A nyolcsoros stanza). Puskin Az emlékműben a horatiusi ,,nem halok meg telje­­ sen” gondolatot újítja fel, s az alkotásaiban továbbélő köl­tő halhatatlanságát hirdeti. Keats Oda egy görög vázához (1819) című költeményének végén fogalmazza meg szálló­igévé vált gondolatát a művészet lényegéről: „A Szép, igaz s az Igaz, szép!" A romantika utáni korszakban Gautier A művészet (1857) című ars poeticája új irányt szab a líra fejlődésének. Gau­tier szakít a romantika prófétikus költészetével, s a művé­szet öntörvényűségét hirdeti, azaz a költő és a költészet nem állhat helyt a polgári világért, csupán önmagáért. A programversben a nyelvi megformálás igényességét is vallja, előlegezve a parnasszisták és a Part pour Mart törek­véseit. Baudelaire Az albatroszban (1859) a költő és a hét­­köznapiság világának viszonyát világítja meg a címadó al­legóriával. Verlaine költészettana (1874) a posztromanti­kus líra egyik jellegzetes ars poeticája. Annyiban kötődik a megelőző korszak esztétikai törekvéséhez, hogy a zenei­ségnek mint a teljesség hordozójának a fontosságát hang­­­súlyozza. Elveti viszont a maradék kötöttséget is: a retori­kát, a hagyományos szintaktikát, a csattanóra való építke­zést Csak a rímet tartja meg mint szükséges rosszat, hi­szen a teljes gátnélküliséget még nem vállalja. A modern, 20. századi ars poeticák polifon jellegűek, a sze­mélyiség és a társadalom számos problémáját érintik. Rilke Archaikus Apolló-torzója (1908) a műalkotás titkát kutatja, a befogadóra gyakorolt hatást, mely az embert arra készte­ti, hogy „Változtasd meg érted!" Apollinaire emberi és köl­tői programját fogalmazza az avantgárd első hulláma ide­jén: „Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitá­ját / A Kaland s a Rend pörpatvarát" (Egy szép vörö­sesszékéhez, 1918). Majakovszkij az orosz futuristáknak a múltat elvető, jövőt építő törekvését verseli meg a Parancs a művészek hadseregéhez (1918) című kiáltvány-költemé­nyében. A szürrealista mozgalomtól eltávolodó Paul Eluard a valóság megragadását és ábrázolását tekinti a költészet céljának („A költészet célja a gyakorlati gazság"). Egyesek az ars poetica fogalomkörébe sorolják az avant­gárd mozgalmak írói kiáltványait is. Ezek annyiban roko­­níthatók a horatiusi típussal, hogy nem vallomásokat, ha­nem tételeket közölnek; ezt viszont nem a személyes köl­­tőiség, hanem a mozgalmi hadparancs stílusában teszik. Néhány jellegzetes kiáltvány a különböző izmusok kö­réből: expresszionizmus - Kirchner: A „Die Brücke" Mű­vészeti Egyesület krónikája (1913); futurizmus - Marinet­ti: A futurizmus kiáltványa (1909); Palazzeschi: A fájdalom­­ellenesség. Futurista kiáltvány (1914); Burljuk-Krucso­nih-Majakovszkij-Hlebnyikov: Pofon ütjük a közízlést (1912); dada-Tristan Tzara: Dada kiáltvány (1918); Huel­­senbeck: Dadaista kiáltvány (1918); Picabia: Dada Kanni­bál manifesztum (1918); szürrealizmus - Breton: A szürre­alizmus első kiáltványa (1923); A szürrealista varázsművé­szet titkai (1924); Artaud-Breton: Párbeszéd 1928-ból. Breton-Éluard: Jegyzetek a költészetről (1928). A magyar költészetben a latin nyelven író Janus Pannonius néhány alkotása, illetve műrészlete sorolható a tágan értel­mezett, vallomásos ars poeticák közé. A Pannónia dicsére­te (1465 k.) című epigrammája a költői öntudatot, az első­ség érzetét és büszkeségét szólaltatja meg. Ugyanez a gon­dolat fogalmazódik meg a Midőn beteg volt a táborban (1464) című elégia zárlatában is. A költészet és a környezet viszonyáról elmélkedik Janus Anarni­i Galeottóhoz (1458- 59) című költeményében. A magyar nyelvű reneszánsz líra legkiemelkedőbb alakja, Balassi Bálint esztétikai-poétikai nézeteit a Szép magyar comedia Prológusáéban (1588) fejti ki. Lírai alkotásai közül a Búcsúja hazájától... (Ó én édes hazám, te jó Magyarország...) utolsó versszaka utal a köl­teményeihez való viszonyára: a tűzbe vetés gesztusát azon­ban nem kell komolyan venni, csupán humanista toposzról van szó, ráadásul a kézirat - szintén humanista közhely — úgysem ég el. A magyar barokk költészetében Zrínyi Mik­­ lós az Adriai tengernek syrenaia című kötetét a Peroratió­­val (1651) zárja; ebben a költő-hadvezér a horatiusi halha­­ tatlansággondolatot fogalmazza újra, egyúttal értékrendjé­nek legfontosabb alkotóelemét is fölmutatja azzal, hogy példaként állítja a tudatosan választott embereszményt, a Krisztus katonája („athleta Christi”) hősiességét MAGYAR NYEL­V ÉS IRODALOM II. Ars poetica I. Az ars poetica elnevezése (lat. költői mesterség, a költé­­ szet mestersége/művészete, költészettan) a műfaj antik ere­detére utal. Hagyományos értelemben általában versben írt, didaktikus és normatív mű, mely a költészet céljaival, esz­közeivel, a költő és a világ kapcsolatával, a költői műalko­tás lehetséges céljaival foglalkozik. Tágabb értelemben ok­tató szándék nélküli, vallomásos mű, melynek tárgya maga a költészet, a költő és a költészet személyes kapcsolata, a költői hitvallás, a költő és a világ viszonya. Legtágabb érte­lemben minden olyan mű, mely tükrözi az alkotó költésze­ti nézeteit, és utat, megoldást, elvet sugall a költőtársaknak és a befogadóknak. E két utóbbi meghatározásra utal az ars poetica közkeletű magyar neve: költői hitvallás. Az ars poeticát tévesen azonosítják a poétika műfajával, mert az tudományos értekezés, elemzésekkel alátámasz­tott, logikailag elrendezett tételekben fogalmazza meg az irodalom-költészet mibenlétéről vallott elveket, a legfonto­sabb szabályokat, szemben az ars poetica vallomásszerű előadásmódjával és szépirodalmi stílusával. A különböző poétikák és az ars poeticák között azonban kapcsolat van: a költői hitvallások gyakran hivatkoznak a tudományos igényű munkákban megfogalmazott állításokra. Különö­sen Arisztotelész Poétikájának két fogalma, a művészet és valóság viszonyát érzékeltető mimézis, illetve a műalkotás­nak a befogadóra gyakorolt hatását összegző katarzis buk­­ kan fel - elfogadó vagy polemizáló módon - a különböző ars poeticákban. Az antik görög kezdetek után Horatiusnak a Pisókhoz írt episztolája (Bp. II. 3.) máig mintadarabja az inkább norma­tív jellegű, összegző-tanító ars poeticáknak. Az Ars poeti­ca (De arte poetica) címen is ismert költői levél a klasszi­cizmus korának végéig szinte kánonként szolgált, noha szerzője nem szigorúan kánonképző alkotásnak szánta. A római költő alkotása normatív, didaktikus, de dogmatikus merevségtől mentes tanköltemény. Műfaji sajátosságából következően sokféle kérdést érint: az episztola első részé­ben a költő alkotó tevékenységéről, a műről, műfajokról szól, a másodikban a költőről, a tárgyválasztásról, a tehet­séget alakító tényezőkről. Számos megállapítása szállóigé­vé vált. Horatius az erkölcsi nevelés és a szórakoztatás 2003. FEBRUÁR 28., PÉNTEK NÉPSZAVA TÖRTÉNELEM 11. 4) A FÖLDKÉRDÉS MAGYARORSZÁGON, 1867-1939 Az 1848-as jobbágyfelszabadítás csak a parasztnépesség alig felének juttatott földet s a kisbirtokos parasztok több­sége is törpebirtokos (max. 5 holdas) maradt, így a dualiz­mus korszakában is megmaradt a nagybirtokrendszer (a gazdaságok 0,2%-a volt 1000 holdnál nagyobb, de ezek rendelkeztek a termőterület 32%-ával), és az egyik leg­égetőbb társadalmi probléma változatlanul a földkérdés volt. A­ földtelen agrárproletárok (kb. 4,5 millió ember) helyzete különösen az ún. Viharsarokban (Tisza-Maros szöge) vált kritikussá az 1890-es években. A nagy föld­­ munkák (folyamszabályozás, vasútépítés) befejeződése után egyre nehezebbé vált a megélhetésük, azonban sem a korabeli politikai vezetés, sem a parlamenti ellenzék nem foglalkozott érdemben problémáikkal, így aratósztráj­kokkal (1891, Orosháza; 1894, Hódmezővásárhely) jelez­ték elégedetlenségüket, amelyre csendőri fellépés lett a válasz. Hasonló sorsra jutott az első agrárszocialista moz­galom (Független Szocialista Párt), amelyet Várkonyi Ist­ván szervezett 1897-ben. A XX. század elején alakultak már néhány parlamenti hellyel is rendelkező parasztpártok (Áchim András, ill. Nagyatádi Szabó István vezetésével), amelyek elsősorban a kisgazda érdekeket képviselték, földosztást, demokratizá­lást, általános, titkos választójogot követeltek. A dualista korszakban azonban nem született a kérdésben megoldás. Az első világháborús összeomlás idején (1918. október) hatalomra kerülő polgári demokratikus Károlyi-kor­mány programjában szerepelt a földosztás, a súlyos bel- és külpolitikai problémák miatt azonban késett a földreform­törvény megszületése. Az 1919 februárjában kiadott föld­törvény az 500 holdnál nagyobb földesúri és a 200 holdnál nagyobb egyházi birtokok kártérítés melletti kisajátítását és szétosztását rendelte el. Földosztásra csak Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök kápolnai birtokán került sor. Az 1919. március 21-én hatalomra kerülő Tanácsköztár­saság kisajátította ugyan a 100 holdon felüli nagybirtoko­kat, de azonnal termelőszövetkezetek megalakítását ren­delte el. A kormánynak így 1919 nyarán a földosztás elma­radása miatt elégedetlen parasztság lázadásaival is szembe kellett néznie. A Tanácsköztársaság bukását követő átmeneti korszakban újjáalakult - több parasztpárt egyesülésével - Nagyatádi Szabó István kisgazdapártja, s 1919 őszén kormányzati szerepet kapott Huszár Károly kormányában. Az 1920-as nemzetgyűlési választásokból az egyik legerősebb pártként került ki a Kisgazdapárt, s Nagyatádi lett az első konszoli­dációs Teleki-kormány földművelésügyi minisztere. A föld­reform további halogatása veszélyeztette volna a konszoli­dációs folyamatot, így született meg az 1920-as földtör­vény. Nagyatádi eredeti javaslatát azonban a pozícióit visz­­szaszerző nagybirtokos réteg „megszelídítette”, így csak a termőterület 8,5%-át, kb. 411 ezer parcellát osztottak szét, kárpótlás ellenében. A földreform ugyan a többnyire élet­­képtelen törpebirtokok számát növelte (kivéve az ún. vi­tézi telkeket), mégis mintegy kétmillió embert érintett, tovább növelve a föld szerepét, presztízsét a paraszti világ­ban. A nagybirtokrendszer fennmaradása, ill. a paraszti földéhség miatt született meg a korabeli sajtónyelvben a „hárommillió koldus országa” kifejezés. A gazdasági világválság még reménytelenebb helyzetbe hozta a kistermelőket, s a kormánypártból (Egységes Párt) kivált kisgazdák (1930, Független Kisgazdapárt) felújítot­ták a földreform követelését. Még radikálisabb elképze­lésekkel léptek fel a népi mozgalom résztvevői, akik az 1930-as években szociográfiákkal hívták fel a figyelmet a paraszti világ problémáira, majd 1937-ben egy részük a Márciusi Front keretében sürgette a földreformot. Az 1930-as évek kormánypolitikusai néhány ígéret kivé­telével (Gömbös Gyula Nemzeti Munkaterve és az Új Szellemi Front együttműködési kísérlete 1935-ben) nem vállalták fel a probléma rendezését. Sőt a szociográfiák „lázító” íróit bíróság elé állították, és a Március Frontot 1938-ban betiltották. Ennek ellenére a népi mozgalom egy része a közvetlen politizálást választotta, s 1939 nyarán megalakították a Nemzeti Parasztpártot. A második világ­háború végéig azonban nem játszhattak számottevő szere­pet a magyar politikai életben, főről 7,5 millió főre csökkent. Hozzávetőleg 3,3 millió ma­gyar került a szomszédos országokhoz, 63 vármegye közül mindössze 10 maradt érintetlen. A béke értelmében hazánk hadseregét 35 ezer főben maximálták, megtiltották a soro­zást, a fegyver- és hadianyagimportot, elrendelték a flotta­t­ A TRIANONI BÉKE KÖVETKEZMÉNYEI A Magyarországgal kötött trianoni béke (1920. jún. 4.) szerves részét képezte a versailles-i békerendszernek (a bé­kekonferencia megnyílt 1919. január 18.-án). A győztesek (antant) újraszabták Európa térképét, s mesterséges hatá­rok mellett Magyarország új létfeltételek közé kénysze­rült. A történelmi Magyarország területe 282 ezer kmf-ről (Horvátország nélkül) 93 ezer km 2-re, lakossága 18 millió és a légierő leszerelését. Etnikailag az új ország szinte ho­mogén arculatot mutatott: a lakosság 89%-a vallotta magát magyarnak (1920), 97%-a magyarul beszélt. A nemzetisé­gi problémák szinte teljesen eltűntek, ugyanakkor a hatá­ron túlra került magyarság helyzete ellehetetlenült A ki­alakuló gazdasági-társadalmi válság hosszú időre pecsé­telte meg hazánk sorsát Magyarország nyersanyagbázisa jó részét elvesztette, az állatállomány, az erdők, bányák, termőföldek, a kőolaj és az infrastruktúra (vasút közutak) nagy része a szomszédos országokhoz került. Az Osztrák- Magyar Monarchiához méretezett ipari kapacitás nyers­anyag nélkül maradt. Hazánk külkereskedelemre utalt országgá vált Foglalkoztatási gondok keletkeztek: a gaz­­ daság már nem volt képes felszívni a falusi munkaerőt rá­adásul a kivándorlási láz is alábbhagyott (az USA évi 473 főben határozta meg a magyar bevándorlási kvótát). Az át­települők (főleg értelmiségiek, tisztviselők, Amerikából hazatelepülök) lakás és állás nélkül maradtak, növelve a hajléktalanok számát. A katonai megszállás, a nemzeti va­gyon elrablása (csehek, románok, szerbek) és a Kisantant gazdasági, blokádja jelentős károkat okozott, melyet sú­lyosbított a hazánkra rótt jóvátétel is. (A 20-as évek végé­ig Magyarország 30 millió aranykorona jóvátételt fizetett). Az új területekkel Magyarország a világ nyolcadik legsű­rűbben lakott országa lett (alacsony népsűrűségű, iskolá­zatlanabb területek kerültek más országokhoz­,­a városla­kók 63%-a és a gyári munkásság nagy része maradt a hatá­rokon belül, hazánk urbanizáltabb és iparosodottabb lett, az­ iskolázottság is emelkedett. A világpiacra önállóan kiju­tó új ország az infláció és az új feltételek miatt saját pénz bevezetésére (pengő 1927-től, addig a Monarchia koroná­jának felülbélyegzett változatát használták) és önálló jegy­bank (Nemzeti Bank) létrehozására kényszerült, a nemzet­közi kölcsönök felvétele - és diplomáciai okok - miatt tagja lett a Népszövetségnek (1922). A béke állandó felülvizsgálatának szándéka (revízió) to­vább rontotta a szomszédos országokkal meglévő rossz vi­szonyt (Kisantant), és protekcionista (hazai gazdaságot védő, másokat kiszorító), távolabbi piacokat, politikai szö­vetségeseket kereső (Olaszország majd Németország) gaz­daságpolitikához vezetett. Történelmi, kulturális, gazda­sági, etnikai és földrajzi érvekre hivatkozva folyamatossá vált a revíziós propaganda, mely nem vette figyelembe a realitásokat, minden területet (nem magyarok lakta terüle­teket is) visszakövetelt. (Egyik jelmondata: „Csonka Ma­gyarország nem ország, egész Magyarország mennyor­szág”). A Horthy-korszak a sérült nemzettudat sajátos el­lensúlyozására törekedett („Szent István-i állameszme”, „kultúrfölény” a Kárpát-medencében, határon túli egyete­mek átköltöztetése az új határok mögé), liberalizmus- és baloldalellenes jellegével, politikai antiszemitizmusával jobboldali, ún. keresztény-nemzeti (gyakran soviniszta-ir­redenta), tekintélyelvű (autoriter) ideológiát képviselt. A gazdasági világválság (1929-33), ill. Hitler németországi hatalomátvétele (1933) után az ország külpolitikai-gazda­sági mozgástere egyre szűkebb lett (német-olasz orientá­ció), a jobbra tolódó s a náci Németország mellett egyre jobban elköteleződő magyar politika a revízió gyakorlati megvalósítása, majd az újabb háború felé haladt. Tanulj ndünk, mi fizetünk! 2002. december 6-től újra indul a Népszava felvételi előkészítője! Illilga népzava-ösztöndíjas a postabankba Matematikából, magyarból vagy történelemből érettségizel vagy felvételizel? Figyeld a Népszavát, mert matekból tematikus feladatsorokat, magyarból és történelemből kidolgozott tételeket jelentetünk meg 16 héten át. A játék csúcspontja egy feladatmegoldó verseny és egy igazi próbafelvételi 2003. április 11-én, illetve május 03-án, melyeken, ha jól szerepelsz és bekerülsz a tantárgyankénti három legjobb versenyző közé, akkor célegyenesben vagy az ösztöndíjért folytatott versenyben. Ezután már mi izgulunk Érted, hogy felvételt nyerj egy felsőoktatási intézménybe és Tiéd legyen 10 hónapon át a megérdemelt havi 15 000 Ft-os Népszava-ösztöndíj. Sőt! A bónuszkérdéssel megnyerheted a heti 5 ajándékunk egyikét - könyv, CD, videokazetta, napszemüveg, színházjegy stb. -, ha SMS-t küldesz a 06-90/632-002-es TeleWestel-számra* és helyesen válaszolsz.­­ *(a hívás díja 160 Ft tála) 1-7 Kedves felkészítő tanárok! Az Önök számára is tartogatunk nyereményeket. Akinek - tantárgyanként - a legtöbb tanítványa indul az ösztöndíjért, az nyeri el a 100 000 Ft értékű díjat. Nyerjen az iskola is!!! A legtöbb résztvevővel képviselt iskolák közül az első három helyezett 150 000 Ft, 100 000 Ft és 50 000 Ft-os ajándékcsomagot nyer. Ennyi nyereményért érdemes ringbe szállni! Mikulás napjától minden pénteken és szerdán az újságárusoknál kezdd a napot, hogy felkészülj, felvegyenek és még fizessenek is Neked! Részletek a Népszavában és a www.nepszava.hur weboldalon. Főtámogató:a Posta Bank és Takarékpénztár Rt. Médiatámogató.

Next