Népszava, 2003. november (131. évfolyam, 255–278. sz.)

2003-11-20 / 270. szám

6 Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál Ötödik alkalommal, november 28. és december 5. között rendezik meg idén a világ filmipará­nak fővárosában a magyar filmművészetnek szentelt évenkénti filmfesztivált. A Beverly Hills-i Music Hall Theatre filmszínházban zajló esemény részleteit sajtótájékoztatón ismertette Bunyik Béla, a fesztivál alapító igazgatója, a Los Angeles-i Friends of Hungarian Cinema (Magyar Film Barátai) alapítvány vezetője. Az idei programban 15 magyar alkotás szerepel, 2003-ban bemutatott játék- és dokumentumfil­mek, valamint régebbi művek is. A rendez­vénysorozat programjának részeként a Los An­­geles-i magyar konzul rezidenciáján Kertész Imre irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Sorsta­­lanság című könyvéből tartanak felolvasást Szabados Mihály színművész közreműködésé­vel. Az 5. Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál fővédnöke Tony Curtis magyar származású amerikai színművész, aki nemrég fejezte be az amerikai turistacsalogató két, egyenként 30 másodperces reklámfilm magyarországi forga­tását. A programban látható lesz többek között A boldogság színe (Pacskovszky József), A já­tékos (Makk Károly), A püspök kertje (Forgács Péter), A Rózsa énekei (Szilágyi Andor), Az a nap, a miénk (Kézdi-Kovács Zsolt), Az út vége (Almási Tamás), Bánk bán (Káél Csaba), Bol­dog születésnapot! (képünkön) (Fazekas Csa­ba) és az Egy hét Pesten és Budán (Makk Ká­roly) című film. (Népszava) Kortárs karikatúrák A KOKSZ, azaz Kortárs Karikatúra és SZatíra MŰHELY kiállítást rendez ma 17 órai kezdettel a Budapest Kiállítóteremben (1056 Budapest, Szabad sajtó út 5.). A kiállítást nyitja és zárja Andrassew Iván. A tárlat naponta 10-től 18 óráig látható, hétfő szünnap. A kiállítók egyéb művei a www.karton.hu és a www.virtuart­­net.hu oldalain tekinthetők meg. (Népszava) Kínai konyha A kulináris élvezetek iránt érdeklődők ma már válogathatnak az itthon is szaporodó kínai ét­termek között. A távol-keleti konyhaművészet remekeit otthon is élvezhetjük a Holló és Társa Kiadó Kínai konyha című kiadványa alapján, melynek segítségével még a kezdő háziasszo­nyok is elboldogulhatnak. A kötetben minden ételről színes fénykép látható, és a hozzávalók­ról, valamint a konyhatechnikáról is egyértel­mű, rövid, frappáns a tájékoztatás. (Népszava) Valahol otthon lenni Az Erdélyből, Vajdaságból és Kárpátaljáról 1980 és 1992 között áttelepült magyarok sorsát vizsgálja Valahol otthon lenni című dokumen­tumfilmjében Almási Tamás Varga Zsuzsanná­val, valamint Kriza Bori szociológussal. A há­romrészes sorozat öt család történetét követi nyomon, a szereplők történetein keresztül és archív filmrészletek segítségével mutatja be azo­kat a körülményeket, amelyeket maguk mögött hagytak. A drámai pillanatokban bővelkedő soro­zatot e hét végén péntek-szombat- vasárnap este mutatja be a Duna Televízió. (Népszava) TÉVÉNÉZŐ Émelyítő tévééden TV 2 A Nagy Ő néven vegetáló tollnyito­­gató lelki pornográfiától a legszen­débb kritikus is vérben forgó sze­mekkel mered elvadult televíziójának képernyő­jére. Minden rosszat el lehet mondani róla: a té­vénéző legcinikusabb lenézése munkál ebben a nővásárban, ahogy Sándorunk a női bulvárma­gazinok elíziumát idéző luxuskellékekkel, a leg­émelyítőbb fényképezéssel a magyar művelődés­­történet egyik hazai Mekkájában, a Ráday csa­lád hajdani kastélyában választ a stúdiósoron felsorakozott platinaszőkeségek közül. Valóban csak sajnálni lehet honfitársainkat, akik erre a szöttyögésre szomjúhoznak. Elgondolkodtató volt, ahogy főszereplőkben hirtelen nyiladozni kezdett az érzelem, mert látva az elfogódott gesztusokat, vágyakozó pillantásokat, Melinda és Sándor mintha valóban egymásra találtak volna. Még szerencse, mert e sorok írója a női nem számos képviselőjét sokkal bölcsebbnek, szellemesebbnek, szemérmesebbnek, titokzato­sabbnak, tartózkodóbbnak tartja annál, hogy az exteniszezővel médiakalandja után bármiféle lelki közösségre vállalkozzon, csillogjon bár au­tóján a legfényesebb dukkózás, sötétedjen orcá­ján a legmacsósabb borosta és a legmodernebb szoláriumok barnasága. Podhorányi Zsolt KULTÚRA 2003. NOVEMBER 20., CSÜTÖRTÖK NÉPSZAVA A nemi szerepek elmosódott határairól beszél a Millenáris színházi bemutatója Itt a férfi Dorottya női rendezésben : -■ ... ' V " »" - ‘ 't t ; , ' , • ■ . ■’ ‘ * ■­­ Dívának öltözött férfi domborít a Millenárison ma éjszaka bemutatandó Do­rottya plakátján, sőt az előadás címszerepében is. Csokonai műve friss és szókimondó a rendező szerint, aki a darab monológjait a szerző más költemé­nyeivel dolgozta össze. A farsang alkalmat teremt arra, hogy álarc mögé bújva szabadjára engedjük vágyainkat - írja a bemutató színlapja. Ebben az oldott állapotban sok elfoj­tott ösztön tör felszínre. Ahhoz, hogy kapcsolatokat tudjunk teremteni, szem­besülnünk kell önmagunkkal, eltitkolt vágyainkkal. A rendező elgondolása szerint a nemi szereptévesztések kerülnek elő­térbe Csokonai művében. Szakács Emese legutóbb a kortárs német szer­ző, Marius von Mayenburg darabját vitte színre ugyanezzel a társulattal, most azonban a 18. századi lírikus költő, Csokonai Vitéz Mihály keltette fel az érdeklődését. „Nem azért vá­lasztottam a Dorottyát, hogy klasszi­kus művet rendezzek, sokkal inkább az a néhány monológ fogott meg benne, ami a magját képezi a darab­nak, mi több, aktuálisnak tűnt” - mondja a Napszínház produkciójá­nak rendezője, Szakács Emese. „Cso­konai olyan stilizált világot jelenít meg a Dorottyában, ami nekem is le­hetőséget teremt arra, hogy szintén valamiféle stilizált közegbe helyez­zem a darabot. Kissé álomszerű, szürreális világot hoztunk létre.” Az előadás nem Csokonai Dorottyá­jának felmondása: az említett monoló­gok a hozzá válogatott költemények­kel alkotnak egész történetet. „Csoko­nait követjük végig - folytatja a fiatal rendezőnő. A Dorottyában lévő törté­neteket próbáltam meg más versekkel és helyzetekkel megjeleníteni, aminek az lett a következménye, hogy szintén álomszerűen kerül Dorottya különbö­ző helyzetekbe és „világokba”. Azon­ban semmiképpen nem akartam leké­pezni a 21. századot, tehát nem mobil­­telefonos Dorottyát kell elképzelni. Pusztán az, amit a főszereplő képvisel ebben az előadásban és ahogyan a töb­bi személy viszonyul hozzá, nagyon is a mai világról árulkodik.” Ennek egyik legegyértelműbb jele, hogy a címszerepet férfi színész ala­kítja. A plakáton női ruhában láthatjuk Csontos Róbertet, arcéleit azonban nem fedi maszk. A rendező hangsú­lyozza, a történet aktualitása szinte tö­kéletesen egészíti ki azt, ahogyan ő a világot látja. „Nagyon sok más szem­pont mellett elsődlegesen azért kell férfinak alakítania Dorottyát, mert az a problémavilág, amit Csokonai szövege felvet, ma nem egy hatvanéves, pártá­ban maradt öregasszonyra érvényes, hanem ugyanúgy igaz egy harminc­éves nőre és egy harmincéves férfira, aki nem találja meg a társát. Azért iz­galmas ezt tehát férfival játszatni, mert ilyenformán egyszerre tud megjelenni mindkét nem problémája. Fontos, hogy a színész nőt alakít, nem volt szándékunk, hogy valamiféle kétnemű hibridet mutasson. Viszont amikor a néző meglátja a főszereplőt, azonnal felismeri a férfit benne. Ettől nem tu­dunk eltekinteni, még akkor sem, ha tökéletesen alakít egy nőt - ezáltal kap egy furcsa csavart az előadás. Ma már nem különülnek el annyira a nemi sze­repek, mint valamikor. Egyre több nő­ies férfi és férfias nő van, mivel a ket­tő közötti határ mára túlzón elcsú­szott.” Arra a kérdésre, hogy mindez egyet jelent-e valamifajta nemtelen­­séggel, a rendező azt válaszolja, hogy a nemiség nem kategorizálható, hiszen nem tudnánk felsorolni azt a tíz jellem­vonást, ami egyértelműen képviseli a nőt a férfival szemben és fordítva. „Nem gondolom, hogy ez csakis en­nek a kornak lenne a problémája - folytatja Szakács Emese -, hiszen kiin­dulhatunk abból is, hogy Csokonainak ezt az igen szaftos történetét férfiak játszották annak idején, ráadásul a debreceni református kollégiumban. Visszatekinthetünk akár a görögökig is, tehát mindez nem csupán ennek a századnak a nagy kérdőjele, mégis en­gem itt és most így érintett meg.” Csokonai szövege meglepően bur­jánzó a rendező szerint. Mint mondja, egyáltalán nem finomkodik a szerző. ,amikor körülír valamit, az egyértel­műen a rokokó képvilága, ugyanakkor az a szerkezet, hogy »megnyomtak az Úr képében«, és az ehhez hasonló, nem kevés utalás magáért beszél.” A premiert ma este a Millenáris Fo­gadó Padlásán tartják 22 órai kezdet­tel. Az előadás pénteken és vasárnap is látható, a továbbiakban pedig havi két­­három alkalommal játsszák. Koren Zsolt A mű problémavilága ma ugyanúgy érvényes egy hatvanéves öregasszonyra, mint egy harmincéves férfiraFotó: Demecs Zsolt A HÉT FILMJE ★ ★ ★ ★ Magyar underground Áll a képmezőben a BKV igazgatója a Kontroll című új magyar film kez­detén. Arról beszél, mit fogunk látni a következőkben és azon mit nem kell érteni. Komolysága lenyűgöző. A nézőtér hasát fogja a nevetéstől. Eszenyi Enikő részeg prostija alá­­száll a metróalvilágba: groteszk bo­hózat pengeélen, váratlan fordulattal. Nevetés és borzongás. Hajnali eliga­zítás munkakezdés előtt Scherer Pé­ter régi idők szellemét idéző főnöké­vel: szocialista brigádértekezletek jo­viális bornírtsága az ántivilágból. Abszurdba hajló vígjátéknak indul Antal Nimród első nagyjátékfilmje, amelynek hősei látszólag metróellen­őrök. Valójában csak félig azok. Fel­felhúzzák a karszalagot, meg-megállít­­ják jegyellenőrzésre az utasokat, egyéb­ként minden eredmény nélkül. Másik felükben­­ igaza van Aba Botond ve­zérigazgató úrnak — szimbólumok. A megbicsaklott életek és a mégis maguk törvényeit követők szimbólumai. Saját életükből kiszorult, undergroundba kényszerült fickók, titokzatos lelki sé­rülések és mulatságos személyiségje­gyek hordozói, akik a város alatt, a neon túlvilági fényében és a metróalag­­utak fenyegető homályában találnak igaz barátra és igaz ellenségre. A jók a jókkal, a rosszak a rosszakkal tartanak össze, időnként halálos játékban riva­lizálnak, szenvednek a pimaszul fürge sprays támadótól, és igyekeznek kitér­ni a csuklyás köpenybe burkolózó rej­telmes gyilkos útjából. A reklámfilmezésben edzett, videó­­klipeken csiszolódott debütáns ren­dező azon a reálist a szürreálistól el­választó határmezsgyén építi fel a sa­ját forgatókönyvéből készült első já­tékfilmje kazamatavilágát, amelyet már a mellbevágóan erős atmoszférájú Biztosítás című kisfilmjében tökéle­tes biztonsággal vett birtokába. An­nak szorongásos, nyomasztóan rideg világát itt oldja az elesettség iránti megértés, az alapvető jóságra érzé­keny együttérzés és légióként a hol groteszk, hol abszurd, hol színtiszta poénra épülő humor. Nevetés vegyül a borzongásba, és ez nagyon egészsé­gesnek bizonyul, jóval egészsége­sebbnek (vagy nagyképűen: öntörvé­­nyűbbnek), mint amikor a fim máso­dik részében az egyre inkább elko­moruló atmoszféra oldására a bor­zongásba az érzelmek húrjait látja ajánlatosnak belependíteni a rendező. Antal Nimród új hangon szólal meg a mai sokszólamú fiatal magyar film­ben. Szürreálisba hajló­ világát erős képteremtő fantáziával teszi vászonra, egy olyan ráhangolt operatőr érzékeny közreműködésével, mint amilyet a Biztosításban is alkotótárs Pados Gyula mondhat magáénak. A bemu­tatkozó izgalmas, a bemutatkozás mégsem annyira ütős, mint amilyenre az összetevői alkalmassá tennék. A Kontroll egy saját világú rendező nem egészen kiérlelt filmje. A realitás hatá­rain át­ átcsapó eseménysornak is meg kell legyen a belső logikája, amely - mint a metrószerelvényt a sínpár - va­lahonnan valahová repíti, lendíti az eseményeket. Ez hiányzik a Kontroll­ból. A film egy pontján a főhős (Csá­­nyi Sándor) versenyt fut a metróalag­útban a titokzatos gyilkos csuklyással és a mögöttük közeledő szerelvény­nyel. Nem egyszerűen legyőzni akar­ja, hanem elpusztítani. Egy ember, aki a saját végzete elől menekül, s akár a saját halálát is vállalja (ha beéri őket a metró), hogy végre pusztuljon a féle­lem, a fenyegetettség. Jól előkészített, összetett tartalmú kis remeklés. Miből is kitetszik, milyen ütős lehetne a film, ha az alkotói szándék nem vész el nyomtalanul, némely utasokhoz ha­sonlóan, a metróbarlangok félhomá­lyában, hanem önmagukon túlmutató értelmet ad a részleteknek. Ez a pálya­indulás nem attól reménykeltő, hogy jó benne, ami jó, hanem hogy a hibái is figyelemre méltóak. (A szívem sze­rinti három és fél csillag helyett ezért is adok inkább négyet.) Bársony Éva FÓKUSZBAN Csalimese Madonnát, a zseniális átváltozó mű­vészt és popdívát mostanában cápá­nak képzelem. Hatalmas cápának, aki a nagy biznisztengerben befalt már mindent, és most a legapróbb halacs­kákra, a gyerekekre fáj a foga. És si­kerül is neki becserkészni sokukat. Némi rásegítéssel az igaz, de a nagy habzsolásban már mindenképpen eb­ben is az elsők között van. És ez az, ami végtelenül elszomorító. Nem azért, mert Madonna nem tud írni, ha­nem azért, mert mindent megtesz, hogy bebizonyítsa, de mégis. (Ez a magatartás tőle megszokott, elég csak a filmjeire gondolni.) Ráadásul az el­adhatóság és az eladási technikákkal tisztában van. Médiakampány, rek­lámhadjárat sok nyelven és helyen. Figyelemfelkeltő a csomagolás, cuki rasszos rajzok a manócskáknak, és a szülő többnyire rábólint a gagyira is, főleg, ha már a szomszéd gyerek is ar­ról beszél. Az illusztrátor - akinek ne­ve elég nehezen olvasható a borítón - tisztes munkát végez, csak ne lenne oly végtelenül didaktikus a stílusa. Szemnek tetszetős színekben pompá­zik a mindössze 46, nagy betűkkel te­leírt oldal, melynek megírására a vi­lágsztárt egyesek buzdították, mások kimeríthetetlen bölcsességükkel végig­asszisztálták. Akadtak vállalkozó szel­leműek, akik beavatták a mesemondás művészetébe, mások ötletekkel segí­tették vagy fáradhatatlanul javították a hibáit. (Én már magam előtt látom a lelkes csápolókat is, filmet ebből a tö­kélyből, oh, Donna!) Kár, hogy ebből a hihetetlen összefogásból semmi ér­telmes nem született. Unalmas, fantá­ziátlan locsogás, melyre az elsős lá­nyom egyszerűen azt mondta, ennyi butaságra nem kíváncsi, mert ez nem igazi történet és nem is mese. Marad­va a könyv álszlenges, a fordítással sem finomított stílusánál: Se nem penge, se nem csúcs, pedig nem csípi a csőrömet a csodanő. Műve szuper­szonikus zagyva hablaty, ízléstelen setesuta nyilinyak­. Döcög s nem gö­rög. Tompít, nem támpont. Rizsa, nem rózsa. De a java még hátravan. A cápa ismét támad, jön a második csalimese. Kaczvinszky Barbara CSAK MAV ÉLET ÉS IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Csak november 20-án! Egy hívással 4400 Ft-ot takaríthat meg! Ha jövőre nem hetente vásárolja, hanem egy évre előfizeti lapunkat, 14 976 Ft helyett csak 10 500 Ft-ot kell kiadnia. Reggel 8-tól este 8-ig várjuk hívását! Tel.: 06(1)210-5149 vagy 210-5159 ★ ★ Angol rózsák, írta: Madonna Magyar Könyvklub Ára: 1490 Ft A kultúra támogatója: a PANNON GSM 0­TT» Az élvonal.

Next