Népszava, 2004. január (132. évfolyam, 1–26. sz.)
2004-01-03 / 2. szám
A NÉPSZAVA TÁRSADALOMPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLETE . SZÉP SZÓ JLAL. minap a feleségem szememre vetette, hogy nem értékelem kellően a háztartásban végzett munkáját, mondván, milyen sokba kerülne nekünk, ha azt pénzért valaki más végezné. Bevallom, ezen még soha nem gondolkoztam, de fúrta az oldalamat, hogy tényleg, mibe is kerülne. A véletlen úgy hozta, hogy a kezembe került A háztartási termelés értéke című, a KSH által kiadott tanulmánykötet. A kiadvány szerzői tudományos alapossággal, gazdag statisztikai adathalmazra támaszkodva, különböző matematikai számításokkal, s a 2000. évre vonatkozó kísérleti számításokkal adnak választ e látszatra egyszerű, de ténylegesen igen bonyolult kérdésre. A vizsgálat eredményeinek ismerete nem csak a közgazdászok, szociológusok, politikusok számára szinte kötelező olvasmány, de a családok számára is hasznos ismereteket ad. A következőkben a műre támaszkodva azokat az összefüggéseket mutatom be, amelyek számomra újak voltak, s a közvélemény számára is valószínűleg azok. Nem vagyok az ilyen jellegű elemzésekben jártas, de talán nem követek el nagyobb értelmezési hibákat, s a leegyszerűsítéseim nem mennek a tartalom hitelességének rovására, s egyes megjegyzéseim nem haszontalanok. Milyen közgazdasági sajátossága van a háztartási termelésnek, és meghatározható-e annak értéke? E termelés nem kerül a piacra, s így nincs a kereslet és a kínálat nyomán kialakult ára. Ezért e termelés értékét sem lehet közvetlen módon meghatározni. Közgazdaságilag a természetbeni jövedelemhez áll közel, amit költségszámítással lehet csak közelíteni. A vizsgálatok a hazai úgynevezett rezidens háztartások termelési értékére vonatkoznak. A kiadvány szerzői közvetett módon határozták meg az értéket. Abból indultak ki, ha a háztartásban a munkát nem a családtag végezné, hanem idegen munkaerő fizetség ellenében tejesítené, helyettesítené, akkor annak mi lenne a költsége, azaz az értéke. A másik közelítési mód a határáldozati költségszámítás volt. Ennek lényege, hogy a családtag háztartásban végzett munkáját a munkahelyén kapott bér (ár) alapján értékelik. A kötet jól áttekinthető rendszerbe foglalja, hogy milyen termékeket, illetve tevékenységet von a vizsgálat körébe, s azokat gondosan csoportosítja, így a következő termékeket jelöli meg: lakhatás, élelmezés, ruházkodás, gondoskodás és önkéntes munka. A tevékenységeket két elemre bontja: alaptevékenység és kiegészítő tevékenység, amelyekhez összesen 54 résztevékenységet kapcsol. A számítások első lépése a háztartások időmérlegének kidolgozása volt. Erre az 1999-2000-re kidolgozott időmérleg-felvétel adatai szolgáltak. (Ez 11 ezer háztartásra kiterjedt reprezentatív felmérés alapján készült.) Az adatfelvétel eredménye szerint 2000-ben az országban 11,3 milliárd óra volt a háztartási termelésben eltöltött idő. Ez egymillió lakosra vetítve 1130 óra /év, a munkaképes állampolgárokra kerekítéssel 1800 óra/év. Az utóbbi adat alapján a háztartásban végzett munka durván napi öt óra. Hét nap alatt, tehát 35 órát dolgozunk otthon, ami a normális munkahét 87,5 százaléka. A mérlegből kitűnik, hogy a legtöbb időt, az összes idő 57,8 százalékát az élelmezéssel kapcsolatos teendők töltik ki. A lakhatásra 21,6 százalék, a gondoskodásra 12,3 százalék, a ruházkodásra 8,3 százalék jut. Ezek átlagértékek, amely mögött a háztartások legeltérőbb gyakorlata húzódik meg. Vannak olyan háztartások, ahol az étkezés jelentős részét nem otthon bonyolítják le, vagy nem foglalkoznak a ruhák házilagos javításával. Meglepő volt számomra, hogy a háztartások gyermekneveléssel, gondozással milyen sok időt töltenek el. Reprezentatív felmérések szerint egy gyermeknél a családok napi 545 percet (kilenc órát), két gyereknél 326 percet (5,43 órát), három gyermeknél 324 percet (5,4 órát) négynél több gyermek esetén 256 percet (4,27 órát) fordítanak egy gyermekre e célból. Természetesen az időráfordítás korfüggő. Feltételezem, hogy háztartásban élő munkaképtelenek gondozása is hasonló arányokat mutathat. Itt kell megjegyeznem, hogy a tanulmány az időmérlegben nem dolgozza fel a nemek és korcsoportok, a munkaképesség arányait. Nem értek egyet a szerzők azon állításával, hogy ezek jelentősége csekély. Ezt a feltételezést nem támasztják alá adatokkal. Pedig ezek fontos összefüggések feltárására adnának lehetőséget, s különösen érdekes lenne a női munka és nyugdíjasok arányát tekintve. Feltételezem, hogy a szatellit számlákkal kapcsolatos további munkák során erre is sor kerül, annál is inkább, mert a tanulmányban ilyen ígéretet kaptunk. Hiányolom annak felmérését is, amely azt mutatná ki, hogy a háztartások gépi felszereltségének alakulása a különböző jövedelmű családoknál mennyi háztartási munkaidőt vált ki. A nagyobb gépállománnyal rendelkező háztartások időráfordítása nyilván emiatt alacsonyabb lehet. Bár a gépesítés nyomán járulékos munkák jelennek meg (karbantartás, javítás stb.). Ezek háztartási időigénye és költsége függ a javítószolgálatok áraitól és munkájuk minőségétől. Tapasztalatok alapján a családok egyre nagyobb része házilagosan végzi el ezeket a munkákat. 2000-ben a háztartásokban lévő gépek értéke (beszerzési áron) 1132 milliárd forint volt. Ebből a hűtőgépek 31 százalékot, a mosógépek 17,5 százalékot, a fűtőberendezések 40,3 százalékot és az egyéb gépek 10,7 százalékot képviseltek. A reális érték az eszközök viszonylag magas átlagos életkora (8,2 év) miatt, az amortizációt is figyelembe véve feltehetően alacsonyabb. A háztartások gépesítésének jelentős tartalékai vannak a kínálatot tekintve, természetesen ezek csak jövedelmi viszonyok javulása mellett realizálódhatnak. Örömmel vettem volna az olyan adatokat, amelyek az egyes régiók, városok, kistelepülések háztartási termelésnek időmérlegét és értékét mutatták volna be, mert feltehetően jelentős különbségeket takarnak, különösen a jövedelmi viszonyok miatt.úgy vélem, hogy a háztartási szatellit számlák rendszere megteremti a nemzetközi gazdasági összehasonlítások feltételeit és azok kidolgozását. E kutatások eredményei biztosan több hasznos következtetés levonását tennék lehetővé, s segítené a hosszabb időszakra kidolgozandó gazdaságpolitika megalapozását. A makró elemzések számára hasznos lenne, ha a háztartási termelés értékeit idősorban is feldolgoznák a KSH munkatársai. Az idősoroknak a különböző gazdasági mutatóval, elsősorban a GDP- vel való összevetése a gazdasági tervezés számára fontos következtetések levonását tenné lehetővé. A tanulmány az időmérleg adatainak felhasználásával az általános és speciális helyettesítés, valamint a határáldozati költség megbízhatónak tűnő számításai alapján 2000 milliárd forintban határozta meg a háztartási termelés 2000. évi értékét. Ez az összeg az adott bruttó társadalmi termelés értékéhez (GDP) viszonyítva kissé meghaladta a 17 százalékot. A KSH szakértői megítélésem szerint alulbecsülték a fenti értéket. Saját számításaim szerint a a háztartási termelés értéke a GDP-hez viszonyítva minimum 30 százalék. Ennek magyarázata, hogy az időmérlegben szereplő összes idő „beárazása” a KSH szakértői részéről rendkívül óvatos volt, így is a munkabér különböző értékelési lehetőségeket mérlegelve a háztartási termelés GDP- növelő mértékét, igen széles határok között, 14—35 százalékra becsülik. Egyetértek velük, hogy ez az adat további finomításra szorul. Egyébként a 30 százalékos érték körüli adat több korábbi hazai publikációban is szerepelt. A fentiekben szereplő számok horribilis összeget képviselnek, olyan értéket, amely nem kerül be pénzforgalomba. Nem jelenik meg az elosztható társadalmi jövedelemben. Ezért felmerül az a nemzetgazdasági hatékonysági kérdés, miként lehet ezt az értéktömeget legalábbis részben konvertálni a foglalkoztatásba, hogyan lehet a szolgáltatások további fejlesztésével, árainak moderálásával a munka egy részét kiváltani, s ezzel az életviszonyokat javítani, a szabadidőt növelni. A kiadvány készítői adósak maradtak a prognózisokkal, amelyek szükségességét nem kell külön bizonyítani. Remélem, hogy a szatellit számlákkal kapcsolatos munkájuk folytatásaként előrejelzéseket is kidolgoznak, amelyek fontosságát nem kell külön hangsúlyozni. Az Ecosat több mint ezer főt keresett meg telefonon 2002-ben. A teljes kérdőíves felmérésben 20 százalékban budapesti lakosok, 13 százalékban megyeszékhelyen élők, egyéb városokban lakók 30 százalékban, községekben bejelentettek pedig 37 százalékban képviseltették magukat. A kérdések között szerepelt, hogy az „ön háztartása mennyit takarít meg havonta az otthon végzett munkával”? A felmérést feldolgozó tanulmány Bélyó Pál munkája, címe: A lakosság részvétele a rejtett gazdaságban. A szerző ezt az összeget havi 125 ezer forintban adja meg. Ha magyar háztartások modelljéből indulunk ki, ez akkor is óriási termelési érték, amely alátámasztja a korábbi becslésünket, a háztartási termelés arányát a GDP-hez viszonyítva. Visszatérve nejem felvetésére, megkísérlem a háztartásban végzett munkáját pénzben kifejezni. Az átlagos napi idő öt óra volt, de feleségem ennél biztosan többet, legalább hatórai munkát tölt el háztartási munkával. Ez heti 42 órának felel meg (a háztartásban nincs munkaszüneti nap), így több, mint a hivatalos munkaidő. Induljunk ki abból, hogy sikerül egy bejárónőt szerezni, aki 400 Ft órabért, plusz ebédet kér feketén foglalkoztatva. Ennek alapján a kifizetendő éves költség (2184 munkaóra x 400 Ft) - az ebédet nem számítva - meghaladja a 870 ezer forintot, tehát ennyit ér a feleségem otthoni termelése, ami havi bontásban 72,8 ezer forint adózás utáni bérnek felel meg, ami a jelenlegi országos nettó keresetnek (85,6 ezer Ft) 85 százaléka, a fizikai dolgozó nettó keresetének (65,4 ezer Ft) 111,3 százaléka. Önkritikusan azt is be kell vallanom, hogy a saját háztartásban végzett napi munkám óraszáma nem éri el az átlagot, legfeljebb négy óra körül lehet. Igaz, hogy nem vezettem időnyilvántartást, ám körülbelül évi 1500 órát számolhatok el magamnak. Ezt az időmennyiséget a határáldozati költséggel számolva (a szellemi dolgozó 110 ezer forintos havi átlag nettó keresetét veszem figyelembe), az éves háztartási termelésem értéke nettó 954 ezer forint. Ha nemzeti nettó átlagkereset alapján számítom, akkor 741 ezer forint az éves háztartási termelésem (havi 61,7 ezer Ft). Ez utóbbi jelentősen elmarad a feleségem háztartási termelési értékétől. S a kettőnk háztartási termelésének értéke 134,2 ezer forint, ami valószínűsíti a bemutatott becslési értékeket. Wiesel Iván A mosogatás ára A 2004. JANUAR 3., SZOMBAT A Szép Szó melléklet támogatója a Raiffeisen Bank BANC