Népszava, 2012. június (139. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-09 / 134. szám

Szűkül a rehabilitáltak munkalehetősége MUHARI JUDIT Beruházást is igénylő új minő­sítés és folyamatosan csökkenő állami támogatás - ez vár azok­ra a foglalkoztatókra, akik vé­dett munkahelyen alkalmazzák a rehabilitálhatónak minősített megváltozott munkaképessé­gűeket. Hegedűs Lajos, a Moz­gáskorlátozottak Egyesületei­nek Országos Szövetsége elnö­ke szerint ez a szigorítása elle­hetetleníti a foglalkoztatókat, emiatt a jövőben nem vállalkoz­nak majd a több tízezer ember alkalmazására. Hegedűs kije­lentette, ő ugyan támogatja a nyílt munkaerő-piaci elhelyez­kedést, ám ott jelenleg is 32 ezer megváltozott munkaképes­ségű ember keres sikertelenül munkát. Emlékeztetett arra, hogy hazánkban így is rendkí­vül alacsony, mindössze 10 százalékos a sérültek alkalma­zása, ami az unióban átlago­san 40 százalékos. Eközben a kormány a pálya­kezdőkön is spórolna. Czomba Sándor foglalkoztatásért felelős államtitkár a Duna Tv-ben ar­ról beszélt: 24 ezer szakképzet­­len pályakezdőn segítenének úgy, hogy lehetővé tennék, a foglalkoztatók a minimálbérnél kevesebb összegért alkalmaz­zák a fiatalokat. Érvként azt hozta fel, hogy az unió 20 tag­államában van jelenleg mini­málbér, több országban siker­rel alkalmazták ezt a mód­szert. Arról nem beszélt, hogy Ro­mánia és Bulgária kivételével szinte mindenhol magasabb ez az összeg, mint Magyarorszá­gon, és akad olyan ország, ahol a többszörösét keresi meg az, aki a legkisebb összegért dolgo­zik. Arról sem tett említést, hogy a Központi Statisztikai Hi­vatal napokban közzétett ada­tai szerint a létminimum össze­ge egy egyedülállónak 83 ezer 941 forint. Aki ennyi pénzt ke­res, ehet húst és zöldséget, tele­fonálhat, és minimális rezsi­­költséget is képes fizetni. De amire a fiatalok többségének pluszban költenie kell, például albérletre vagy lakástörlesztés­re, már nem jut belőle. Többek között ez is lehet az oka annak, hogy a Tárki felmérése szerint minden második 30 év alatti magyar felnőtt azt tervezi, kül­földre költözik. Ez viszont felbo­rítja a kormány másik tervét, amit Orbán Viktor miniszterel­nök jelentett be: „világossá kell tennünk, hogy az állami nyug­díjalap nem fizethet több nyug­díjat, mint amennyit beszed.” Ha elmennek a fiatalok, nem lesz, aki befizesse a járulékot. Kirúgták a Sukoró-ügy egyik gyanúsítottját N­engyel Tibor Távozik a Magyar Nemzeti Va­gyonkezelő (MNV) Zrt.-től a 2008-as telekcsere egyik sze­replője. Ő a vádemelés előtt ál­ló Sukoró-ügy egyetlen olyan gyanúsítottja, aki eddig állásá­ban maradt az MNV-nél. Úgy tudjuk, Váry András tulajdono­si ügyekért felelős igazgató volt az elmúlt hetek elbocsátási hul­lámának utolsó áldozata. A kö­zelmúltban több, a Sukoró-ügy­­ben ugyan nem érintett, de az MNV felső vezetésébe tartozó személytől - köztük az általá­nos vezérigazgató-helyettestől és két főigazgatótól­­ vált meg a vagyonkezelő. A bíróság nem fogadta el Váry nyilatkozatait Váry helyzete különleges volt, hiszen a kormányváltáskor is az MNV-nél dolgozott, ráadásul igazgatói posztját azután is megőrizhette, hogy 2011 janu­árjában a Központi Nyomozó Főügyészség (KNyF) a Sukoró­­ügyben bűnsegédként gyanúsí­totta meg. Váry az ominózus te­lekcsere előkészítésében kulcs­szerepet játszott, a döntési ja­vaslat egyik készítője volt, azt aláírásával jegyezte. Várynak a vádemelés előtt álló büntetőügyben tett vallo­másai ugyan nem ismertek, ám mint tanú többször nyilatkozott a sukorói telekcsere semmissé­géről szóló, Székesfehérváron tavaly decemberben első fokon lezárult - másodfokon várha­tóan a jövő héten végződő - pol­gári perben. Ez semmisnek mondta ki az államot képviselő MNV és Joav Blum közötti te­lekcserét. Megírtuk, a bíróság annak ellenére döntött így, hogy a megállapodást két nap­pal korábban az alperes Blum felmondta, így elvileg nem volt miről dönteni. A távozó igazgató polgári per­ben tett nyilatkozatait a bíró­ság nem fogadta el, sőt tanú­ként a szavahihetőségét is meg­kérdőjelezte. Hogy miért, azt a Sukoró-ügyben szintén gyanú­sított volt MNV-vezérigazgató, Tátrai Miklós blogjában úgy foglalta össze: Váry olyan nyi­latkozatokat tett, melyek erősí­tenék a gyanút a büntetőeljárás többi gyanúsítottjával szemben, pedig „soha meg nem történt találkozókra hivatkozott, soha el nem hangzott belső ellenvé­leményeket, senki által fel sem vetett észrevételeket fűzött bele mondanivalójába”. A polgári per és a büntetőügy közti kapcsolatra utalt tegnapi írásában a Népszabadság. Mint írták, noha a büntető- és a pol­gári pernek egymástól függetle­nül kellene zajlania, a gyanúsí­tottként Gyurcsány Ferencet is „felvonultató” Sukoró-ügy bün­tetőperéhez alighanem a polgá­ri perrel akartak „megágyazni”, és az MNV-t az sem zavarta, hogy közben azt kockáztatják: kártérítési pert akaszt az állam nyakába Joav Blum. Bár jogi következménye nincs a büntetőperben annak, ha jú­nius 13-án a polgári per má­sodfokú ítélete is úgy találja, hogy az értékaránytalanság mi­att semmis a szerződés, maga az értékaránytalanság kimon­dása „jól jönne” Gyurcsányék ellen. Ezt a forgatókönyvet erő­sítheti, hogy a büntetőügyben tegnap a KNyF - kihasználva a törvény adta összes lehetőséget - újabb egy hónappal meghos­­­szabbította a nyomozati határ­időt, vagyis a vád-előkészítési szakaszt kitolva a vádemelési javaslattal „bevárhatja” a polgá­ri per jogerős döntését. Tátrai lapunknak azt mondta, a ha­táridő-hosszabbítás ezt a forga­tókönyvet erősíti, máskülönben miért nem tud az ügyészség im­már több mint két hónapja dön­teni a vádemelésről. BELFÖLD NÉPSZAVA, 2012. JÚNIUS 9., SZOMBAT A TASZ szerint a kulcsszó a közszereplés Némaságra ítélt bírói kar Szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a bírók véleménynyilvánítási sza­badságát a Kúria elnökének belső utasítása. Ez legalábbis a Társaság a Sza­badságjogokért (TASZ) álláspontja Darák Péter főbíró első rendelkezéséről, amelyre hivatkozva korábban megtagadta lapunk kérelmét, hogy a Kúriára beosztott volt főbírók nyilatkozhassanak. A TASZ tovább vizsgálja, milyen jogorvoslati lehetőség lehetséges az ügyben, ám a bírók korlátozásának kér­dése messzebb mutat Baka András és Lomnici Zoltán elhallgattatásánál. BÍRÓ MARIANNA K­iadta a hivatalba lépése óta hozott elnöki utasítá­sokat a TASZ közérdekű adatigénylési kérelmére Darák Péter főbíró. A Kúria elnöke a lapunknak segítséget nyújtó jogvédő szervezettel így azt a dokumentumot is ismertette, melyre hivatkozva korábban megtagadta a Népszava nyilat­kozatkérelmét. A belső utasítás szerint „a Kúria igazgatásáról, ítélkező és jogegységi tevékeny­ségéről - ideértve a folyamat­ban levő vagy befejezett ügye­ket is - a nyilvánosságot a saj­tó útján a Kúria elnöke, a Kú­ria elnökhelyettese, a Kúria Sajtótitkárságára beosztott munkatársak vagy a kijelölt kollégiumi szóvivők tájékoztat­ják. (...) A Kúria más vezetője, bírája vagy igazságügyi alkal­mazottja tájékoztatási felada­tot, továbbá sajtóban közsze­replést az elnök előzetes enge­délye vagy utasítása alapján láthat el, illetve vállalhat.” Az utasítást megvizsgálva a TASZ közölte: a bírák szólás­­szabadsága szűk körben korlá­tozható, legitim érdek fűződik ahhoz, hogy politikai véleményt vagy folyamatban lévő eljárást érintő nyilatkozatot ne fogal­mazzanak meg. Ezek törvényi szinten megfelelően tilalmazot­tak is, a Darák-utasítás azon­ban „szükségtelenül és arány­talanul korlátozza a vélemény­nyilvánítási szabadságot. En­nek értelmében ugyanis a bíró semmilyen közszereplést nem vállalhat, nem beszélhet ma­gánéletéről, ad absurdum meg­tiltható, hogy elmenjen a Le­gyen ön is milliomosba szeren­csét próbálni” - fogalmaztak a jogvédők. A TASZ szerint a kulcsszó a közszereplés, ami még egy bíró esetében sem szű­kíthető le kizárólag a bírói tevé­kenységre. Miután azonban egy belső szervezeti utasítás ügyé­ben nem - és állampolgárként egyébként sem­­ lehet az Alkot­mánybírósághoz fordulni, a TASZ jelenleg vizsgálja, milyen jogorvoslati lehetőség van az ügyben. Mint lapunkkal közöl­ték: nem csupán a bírák sza­bad véleménynyilvánítása sé­rül, de így a sajtó sem tudja be­tölteni tájékoztatási küldetését, hiszen nem jut elég informá­cióhoz. Egyébként a jogi szak­értők álláspontja az, hogy a bí­rói véleményszabadság ügyében maguknak az érintetteknek kellene tenniük, és­­ miután a bírói kar egésze érintett az ügy­ben, nemcsak a Kúriára beosz­tott bírók - bármelyikük élhet­ne alkotmányos lehetőségeivel, s az Ab-hoz fordulhatna, vagy éppen ombudsmani beadván­­nyal is élhetne jogai érvényesü­lése érdekében. Megírtuk: miután Navracsics Tibor közigazgatási és igazság­ügyi miniszter levélben tett ja­vaslatot Darák Péternek a bírói ítélkezési gyakorlat felülvizsgá­latára, a Kúria elnöke nem til­takozott az igazságszolgáltatás függetlenségének sérelme ellen. De sokáig a főbíró válaszlevele sem volt ismert, azt végül a múlt héten közérdekű adat­­igénylésünkre kiadták. Mivel a Kúria-elnök elődei - Solt Pál, Lomnici Zoltán és Baka András - mérlegelés nélkül, határozot­tan visszautasítottak minden, Navracsicséhoz hasonló beavat­kozási kísérletet, mérvadónak véltük a volt főbírók álláspont­ját, és kértük, hogy a jelenleg a Kúrián dolgozó Lomnici és Ba­ka nyilatkozhasson. Csakhogy Darák elutasította kérelmünket, mondván: „a kú­riai bírák igazgatási jellegű kér­désekről nem nyilatkozhatnak.” A főbíró a politikai tevékenység törvényi tilalmára hivatkozott, ám a jogszabály nyilatkozatté­telre vonatkozó passzusai úgy szólnak: „a bíró a szolgálati vi­szonyán kívül nyilvánosan nem fogalmazhat meg véleményt bí­róság előtt folyamatban lévő vagy folyamatban volt ügyről, különös tekintettel az általa el­bírált ügyekre.” Márpedig a Népszava egyetlen konkrét per­ről sem kívánt kérdéseket fel­tenni. A hivatkozott elnöki uta­sítás eközben nem volt elérhető a nyilvánosság számára, ám szakértők már akkori is kérdé­sesnek nevezték, hogy a Kúria elnöke ilyen jogállami kérdés­ben megtagadhatja-e egyálta­lán a volt főbírók véleménynyil­vánítását, korlátozhatja-e őket alkotmányos alapjoguk érvé­nyesítésében. Többek szerint ráadásul a Navracsics-ügyben, személyes érintettsége okán va­lamennyi bírónak joga lenne megszólalni, az pedig végképp elfogadhatatlan, hogy két volt főbíró véleménynyilvánítási szabadságát korlátozzák. A helyzet pikantériája, hogy Baka András - tavaly decem­berben, mandátuma félidejében menesztett - főbíró maga is ho­zott hasonló tartalmú elnöki utasítást, amit Darák nagy­részt szó szerint vett át. Csak­hogy a konkrét ügy nem is az elnöki engedélyhez kötöttségről, hanem az utasítás alkalmazá­sának módjáról, a tilalomról szól. Nem fizetett az állam a vörös csillag miatt Hiába mondta ki a strasbourgi emberi jogi bíró­ság, hogy a vörös csillag nem önkényuralmi, ha­nem mozgalmi jelkép, az Orbán-kormány nem hajlandó végrehajtani a Magyarországra kötele­ző érvényű ítéletet. Mint ismert, Fratanolo János, a Munkáspárt 2006 korábbi elnöke egy 2004-es televízió-nyilatkozatában ötágú vörös csillagot viselt, az emiatt, egy magánszemély bejelentése alapján indított büntetőeljárás végén megrovás­ban részesítették. Ő azonban a strasbourgi bíró­sághoz fordult, amely tavaly novemberben jog­sértőnek minősítette az ítéletet, így a magyar ál­lamnak 4000 euró kártérítést kell fizetnie Fratanolónak, sőt, a bíróság 2400 euró perkölt­ség megfizetésére is kötelezte hazánkat, június 8-ig, azaz tegnapig. Ezt a kabinet nem tette meg, amire ugyanakkor lehetett számítani, hiszen miután márciusban az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete jog­erőre emelkedett, áprilisban Navracsics minisz­ter határozati javaslatot nyújtott be a parlament­nek, mely szerint a kormány kitart a vöröscsillag­­viselés tilalma mellett és nem ért egyet a strasbourgi ítélet végrehajtásával, a példátlan el­lenkezéshez pedig az Országgyűlés felhatalma­zását kéri. Noha a parlament máig sem tárgyalt a határozati javaslatról, a Fidesz-kabinet nem vett tudomást a határidőről, s nem fizetett. Sőt, múlt pénteken Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igaz­ságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára ki­jelentette: „bármifajta nemzetközi nyomás is ne­hezedik Magyarországra ezzel kapcsolatban, sem azoknak, akik vörös csillagot hordtak magu­kon, mi kártérítést, amíg polgári kormány van Magyarországon, fizetni nem fogunk, sem a Büntető törvénykönyvből, mint önkényuralmi jelképet kivenni nem fogjuk, a sarló-kalapáccsal együtt". Olyan már előfordult, hogy egy-egy európai íté­letnek nem örült valamely tagállam, s addig húz­­ta-halasztotta annak végrehajtását, amíg lehe­tett, a Navracsics-féle lépés azonban teljesen példátlan. Ráadásul jogilag értelmezhetetlen, hi­szen Magyarország az emberi jogok európai egyezményének aláírásával kötelezettséget vál­lalt a strasbourgi bíróság döntéseinek végrehaj­tására. Ezt azonban a Fidesz-kabinet most meg­tagadta, így a strasbourgi bíróság a fizetendő összeget kamatokkal terheli majd meg, a 47 tag­államot tömörítő Európa Tanács (ET) miniszteri bizottsága és közgyűlése pedig nemcsak napi­rendjére veszi a témát, hanem diplomáciai esz­közöket vehet igénybe az ítéletben foglaltak ki­kényszerítése érdekében. Az ügy így már nem csak ET-tagságunkra, hanem az európai uniós ügyeinkre is hatással lehet. Sokak szerint elfogadhatatlan, hogy a Kúriára beosztott két volt főbíró véleménynyilvánítási jogát korlátozzák fotó: Kieuk István

Next