Népszava, 2023. december (150. évfolyam, 280-303. szám)

2023-12-14 / 291. szám

VÉLEMÉNY_________________________________________________________________________________________________ Asztaltársaság !­ oroczkai László elégedett lehet, teljesült széljobbos formációja nagy álma. Az Országgyűlés elé beter­jesztett két javaslatukkal, melyek a fővárosi választási rendszer mellett a parlamentit is átírták vol­na, nemcsak a közvéleményt temati­­zálták két hétig, de sikerült elérniük - még ha maguk nem is szavazták meg -, hogy Budapesten tíz év után is­mét változzon a helyhatósági vokso­lás menete, s visszaálljon a 2014 előt­ti rendszer, amikor is a pártlistákra leadott szavazatok aránya határozta meg a Fővárosi Közgyűlés összetéte­lét. A Fidesz-KDNP egy évtizede ép­pen akkori jelöltje, Tarlós István ér­dekében változtatott az addig bevált metóduson, s ültette a kerületi pol­gármestereket a grémiumba. Most is­mét saját jövőjének sikere miatt nyo­mott igen gombot: talán így sikerül valamelyest szétzilálni, egymásnak ugrasztani a kormányellenes erőket Budapesten, ahol nem éppen maku­látlan a kormánypártok pedigréje, ekképpen a jelen erőviszonyok alap­ján komoly pofonba nézhetnek bele a kerületi polgármester-választáso­kon, ami az eddigi rendszer alapján ismét teljes ellenzéki felügyeletet je­lentett volna öt esztendőre a főváros fölött. Mondhatnánk, milyen szerencsés a hatalom, hogy a széljobb váratla­nul előállt a választási revízió ötleté­vel. Ám az ideál október elején a Fi­­desztől három évtizede elkóborolt, ám 2010 óta az akolhoz egyre köze­lebb húzódó Fodor Gábor vetette fel az ellenzékiből kormányközelivé vált Index egyik véleménycikkében. Miután lassan másfél évtizedes Ca­­nossája során Fodorhoz jellemzően olyan tézisek köthetők, melyek akár a kormányzati éceszgéber Rogán-Ha­­bony Művekben is születhettek vol­na, már akkor felmerült, a hatalom a bevett módszerek alapján készíti elő újabb törvény módosítását. Ennek tükrében akár a gépezetbe került ho­mokszemként is tekinthetnénk a Mi Hazánkra, mely a „semmiből” elő­bukkanva állt elő a javaslattal. Rá­adásul „szerencsés időben”, hiszen a Fidesz-KDNP éppen akkor kezde­ményezett rendkívüli ülésnapot, így rögtön napirendre is lehetett ven­ni a széljobb ötleteit. Persze ehhez a kormánypárti többségű parlamen­ti bizottságok megfelelő hozzáállá­sa is szükségeltetett, s láss csodát, az ellenzéki javaslatokat máskor rend­re durván félresöprő grémiumok ez­úttal szélesre tárták a kapukat, így a két módosítást a lehető legrövidebb időn belül máris szavazásra lehetett bocsátani. A legbátrabb mamelukhad pedig tudta a dolgát, s teljes mellszé­lességgel a széljobb ötlet mellé állt. Véletlenek szerencsés egybeesé­se, legyinthetne az egyszeri szavazó. Toroczkai László szerint pedig a kor­mánypártok lopkodják a javaslata­ikat, ezért tartják őket - tévesen - a Fidesz csicskáinak. Ám amióta a Mi Hazánk átvette a radikális jobboldali szerepet a középre tendáló Jobbiktól, a hatalom láthatóan afféle lakmusz­papírként használja őket, tesztelve, mit lehet lenyomni a társadalom, de legfőképpen a fideszes centrum tor­kán. A szél jobb könyvet darál, fóliáz­­tatna, múzeumi tárlatot záratna be, a Fidesz vizsgálja a köz reakcióit, s ezek ismeretében rendeletekbe, jog­szabályokba csomagolja a kezdemé­nyezéseket, a kooperációt kommen­­zalizmusnak - asztalközösségnek - álcázva. Csakhogy egyre jobban lát­szik, a keselyűvel nem az oroszlán osztozik, hanem a hiéna. VASANDRÁS M­inden magyar n­ ­­yugdíjas ismerősöm meg­tudta, hogy Brüsszelben jártam, s nekem szegezte a kérdést: „Nem féltél? Ki mertél menni az utcára?” „Miért?” - kérdeztem vissza. „Ott a migránsok ölnek, rabolnak, gyújto­gatnak, nőket erőszakolnak” - érvelt. „Brüsszelben azt láttam, az emberek mosolyognak, kedvesek, és élvezik az életet” - mondtam neki. Eddig is tudtam, hogy ismerősöm híve a kormánynak, s az általa köve­tett média hírei alapján terror, fé­lelem és kilátástalanság jellemzi a Nyugatot, de meglepett, hogy ezt ma­radéktalanul elhitte. Próbáltam győz­ködni: „Nemrég letartóztattak egy férfit, aki 2009-ben Diósjenőn szexu­álisan zaklatta, majd megölte és elás­ta két nevelt lányát. Egy másikat az­zal vádolnak, hogy 2017-ben hatszor megerőszakolta a 13 éves lányát. A harmadik azért áll bíróság elé, mert a vádirat szerint »szexuális cselek­ményt végzett« tízéves nevelt lányá­val. Ha egy külföldi hírcsatorna csak­is ilyen tudósításokat közölne rólunk, ott is sokan elhinnék, hogy nálunk az apák rendszerszerűen megerősza­kolják kiskorú gyerekeiket, ezért kel­lett új gyermekvédelmi törvény.” „Ezt nem hinné el rólunk senki!” - rázta fejét ismerősöm. „Elhinnék, ha naponta ezt táplálnák beléjük” - vágtam vissza. Makacsul tiltako­zott, ezért témát váltottam: „Szerin­ted melyik az a magyar politikus, aki Brüsszelben munkálkodva a legis­mertebb a belgák számára?”„Honnan tudjam?” - kérdezett vissza. „Szá­­jer József. A róla elhíresült eresznél tízezrek szelfiztek már. Ha a nyugati médiában mindennap Száj­er kaland­ját ragoznák, akkor az egyoldalúan tájékozódó nyugatiakban az a kép alakulna ki, hogy szinte minden ma­gyar meleg, és ha jön a rendőr, az ere­szen menekülünk” - magyaráztam. „Hülyeség!” - tiltakozott beszélgető­­partnerem. „Ahogy az is, hogy Nyuga­ton félnek az emberek utcára lépni” - vágtam rá. „Szóval nem félnek?” - kérdezte. „Biztos, hogy van olyan, aki fél. Nálunk talán nincs?” - vetettem fel. „De, van” - mondta, s ebben megegyeztünk. Ungár Tamás ra, BjJMRa, %*WIRUKM , V HASttCfl MtáWT! PÁPAI GÁBOR RAJZY PEST BUDÁID 2023. december 14., csütörtök I 9 Szót sem ejt Magyaror­szág jelenlegi legsúlyosabb szuverenitá­si kockáza­tairól. Harmónia B­udapesten azt beszélik, hogy a szuverenitásvédel­mi törvény visszamenőle­ges hatállyal íródott - csak aztán néhány, a most kri­minalizált cselekményekben szin­tén nem vétlen kormányzati és kormányközeli prominens figyel­meztette a túlbuzgó mccarthystá­­kat, hogy ők inkább szabadlábon karácsonyoznának. (Állítólag ez, vagyis az utolsó pillanatos átírás magyarázza a törvényszöveg be­nyújtásának fura késedelmét is, amiről például a pártlapot elfelej­tették értesíteni, lesre futtatva az udvari tollnokot.) A végül a parla­ment elé terjesztett verzió sem hi­bátlan azonban: két súlyos hiányos­ságot is mutat - mármint azon túl, amit már sokan szóvá tettek, hogy ti. olyan gumiparagrafusokkal és jogon kívüli fogalmakkal operál, amelyek a fenyegetettség érzeté­nek fenntartásán kívül mindenre alkalmatlanná teszik. Egyrészt szót sem ejt Magyarország jelenlegi leg­súlyosabb szuverenitási kockáza­tairól. Vagyis arról, hogy Oroszor­szág­­ az egyetlen állam, amelyet a magyar honvédelmi doktrína po­tenciális veszélyforrásként megje­löl, és amelynek a nagyon is valós fenyegetését szimulálva nemrég hadgyakorlatot tartott a honvédsé­günk, telerakta kémeivel a magyar államigazgatást, szabad bejárása van a kormány által felügyelt sajtó­ba, és a magyar nyelvű szociálismé­­dia-felületeken is akadálytalanul terjesztheti a saját háborús propa­gandáját. Egy másik imperialista hatalom, Kína pedig érthetetlen és megmagyarázhatatlan mértékű be­folyást gyakorol az Orbán-kabinet gazdaságpolitikai döntéseire. Ezek nem feltételezések, hanem gazda­gon adatolt tények, a jogszabály mégsem foglalkozik velük, meg­kérdőjelezve az egész vircsaft ér­telmét. Másrészt, és ez talán még súlyosabb, baj van az irányzékkal: miközben kifelé áll a szekerünk rúdja az EU-ból, felgyorsult a lo­pakodó jogharmonizáció egy maj­dani másik integráció irányában. Ki sem kell mondani, hogy milyen csatlakozás készül: elég megnéz­ni, melyik jogrendbe illeszkednek hézagmentesen a mostanában el­fogadott­­ például civil, „gyermek­­védelmi” vagy épp szuverenitási törvényeink. HARGITAI MIKLÓS Futurológia NÉZELŐDŐ A­hhoz mérten, hogy az emberiség időtlen idők óta birkózik a maják és Nostradamus szellemé­vel, cseppet sem jutot­tunk közelebb a jövő kitapintásához. Mindenféle guruk megjósolnak min­dent, meg annak az ellenkezőjét is, de semmivel nem tudunk közelebb fér­kőzni a lényeghez. Még a tendenciá­kat is csak korlátozottan tudjuk fel­mérni, bár mindig akad valami zseni, aki biztosan látja a jövőt. Itt van mindjárt az ExxonMo­bil, amely a Financial Times sze­rint 2027-re tervezi a lítiumterme­lés megkezdését, hogy kielégítse az akkumulátorok fontos komponen­se iránti várhatóan növekvő keresle­tet. A cég - az egyik legnagyobb nyu­gati olajtermelő - jelentős stratégiai váltást hajt végre, és a tervek szerint 2027-ben kezdi meg a lítiumkiter­melést. A vállalat kihasználja fúrá­si és feldolgozási szakértelmét, hogy az akkumulátor-fémipar egyik kulcs­szereplőj­évé váljon. Mindenféle guruk meg­jósolnak mindent, meg annak az ellenke­zőjét is, de semmivel nem tudunk közelebb férkőzni a lényeghez. A megújuló energiaforrásokra való áttérés az akkumulátorok, pél­dául a lítium iránti kereslet ugrás­szerű növekedéséhez vezetett. A Nemzetközi Energiaügynökség elő­rejelzése szerint 2020 és 2040 között több mint negyvenszeresére nőhet a fogyasztás az elektromos járművek­ben és energiatárolókban használt lítiumion-akkumulátorok gyors ter­jedése miatt. Mindez persze óriá­si kockázatokkal jár, az ExxonMobil nem is hozta nyilvánosságra Mobil Lithiumnak nevezett új beruházásá­nak pontos összegét, de milliárdos tételről van szó. Az ExxonMobil egyébként az olaj­ipari termelők közül az első, ame­lyik belép a lítiumtermelésbe. Más vállalatok, például a Koch Indust­ries, az Occidental Petroleum és a norvég Equinor is hasonló lépéseket fontolgatnak. Az európai verseny­társak, a BP és a Shell a szél- és nap­energia-üzletágak felé fordulnak, de az ExxonMobil és a Chevron tartóz­kodik a megújuló energiaforrásokba történő befektetésektől, „nincsenek ugyanis a szükséges tudás birtoká­ban”. Az ExxonMobil célja, hogy 2027-re megkezdje a kereskedelmi termelést, és 2030-ra a termelés fel­futtatásával évente egymillió elekt­romos járműhöz elegendő lítiumot biztosítson. A cég a jövőbe lát. Vagy nem, és törli magát a térképről. „Nem biztos, hogy a technológia átveszi az emberek munkáját, de le­hetővé teheti a háromnapos munka­hetet” - csavart egyet a futurológi­án Bill Gates, a Microsoft milliárdos megalapítója. Arra a kérdésre, fenyegeti-e ve­szély az állásokat a mesterséges intel­ligencia miatt, azt mondta: a mester­séges intelligencia (AI) segítségével eljön az idő, amikor az embereknek nem kell annyit dolgozniuk. Ha a tár­sadalom eljut arra a szintre, hogy már csak három napot kell dolgozni egy héten, az valószínűleg mindenkinek kibírható - mondta a milliárdos. Az sem elképzelhetetlen, hogy a jövőben gépek fogják előállítani az ételeket. Óvatlan szavak, ha csak a több milli­árd éhező emberre gondolunk. De legyen. Hanem mit kezdjünk a háromnapos vagy még rövidebb munkahéttel? Az óriásira dagadt sza­badidővel... De ez a legkevesebb. Ez a gondolatsor ugyanis a kapitalizmus teljes mai formáját fenekestül felfor­gatná. Az általunk úgy-ahogy megis­mert világgal együtt. Nincs mit saj­nálni a régin, az is elég szörnyű volt. Ha elég okosak leszünk, amit erősen kétlek, úgy ezt másként kezdjük be­rendezni. FRISS RÓBERT

Next