Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-06 / 5. szám

10 I as^^nb,______________________________________________________________VÉLEMÉNY Szittya letyek CIVIL BESZÉD­ zittya letyek. Illetve ezt csak a jobb hangzás ked­véért írtam, Szilágyi Ákos nyomán, aki Szittya szótyár címmel írt verset a turáni, szkíta, hun kultuszok és mítoszok feléledése kapcsán. Tőle tudom, hogy manapság lehetnek „kozmopolittya”, „urbánus szit­­­tyek”, kuruty és labanty szittyák is. Szóval beleférek én is. Tudniil­lik szkíta akarok lenni, valójában a címben is ezt akartam leszögezni: szkíta leszek. Ha ragaszkodnak a pedáns helyesíráshoz. Én egyébként már a 2440-edik hazai szkíta lennék. Ha a meglé­vő 2439 befogad. Ami nem biztos, mert az Ősök Napján a nyári ha­gyományőrző fesztiválon Bugacon az egyik résztvevő azt nyilatkoz­ta, bele a kamerába, „a szkítaságba bele kell születni”. Sajnálnám, ha ebbe bezavarna a sváb dédpapám vagy az egyik török, pláne a má­sik, gyanúsan félzsidó nagypapám. Méltányosságból kéretik figyelem­be venni, hogy a kipcsákságról is le­csúsztam, és nem tudom, fellelhető volt-e rajtam a születéskor a meg­felelő helyen a Matolcsy-féle ja­pán piros pont. Pedig valahová csak tartozni kell, ha az ember igazolni akarja: nem a (migráns) gólya hoz­ta, hanem a turul. Elképzelem, ahogy ma két szkíta olvas­gatja a 100 leggazda­gabb magyar jegyzékét, vagy a mi­niszterelnök (előbbivel részben azonos) ba­ráti körének névsorát, és hosszasabb káromkodás helyett egy­szerűen csak rámutat egy­két névre: „khulaghuk­­hu!” 2439 szkíta már biztos a dolgá­ban. A legutóbbi népszámláláskor arra a kérdésre, hogy milyen nyel­vet használ „anyanyelvi, családi, baráti közösségben”, a szkítát je­lölték meg. Ami azért szép teljesít­mény, mert az sem biztos, hogy lé­tezett szkíta nyelv (lehet, hogy a szkíta csak a valaha Kelet-Európa- Közép-Ázsia pusztáin lovasnomád harcmodort folytató népek gyűjtő­neve volt), de ha igen, akkor is csak pár tucat indoiráni szóról, néhány megfejtetlen feliratról gondolják, hogy esetleg szkíta lehetett. A mi mai szkítáink szűkszavú emberek lehetnek, ezzel a kevés szóval is be­érik. Családi, baráti körben az em­ber (az egyik szkíta) már félszavak­ból érti a másikat (a másik szkítát). Ami azért praktikus, mert ami ke­vés, talán szkíta szót feljegyeztek, az ménkű hosszú. Egyet igyekeztem megtanul­ni: állítólag „Khulaghukhu” volt az egyik királyuk neve, ami rablót je­lent. Úgy tűnik, a szkíta ősök vezetői sem voltak makulátlan erkölcsűek. Elképzelem, ahogy ma két szkíta ol­vasgatja a 100 leggazdagabb magyar jegyzékét, vagy a miniszterelnök (előbbivel részben azonos) bará­ti körének névsorát, és hosszasabb káromkodás helyett egyszerűen csak rámutat egy-két névre: „khu­laghukhu!” És még a Szuverenitás­védelmi Hivatal sem rángathatja be őket, hiszen ők aztán nyugati befo­lyástól mentes, igazi szuverén ma­gyarok, ha ez emberileg egyáltalán lehetséges, szuverénebbek még a hivatal új igazgatójánál is (akinek mintha lett volna Habony oldalán némi üzleti érdekeltsége Nyuga­ton). Nekik mint szkítáknak garan­táltan se rokonuk, se ismerősük, se boldog ősük Brüsszelben vagy So­rosék környékén. Megjegyzem, hiba ebben a té­mában pont Adyt idézni. Neki épp hogy elege volt a már akkor is dívó szittyázásból, pózoló műmagyarko­dásból, amelyben minden kritikus szellem a magyarság árulójának számított: „S máglyára vinne/ Egy Irán-szagú szittya sereg/" A mai szkítáink persze nem árta­nak senkinek, még ha egy hasonló korszellemnek, a rendszer kedves mitológiájának ülnek is fel. Ők csak azt akarták, hogy az országgyűlés ismerje el őket kisebbségnek. Ak­kor saját önkormányzataik lehet­nének, még listát is állíthatnának a parlamenti választáskor. Azt hitték szegények, hogy ha a rezsimnek oly kedves a turánizmus, a keleti gyö­kerek keresése, akkor megszavaz­zák a szkíta kisebbség létét is. Tán még jól is jöhet nekik, hi­szen az egész ködös, áltudomá­nyos eredetmitológia az augusztus 20-án guruló turullal, az Erdogan­­nak paripát ajándékozó „lovasnem­­zet”-öntudattal, a türk rokonsággal egyrészt a tábor érzelmi összetartá­sára, különlegességének, kiválasz­tottságának tudatosítására szol­gál. Másrészt és elsősorban arra, hogy felrajzolják a mi keleti vé­rünktől idegenkedő, észjárásunkat nem értő, ellenséges Nyugat képét, amely már egy bő évezreddel ez­előtt, a pozsonyi csata idején is ki akart irtani minket. Mert ilyenek ezek. Ők ilyenek, mi meg amolya­nok, bátor, önérzetes, harcra kész keleti nép, nem véletlen, hogy Or­bán azt nyilatkozza: ő jobban érzi magát testvérei, a keleti diktáto­rok között, mint Brüsszelben, ahol „bántsák” a magyart. De a rezsim azért mégsem akart közröhej tárgyává, önmaga paró­diájává válni. Nem szavazta meg szegény szkíták hivatalos kisebb­ségként való elismerését. Ahogy az­előtt a jászokét sem, pedig maga a fideszes Pócs János kardoskodott értük, mondván: Jézus is jász volt, hiszen jászolban született. Hasonlóan éles elméjű pártfogó­juk a szkítáknak most nem akadt. De kár szomorkodniuk. Cserébe az egész kormányt titkos szkítának te­kinthetjük. Propagandájukban ők is csak pár ismert szót használnak, azt sem lehet könnyen megfejte­ni, mi az ördögöt jelent. Leginkább semmit, de legalább olyan ősi ma­gyar talajgyökeres atmoszférájuk van. A ráció világossága semmi, a hangulat ködgomolya minden. És persze nomád harcmodor szerint kormányok is lődöznek harciasan. Mondom: szakasztott szkíták. Még nem a pusztán élnek, de hamarosan ez is meglesz: mindent kipusztíta­nak maguk körül. Most már csak azt kellene kita­lálni, hogy van a „dollárbaloldal” szkítául. LENDVAI ILDIKÓ volt parlamenti képviselő << 2öo A hungarikumok hete HAZUGSÁGVIZSGÁLÓ Azt állította Lánczi Tamás, az újonnan létrehozott, úgynevezett Szuvereni­tásvédelmi Hivatal elnöke (a Hír Tv­­nek), hogy a hivatalt a semmiből kell létrehozni, nincs is olyan a világban, mint ez az intézmény, „a jog nyelvén ez egy sui generis intézmény vagy hungarikum" Ezzel szemben a (másik) tény az, hogy ugyanez a Lánczi egy má­sik interjúban, az állami médiának azt mondta, hogy vannak máshol is ilyen jellegű intézmények, mint például a romániai dezinformáció ellenes hivatal, vagy az EU külső befolyásolási kísérleteket kiszűrő hivatala. Most akkor hungarikum, vagy nem? Vagy ahogy éppen a tisz­telt vendég kívánja? Hol háború, hol különleges katonai művelet, á la Orbán? Esetleg Nemzeti Pávatánc Hivatal? Azt is állította Lánczi (az M1 tévének), hogy a hivatal nem hatóság, nem végez nyomozást, és nem alkalmaz szankció­kat, feladata alapvetően az elemzés és Valójában csak maga a kormány volt válság­álló, mert a súlyos kudarcba nem bukott bele, hanem megőrizte a társadalom felének tá­mogatását, a feltárás lesz. „Azokat az információ­kat, amelyek más állami szerveknél képződnek, ha úgy tetszik, elkérheti egy együttműködés keretében, azokat elemezheti és megvizsgálhatja, ezek­ből vonhat le következtetéseket, ame­lyeket nyilvánosságra hozhat.. Ezzel szemben a tény az, hogy a hivatal nemcsak más állami szer­vektől kérhet információkat, ha­nem közvetlenül bármilyen adatot az általa vizsgált szervezettől és ma­gánszemélytől, sőt büntetőeljárást is kezdeményezhet, aminek a vége akár börtönbüntetés is lehet. Szép kis elemzések lesznek. Együttmű­ködés keretében. Ha úgy tetszik. Azt állította továbbá a Szuverenitás­védelmi Hivatal elnöke, hogy a szemé­lyes támadásokra nem akar reagálni, de ha a hivatalt éri támadás, akkor ő azt meg fogja védeni, mert a munká­jukat és a dolgozóikat „nem félemlít­hetik meg". Ezzel szemben a tény az, hogy a törvény szerint éppenséggel a hiva­tal félemlíthet meg lényegében bár­kit, nemcsak szervezetet, hanem minden magánszemélyt is ebben az országban. Még szerencse, hogy a hivatal szerény fizetésű dolgozóit az elnök megvédi, nehogy bántódás érje őket. Meg vagyunk nyugodva. Azt állította Nagy Márton, nemzet­­gazdasági miniszter (az Indexen megjelent cikkében), hogy „a magyar gazdaság és a kormány gazdaságpoli­tikája is válságállónak bizonyult". Ezzel szemben a tény az, hogy a gazdaság egyáltalán nem bizonyult válságállónak, hiszen egy éven át recesszióban, visszaesésben volt, az infláció a legmagasabb szintet érte el az Európai Unióban, a re­álbérek pedig jelentősen csökken­tek. Mi ez, ha nem válság, és mi ez, ha nem a gazdaságpolitika válsága? Valójában tehát csak maga a kor­mány volt válságálló, mert ebbe a súlyos kudarcba nem bukott bele, hanem megőrizte a társadalom fe­lének támogatását. Ez is valami, de ezt az eredményt nem a gazdasági jelzőtáblára írják ki, hanem az Or­bán házibajnokság eredményjel­zőjére. Azt is állította a miniszter (ugyanott), hogy 2010-hez képest 1 millióval nőtt a foglalkoztatottak létszáma. Ezzel szemben a tény az, hogy csak 860 ezerrel emelkedett, és eb­ből 110 ezren dolgoznak külföldön (magyarországi lakhellyel), 64 ez­ren pedig közfoglalkoztatottként. Tessék elővenni Obádovics mate­matikakönyvét! BOLGÁR GYÖRGY újságíró Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére. SZERINTEM Modell Van mit átvenni a magyar mo­dellből mondja Orbán Viktor, de vajon miről beszél? Európa legnagyobb mértékű inflációját okozta az a téves gazdaságpo­litika, amely a magyarok több­ségének jövedelmét súlyosan csökkentette, és most az emberek kétharmada megtakarítás nél­kül egyik napról a másikra él. Romlanak a közszolgáltatások, az oktatás és az egészségügy az összeomlás szélére került, nem ja­vul az infrastruktúra sem, a vasút elmaradott, a vízhálózat elörege­dett, nem bírja a terhelést Ezt a modellt ajánlja a miniszterelnök. MOKÁNY ÁRPÁD Labdarúgás A Népszava is felhívta a figyel­met a labdarúgással kapcsola­tos „hurráoptimizmusra”. Igaz, a mezőnyt akkorára terjesztet­ték, hogy meglehet,­­ két mér­kőzés erejéig­­ eljutunk a világ­­bajnokságra, ahol ’86 óta nem jártunk, de eredmény csak akkor lesz, ha az „igazi mezőnyben” is helytállunk. TASI TIBOR TIVADAR Csapda A lakossági energiaellátás­ban a Fidesz a hazudozással csapdahelyzetet teremtett ma­gának. Minden rosszat elköve­tett, amit ebben a szolgáltatási ágazatban el lehet követni. A re­zsiemeléssel saját „rezsicsökken­tési” propagandáját nullázta le, egyben drasztikusan rontotta az életszínvonalat. A kormány köz­ben büntetlenül lop el pénzeket az energia-költségvetésből, átviszi a pénzt felesleges kiadásokra, pl. a repülőtér-üzemeltető cég megvá­sárlására, pedig a rekordmagas­ságú költségvetési deficit éppen takarékosságot tenne szükséges­sé. Tizenhárom év alatt elma­radtak a lakossági energiaha­tékonysági beruházások, ennek árát most fizetjük meg. Sokat fo­gyasztunk, az ágazat nemzetközi versenyképessége alacsony, orosz energiafüggőségünk magas. Ez taszítja a befektetőket. Az ága­zat leépül, a károkat a lakosság nyakába varrják, az irracionális rezsit már senki sem csökkenti MIKULÁS FERENC Perc Kedves Mészáros Lőrinc! Sza­bad zavarnom egy percre? - Van magánál 17 ezer forint? - Ennyi­be kerül?Hát ezt hogyan számol­ta ki? - Egyszerű! Bizonyára ol­vasta, hogy egy év kihagyás után ismét jómagam és családom vég­zett a milliárdosok listája élén. Az ország 50 leggazdagabb ma­gyar emberének listáját vezetem, a legfrissebb becslés szerint 591,3 milliárd forintos vagyonommal. Ez számunkra az előző évhez ké­pest 150 milliárdos növekedést jelentett, amely percenként úgy 283 ezer forint keresettel járt.­­ Értem, értem, de az én 17 ezer forintomra miért van szüksége, hiszen amit percenként keres, az is több, mint az átlagos havi ha­zai nyugdíj? - Nézze, az idő pénz, drága az időm, hadd legyen a 283 ezer forint kerek szám, nekem is származzon valami hasznom a beszélgetésünkből LADÁNYI ANDRÁS Olvasóink leveleit a következő címre várjuk olvasoi levetnepszava.hu

Next