Néptanítók lapja 8. évfolyam, 1875
1875-09-16 / 17. szám
Till. évfolyam. 17. szám. s*s)i£eóra Budapest, 1875. szeptember 16. ANITOK LAPJA xx goo-o— Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minisztérium az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek számára. A szerkesztőség és a kiadó-hivatal a vall-és közoktatásügyi m. k. minisztériumnál az országházban van Budapesten a várban. A „Néptanítók lapját" megkaphatja minden magyarországi népoktatási intézet ingyen és pedig : azon intézetek, melyekben egy vagy két, legfölebb három tanító működik egy példányban ; azon intézetek, melyekben négy vagy öt legfölebb hat tanító foglalkozik, két példányban ; azok pedig, melyekben hatnál több tanító működik , három példányban. Vezérelvek az elemi rajztanításban. A rajzolás a népiskola tantárgyainak legifjabb testvére. Még a felett sincs teljes egyetértés miként kell bánni vele; mekkorára engedjük nőni; hosszú vagy rövid hajat hordjon-e; vászon vagy selyem ruhát adjunk-e reá s minő divat szerint szabjuk; járszalagon inditsuk-e lépegetni ; vagy kezdjen egyenesen saját erején járni; egyenlő jogokban részesítsük-e többi testvéreivel vagy legyen csak inas a háznál, ki port töröl, csizmát fényesít, ruhát kefél és időtöltést szerez kedvenceinknek ? A rajztanítás és rajztanítási rendszerek története nem egyéb, mint töprengés e kérdések felett. S mindaddig, míg csupán a tárgyat magára tekintjük, nehéz is a fennebbi kérdésekre a felelet. Vegyük alapul tehát az iskolát, melyben ezen tantárgyat kezelni akarjuk, s az ezen iskola növendékeinek érdekeit, így valószínűleg könnyebben kijelölhetjük a mértéket és az irányt. A népiskola legelsősorban is nem szak, hanem elemi humán iskola. Növendékeinek szakképzettséget ha akarunk sem adhatunk. Nyújtunk az adott körülmények között mindenből annyit, amennyivel az általános népmivelődést és anyagi fejlődést előmozdítani hisszük. A görögök azt a „szép, jó és igaz" jelszó alatt igyekeztek megvalósítani. Pestalozzi a "szó, alak és számot" teszi az egyetemes képzés központjává. Mi azon meggyőződésben élünk, hogy a nevelés czélját megtámadhatlan vezérszavakba (Schlag-Ezen számhoz egy fel iv wort) foglalni felette nehéz. Átalánosabb tételhez fordulunk tehát, melyet a paedagogiától kölcsönzünk s mely eképpen hangzik: az ember összes képességei közül egyet sem szabad elhanyagolnunk. S Pestalozzival tartunk, a ki azt mondja hogy a képző elemet nemcsak kivül, hanem benne kell keresnünk; nem kívülről kell bevinnünk, hanem belülről kifejtenünk. Mint minden tantárgy kezelésénél, úgy a rajztanításnál is csak ez lehet a helyes kiindulás. Helyezzük a kérdést neveléstani alapra, zárjuk ki a művészi fellengzés argument imáit, ha szilárd, határozott és az általános keretbe beillő tervet akarunk az iskolában számára biztosítani. Mint Hippius mondja: művészek által ne engedjük magunkat félrevezettetni, mert tanító és művész ritkán értik meg egymást. A művészek kívülről gyakorolják a képző hatást befelé az ők tehetségük által, a tanítók belülről képeznek kifelé — tudásukkal Amazok zajos dicsőséget, ezek csendes áldást terjesztenek. A szakemberek hibája az, hogy könnyen egyoldalúságba, túlzásba esnek. S pedig a szélsőségek mindenike egyformán hátrányos a különben is annyira kimért téren mozgó népiskolára nézve. Jelöljük ki tehát a legszigorúbb korlátokat, melyeken belől az elemi rajztanításnak mozognia kell. A szakemberek túlnyomó nagy része kizárólag a szépészeti irányt követi e tárgynál. Mások meg azt mondják, hogy míg ez az elv uralkodik és a rajztanítás a gyakorlati élet közvetlen szolgálatába nem áll, addig annak mai ingadozó állása az iskolában jobbra nem fordul. Mondanunk se kell, hogy amazok a művészi, ezek melléklet van csatolva. Minden küldeményt a szerkesztőséghez kérünk czimezni. Előfizetési ár: egész évre 8 frt, félévre 1 frt 50 kr.