Néptanítók lapja 16. évfolyam, 1883

1883-01-13 / 2. szám

XVI. évfolyam 2. szám. Budapest, 1883. január 13. NÉPTANÍTÓK LAPJA. Sieti közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. mhriterium. Megjelenik e lap minden szombaton egy ívnyi ter­jedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi nép­oktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép­es polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítvány­nyal együtt, a „Nép­tanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár : egész évre 3 frt, félévre. 1 frt 60 kr. A. IN­ROETKSKK AHS­.VISil.VA . Pályázatoknál az első két hasábos petitnyomása 5 sorért 1 frt, s azontúl minden következő sorért 10 kr. fize­tendő. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvan­negyed részét tevő garmondnyomásu és egy hasaim soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebb nyomd­sú hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számíttatnak. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, I. kerület, Országház-utcza 13) czimezendő. Az államnyelv és iskoláink. Nemcsak az egyének mondhatják , és magok­ról azt, a régi magyar példabeszédet : „ments meg Isten jó barátaimtól; ellenségeim ellen ma­gam is megvédem magamat, — hanem az esz­mék is. A jó barátok igazabban szólva a túlzók elni veszedelmének van kitéve a magyar állami nyelv elterjedésének eszméje is. Maga az eszme szép és nagy; az, hogy az állam nyelvét annak minél több, ha lehet min­den polgára értse és szívesen beszélje, az egy­aránt hasznos az államra és annak polgáraira nézve. Az államra nézve hasznos, mert növeli az összetartozandóság tudatát s az ezen alapuló hazaszeretetet; a polgárokra nézve, mert szilár­dítja közöttök az egyetértést s képesebbé teszi őket bármely állásra, üzletre vagy hivatalra az államban. De csakis ez az egyetlen egészséges álláspont, melyről az államnyelv elterjedésének szüksége tekintendő. Az államnyelv ellenségei, kik természetesen a nem magyar anyanyelvű nemzetiségek soraiból kerülnek ki, attól látszanak félni, hogy nemzetiségi feleik annyira megmagyarosodnak, hogy elfelejtik saját anyanyelvüket. És itt érint­keznek velük azon túlzó magyar chauvinisták, a­kik ugyanezt remélik. Íme a két túlzás a franczia példaszó szerint érintkezik egymással és egyaránt rontanak a nyílt, őszinte, hazafias és becsületes jóakaraton. A hazafiatlan féltékenység nyilatkozataitól hemzsegnek a nemzetiségi sajtó némely termé­kei, melyek között épen a német nyelvű erdélyi szász lapok viszik a főszerepet. Alaptalanabb és nevetségesebb e féltékenységnél nincsen, mert hiszen történelmileg bebizonyítható, hogy a ma­gyar korona uralma­­alatt az egyetlen­ magyar nyelv az, mely terjedelméből századok f­olyamán át veszített; veszített részint a holt latin nyelv túlságos használata folytán, részint a felekezeti rítus és nemzeti közöny befolyása utján. De e veszteség sem volt oly nagy, mint ezt némelyek állítják; s hogy az, a nem magyar nyelvű­, de hazafiasai­ érző elemei által , ne kárpótolhatott volna. Azt pedig épen sehol "és­­sohasem lehet kimu­tatni, hogy a nem magyar ajkú nép tömegesen elvesztette volna anyanyelvét és öntudatát; még azon régi időkben is, melyekben a nemzetiségi eszmék ki sem voltak fejlődve. Innen van, hogy ezek a nagyhangú nemzeti­ségi próféták józan fajtársaik előtt is kevés hi­telre tudnak szert tenni; becsületes állampolgár előtt pedig épen azon nem egészen méltatlan gyanúra nyújtanak alkalmat,­­hogy a magyar államnyelv terjedésének vagy azért ellenségei, mi­vel prófétai szerepeket és uralmukat, legközelebb­ polgártársaik és rokonfeleikkel szemben gyako­rolt fölényeket épen abban keresik és találják, hogy ezek nem bírják az államnyelvet és a tu­datlanságból merített viszály zavarosában szeret­nek halászni. Még gonoszabb azon föltevés, hogy nem a haza­ nemzőjének, hanem idegen isteneknek áldoznak, gonoszul kiérdemlett, bérért, vagy hal­vaszületett eszmékért. Elismerjük, hogy a hazaszeretet és nemzeti dicsvágy forrásából szárm­azhatik, de eredményé­ben ép oly káros és ezéltévesztett azon boldog­talan fölfogás, mely nem egyszer még az or­szágházban is fölhangzik, s mely nem magyar ajku polgártársainknak rögtönös és erőszakos magyarosításáról beszél. Az államnak igen is jogában áll bizonyos polgári állás vagy hivatal minősítését az állam­nyelv ismeretéhez kötni , de a magyar nyelv

Next