Néptanítók lapja 16. évfolyam, 1883
1883-01-13 / 2. szám
XVI. évfolyam 2. szám. Budapest, 1883. január 13. NÉPTANÍTÓK LAPJA. Sieti közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. mhriterium. Megjelenik e lap minden szombaton egy ívnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső népes polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár : egész évre 3 frt, félévre. 1 frt 60 kr. A. INROETKSKK AHS.VISil.VA . Pályázatoknál az első két hasábos petitnyomása 5 sorért 1 frt, s azontúl minden következő sorért 10 kr. fizetendő. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő garmondnyomásu és egy hasaim soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebb nyomdsú hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számíttatnak. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, I. kerület, Országház-utcza 13) czimezendő. Az államnyelv és iskoláink. Nemcsak az egyének mondhatják , és magokról azt, a régi magyar példabeszédet : „ments meg Isten jó barátaimtól; ellenségeim ellen magam is megvédem magamat, — hanem az eszmék is. A jó barátok igazabban szólva a túlzók elni veszedelmének van kitéve a magyar állami nyelv elterjedésének eszméje is. Maga az eszme szép és nagy; az, hogy az állam nyelvét annak minél több, ha lehet minden polgára értse és szívesen beszélje, az egyaránt hasznos az államra és annak polgáraira nézve. Az államra nézve hasznos, mert növeli az összetartozandóság tudatát s az ezen alapuló hazaszeretetet; a polgárokra nézve, mert szilárdítja közöttök az egyetértést s képesebbé teszi őket bármely állásra, üzletre vagy hivatalra az államban. De csakis ez az egyetlen egészséges álláspont, melyről az államnyelv elterjedésének szüksége tekintendő. Az államnyelv ellenségei, kik természetesen a nem magyar anyanyelvű nemzetiségek soraiból kerülnek ki, attól látszanak félni, hogy nemzetiségi feleik annyira megmagyarosodnak, hogy elfelejtik saját anyanyelvüket. És itt érintkeznek velük azon túlzó magyar chauvinisták, akik ugyanezt remélik. Íme a két túlzás a franczia példaszó szerint érintkezik egymással és egyaránt rontanak a nyílt, őszinte, hazafias és becsületes jóakaraton. A hazafiatlan féltékenység nyilatkozataitól hemzsegnek a nemzetiségi sajtó némely termékei, melyek között épen a német nyelvű erdélyi szász lapok viszik a főszerepet. Alaptalanabb és nevetségesebb e féltékenységnél nincsen, mert hiszen történelmileg bebizonyítható, hogy a magyar korona uralmaalatt az egyetlen magyar nyelv az, mely terjedelméből századok folyamán át veszített; veszített részint a holt latin nyelv túlságos használata folytán, részint a felekezeti rítus és nemzeti közöny befolyása utján. De e veszteség sem volt oly nagy, mint ezt némelyek állítják; s hogy az, a nem magyar nyelvű, de hazafiasai érző elemei által , ne kárpótolhatott volna. Azt pedig épen sehol "éssohasem lehet kimutatni, hogy a nem magyar ajkú nép tömegesen elvesztette volna anyanyelvét és öntudatát; még azon régi időkben is, melyekben a nemzetiségi eszmék ki sem voltak fejlődve. Innen van, hogy ezek a nagyhangú nemzetiségi próféták józan fajtársaik előtt is kevés hitelre tudnak szert tenni; becsületes állampolgár előtt pedig épen azon nem egészen méltatlan gyanúra nyújtanak alkalmat,hogy a magyar államnyelv terjedésének vagy azért ellenségei, mivel prófétai szerepeket és uralmukat, legközelebb polgártársaik és rokonfeleikkel szemben gyakorolt fölényeket épen abban keresik és találják, hogy ezek nem bírják az államnyelvet és a tudatlanságból merített viszály zavarosában szeretnek halászni. Még gonoszabb azon föltevés, hogy nem a haza nemzőjének, hanem idegen isteneknek áldoznak, gonoszul kiérdemlett, bérért, vagy halvaszületett eszmékért. Elismerjük, hogy a hazaszeretet és nemzeti dicsvágy forrásából származhatik, de eredményében ép oly káros és ezéltévesztett azon boldogtalan fölfogás, mely nem egyszer még az országházban is fölhangzik, s mely nem magyar ajku polgártársainknak rögtönös és erőszakos magyarosításáról beszél. Az államnak igen is jogában áll bizonyos polgári állás vagy hivatal minősítését az államnyelv ismeretéhez kötni , de a magyar nyelv