Néptanítók lapja 62. évfolyam, 1929
1929-12-18 / 47-48. szám
36 (1929 . 47—45. SZÁM. ) Az Árpádházi Boldog Margit női felső kereskedelmi iskola horgolásai, buzsáki térítői is művészi gonddal és szeretettel készültek. A Rökk Szilárd utcai polg. leányiskola asztalán gyönyörű sárközi, buzsáki és mezőkövesdi térítőket láttam. A Sziget-utcai nőipariskola matyó, sárközi és ködmönös magyar babái a legszebb karácsonyi ajándékai lehetnének minden magyar gyermeknek. Nagyon szép és ötletes dísztárgyakat mutatott be az Andrássy úti leánygimnázium. Az angol misszió munkaiskoláinak növendékei mezőkövesdi mintákkal díszített teamelegítőkkel tették gazdagabbá a karácsonyi vásárt. A Nyomorék Gyermekek Otthona bőr- és kötött munkákat hozott a vásárra, amelyek minden tekintetben versenyképesek és megértő pártolásra méltóak. A kiállításról a Margit körúti községi elemi fiúiskolának sorfala között távoztunk. Mindnyájan egyforma, vitézkötéses, magyar ruhában voltak, kezükben maguk készítette virágcsokorral. A fiúcskák hazafias öntudatában, a magyar ruha alatt dobogó meleg szíveikben megtaláltam mesterüket — Kelemen Kálmánt, — az ideális magyar tanítót. Gyönyörű impressziókkal távoztam, amelyek életem végéig elkísérnek. Újra beigazoltnak láttam azt a küzdelmet, amelyet a magyar népművészet megmentéséért, diadaláért folytatunk. Hatalmas tőke pihen ezekben a népkincsekben, amelyet a haza, a társadalom felvirágoztatására kellene fordítanunk, és az itthoni propaganda mellett továbbküzdeni a külföldi piacokon. És ez nem is lenne hiábavaló fáradozás, mert a külföld szereti és értékeli a magyar népművészet remekeit. Sajnos, ügyünket hátráltatja, hogy jórészt lelketlen kufárok silány utánzatai kerülnek hozzájuk. Nem lehetne-e a székely, a buzsáki, somogyi, mezőkövesdi, a sárközi munkákból világraszóló kultuszt űznünk? Ilyen művészi készséggel, teremtő fantáziával megáldott országban mit lehetne produkálni, ahol a matyó parasztasszony is mesterien kezeli a tűt? Egy olasz gazdasági tanulmányból tudom, hogy mily hatalmas összeget keresnek a velencei csipkekészítéssel az olasz nők és az állam. Meg kell mentenünk veszendő nemzeti kincseinket és a pusztuló középosztályt, amelynek mártírasszonyai uzsorabérért dolgoznak kizsákmányolóiknak. Ha a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt Egyesületet támogatjuk, egyben hazafias és nemzetvédelmi ügyet szolgálunk. Ezeket gondoltam, amíg elnézegettem a magyar népművészet megmentett kincseit, különösen a XVI. századból való szálánvarrott fonottas és írásos fonottas székely eredetű mintákat. Majd a bizakodó hitnek lángja lobbant meg a lelkemben. Igen! Élni fog és élnie kell, annak a nemzetnek, amelynek ilyen ősi népkincsei vannak és amelynek pedagógusai ilyen szellemben nevelik a gyermekeket. Hiszem, hogy ezek a dolgos, piciny kezek szövik be lassan-lassan a trianoni fekete kárpitot a magyar ,,feltámadás" színeivel. Montessori óvoda és iskola Budapesten. Írta: Hoffmann Marianne nev. otthoni igazgató. Korunkat a pedagógia területén változatos törekvések jellemzik. Minden ország tele van kísérleti iskolával. Új utakat keresnek a gyermekszívet megértő pedagógusok, hogy megkönnyítsék a tudás útját, kellemesebbé, hasznosabbá tegyék a gyermekévek törekvéseit. Kevés újító munkája talált olyan széleskörű megértésre, mint az olasz Montessori Mária orvosnő rendszere, aki a gyermekekben élő aktivitást tette iskolája középpontjává. Ma már nemcsak név, de fogalom is jelenti ezt az irányt, amely szabad teret enged és értelmes irányt szab a gyermek mozgási ösztönének és spontán szellemű fejlődésének. Ahogy a gyermekek mondják „a Montessoriban, aki akar, annak szabad". Ez az iskola az értékek céltudatos gyakorlását tartja az életre való nevelés legfontosabb eszközének. — Valóban az életre nevel! Ez iskola rendszere ismert az egész világon, főleg Anglia és Hollandia fogadta be. Ez utóbbiakban több, mint 81 iskola van Montessori alapján szervezve. Múlt évben Bécsben az egyik községi iskolát rendezték be Montessori elvei alapján. , Nálunk Budán, a Mészáros u. 4. sz. alatt van az első Montessori iskola és óvoda Magyarországon. Se cégtábla, se hirdetés nem jelzi, hogy a lakóház II. emeletén egy lelkes, fiatal tanítónő, — Burchardt Bélaváry Erzsébet — valósítja meg Montessori elveit. Az iskola nyilvános jogú, a magánlakás két tágas szobáját foglalja el. Egyikben az óvodás gyermekek, másikban az elemista gyermekek tanulnak. Reggel, a gyülekezés ideje alatt érkeztem az előszobába. A közel 40 gyermek semmi zsibongást, lármát nem okozott, amíg átöltözött. Az előszobában egyik cipőjét fűzte, másik szandált húzott. Volt, aki azon gondolkozott, hogyan akassza le a kötényét a kabátja alól. Másik a sapkája felakasztásával bíbelődött. Senki sem segített ennél a nehéz munkánál. Aki elkészült, boldog arccal sietett az óvodaszobába. Itt is, mint az előszobában, minden mérték a gyermekek magasságához igazodott. A fogas nincs magasabban, mint ahogy a gyermek karja kabátját leakaszthatja. Az asztalok, székek, mosdó, minden igazodik a gyermekek termetéhez. Akik beérkeztek, felhívás nélkül, rögtön valami foglalkozás után néztek. Két nagyobbacska leány buzgón hajol az alacsony, fehér asztalka fölé és rakja ki a nyolcféle szín nyolc árnyalatát színes táblácskákból. Mellette egy kis csöppség kis keretre kifeszített szövetdarabot próbált begombolni és a nagy fehér gombokat igyekezett ügyetlen ujjacskáival a gomblyukba bedugni. Másik kis társa ezalatt egy másik kereten a cipőfűzés művészetét gyakorolta. Nem kell parancs, egyik gyermek a másik példáján felbuzdulva, keresi ki a kedvére való eszközt az alacsony szekrényből. Semmit sem adnak a kézbe, semmit sem rendelnek el. Egy kis kötényes leányka virágvázát cipel a mosdóhoz, friss vizet ad az őszirózsának, közbe-közbe az érdekesebb asztaloknál, ahol NÉPTANÍTÓK LAPJA