Néptanítók lapja 71. évfolyam, 1938
1938-07-01 / 13. szám
532 » NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 71. ÉVF. A francia Comité National de Défense contre la Tuberculose (a gümőkór ellen védekező Nemzeti Bizottság) már régóta érezte az idevágó kutatásoknak a hiányát s megtisztelte e sorok íróját azzal a feladattal, hogy ezt a problémát tüzetesen vizsgálja ki. A munka a párizsi Cochin-kórházban folyt, dr. Ameuille kórházigazgató felügyelete alatt. A fertőzőképességet úgy állapítottuk meg, hogy a vizsgált könyv- vagy papírlapokat lemostuk és ezzel a mosadékkal tengerimalacokat oltottunk be. Az egész vizsgálat során mintegy 150 ilyen oltást végeztünk. Amint említettük, a gümőkóros fertőzés kérdését mindeddig még nem tisztázták, jóllehet a lázas fertőzésnek már gazdag adatgyűjteménye és irodalma van, ellenben igenis állást foglaltak benne enélkül is, amennyiben számos szanatóriumban formalin-gőzös fürdőben fertőtlenítik a könyveket s egyes antikváriusok is fennen hirdetik, hogy ugyanily óvatossági rendszabályokat alkalmaznak. A közkórházak nem fertőtlenítik könyvtáraik anyagát, hanem úgy védekeznek az esetleges tuberkulotikus fertőzések ellen, hogy a tüdővészes betegeknek külön, csakis az ő körükben forgó könyveket adnak. Kijelentjük már itt, hogy a gümőkórt illetően mindezek az óvatossági intézkedések túlzottak. Eljárásunkat a következőkben ismertetjük: Kutatásaink első sorozata annak a megállapítására irányult, hogy mikor és mennyi időn át lehet veszélyes a könyv, vagyis tartalmazhat fertőzésre alkalmas (virulens) bacillusokat. Evégből tanulmányoztuk: 1. fertőzés lehetőségét kísérletként papírlapra helyezett bacillusok által; 2. fertőzést bacillusok által normális körülmények közt (köhögés és megnyálazott ujjakkal történt lapozgatás útján); 3. megvizsgáltuk közkórházi könyvtárak használt könyvanyagát is, mégpedig mind a különlegesen tüdővészeseknek használatára szántat, mind a többi beteg számára rendeltet. Vizsgálataink második sorozata arra terjedt, hogyan terjesztheti a tüdővészt a könyv, föltéve, hogy tényleg veszedelmes mértékben tartalmaz virulens bacillusokat. Főleg annak a megállapítására törekedtünk, hogy a könyv lapjainak ujjakkal való dörzsölése, kivált pedig a megnyálazott ujjakkal történő lapozgatás útján a bacillusoknak valóban olyan tömege szedhető-e fel, amely tüdővészes fertőzést okozhat. Kísérleteink harmadik sorozatában azt kutattuk, hogy váljon a szokásos profilaktikus (bajmegelőző) eljárások tényleg eredményesek-e, és kivált hogy virulens bacilluskultúrát tartalmazó könyveknek gőzös sterilizációja valóban ártalmatlanná teszi-e ezeket a könyveket. A bacillusok detekciója (megvoltának megállapítása), amint már említettük, mindvégig tengerimalacok oltása útján történt Ezek után áttérünk vizsgálataink eredményeinek ismertetésére. I. Okozhat-e gümőkóros fertőzést a könyv, s ha igen, hogyan és mekkora időn át? a) A könyv lapjaira kísérletképen elhelyezett bacillustenyészetek virulensek (fertőzőképesek) maradnak-e? Igen nagyszámú bacilluskultúrák is legföljebb 10—11 napig őrzik meg fertőzőképességüket. Ugyanez az eset a ruhába — köhögés vagy nyál útján — került bacillusokkal is. b) Tüdővészes betegeket köhögtettünk 30 cm távolságra tartott könyvre s lapoztattuk velők a könyvet száraz és megnyálazott ujjakkal. Tíz ily kísérlet nemleges eredménnyel járt. Maga a puszta köhögés tehát, ha nem szór egyszersmind nyálrészecskéket a könyv lapjaira, még nem fertőzi meg a könyvet. — A párizsi Illustration c. képes folyóiratnak egyik példányát két hónapon keresztül tartottuk tüdőrészes betegek étkezőjében. Piszkossá és gyűrötté vált, de fertőzőképessége nemlegesnek bizonyult. — Közkórházakból kölcsönkértünk egyrészt kizárólag tüdővészeseknek, másrészt egyéb betegeknek szánt könyveket. Ezek egynémelyike már annyira rongyos volt, hogy egészen használhatatlanná vált. A tengerimalacokon mégsem volt fertőzés megállapítható. Tehát még a csakis tuberkulotikus betegek közt forgott könyvek sem bizonyultak fertőzőképeseknek, az általános betegeknek szántak persze még kevésbbé. II. Hogyan terjesztheti a könyv a gümőkórt, föltéve, hogy veszedelmes adagban tartalmaz tbc-bacillusokat? E kérdés vizsgálata természetesen nem szorítkozhatik tisztán a laboratóriumra, vagyis hogy a mosadékból kísérletképen tényleg fertőző bacillusokat olthatunk-e a tengerimalacokba, hanem főként arra kell irányuljon, hogy mi és hogyan történik a mindennapi életben. A fertőzött könyv valóban megfertőzheti-e olvasóját s ha igen, miképen? Olvasgatás közben kezünkben tartjuk a könyvet, itt-ott ujjunkkal súroljuk s rendszerint ugyanazon a helyen forgatjuk is lapjait, mint előző olvasói. Sokunknak még az a kárhozatos szokása is megvan, hogy a lapozgatás megkönynyítésére megnyálazza hüvelyk- vagy mutatóujját. Mindez aztán elegendő magyarázatul szolgálhat arra, ha tényleg fölszedünk bacillusokat. S a végzett kísérletek valóban ezt igazolták: a fertőzött könyv lapjainak száraz kézzel történt simogatása után öt eset közül négyben, megnyálazott ujjakkal történtnél nyolc eset közül háromban volt bacillusok fölszedte megállapítható (az utóbbi 8—3 esetszám nem egészen pontos, mert a kísérleti tengerimalacok közül kettő a vizsgálat folyamán kimúlt). A mindennapi élet szempontjából a kísérletként fertőzött könyv esete csak problematikus értékű, de mégis amellett szól, hogy olvasgatás, lapozgatás közben igenis megfertőzhetjük kezünket. III. Sterilizáció (csírátlanítás) formalin gőzzel. Minthogy még a tüdőbetegek közt forgott használt, piszkos könyvek sem bizonyultak fertőzötteknek, voltaképen nincs rá kényszerítő ok, hogy azokat fertőtlenítsük. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy a sterilizációnak szükséges és eredményes volta nagyon is benne